Új Szó, 2014. március (67. évfolyam, 50-75. szám)
2014-03-04 / 52. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. MÁRCIUS 4. Vélemény És háttér 7 A KDH ismét áruló módjára viselkedik, és kiállítja saját bizonyítványát Ki védi meg valóban a családot? A kereszténydemokratákkal semmi baj nincs, Szlovákia „legrégebbi” parlamenti pártja, 1990 óta jobbára a demokratikus pártok közé sorolhatjuk. De egy baja azért mégis van: a KDH nem értékrendi párt, mint európai szövetségesei, hanem vallási. LOVÁSZ ATTILA Vallási párt, annak minden velejárójával. Vallási, merthogy általában csak a katolikus, ezen belül is a konzervatív katolikus réteget szólítja meg. Vallási azért is, mert amikor csak politikai agendá- jában megjelent olyan kérdés, amely a katolikus egyház számára valamiért fontos volt, a KDH gondolkodás nélkül (no jó, lehet, hogy megfontoltan) mindig az egyházi értelmezés oldalára került. Emiatt már kétszer viselkedett áruló módon. Először azt a kormányt hagyta el idő előtt, amelynek sikereivel a KDH hivatalos elnökjelöltje nap mint nap kampányol. Most meg azt az ellenzéki csoportosulást hagyta cserben, amelyikről sokáig azt állította, a Smer valós alternatívája. Hát, most már nem az. Mivel vallási pártról van szó, teljes mértékben érthető, hogy a család védelmét elsőrendűnek tartja. Nem mintha más értékrendek szerint a család nem lenne a társadalom alapja, nem mintha Szlovákiában létezne releváns erő, amelyikmegkérdőjelezné a család funkcióit, de azért még a KDH kiemelten akarja védeni a családot. Három nem teljés és kettő teljes kormányzati ciklusban volt kormánypárt, adott az országnak kormányfőt, belügyminisztert, szociális és családügyi minisztert, komoly terepe volt arra, hogy a családot oltalmazza, támogassa, erősítse. S mindezt a szlovák Alkotmány 41. cikkelye alapján tehette, amelyben ez áll:, A házasság, a szülői szerepvállalás és a család a törvény védelme alatt áll. Kiemelt támogatást élveznek a gyerekek és a fiatalkorúak.” Ez a jelenlegi alkotmányos megfogalmazás. Mindenkinek, aki kormányzati, önkormányzati szinten bármit tenni akar a családokért, az Alkotmány 41. cikkelye alapján erre lehetősége van, kormányzati szinten ez kötelessége is. A kereszténydemokraták ehhez a mondathoz szeretnének egy újabbat tenni. Ezért az újabb mondatért hajlandóak támogatni a Smer alkotmánymódosító javaslatát, amelynek végleges formája még nem ismert. A KDH biankó csekket állít ki - magáról pedig bizonyítványt. Ha megnézzük, mennyire nagy a gazdagság Pozsonyban, s mennyire nagy a szegénység Keleten, fölmerül a kérdés, vajon ezzel miért nem foglalkozik senki? Miért nem foglalkozik senki azzal, hogy Szlovákiában a lakhatás egyenlő a tulajdonlással? Hogy nincs bérlakáspiac? Hogy a nők többsége harminc fölött szüli első gyermekét? Hogy a házasságoknak lassan a fele válással végződik? Hogy az adósságtörlesztés bármilyen, akár komoly egészségügyi probléma miatti felfüggesztése az utcára kerülést jelenti, nem a kevésbé komfortos életet? Hogy 40 százalékos vagy még magasabb a munkanélküliség egyes régiókban? Ott ki védi a családot? A gyermeket? A házasságot? Védeni fogja az átvilágított és megreformált bírói kar? Ne vicceljenek! Nincs az a bíró, aki a lega- tyásodott családot megmentené. Nincs az az alkotmánycikkely, amely a gyermekvállalás hiányát pótolná. S talán jobb lenne megnézni, miért van egy ötmilliós országnak kétszer annyi végrehajtója, mint a szomszédos tízmilliósnak. Mert ezek a jelenségek a családokkal való IGAZI törődésről sokkal többet árulnak el, mint tíz alkotmánycikkely, amely a már létező szabályozást pontosítaná kissé. S ezek után a legitim kérdés: ki védi meg igazán a hazai családokat, ha még azt sem tudjuk megfogalmazni, vajon mitől kellene megvédeni azokat? (Ľubomír Kotrha karikatúrája KOMMENTAR Revíziós víziók NAGY ANDRÁS Ha az oroszoknak szabad bevonulniuk a Krímre, itt az idő, hogy Magyarország is lépéseket tegyen Kárpátalja magyarlakta területeinek visszaszerzésére. Ha meg erre nem képes, legalább a lengyelekkel és a románokkal üljön le tárgyalni, hogy békés módon hogyan lehetne leszakítani és felosztani Kárpátalját. Néhány magyar közösségi oldalon és a jobboldalhoz kötődő tévékben a hétvégén nyíltan beszéltek arról, hogyan kellene Magyarországnak a lehető legtöbbet kihoznia az orosz-ukrán válságból, azaz hogyan lehetne újra a Szent Korona védelme alá terelni Kárpátalját. Az alapfelvetés az, hogy a balkáni háborúk és Csehszlovákia kettéválása idején Magyarország elszalasztottá az alkalmat, de most, hajói helyezkedünk, nekünk is jut valami, csak időben kell ugrani. Annak ellenére, hogy Kárpátalján mintegy 120 ezres magyar kisebbség él, normális európai ember a 21. században már nem gondolkodik- főleg nem katonai erővel kikényszerített - határmódosításokban. Az Európai Unió megalapításának - manapság gyakran elfeledett - talán legfontosabb célja a háborúk megelőzése volt. A tagállamok gazdaságainak össze- forrasztása, a határok teljesen átjárhatóvá tétele azt a célt szolgálta, hogy egyetlen európai tagállamnak se legyen érdeke agresszorként viselkedni. A kisebbségek élettere is növekedett, bármennyire is próbálják sokan ennekellenkezőjét állítani. Ukrajnát az Európai Unió ebbe a közösségbe akarta tavaly meghívni, és ez ellen kezdett harcot előbb a Janukovics- kormányzat, majd nyíltan Oroszország is. Mi, magyarok Európa azon civilizált részéhez tartozunk, ahol a másikat nem szokás hátba támadni, még akkor sem, ha bizonyos ügyekben, például a kisebbségekjogállása kapcsán a másik fél nem viselkedik mindig civilizált módon. Az ukránokat a saját asztalunkhoz kell meghívnunk, ahogy azt az EU tavaly tette, és ott kell velük megértetni, hogy a kisebbségi jogok megadása nálunk, a civilizált Európában nem von maga után határrevíziót. Európa boldogabbik felében a második világháború óta nem fegyverrel rendezik a konfliktusokat, és Közép-Európa is ehhez a társasághoz csatlakozott pár éve. Az egyesek által annyira áhított „határokon átívelő nemzetegyesítés” is csak az Európai Unió keretein belül valósulhat meg, így ha a kárpátaljai magyarokat is az akolon belül szeretnénk tudni, ez az egyetlen járható út. Éppen ezért kell kiállni az ukránok mellett, hogy ők is előbb-utóbb az EU részévé válhassanak. Bármennyire is haragszunk egyes európai partnereinkre, egyetlen ország sem követett el 1945 óta annyi agressziót, mint a Szovjetunió és később Oroszország. Ezt fontos megjegyezni! FIGYELŐ A NATO nem fog lépni A NATO a Krím miatt nem fog katonailag fellépni, Pu- tyin ezt 2008 óta tudja, amikor az oroszok megtámadták Grúziát” - írja a Hospodárské Noviny cseh lap. ,A háborús konfliktus ára nem felelne meg a vita nemzetközi jelentőségének, bár ez drasztikus Ukrajna számára. Ezt a hűvös igazságot a Nyugat és Moszk- vais tudatosítja.” (MTI) A magyar ellenzék érzi: ha a miniszterelnök valamiről hallgat, akkor az olyan gyenge pontja, amit ütni kell. Üti is rendesen Miért hallgat Orbán az ukrán válságról? FIGYELŐ Míg a nyugati hatalmak és a térségbeli országok állam- és kormányfői sorra ítélik el, hogy az oroszok lényegében megszállták az Ukrajnához tartozó Krím félszigetet, a magyar kormánypárti politikusok kényesen kerülik, hogy határozottan állást foglaljanak. Az ellenzéknek ez csodás alkalmat kínált, hogy felállítsa az egyszerű következtetésláncot: Orbán lepaktált Paksról Putyinnal; az Orbán- kormány az oroszok szövetségese, nem akar szembemenni Moszkvával, ezért hallgat. A kormány és a Fidesz egyelőre valóban ódzkodik attól, hogy érdemben mondjon valamit a krími ügyben. A Fidesz.hu-n a két vezető téma a rezsicsökkentés és a baloldali cigánypolitika ostorozása. A Kormány.hu nyitólapján volt két, az ukrán helyzettel foglalkozó külügyminisz- tériumi anyag, de az egyik csak a Martonyi János szombati beregszászi tárgyalásáról szóló MTI- hír, amiben egy szó sincs a krími helyzetről. A másik egy vasárnap délutáni közlemény, amely először száll síkra az ukrán szuverenitás és területi egység mellett - a súlyát azonban csökkenti, hogy a nem túl markáns kijelentést nem Orbán Viktor miniszterelnök vagy Áder János államfő személyesen mondta ki, csak egy külügyminisztériumi közlemény. Ráadásul egyetlen helyen sem nevezi meg Oroszországot a válság felelőseként. Orbán Viktor és Áder János egyetlen szót sem ejtett a krími válságról, és a kormányzati kommunikáció szempontjából lakmuszpapírnak számító köztévén sem ütötte át a hírértéket a krími helyzet. Vasárnap este a Lényeg című műsorban a rezsicsökkentésről és az őszödi beszédről volt szó. Csak összehasonlításként: Romániában maga Traian Bas- escu államfő szólalt meg, és orosz agresszióról beszélt. A magyar ellenzék érzi: ha Orbán valamiről hallgat, akkor az olyan gyenge pontja, amit ütni kell. Mesterházy Attila vasárnapi helyzetértékelésének a címe az volt, A hallgatás ára, és erősen belekezdett: „Orosz-ukrán háború, sőt talán nem túlzás azt állítani, hogy újabb hidegháború is fenyeget, a magyar miniszterelnök pedig sehol. Hallgat. Lehet, úgy érzi, hogy lekötelezettje lett Putyinnak és a paksi üzlet miatt nem szólalhat meg? (...) A megállapodásnak esetleg olyan „pontjai” is vannak, amelyek ebben a válságos pillanatban megnémítják az oroszok távozásának követelésével egykor ismertté vált Orbán Viktort? Néhány órával később Gyur- csányék is meglovagolták a témát. A Demokratikus Koalíció közleménye Orbán Viktor „gyáva hallgatásáról” szól, amely méltatlan egy magyar kormányfőhöz. A gondolatmenet ugyanaz, mint Mesterházynál: „Orbán Viktor gyáván hallgat. (...) Félő, hogy Orbán Viktornak többet jelent az Oroszországgal nyélbe ütött paksi üzlet, mint az, hogy Magyarország a demokratikus államok közösségével együtt szót emeljen a háborús fenyegetésellen." Majd a liberálisok folytatták, Fodor Gábor azt üzente: Viktor, ne hívd be újra az oroszokat, majd a pincsizéssel egy 2007-es Orbán-beszédre utalt: „Magyarország afelé halad, hogy a Gazprom legvidámabb barakkja legyen, Magyarország kormánya pedig könnyen Putyin európai pincsije lehet." Az Együtt-PM a budapesti orosz nagykövetség elé szervezett tiltakozást. Bajnai Gordon felszólította a magyar kormányt, hogy álljon ki Ukrajna függetlensége mellett. Az LMP-s Ertsey Katalin a parlament külügyi bizottságát hívná össze. Ő arról beszélt, hogy „a magyar álláspont pontosan annyira láthatatlan, amennyire Vlagyimir Putyin szeretné”. A Jobbik viszont egyelőre nem beszélt a krími helyzetről, az ukrán válságból eddig csak a kárpátaljai magyarok ügyét emelte ki. Ez nem meglepő, hiszen a párt a paksi bővítést is támogatja. Orbán Viktor tegnap sem szólalt meg az ügyben, ehelyett a Fidesz szóvivője felszólította az ellenzéket, hogy ne tegye kampánytémává az ukrán válságot. (index.hu)
