Új Szó, 2014. január (67. évfolyam, 1-25. szám)
2014-01-16 / 12. szám, csütörtök
IKERT ÉS UDVAR 2014. január • www.ujszo.com Állatfarm | *J | Takarmányozás nagyobb haszonnal A gazdasági állatok haszna számottevően növekedhet a céltudatos tenyésztőmunka hatására. Ez azonban nagymértékben megnöveli a takarmányozással szembeni igényeket. A takarmányozás feladata fedezni az állatok táplálóanyag-igényét, és segít kivédeni a nem természetes tartástechnológia hatásait is. A helyes takarmányozás befolyásolja az állati termékek mennyiségét és minőségét is. Hatással van a termelési költségekre, az állattartás gazdaságosságára. A termék-előállítás költségeinek 50-70 %-át a takarmányozási költségek teszik ki. NÉLKÜLÖZHETETLEN TÁPANYAGOK Gazdasági állatainktól akkor várhatunk tartósan nagy termelést, ha táplálóanyagszükségletüket minden tekintetben fedezzük. Ehhez természetesen tisztában kell lennünk az állatok szükségleteivel, a takarmányok tápanyagtartalmával, azzal, hogy miként értékesülnek az állat szervezetében, és milyen hatást gyakorolnak rá. A takarmányok táplálóértéke tehát attól függ, hogy azok milyen mennyiségben tartalmazzák az állati szervezet felépítéséhez és a termeléshez szükséges táplálóanyagokat. Minden takarmány két alapvető összetevőből, vízből és szárazanyagból áll. A takarmányokban levő vizet vegetációs víznek nevezzük. A szárazanyag a takarmány szerves és szervetlen tápanyagainak összessége. A szerves anyag tartalma és összetétele meghatározza a takarmány energiatartalmát. A gazdasági állatok termelését az elfogyasztott takarmány emészthető táplálóanyag-tartalma határozza meg. umban és magnéziumban, de kalciumban szegények, E-vitaminban és a B-csoport vitaminjaiban gazdagok. ÁLLATI EREDETŰ TAKARMÁNYOK Jellemzően nagy fehérje- tartalmúak, kedvező az aminosav-összetételük, és nagyon jó az emészthetőségük. Elsősorban a fiatal és még fejlődésben levő állatok takarmányozásában fontosak. Alkalmasak a tejfeldolgozási melléktermékek is, mint például a fölözött tej, melynek feletetésre nem kerülő részét tejporrá szárítják. A sajt- és a túrógyártás mellékterméke a savó, amelyet a sertéstakarmányozásban lehet eredményesen felhasználni. A vajgyártás alkalmával keletkezett író is alkalmas takarmányozásra. Gáspár Julianna állattenyésztő ATEHÉNTŐL A BAROMFIIG Jó, ha az állattartó tisztában van a gazdasági állatok emésztésének sajátosságaival és a táplálóanyag emészthetőségét befolyásoló tényezőkkel is. A kérődzők (szarvasmarhák, juhok) gyomra több üregből áll, ugyanis a gyomron kívül még előgyomraik is vannak. A másik csoportba az együregű gyomrú - monogasztrikus - állatok tartoznak. A háziállatok közül az utóbbiba sorolható a sertés, a ló, a házinyúl és a különböző baromfifajok. Igaz, a baromfifajok gyomra is két üregből, mirigyes és zúzógyomorból áll, emésztésük mégis inkább a monogasztrikus állatokhoz áll közelebb. A táplálék felvétele a takarmány rágás útján történő felaprításával kezdődik. ■ Kérődzők - a takarmányfelvétel alkalmával csak felületesen rágnak, de a nyáltermelésük jelentős. ■ Sertés - alig használja a zápfogait a rágáshoz, csak felületesen rágja meg a takarmányt, mert habzsolva eszik. ■ Ló - a sertés ellentéte, mivel kiadósán rág. Egy kilogramm szénát 30-40 perc alatt fogyaszt el. Házinyúl - szintén gondosan rágja meg a takarmányt. ■ Baromfifajok - kivételesen nem rágják meg az eledelt. Náluk a csőr játszik fontos szerepet, melynek a szélén tapintó idegvégződések találhatók, s a felvett takarmányt (magvakat, rovarokat) egészben nyelik le. MIKOR MIVEL? Hazánk éghajlati adottsáATÉLI TAKARMÁNYOZÁS SZÉNA: A téli takarmányozásban és nyersrostellá- tásban fontos szerepet töltenek be a szénák. A szénákat a zöldtakarmányok szárítása útján nyerjük. Kérődzőkkel, nyulakkal, és lovakkal etetjük. Táplálóértékük függ a növény korától a kaszálás idején, és a szénakészítés idején uralkodó időjárástól. Monogasztrikus állatoknál a széna darálása 5-10 %-kal növeli az emészthetőséget. ZÖLD LISZTEK: Kifejlett sertéseknek, növendéksertéseknek és a baromfifajoknak a takarmányába a nagyobb fehérje- és karo- • tintartalmú forrólevegős zöld liszteket használjuk - ezek sajnos napjainkban az energiaárak növekedése miatt jelentősen visszaszorultak. SZALMA: A szalma rostjában sok a lignin (vagy faanyag), ezért a többi táplálóanyaga is csak rosz- szul emészthető. A szalmák a kérődzők, a lovak és a nyulak takarmányozásában használhatók fel. A leggyakrabban etetett szalma az árpaszalma. MAGVAK: Jól emészthetők, szerves anyaguk emészthetősége meghaladja a 80%- ot. Tartalmaznak keményítőt, s általában jelentős mennyiségű fehérje vagy olaj is található bennük. Valamennyi mag hamuja gazdag foszforban, káligai lehetővé teszik, hogy az év nagy részében, azaz áprilistól októberig zöldtakarmányt etessünk. Ezek legeltethetők, de etethetők kaszált zöldtakarmányként is. A gyökér és gumós takarmányok nagy víztartalmúak, ami a tejtermelő állatokkal etetve kedvező, de előnytelen az igás állatok számára. A takarmányok tartósításának módszere az erjesztés, ismertebb nevén a silózás. Az a silózott takarmány (szi- lázs) általában jó minőségű, amelyben a szervessav- tartalom 70 %-át a tejsav teszi ki. A mezőgazdasági termékek élelmiszer-ipari feldolgozásakor nagy mennyiségben keletkeznek olyan melléktermékek, amelyek még értékes táplálóanyagokat tartalmaznak, ezért a takarmányozás céljára felhasználhatók, s felhasználásukkal a takarmányozási költségek is csökkenthetők. Értékes olajipai melléktermék az extrahált szója-, repce-, napraforgódara, olajpogácsa. Malomipari feldolgozáskor melléktermékként a korpa, a takarmányliszt valamint a E csíra keletkezhet. Kedvelt cukoripari melléktermék a melasz és a cukorgyári répaszelet. A sörgyártás folyamán visszamaradt hasznosítható melléktermék a sörtörköly.
