Új Szó, 2014. január (67. évfolyam, 1-25. szám)
2014-01-14 / 10. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. JANUÁR 14. Vélemény És háttér 7 Tíz éve teljesen másként festett a parlament és teljesen mások voltak az erőviszonyok A pártélet változásai Ha nem egy ínséges időszakban érkezik a HZDS megszűnéséről szóló hír, akkor minden bizonnyal kevesebb figyelmet kapott volna Vladimír Mečiar egykor mindenható pártjának feloszlása. TOKÁR GÉZA A HZDS 23 évet bírt ki a bizonytalan szlovákiai politikai körülmények között - ez azért bravúros teljesítmény, mert ha jobban belegondolunk, a szlovákiai pártokat nem az állandóság jellemzi, sokszor ugyanolyan gyorsan eltűnnek, mint ahogy felbukkantak. Ez szinte az összes szlovákiai formációra igaz, tíz-tizenöt éve teljesen másként festett a parlament és teljesen mások voltak az erőviszonyok. A releváns politikai pártok közül az áltörténelmi örökséget hordozó, de gyakorlatilag haldokló SNS története a legfolyamatosabb. A nemzetiek az 1870-ben alakult „ősi” SNS örökségére jelentették be az igényüket, ezzel szemben számukra már az is komoly eredmény, hogy a párt a rendszerváltás óta folyamatosan működik. Még akkor is, ha 2001-től, Slota rövid kiválása után kettő volt belőle. A nacionalistáknak ezzel együtt csak múltja van, jövője aligha: Slota nem tér vissza, az újvonalas, Kotleba-féle radikálisok pedig tovább morzsolják a parlamentből kipottyant párt szavazótáborát. A leggazdagabb hagyományokkal rendelkező parlamenti párt jelenleg a KDH. A kereszténydemokraták huszonnégy éve ténykednek a politikában, köszönhetően stabil szavazó- bázisuknak. A KDH történetének különlegessége, hogy a párt három elnökváltást is átélt és nagyobb megrázkódtatás nélkül kibírt - a vezér kicserélése a legtöbbször komoly ideológiai és/vagy egzisztenciális válságba taszítja a szlovákiai pártokat. Ján Čamogurský első tíz évét Pavol Hrušovský majd Ján Figeľ követte, a kereszténydemokraták nemrég átvészelték a legtehetségesebb fiatalok - Lipšic, Procházka, Žit- ňanská - távozását is. Nehezebb kitalálni, melyik párt szerezné meg a képzeletbeli harmadik helyet a működő, releváns pártok között: Robert Fico és a Smer. Egyre kevesebA szlovákiai pártokat nem az állandóság jellemzi, sokszor ugyanolyan gyorsan tűnnek el, ahogy felbukkantak. ben emlékeznek arra, hogy a miniszterelnök 1999-ben még egyfajta harmadik utas jobb- és baloldaltól is távolságot tartó erőként alapította meg a pártját, majd lassan, saját elitjét kiépítve és részben másoktól elszippantva meghatározó, domináns erővé vált a politikában. Ironikus, hogy a Smer mára a riválisaihoz képest legalább annyira stabil a tagságában és hagyományait tekintve is, mint amennyire következetes az ideológiája terén. Érdekes belegondolni abba, hogy a jelenlegi szlovák parlamentben mindössze a 2000-es alapítású SDKÚ tartozik a hagyományos pártok közé (már amennyire a hagyományokat szlovákiai viszonylatban értelmezzük), az SaS és a Híd (2009), valamint az Egyszerű Emberek (2011) viszont képlékeny formációk, nem is látszik, hosszú távú működésükre mi lehet a biztosíték. És zárásul, ha már a közösségről beszélünk - kisebbségi téren csak a politikusok személyében, nem pedig a pártszerkezetet terén érvényes az állandóság. Az 1998-as alapítású MKP 2012- ben váltott nevet, azóta sem kellőképpen tisztázott, hogy miben kötődik és miben nem az elődpárt örökségéhez.- Az első fordulóban te nyersz, de a másodikban legyőz egy zsák krumpli. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) A piac most nem kényszerít ki intézkedéseket, a sürgető reformok kevésbé sürgetőek A félig-meddig pangás is kampánysiker lesz HORBU1ÁK ZSOLT 2014 januárja gazdasági szempontból most kevésbé cezúra, mint az előző években. Az új év sem az unióban, sem Szlovákiában nem hozott jelentős változásokat. Talán csak Lettországban történt fontos dolog: ha ma valahol az euróbán lehetőséget látnak, komoly hírértékkel bír. Az enyhe tél idején Európa tőkepiacian nyugalom honol, úgy is lehet fogalmazni, kegyelmi állapot van. Egy ilyen helyzet a politikusok számára ideális. A piac nem kényszerít ki intézkedéseket, a sürgető reformok kevésbé sürgetőek. Ez az időszak a kampányoknak is ideális. A magyarországi országgyűlési, a szlovákiai elnökválasztási és a strasbourgi európai parlamenti választások jobbkor nem is jöhetnének. Az unió gazdasága egyáltalán nincs jobb helyzetben, mint tavaly vagy két éve, csupán a befektetők lettek nyugodtab- bak. Az eladósodás nem állt le, csak csendben folyik tovább. Magyarország valóban jobban teljesít. A kérdés persze az, hogy ez mennyire köszönhető a kormánynak és mennyire a lecsengő pénzügyi válságnak. A szlovák gazdaság sincs recesszióban, a Smer intézkedéseinek dacára sem. Mivel márciusban az ország legerősebb embere is a szorítóba lép, a választásnak sokkal nagyobb jelentősége lesz, szinte parlamenti választásnak tekinthetjük. Ha Robert Fico győz, még inkább érvényesül a mai gazdaságpolitikai kurzus. Nem csak arról van szó, hogy az ország mindhárom főméltósága smeres lesz. Az egyik veszély az, hogy az elnöki ciklus tartama miatt a Fico-korszak meghosszabbodhat, a másik, hogy Fico lenne az első elnök, akinek valós személyes kapcsolatai vannak a pénzügyi körökkel. Ilyen mértékű összefonódásra még nem volt példa. Egy minden ízében győzni akaró, kiegyensúlyozottságra még csak szavakban sem törekvő ember államfőként, szimbolikusnak tekinthető pozícióban is károkat tudna okozni, ha túlontúl érvényesülni hagyna néhány érdekcsoportot. Márpedig hagyni fogja. Fico mindeneképpen új stílust vinne az elnöki palotába, hogy ez megvalósul-e, arról kizárólag a polgárok döntenek. Most azonban nyugalom van a gazdaságban Közép- és Nyugat-Európában egyaránt. Érdekes lesz figyelni, hogy ezt a félig-meddig pangási időszakot hogyan tudják a kampányokban sikerként eladni a politikusok. KOMMENTAR Cigánygyűlölet a kampányban NAGY ANDRÁS Robert Fico a hétvégén a Szlovák Rádióban megkezdte elnökválasztási kampányát, és egyben meg is adta az alaphangot. A tavaly novemberi besztercebányai kudarcot a pártban úgy értékelték ki, hogy túl korrektek voltak, ezzel nyerni nem lehet, így itt az ideje, hogy elővegyék a romakártyát. Öt évvel ezelőtt, az akkori elnökválasztás második fordulója idején Ivan Gašparovič stábja a magyarkártyát használta, Iveta Radičová nevében hamis röplapokkal szórták meg az ország déli részét, amelyen autonómiát ígértek a magyaroknak. Gašparovič végül a második fordulóban 350 ezer szavazattal szerzett többet, mint az elsőben, úgy, hogy nem az elvérzettjelöltek szavazói pártoltak át hozzá. Egyszerűen sikeres volt a negatív, riogatós kampány: nehogy már a magyarbarát Radičová győzzön. Fico most már az első fordulóban be akarja gyűjteni a nacionalista szavazókat, de úgy látja, 2014-ben már nem elég a ma- gyarellenesség, ezzel talán nem lehet akkorát szakítani, így megkereste magának azt a csoportot, akiket a potenciális választói a magyaroknál is jobban gyűlölnek. A romák az első számú célponttá váltak. Az, ahogy Robert Kaliňák belügyminiszter már hosszabb ideje védi a rendőrök védhetetlen tavalyi akcióját a Szepsi melletti roma telepen, remekül megágyazott a témának. Ä múlt héten Jana Dubovcová ombudsmant lehetetlenítették el a kormány ülésén, nehogy nyilvánosan kritizálja Ficóékat. Folyamatosan keresztbe tesznek Peter Pol- lák roma kormánybiztosnak, hogy még véletlenül se sikerüljön valamit pozitív irányba elindítani, nehogy azt érezzék Fico szavazói, hogy a romáknak is adni akar valamit. Ficóéknak a romatéma csak a kirakatba kellett a kormányalakításnál, mára épp az ellenkezője, a romaellenes hangulat erősítése a céljuk. Ä miniszterelnök származás alapján osztályozza a börtönben levőket, s nemrég arról beszélt, hogy Szlovákiában azért magasabb a munkanélküliség az unió átlagánál, mert nálunk túl sok a cigány. Az, hogy pontosan meddig hajlandók elmenni a romaellenességgel, nem tudni, de nyilván jó messzire kell, hiszen Kotleba jól felsrófolta az elvárásokat. Nekünk, magyaroknak ebben a helyzetben kutya kötelességünk kiállni a romák mellett, nem csak akkor kell felháborodnunk, ha rólunk van szó, és nem csak azért, mert a szlovákiai romák egy komoly része magyar anyanyelvű, kettős identitású. A kisebbségeknek egymással is szolidárisnak kell lenniük, hogy megmutassák, a kisebbségi jogokat nem csak maguknak követelik, hanem minden csoportnak. Azt, hogy a többi jelölt közül ki mennyire mer szembeszállni Ficóval ebben a témában, nehéz megjósolni, Szlovákiában kampány idején még senki sem védte a romákat. Pedig ha valald az ő ügyüket is felvállalná, legalább annyi szavazatot gyűjthetne be a romáknál, mint a romák ellen folytatott gyűlöletkampánnyal az ellenkező oldalon. FIGYELŐ Nyugdíj előtt tanfolyamra Nagy vihart kavart Ausztriában, hogy a munkaügyi hivatal egy március elsején nyugdíjba vonuló embert olyan tanfolyamra küldött, ahol azt tanítják, hogyan kell állásinterjún viselkedni. Wolfgang O. ügyére, azért figyelt fel a sajtó, mert egyre többjelutalarra,hogya hivatal csak azért költ rengeteg pénzt tanfolyamokra, hogy kozmetikázza a munkanélküliségi statisztikákat. Több tanár szerint is feleslegesek a fejenként ezer euróba kerülő kurzusok, már csak azért is, mert a résztvevők mintegy 40%-a nem vagy alig érti a nyelvet. 2013 decemberében 66 864 személy vett részt a tanfolyamokon. A statisztikával való bűvészkedés mögött politikai okok is húzódnak, hiszen tavaly tartományi és országos parlamenti választás is volt, idén pedig EP- választások lesznek. A parlamenti választások eredményeként ugyan továbbra is az SPÖ-ÖVP koalíció kormányoz, de népszerűtlenebb, mint bármelyik korábbi kabinet. Hivatalba lépése után ugyanis kiderült, hogy a választások előtt meghamisították a költségvetési adatokat és a ciklus végéig, 2018-ig tartó időszak összesített költségvetési hiánya valójában 24 milliárd euró! Ezért sokan új választásokat követeltek, az állami hivatalok pedig minden trükköt bevetnek, hogy a politikai vezetést védjék. Hivatalosan Ausztria az ÉU éllovasa: itt a legalacsonyabb a munkanélküliség (4,8%), de az ellenzék és a lakosság nagy része is manipuláltnak tartja ezt az adatot. (Posta Ákos István)
