Új Szó, 2014. január (67. évfolyam, 1-25. szám)
2014-01-11 / 8. szám, szombat
SZALON 8. évfolyam, 2. szám 2014. január 11., szombat Pozsony egyik legfrekventáltabb, ugyanakkor leghangulatosabb, sajátos karakterű, számos lehetőséget rejtő része a dunai kerékpárút környéke Rekreációs övezet a város peremén A Danubiana Meulensteen Art Museum, ahogy eddig ismertük. Ai épület körbejárható, a kilátást a folyó ezen a ponton kiszélesedő szakaszára a szoborpark látványa színesíti. (Képarchívum) Látványterven a szép új jövő, amely csak részben valósul meg. A Danubiana, valamint a közeibe megálmodott Danubia Park területfejlesztési és építészeti koncepciója is jócskán redukálódott. A (természeti) rekreációs övezetek fontos szerepet játszanak a városok életében, legyen szó parkokról, sportlétesítményekről, parkerdőkről vagy bármilyen területről, amely a szabadidő eltöltésének kulturált lehetőségét kínálja. Egy város eleve csak akkor működőképes, ha az épített és a természetes, a produktív és a pihentető, az aktív és a szabadidős zónák megfelelő arányú kombinációja alkotja. VÁCLAV KINGA A megfelelő arányoktól nagyobb eltérés a város életének deformálódásához vezethet. Remek példaként szolgálhatnak azok a lakótelepek, amelyek gyakorlatilag alvóvárosok, s napközben szinte teljesen kiürülnek. Megemlíthetjük ezek ellenkezőjét is, a kizárólag munkára szolgáló adminisztratív és irodai zónákat, ahol csak napközben van élet. De jól látható a deformitás a szezonális turizmusra'építő struktúráknál is, amelyek idényen kívül konganak az ürességtől. A rekreációs tevékenységekre való igény különösen koncentráltan a nagyobb városokban mutatkozik meg, ahol az erre alkalmas területek kihasználtsága általában igen magas. Már a 20. század elejéről származó fontosabb városrendezési koncepciók is rámutatnak a jelentőségére: Le Corbusier 1928-ban összeállított urbanizációs követelményei is meghatározzák, hogy a lakónegyedekben megfelelő méretű játszó- és sporttereket kell építeni. Természeti környezet és urbanizáció Pozsonyban kétségkívül az egyik legfrekventáltabb, ugyanakkor leghangulatosabb és sajátos karakterű övezet a dunai kerékpárút, a dunai töltés - egy nemzetközi biciklisútvonal szlovákiai szakasza, amely a német- országi Passautól vezet egészen Budapestig. Szlovákiai része Bergnél kezdődik, 23,2 km-es szakaszon húzódik Pozsony mellett Dunacsún felé, és Rajka közelében lépi át a magyar határt. A Kikötői hídnál kettéválik, s a Duna mindkét oldalán folytatódik, igazán jelentős és jobban kiépült szakasza a ligetfalui oldal. Az egész útvonal specifikus természeti adottságai mellett azért is nagyon izgalmas, mert jelenlegi, alig szervezett állapotában is több lehetőséget nyújt a szabadidő eltöltésére: a kerékpárút és a különböző vízi sportokra alkalmas létesítmények a mozgásos, míg a belváros közelsége és a Danubiana Meulensteen Art Museum a szellemi rekreáció formáit kínálja. Nyüván- való azonban, hogy az övezet turisztikai jelentősége ellenére sem beszélhetünk jól szervezett egységről, sokkal inkább a hirtelen megnövekedett igényeket gyorsan, olcsón és ad hoc módon kielégíteni akaró kezdeményezésekről. Jól látszik ez a kerékpárút kiszolgáló épületeinek alacsony építészeti színvonalán, esetlegességén; ezeket aligha nevezhetjük másnak, mint tákolmányoknak. Márpedig az útvonal nemzetközi jelentősége miatt is fontos lenne, hogy a terület szolgáltatásaiban, urbanisztikai megkomponálásában és építészeti megoldásaiban is kvalitásokat mutasson. Az építész szakma már évekkel ezelőtt felhívta a figyelmet erre a problémára. Az évente megrendezett, mindig valamilyen különleges helyszínt körbejáró Xella nemzetközi diákverseny már 2006-ban ezt a területet, s a dunai kerékpárút kiszolgálóépületeinek felúj ítását, újratervezését választotta témául. A verseny kiírásakor és a pályamunkák kiértékelésekor különleges hangsúlyt fektettek arra, hogy megtartsák az érzékeny egyensúlyt a természetes környezet és az urbanizáció mértéke között. A díjazott munkák nagyjából megőrizték a jelenlegi épületek méreteit és elhelyezését, azonban építészetileg minőségi megoldásokkal helyettesítették azokat. A karcsúsított Danubia Park Az utóbbi évek egyik legnagyobb szabású építészeti versenye és ingatlanfejlesztési beruházása szintén erre a területre koncentrál, s igyekszik kihasználni a terület sajátos karakterét és potenciálját. A 2011-ben meghirdetett Danubia Park nemzetközi építészverseny a Danubiana művészeti múzeum közelében található partszakasz átformálását tűzte ki célul. A területrendezési koncepció az ismert ausztriai építésziroda, a Baumschlager-Eberle stúdióhoz fűződik. Az eredeti elképzelések szerint a Danubiana-közeli partszakasz teljesen átalakult volna - a terv egy teljesen új és önálló városrész létrehozásával számolt, a vízpart beépítésével, lagúnákkal. Ennek szellemében írták ki a versenypályázatot sportlétesítmények, vízparti családi házak, lakóhajók, kikötő megtervezésére. Pozsony városrendezési terve alapján azonban az elképzelés lényegesen redukálódott, az eredetileg tervezett 200 hektár helyett „mindössze” 89 hektáron jön létre az új városrész. A funkcionális tartalom is szűkült: az állandó lakhatási lehetőségek helyett a Duna mellet, az ártéri erdők övezetében átmeneti szálláshelyek, aqua- park, kikötő, vízisport-létesít- mények, környezetismereti park kap helyet, a terület másik részén játszóterek és sportpályák helyezkednek el. A terület domináns eleme a kb. 120 kisebb hajó kikötésére alkalmas kikötő lesz, amelyhez organikusan kapcsolódnak a vízisportlétesítmények, illetve a búvárközpont. A kulturális elemet a szabadtéri színpad jelenti. Az ingatlanfejlesztő iroda által prezentált terv igyekszik megőrizni a terület természeti jellegét, az épületek szórványosan helyezkednek majd el, a beépítés egyedül a terület központját jelentő kikötő körüli épületstruktúrában sűrűsödik. A kikötő körüli terület építészeti megformálása korrekt színvonalú. Kár, hogy formanyelvében sokkal inkább urbánus tér hatását kelti, mint amilyet a természeti környezetben el tudnánk képzelni, bár meg kell hagyni, az épületek tagoltsága és a minimalista formanyelven belüli játékosság legalább megbontja a nagyobb épülettömbök egységét, így strukturáltabb hatást kelt. Az építési munkálatok idén kezdődnek. A sajátos hangulatú Danubiana bővítése A terület jelenleg legizgalmasabb helyszíne, mintegy megkoronázása a Danubiana Meulensteen Art Museum. A bősi erőmű dunacsúni félszigetén épült, ezen az igen sajátos hangulatú nyúlványon. Maga az épület jelenleg a félsziget kis hányadát foglalja el, a körülötte húzódó park azonban szintén a létesítmény része. Az épület körbejárható, a kilátást a folyó ezen a ponton kiszélesedő szakaszára a szoborpark látványa színesíti. A galéria tulajdonosa (Gerald H. Meulensteen) remek érzékkel talált rá erre a különleges helyszínre. A Pozsony belvárosától (autóval) háromnegyed órányira fekvő galéria meglehetősen messze esik ugyan a centrum nyüzsgésétől, ennek ellenére a szlovákiai művészeti élet egyik fontos színterévé vált. Az eredeti épületet Peter Žalman építész tervezte. Az épület formai koncepciója egy hajóból indult ki, ezt hivatottak jelezni az oldalának támasztott fagerendák is, amelyek mint evezők támaszkodnak a falnak. Sajnos ez az elem leragadt a primer szimbólum szintjén, semmilyen más funkciót nem tölt be. A homlokzat színválasztása meglehetősen meredek, a piros és a kék kombinációja a szlovákiai posztmodem építészet legrosszabb példáira emlékeztet. Belső elrendezése és térformálása azonban kellemes és izgalmas, az ablakok és ajtók elhelyezése biztosítja a kapcsolatot a környezettel, úgy, hogy közben nem versenyez a figyelemért a kiállított műtárgyakkal. 2013 áprilisában elkezdődött a galéria kibővítése, az új épületrészt várhatóan idén áprilisban adják át. Az eredeti épület 900 négyzetméteres alapterülete 1600-ra bővül. A bővítés tervezése gyakorlatilag öt évvel ezelőtt elkezdődött, s több fázisa volt. Az első szakaszban az eind- hoveni és a pozsonyi Műszaki Egyetem építészhallgatói készítettek terveket, majd ezek közül egy workshopon kiválasztották azt a koncepciót, amelyet az Ateliér 008 építésziroda (Ján Kukul’a és Jozef Jakuš) továbbfejlesztett. Az új épületrész koncepciója a vízből és annak alak- változásaiból indult ki. Sajnos az épület méreteihez képest ez is túl soknak bizonyult. A tervbe igyekeztek belekomponálni a már létező épület ívelt formáját, míg az új elemek, a Duna fölé benyúló részek kubista jeliegűre sikeredtek. Ez utóbbi magyarázható például a jégkockák és ajég geometriájával, a két elem együtt mégis idegenül hat. Bár azt meg kell hagyni, mindenképpen komoly előrelépés, hogy az eredeti épület piroskék homlokzatától eltekintettek, a tervek szerint az egész egység visszafogott» fehér színben pompázik majd. Az új épületrészek a félsziget északi oldalán helyezkednek el, helyenként benyúlva a folyó fölé. így a félsziget az újonnan épülő rekreációs központ felé nyit, míg a galéria belső terei a Dunára nyújtanak kilátást. A tető füvesítve lesz, s itt is folytatódik a szoborpark. Ez a szimpatikus megoldás lehetőséget teremt, hogy innen is élvezhető legyen a folyó és a kilátás. Ami továbbra is kérdéses, az a kerékpárút menti kiszolgálóépületek sorsa. Úgy tűnik, ez irányban nem történik semmiféle előrelépés, pedig ezek az elemek is igen fontos tényezői az egész környezetnek. Remek minta lehetne például a budapesti Kopaszi-gát, amelynek 2006-os felújításakor felszámolták a félsziget építészeti összevisszaságát, helyébe egy egyszerűségében is sokszínű építészeti-városrendezési koncepció lépett, minőségi terekkel, jellegükben valahol a városi és a természetiközeg határán.
