Új Szó, 2013. december (66. évfolyam, 280-302. szám)

2013-12-14 / 291. szám, szombat

24 Szalon ÚJ SZÓ 2013. DECEMBER 14. www.ujszo.com DVD-AJANLO Gyönyörű borzongás MÉSZÁROS GYÖRGY Chan-wook Park Oldboy című mozija minden idők 80. legjobb filmje, az IMDb (onli­ne filmes adatbázis) rangsora szerint. A rendező első holly­woodi filmje, a Vonzások kö­zel sem sikerült ilyen kiváló­ra, de így is átlag feletti. Annak ellenére, hogy a dél-koreai rendezőnek olyan húzóneveket sikerült meg­nyernie, mint Nicole Kidman, Mia Wasikowska és Matthew Goode, a film bevétele alig lépte át a 9 millió dollárt (a költségvetése 12 milliós volt). A jegypénztáraknál el­ért alacsony bevétel bizonyít­ja, hogy Chan-wook Park filmje nehezen fogyasztható darab, mind a témát, mind a dramaturgiát tekintve. A film egy halotti torral in­dít, megismerjük Evelyn Stokert (Nicole Kidman) és a lányát, Indiát (Mia Wasi­kowska), akik az autóbal­esetben tragikus hirtelen­séggel elhunyt családfőt gyá­szolják. Ebbe a közegbe érke­zik meg Charlie (Matthew Goode), a titokzatos nagybá­csi, aki azért látogatta meg a családot, hogy segítsen a gyász feldolgozásában. Je­lenléte azonban egyre nyug­talanítóbbá válik, sötét titok lappang a múltjában, amit India lassacskán kiderít. A Vonzások rendkívül fe­szült, de nagyon lassan csor­dogáló thriller, amelyben Chan-wook Park az emberi lé­lek sötét oldalával foglalko­zik. Teszi ezt olyan gyönyörű képsorokkal, hogy még a leg- visszataszítóbb jeleneteknél is egyszerre borzongunk és gyönyörködünk. A már-már művészfilmbe illő beállítások egyáltalán nem öncélúak, In­dia ugyanis különleges lány, úgy látja a világot, ahogy ke­vesen - az ő világképét közve­títi a rendező a nézőknek. Mia Wasikowska a láza­dozó tini szerepében egy­szerre sérülékeny és félelme­tes. Annyi feszültséggel tölti meg India karakterét, hogy a néző rettegve várja, mikor tör elő sötét énje. Matthew Goode arcának minden rez­dülése elbizonytalanítja a nézőt: az egyik pillanatban még jóságos .nagybácsi, a másikban pedig a megteste­sült fenyegetés. Nicole Kid­man ugyan egyikükhöz sem ér fel, de azért ő is helytáll a férje halála után görcsösen boldogságot kereső özvegy szerepében. Vonzások (Stoker). Színes, amerikai-angol thriller, 2013. Mia Wasikowska sérülékeny és félelmetes (Képarchívum) Még csak 75 éves lenne Kulcsár Tibor, de már 20 éve eltávozott közülünk Egy költő száműzetése? KULCSÁR TIBOR ÜKÖKBEN „Úgy élek itt, mint száműzött eretnek, /ki szólni mert, s azért, mert messze lát” - írja Kulcsár Tibor egyik utolsó versé­ben, a Dante száműzeté­sében. Az 1958-ban meg­jelent, legendás Szlová­kiai magyar költők anto­lógiájában indult, s éle­tében mindössze két kö­tete látott napvilágot. Igaz, egy költőről soha nem a versek mennyisége mond a legtöbbet, hanem az utóélete. JUHÁSZ DÓSA JÁNOS S Kulcsár Tibort a mai napig olvassák és szavalják, díjat és szavalóversenyt alapítottak a tiszteletére, 2002-ben megje­lent posztumusz kötetét pedig hetek alatt szétkapkodták. 1938. december 13-án Har- dicsán született, egy mára már teljesen elszlovákosodott bod­rogközi kisközségben, de gye­rekévei Perbenyikhez kötötték, ahol pár éve emléktáblát avat­tak a tiszteletére. Az egyetemi évek már Pozsonyban érték, itt talált új otthonra és alapított családot, de szülőföldje egész költészetében elkísérte. Egy le­gendás perbenyiki János vitéz előadására emlékezve írta: „Da­lunkat ringatta a Bodrog / hűs ajkú szelek messze vitték, / s megrészegültektőle menten / a kisgéresi borospincék.” A magyar-szlovák szak elvégzése után a pozsonyi magyar gimná­zium tanára lett, s ezt az állását nem is adta fel 1983-ig. Közben az Ifjú Szivek igazgatói felada­tait is ellátta, valamint az ifjú költőpalántákat pátyolgatta az Új Ifjúság rendszeresen jelent­kező Új-hajtások rovatában. Le­gendás tanárember volt, aki a gimnázium diákszínpadát is hosszú évekig szervezte, cso­portjával vagy pedig zsűritag­ként rendszeresen ott volt a Jó­kai Napokon. Első vékonyka kötete 1965- ben jelent meg Pogány imádság címmel, a következőre (Arcké­pünk tükörben) 21 évet kellett várni. Ekkor, a könyv füleki be­mutatóján ismerkedhettem meg vele személyesen, majd ké­sőbb, a kilencvenes években több alkalommal találkoztunk a pozsonyi buszpályaudvaron, hogymeghallgassamjótanácsa- it a Budapesten akkor induló Ti­szavirág egyetemista folyóirat­tal-kapcsolatban. Sajnos, a ba­rátságunkra nem sok idő ma­radt, mindenkit megdöbbentett korai halála. Egyik kritikusa szerint (a nevét kegyeletből nem említem) az ígéretes kez­det után költészete elhalvá­nyult, fejlődésében lelassult. E vélemény szerint az élet apró- cseprő és nagy problémái iránt egyaránt fogékony, halkan és ritkán szóló költő jelentősebb távlatokat és mélységeket nél­külöző életművével állunk szemben. Nos, ez a kritikus valószínűleg élete egyik legna­gyobb tévedéseként tarthatja számon ezt a sommázást. Tő- zsér Árpád a posztumusz kötet utószavában teszi fel a kérdést, vajon mi lehet az oka, hogy Kul­csár költészete, dacolva a kriti­kusi véleményekkel és az idővel, állja a tékozló idő rohamait, s népszerűbb, mint bármikor. Alig van olyan szavalóverseny, ahol ne kerülne terítékre egy-egy ver­se, s ahogy egy alkalommal Tóth László megjegyezte: ha egy köl­tői életműből megmarad 5-6 an­tológiavers, akkor azt a költőt a legjobbak között kell számon tartani. Bár Kulcsárt ő sem tette be a legfontosabbnak tartott 100 szlovákiai magyar költő közé. Kosztolányit vagy itt-ott Jó­zsef Attilát idézi ez a költészet? Egyiket sem, Kulcsár nagyon korán rátalált elégikus, a világ dolgait tisztán látó és messze néző lírai hangjára, s ahogy fen­tebb említett kritikusával szemben Tőzsér megjegyzi, ez a hang később sem változott, sőt szerencsésen felerősödött. Halála után szavalóversenyt alapítottak a tiszteletére Po­zsonyban, Perbenyiken emlék­táblát kapott, Rimaszombat­ban pedig a Tompa Mihály Na­pokon életműdíjat neveztek el róla. Meg nem élt hetvenedik születésnapján Pozsonyban két műsor idézte meg az életét és a költészetét, a Pozsonyi Casinó- ban Venczel Vera és Juhász László, míg a rádióban többek között Dráfi Mátyás és Écsi Gyöngyi (megzenésítve) adta elő az életmű legfontosabb, legizgalmasabb darabjait. , Az emberélet útjának felén / s azon is túl (mert ki tudja bi­zonnyal, / az emberélet útja mennyit ér) /, itt állok most, se- hova-se-jutottan, / egymagám­ban az emberek között” - írja egyik utolsó versében. Kulcsár Tibor itt tévedett a legnagyob­bat, életműve (akár a költői, akár a tanári pályájára gondo­lunk) rég túlélte őt és sokunk számára ad biztos pontot ebben az egyre inkább elbizonytala­nodóvilágban. VÁLOGATOTT MESÉK SZÜLŐKNEK Tatu és Patu kalandjai, avagy kontaktlencse az űrlény szemén POLGÁR ANIKÓ „Furaváron a dolgok máskép­pen működnek, mint mifelénk” - hangzik a Tatu és Patu-sorozat ajánlószövege. A két furcsán vi­selkedő fiút és kalandjaikat a kö­zéppontba állító finn képre­génysorozatot a játék logikája (vagy éppen szabálytalan logi­kátlansága) irányítja. Előfordul, hogy a két fiú óvodásat játszik (a Tatu és Patu az óvodában című kötetben), sajátosan átértel­mezve a megszokott csoportbeli tevékenységeket, egy élmény­fürdő élvezeteit vetítve bele az óvodai élet egyhangúságába, azt sugallva, hogy a dolgok me­nőbbé, izgalmasabbá tételéhez gyakran nem is kell rajtuk vál­toztatnunk, elég a nézőpont ki­billentése. így lesz az óvodaud­var edzőteremmé, a homokozó­ban hempergés pedig iszappa­kolássá. A babázás fiús változatát mu­tatja be a Tatu és Patu altató­könyve, melyben a fiúk egy kis­babát vesznek kezelésbe, a fel­nőtteknek írt nevelési tanácsadó könyvek ötleteit radikálisan el­túlozva és parodizálva. Mivel a fiúk számára a játék egyben al­kotótevékenység is, minden já­ték barkácsolással vagy valami­lyen egyedi ötiet megvalósításá­val kombinálódik. Az óvodások a tárgyakat és embereket egyik helyről a másikra átvarázsoló csodagépet szerkesztenek. A so­rozat rendhagyó kötete, a Tatu és Patu fura masinái a történetet teljesen elhagyva ezekből a bar- kácsötletekből áll össze, a ter­mékbemutató katalógusok stí­lusában reklámozva a fantázia­dús találmányokat. A Tatu és Patu, az űrpilóták című részben a találmány (az erkélyen összeeszkábált űrha­jó) a Csillaglázadás című mozi­film világába röpíti át a hétköz­napi alapanyagokból az űrben is hasznosítható, csodás eleme­ket gyártó fiúkat. A medvecuk­rot „a világmindenség legha­talmasabb erőforrásává”, űrha­jójuk üzemanyagává teszik, a szétvagdalt földgömböt bukósi­sakká alakítják át. A hétköznapi tárgyak átváltoztatásához (a- hogy ez a gyerekek játékában általában megfigyelhető) leg­többször elég azok átnevezése: a dzseki így lesz űrpilótadzse- kivé, a jégkrém űrétel, a zseb­lámpa a sötétség erőinek meg­törésére szolgáló LED-fény- kard, az ünneplő öltöny pedig úri űrruha. Az űrmutánsször­A hétköznapi tárgyak átváltoztatásához - ahogy a gyerekek játé­kában megfigyelhető - elég azok átnevezése. nyeteggel ütköző űrhajó utasai a Csillagunió anyahajójára ke­rülnek, a filmből ismert és cso­dált Zett-Ed kapitányhoz, aki éppen egy tanácskozásra hívta össze az Univerzum népeinek küldötteit. Ez utóbbiak a képi megjelenésük és a hozzájuk csa­tolt nevek révén rendkívül ötle­tesek és sziporkázóan humoro­sak. A tárgyalóteremben ül pél­dául Gemini főfőtanácsosa (aki egy sziámi ikerpárra hasonlít), az Oculum képviselőtestülete, a sokszemű Sze Me Se Reb Ben vagy az átlátszó emberi testben mutatkozó Belső-Szervia dön­téshozó szervei. A bonyodalom egy hőstett révén oldódik meg, ám harcra nem kerül sor: kide­rül, hogy az Univerzum zűrza­varát Pipere, a bolygókat ék­szerként hordó óriási zűrlény okozta, akinek a „láss meg min­ket, óriás” hadművelet résztve­vői, Tatu és Patu egy kontakt- lencsét helyeznek a szemére. Tatu és Patu világába legin­kább a humor, a paródia, a kre­atív ötletek iránt fogékony gye­rekeket érdemes bevezetni: fel­tehetőleg ők is olyan nehezen fognak kizökkenni belőle, mint a képzeletbeli űrutazásról visszatért képregényhősök. Aino Havukainen-Sami Toi- vonen: Tatu és Patu, az űrpilóták. Fordította: Bába Laura. Cerkabella, 2013. ^etetV^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom