Új Szó, 2013. november (66. évfolyam, 255-279. szám)

2013-11-30 / 279. szám, szombat

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2013. NOVEMBER 30. www.ujszo.com Átadták az Arany Opus díjat Dunaszerdahely. Szalay Zoltán és Tóth László vehette át az Arany Opus díjat tegnap a VIII. Őszi írófesztiválon. A Szlo­vákiai Magyar írók Társasága által meghirdetett szépiro­dalmi pályázatra név nélkül, csupán jeligével küldték be al­kotásaikat az írók és költők. Idén 29 mű érkezett be, vala­mennyi megtalálható a www.szmit.sk honlapon. A két győz­tes mű A futár című Szalay Zoltán-elbeszélés (Jelige: Arté­ria) és a Virág helyett című Tóth László-vers (Jelige: Flóra). A VIII. Őszi írófesztiválról lapunk hétfői számában olvashat­nak bővebb beszámolót. (juk) KÉPERNYŐ Szigorúan bizalmas Igazi jó krimi, csavaros tör­ténettel, remek dialógusok­kal, hiteles karakterekkel. És akinek mindez nem elég, ér­tékelheti a korhűséget (ötve­nes évek, Los Angeles), és fel­fedezheti a film noir jegyeit. Egy kávéházi tömegmé­szárlás a kiindulópont, az ügyben két, eltérő habitusú zsaru nyomoz: Guy Pearce, a tipikus jófiú és a fiatal Russel Crowe, aki előbb üt, aztán gondolkodik. Ki nem állhat­ják egymást, ráadásul munká­juk során mindketten bele­szeretnek a dögös luxuslo- tyóba, akit Kim Basinger for­mál meg. (Nem mellesleg: alakításával 1998-ban a leg­jobb női mellékszereplő Os- car-díját érdemelte ki. A for­gatókönyvért is kapott egy Kim Basinger (Képarchívum) szobrocskát a film, amely so­kak szerint azért sikkadt el a mezőnyben, mert abban az évben a Titanic valamennyi vetélytársát a víz alá nyomta.) A két zsaru nem tud előbb­re jutni, ezért segítségül hív­ják felfüggesztett kollégáju­kat, Kevin Spacey-t, aki ugyan erősen megkérdője­lezhető módszerekkel dolgo­zik, viszont rendkívül ered­ményes. Fontos szerepe van a sztoriban egy bulvárlap fő- szerkesztőjének is (Danny DeVito), aki a város összes mocskos ügyéről tud, és már a rendőrség kiérkezése előtt címlapsztorit közöl. Az ő lap­jának címéről (L. A. Confi- dental - Szigorúan bizalmas) kapta a címét a film. Curtis Hanson rendező már azelőtt is bizonyított. Először mindenkit elriasztott a babysitterektől (A kéz, amely a bölcsőt ringatja), majd reklámot csinált a raf- tingnak (Veszélyes vizeken). A Szigorúan bizalmas az alvi­lág és a rendőrség összefonó­dásáról rántja le a leplet, a bulvármédia praktikáit is alaposan kivesézve. A legér­dekesebb azonban a karak­terábrázolás, a szereplők sze­mélyiségének változása az események sodrában. A befe­jezése pedig telitalálat - meg­lepő, váratlan, ám tulajdon­képpen logikus. (juk) Látható az Ml-en, vasárnap 21.40-től. Szabó G. László beszédes könyve Törőcsik Mariról - mindenki megszólal, aki fontos a történetben Vallomások körhintamenetben A magyar színházi és fil­mes múlt és jelen alapos ismeretével, a legapróbb részletre kiterjedő szakmai figyelemmel, a lélek legfinomabb rezdü­lésére is érzékeny, nyi­tott szívvel, tehetséggel és szeretettel megírt könyv. Ahogy Törőcsik Marinak is fontos. TALLÓSl BÉLA A magyar film és színházi élet élő legendája, korunk egyik leg­szebb, legnagyobb, legcsodála­tosabb színésznője rögtön a könyvet indító rövid interjúban kifejti: azt tartja a legeslegfon­tosabbnak az életében, hogy szeretni tudjon, mert annál semmi sem fontosabb, hiszen győzni csak szeretettel lehet. És semmi sem idegesíti annyira, mint a tehetségtelenség. „Van vagy tíz zseniális rendező a világon... engem nem érdekel, hogy kilencvenezer azt állítja magáról, hogy rendező... ne­kem nem. (...) Én csak örömből tudok dolgozni. (...) Egy műalkotásnál újabb műalkotás kell, hogy létrejöjjön, ami maga az előadás. Azt pedig csak egy ember tudja létrehozni, akit én inspirálhatok.” Most ez a könyv az „előadás”, amely a Szabó G. László és Tö­rőcsik Mari közti jó pár privát és több közreadott beszélgetéssel megalapozott „szerelmes kör­hintamenetben folytatott cse­vegéssel” a közös inspiráció fé­nyét mutatja meg. „Ha nem iga­zán nagy rendezővel dolgozom, akkor nem a helyén használom a tehetségem. Ha viszont a he­lyemen sikoltok, a helyemen szaladok, a helyemen nézek ri­adtan, akkor az mind új fényt kap.” Itt, ebben a könyves Kör­hintamenetben minden meg­szólalás, a másutt félig megval­lott dolgok, magánéleti és szakmai vallomások is a helyü­kön hangzanak el, új fényt kap­nak. Az érzelmek a helyükön nyílnak meg, s az őszinteség tükrében fénylenek. A kapcso­lat Szabó G. László és Törőcsik Mari között a legmélyebb pon­tok és érzelmek feltárásán alap­szik - ennél tovább már nem le­het elmenni egymás megmuta­tásában (főleg, ha annak még olvasóközönsége is lesz). Nem lehet tovább elmenni abban, ahogy Törőcsik Mari soha nem ismétlődő, (ahogy ő fogalmaz) kutyaütően ihletett pillanatok­ban átadja az életét - élete fé­nyét. Hiszen magánemberként is ugyanaz a csoda, mint mások bőrébe bújva, ha olyan emberre talál, aki „örömködve”, ,jó tar­talmú hevületekkel” szól hozzá. A könyv szerzőjének, Szabó G. Lászlónak azt mondja: „Kell az embernek, hogy olyanok ve­gyék körül, akik jó értelemben elfogultak vele. Maga ilyen. (...) Régóta figyeli a pályámat, és évtizedek óta elfogult velem, nagyon is jó irányban.” A magyar film vüágkörüli út­ját is nyomon követi a könyv a színésznő szerepeivel, el-el- időzve Törőcsik Mari „filmes otthonaiban”: Cannes-tól Chi­cagón, Acapulcón, Karlovy Va­ryn és Moszkván át Taormináig, és Selmecbánya sem marad ki (a lista még így sem teljes) - mint mondja: „sok helyütt van egy darab a múltamból”. Tíz, Budapesten, Hévízen, Pozsonyban vagy telefonon ké­szült interjú, 2011 áprilisával kezdve és 2013 márciusával befejezve, a színésznőnek ab­ból a korszakából, „miután visszajött” a klinikai halálból (ahogy ő mondja: fizikai agy­A magyar film világkö­rüli útját is nyomon kö­veti a könyv Törőcsik szerepeivel, Cannes-tól egészen Karlovy Varyig. halálból), jórészt olyan törté­netekkel, amelyeket eddig Tö­rőcsik Mari még sose mesélt el, s amelyeket éles elmével hoz vissza a múltból. Olyan részle­tekkel, amelyek a legpozití­vabb döbbenettel „olvastatják magukat” úgy, hogy nem lehet letenni a könyvet. Az írott szó­ban az élőbeszéd varázsával, Törőcsik Mari „legmagánéle- tibb” megszólalásában. Aki ma már azt mondhatja: „volt egy gyönyörű halálom”, s úgy me­sél a Vasziljev rendezte kapos­vári Marguerite Duras-elő- adásról, hogy „...a halálom év­fordulóján megvolt a bemu­tató”, vagy hogy „a halálom utáni első nyarat végigdol­goztam”. Az interjúkban is így, finom öniróniával átszőtt hu­morral, mindent az időskori bölcsességből fakadó kacér megengedéssel szemlélőn, a túloldalt megjárt, felvértezett vándor hatalmával meséli el, hogyan dolgozott rendezőkkel a halála után. Azt a fényt, ami Törőcsik Ma­ri tehetségétől világít mind­örökre halhatatlanul a magyar színház- és filmtörténetben, az elismerés szaván felerősítik azoknak a pályatársaknak, szí­nészpartnereknek és rendezők­nek a vallomásai, akik inspiráló és inspirációt fogadó művész­társak voltak Törőcsik Mari pá­lyáján. A magyar színházi és filmes élet legendás színésznő­jével ültek együtt parádés kör­hintamenetekben. Több mint negyven művészt szólaltatott meg Szabó G. László. Ha a hely engedné, közülük idemásolnám Törőcsik Mari egyik igazgatója, Alföldi Róbert nyilatkozatát: abban minden benne van, ami Törőcsik Mari. Benne van a két (művész)em- ber s benne a művész és a kö­zönség közötti, végtelenségig tágítható viszony, aminek alap­ja a tisztelet. A nem távolságot kimérő, hanem a szeretni enge­dő, közelítő tisztelet, amivel mi, a magyar film és színház sze­relmesei Törőcsik Marit a ma­gunkénak tudjuk. Szabó G. László beszédes könyve a viszonyt, amely eddig Törőcsik Marihoz kötött ben­nünket, közönséget, tovább mé­lyíti. Finom érzelmi szálakkal megerősíti. A Kalligram Kiadó a vallomá­sokat finoman kimunkált, sze­rethető könyvformában nyújtja át az olvasónak. öt nap hírnév Presser Gábor a Minorma jótékonysági koncertjén PresserGáborlépfelaMinorma második jótékonysá­gi koncertjén. A Minorma - Nemzeti és Etnikai Kisebb­ségek Kulturális Intézete jótékonysági rendezvényé­re 2013. december 13-án, a Szlovák Rádió Hang­versenytermében kerül sor. A szervezet a koncertből befolyt összeget a 2014- es mentorprogram megvalósítására fordítja. A Minorma idén indította el Forma Mentorprog­ramját, mellyel tehetséges, pályaválasztás előtt álló középiskolás diákokat támogat, júliusban több mint 30 szlovákiai magyar részvételével va­lósult meg a Minorma tábóra. A helyszín a Zsám- béki Színházi és Művészeti Bázis, egy valamikori katonai támaszpont volt, mely mára alternatív színházzá, kulturális központtá nőtte ki magát. A tehetséges fiatalok nyolc csoportban dolgoztak témakörök szerint, egyebek között zeneszerzés­sel, alliterációs játékokkal, a cianotípiás fénykép- előhivó technikával, az interjúkészítéssel, a szín­házi próbafolyamat menetével, tánckoreográfiák készitésével ismerkedtek. A diákok tehetségének fejlesztése szempontjából ugyanis nagyon fontos, hogy elismert művészekkel dolgozzanak együtt, akik inspirálják őket. A táborban olyan kapcsolati tőkére tesznek szert, amely a továbbiakban rend­kívül hasznos lehet számukra. A médiacsomag és a Minorma weboldalán folyamatosan jelentkezni lehet a programba. Konferencia a tíz évvel ezelőtt elhunyt Zalabai Zsigmond emlékére Tűnődés a trópusokon ELŐZETES Pozsony. Tűnődés a trópu­sokon címmel rendez tudomá­nyos konferenciát a tíz évvel ez­előtt elhunyt irodalomtörté­nész és kritikus, Zalabai Zsig­mond emlékére a Comenius Egyetem magyar tanszéke. A kétnapos szakmai rendezvény­re hétfőn és kedden kerül sor a Pozsonyi Magyar Intézetben (Védcölöp utca 54.), a Balassi Intézet és a somorjai Fórum In­tézet társrendezésében. A hétfői programból: a konfe­rencia 11 órakor kezdődik; Mar- gócsy István A költészet model- lálhatatlansága?, Kulcsár-Szabó Zoltán pedig A fikció Paul de Mannái címmel tart előadást. A délutáni első blokk központi témája az új média, a Facebook és a költészet (előadók: L. Varga Péter, Németh Zoltán, Gaborják Ádám). A nap a metaforák, a jelhasználat és az adaptáció kérdéskörével zárul (Fazekas Andrea: Metaforák Bemiczky Éva és Kovács Magda novellái­ban; Benyovszky Krisztián: Bot­csinálta jelhasználat; Kuklis Ka­talin: Líra és adaptáció). Kedden 10.00-kor kezdődnek a Metalepszis, mese, retorika című blokk előadásai (N. Tóth Anikó: Tündérrigólányok, vág­tázó csodák - Máté Angi szóké­pei; Petres Csizmadia Gabriella: Metalepszis a mesében; Kollár Árpád: Tolnai Ottó gyerekverse- inek retorikai struktúrái, ismét­lődésrendszerei). A következő tematikus egység az Időkoncep­ciók, sejtetés, költészet címet vi­seli (Polgár Anikó Devecseri Gá­borról, Száz Pál Nyéki Vörös Má­tyásról és Borbély Szilárdról, Gorove Eszter pedig Oravecz Imréről ad elő). Délután előbb a (neo) avantgárd, a zene és a né- piség témáit járják körül az elő­adók (Orcsik Roland: Mi rejlik a takaród alatt? - Aszervetlen me­taforaképződés Ladik Katalin költészetében; Csehy Zoltán: Aleatória, entrópia, formális és szerves zenei fejlesztés Cselényi László költészetében; Bedecs László: „Vidékről a városba ke­rült” - népiség, avantgárd és posztmodemTőzsér Árpád, Ber- tók László és Aczél Géza költé­szetében), az utolsó egység pe­dig a szlovák- magyar kulturális tér, műfordítás, recepció kérdé­seit érinti (Brutovszky Gabriel­la: A barokk közköltészet ma­gyar-szlovák vonatkozásai; Hizsnyai Ildikó: A közös tér me- taforikájának fordítói aspektu­sairól; Dusík Anikó: Tűnődés a trópusokról - Zalabai Zsigmond monográfiájának helye az életműben és a recepcióban). Zalabai Zsigmond munkássá­gáról Somoiján is megemlékez­nek: a Fórum Intézetben szer­dán rendezik meg a „Csak ván­dorok, csak bujdosók vagyunk” című emlékkonferenciát, (ú)

Next

/
Oldalképek
Tartalom