Új Szó, 2013. november (66. évfolyam, 255-279. szám)

2013-11-23 / 273. szám, szombat

2013. november 23., szombat 7. évfolyam, 47. szám Ötven éve történt a dallasi merénylet: az amerikaiak többségének továbbra is meggyőződése, hogy John F. Kennedy összeesküvés áldozata lett Egy lövés, amely a mai napig visszhangzik John F. Kennedy utolsó napja Dallasban (SITA/AP-felvétel A Kennedy-kormányzat mítoszának eróziója Ötven éve, 1963. no­vember 22-én lett me­rénylet áldozata Dallas­ban John F. Kennedy amerikai elnök. Az egész világot sokkoló merény­let háttere és elkövetője a mai napig nem teljesen tisztázott. ÖSSZEFOGLALÓ Kennedy 1917. május 29-én gazdag, ír származású, katoli­kus családban született, üzlet­ember apja azt vette fejébe,’ hogy valamelyik fia egy nap az Egyesült Államok elnöke lesz. Miután elsőszülött fia a máso­dik világháborúban elesett, minden reményét a sorban má­sodik Johnba vetette, aki a csendes-óceáni hadszíntérről egész életét végigkísérő hátsé­rüléssel - és kitüntetéssel - tért haza. Kennedy 1946-tól három cikluson át szolgált képviselő­ként, majd 1952-től szenátor­ként. 1953 szeptemberében vette feleségül Jacqueline Lee Bouvier újságírót. A demokrata párt jelöltjeként az 1960-as vá­lasztásokon rendkívül szoros versenyben győzte le Richard Nixont, kettejük tévévitája mér­földkő volt a televíziózás és a politika történetében. Torzóban maradt életmű John F. Kennedy 43 évesen a legfiatalabb megválasztott el­nök lett, aki fel akarta rázni az országot, dinamizmust és akti­vitást kért a választóktól is. A külpolitikai porondon meg kel­lett küzdenie a kubai rakétavál­sággal, a kommunizmus latin­amerikai előretörésével, elnök­ségére esett a berlini fal felépí­tése és vette kezdetét a vietnami válság. Belpolitikájában tenni akart a leszakadás ellen, széle­sebb körű gondoskodást sürge­tett az idősek számára, de leg­fontosabbnak a faji szegregáció felszámolását tartotta. Életműve torzóban maradt: a már újraválasztását előkészítő elnök 1963. november 22-én Dallasba látogatott, ahol az el­nöki pár, valamint a texasi kor­mányzó és felesége nyitott tetejű kocsiban hajtott végig a városon. A konvoj a Dealey Pla- zánál járt, amikor helyi idő sze­rint 12 óra 30 perckor az ott álló tankönyvraktárból lövések dördültek: Kennedyt előbb a torkán, majd a fején találták el, a harmadik golyó a texasi kor­mányzót sebesítette meg. Az el­nökkel azonnal kórházba szá­guldottak, ahol 13 órakor ha­lottnak nyilvánították. A tragi­kus halálával nemzeti hőssé magasztosult Kennedyt az ar- lingtoni nemzeti temetőben he­lyezték örök nyugalomra. Magányos merénylő? A gyilkosság rejtélye a mai napig nem oldódott meg, még mindig kerülnek elő újabb film­felvételek, dokumentumok, és ezernél több könyvet írtak róla. A rendőrség a merénylet után egy órával letartóztatta a szem­tanúk szerint gyanúsan visel­kedő Lee Harvey Oswaldot, aki abban a raktárban dolgozott, ahonnan a lövések eldördül­tek. A bűnösségét tagadó Os­waldot két nappal később élő tévéadásban lőtte le Jack Ruby, egy bártulajdonos, akinek maf­fiakapcsolatai voltak, ő három évvel később a börtönben halt meg. Oswaldról később kide­rült, hogy 1959-től három évig a Szovjetunióban élt, de a szov­jet titkosszolgálat, a KGB ta­gadta, hogy beszervezték vol­na, és aktáikat is az FBI rendel­kezésére bocsátották. Ezekből az derült ki, hogy Oswaldot ér­dektelennek találták, lőni sem tudott tisztességesen. Az utóbbi évtizedekben sokat változott az ötven éve meg­gyilkolt John F. Kennedy amerikai elnök politikai telje­sítményének megítélése: az, akiről a mai amerikai fiatalok tanulnak, teljesen más, mint a nagyszüleik által ismert JFK. Ä hatvanas-hetvenes években írt történelemköny­vekben a fiatalon meggyilkolt vezető tragikus hős volt, aki­nek haladó szellemű, átfor­máló erejű elnöksége túl ko­rán ért véget. A nyolcvanas évek közepére a Kennedy- kormányzat köré épült mí­toszt jócskán megkopott, egy­re több értékelésben merült fel, hogy a kezdeti nagy re­mények ellenére az elnök meglehetősen gyenge telje­sítményt nyújtott a törvény- hozásban. Jeffrey Engel, a dallasi South­ern Methodist University egye­temi tanára úgy véli, „csekély John F. Kennedy hatása a mai generációkra”. Ugyan Kenne­dy szabta meg az 1960-as évek kulcsfontosságú társadalmi vi­táinak hangnemét, de utódja, Johnson elnök hirdette ki az ezeken alapuló - például a faji szegregációt tiltó, az egész­ségbiztosítást kiterjesztő - tör­vényeket. Mary Beth Norton és szerzőtársai egy 1982-ben írt, ma is széles körben használt főiskolai tankönyvben azt ír­ják, Kennedy „nem volt kellő­en szigorú a szabadságjogok érvényesítése terén”, a rakéta- válságot pedig maga az USA provokálta ki Kuba-ellenes lé­péseivel. Nortonék szerint Kennedy valódi öröksége „a hatalmas katonai expanzió volt, amely gyorsított tempójú fegyverkezési versenyre kény­szerítette az oroszokat”. Miután a „Vietnam-nemze- dék” írni kezdett, vitás kér­déssé vált Kennedy háborús szerepe is. Elnökként elköte­lezett volt a beavatkozás mel­lett, de nem tudható, ugyan­annyira belesüppedt volna-e a vietnami háború mocsará­ba, mint utódja. (MTI) Összeesküvés-elméletek A közvetlenül a gyilkosság után kiterjedt vizsgálatot lefoly­tató Warren-bizottság, amely­nek jelentését később 75 évre titkosították (a teljes anyagot 2039-ben hozzák nyilvánosság­ra), arra a következtetésre ju­tott, hogy Oswald egyedül kö­vette el tettét, s a mai napig ez a hivatalos álláspont. Egy 1976- ban felállított szenátusi bizott­ság a hatalmas iratanyag átta­nulmányozása után úgy foglalt állást, hogy Kennedy „valószí­nűleg” összeesküvés áldozata lett, de sem személyt, sem szer­vezetet nem neveztek meg. A nyomozást végleg 1988-ban zárták le, mert „nem találtak meggyőző bizonyítékot az összeesküvésre”. Az amerikaiak többsége azonban nem hisz a magányos tettes teóriájában, annál inkább az összeesküvés-elméletekben. A lehetséges „megrendelők” között tartják számon a maffia mellett a szovjeteket vagy a megbízásukból cselekvő kubai vezetést; az Egyesült Államok­ban élő kubai emigránsokat; az érdekeit sérülni látó katonai­ipari csoportokat; az amerikai szélsőjobboldalt a titkosszolgá­latokkal karöltve (mert túl „puhának” találták Kennedy po­litikáját); valamint a személyes ambícióktól is fűtött Lyndon B. Johnson alelnököt. Főleg, hogy még ma sem lehet tudni, hány lövés dördült: a hangfelvétele­ken három hangja különíthető el, de lehet, hogy negyedik,- sőt ötödik golyót is kilőttek, ami két tettesre utalna. Sokan úgy gon­dolják, a háttérben két összees­küvés rejtőzik: az elsőt az elnök meggyilkolására szőtték, a má­sodikat a Warren-bizottsággal a valóság elleplezésére. Valószí­nű, hogy a teljes igazság soha nem derül ki arról a dallasi nyolc másodpercről. (MTI/AP) 1963/11/22 06.00 Lee Harvey Oswald, John F. Kennedy gyilkosa fel­kelt Dallas egyik elővárosá­ban, Irvingben, ahol felesége lakott gyerekeikkel. Oswald előző este érkezett oda, hogy megpróbálja rendbe tenni há­zasságát, de nem járt sikerrel. Reggel kollégája lakásához ment, aki minden reggel elvit­te munkahelyükre, a texasi könyvlerakatba. Oswald a hátsó ülésre egy hosszúkás csomagot tett. Azt állította ró­la, hogy függönykarnis. 12.00 Az elnöki pár 40 kilo­méterre Daliástól, Forth Worth-ben töltötte az éjszakát. A nap jól indult: nagy és barát­ságos tömeg gyűlt össze Ken­nedy aznapi első nyilvános szereplésén. Kevéssel dél előtt érkeztek meg Dallasba - épp időben ahhoz, hogy le lehessen venni az üvegtetőt az elnöki limuzinról, amelyben Kennedy áthaladt a városon. 12.29 Az elnöki konvoj a Dea­ley térre ért, ahol három lövés dördült. Az emberek pánikol- tak, sikítozni, kiabálni, szalad­gálni kezdtek. „Lelőtték az elnököt!” - hallatszott a tö­megből. Clint Hill, a Kennedyt őrző titkosszolgálati ügynök az elnöki limuzinhoz rohant, és rávetette magát a meglőtt JFK- re, majd visszarántotta ülésébe a kimászni próbáló First Ladyt. A kocsi a közeli Parkland kór­házba hajtott. A vizsgálatot végző orvosok visszaemléke­zései szerint az elnök szeme nyitva volt, de nem mozgott, súlyos seb volt a nyakán, a tar­kója gyakorlatilag eltűnt. Nem sokkal később leállt Kennedy szíve. Halottá nyilvánították. 13.00 Dallas utcáin hajsza in­dult a merénylő után. J. D. Tip- pit rendőrjárőr meglátott egy férfit, akire illett Oswald sze­mélyleírása. Ahogy kilépett kocsijából, a férfi agyonlőtte. Amikor a rádió hírt adott a rendőr lelövéséről, egy közeli cipőbolt menedzsere szúrta ki Oswaldot: gyanúsnak találta a férfit, aki a kirakatba feledkez­ve álldogált, és nem reagált az elszáguldó, szirénázó rendőr­autókra. Oswaldot rövid időn belül őrizetbe vették. 14.30 Dallasban az elnöki gép fedélzetén - Clint Hill és Ja­ckie Kennedy jelenlétében - beiktatták az elnöki hivatalba Lyndon B. Johnsont, JFK alel- nökét, aki maga is jelen volt a gyilkosságánál. 18.00 A gép - Kennedy kopor­sójával a fedélzeten - Wa­shington felé vette az irányt, ahol két perccel 6 előtt szállt le. A fővárosban megállt az élet. JFK munkatársai a Fehér Ház felé igyekeztek. Jackie Kenne­dy kívánsága szerint a Fehér Ház keleti termét úgy rendez­ték be, mint amikor Abraham Lincolnt ravatalozták fel. 04.30 Az elnök testét Wa­shingtonban felboncolták, majd visszavitték a Fehér Ház­ba, ahol hajnali fél öt körül ra­vatalozták fel. A ravatalra he­lyezett test előtt Jackie és más családtagok imádkoztak. (Szemtanúk visszaemlékezé­se alapján) Lyndon B. Johnsont az elnöki különgép fedélzetén - Jackie Ken­nedy jelenlétében - iktatták be hivatalába

Next

/
Oldalképek
Tartalom