Új Szó, 2013. november (66. évfolyam, 255-279. szám)
2013-11-04 / 256. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. NOVEMBER 4. Vélemény És háttér 7 Kormányunk és szakszervezeteink szervezésében újabb néhány ezer munkahely kerül veszélybe Érdekvédelem, érdeksérelem Miközben lezajlott a halottak napi szokásos népvándorlás, a peredi tábla a belügyminiszterhez került, a bécsi döntés kapcsán méltó megemlékezések mellett kocatörténészekis előad- tákpropagandaszövegü- ket, nem vettük észre, hogy közeleg az idő, amikor kormányunk és szakszervezeteink szervezésében újabb néhány ezer munkahely kerül veszélybe. LOVÁSZ ATTILA Közeleg ugyanis a nap, amikor hatályba lép a norma, mely szerint a magasabb szintű kollektív szerződések az adott ágazat minden szereplőjére vonatkoznak, függetlenül attól, hogy az ágazati szakszervezethez a munkáltatónak van-e köze. Teljesen érthetőre fordítva: ha a kalapgyártó munkásokat tömörítő szakszervezeti szövetség megegyezik a legnagyobb kalapgyárosokkal a fizetési és egyéb feltételekben, akkor a kollektív szerződés a két alkalmazottal dolgozó sarki kiskalaposra nézve is kötelező érvényű. Ha tehát a nagy kalapgyár megállapítja a minimálbér szintjét vagy az elbocsátás esetleg vívmánynak tűnő feltételeit, akkor eszerint kell el- j ámia a sarki kalaposnak is. Hogy szakszervezeteink éppen ott nincsenek soha, ahol lenniük kell, azt már a kilencvenes évek óta tudjuk. Könnyebb ugyanis a nagy és profi szakszervezeti főnököknek a kormány- hivatal vagy az adott munkáltatói kamara képviselőivel tárgyalni - netán tüntetni -, mint aprólékos, gondos, mindennapi munkával figyelni arra, milyen körülmények közt dolgozik az adott konkrét munkahelyen marós, óvónő, pénztáros vagy tudományos laboráns. Könynyebb nagy tüntetéseket és híradóba kerülő egyeztetéseket levezetni, mint Kovácsné lyukas gumicsizmáját észrevenni vagy a huszadik éve a vállalatnál keményem melózó Józsi alapbéréért kiállni. Ezért történhet meg aztán, hogy minimálbérekről tárgyal a szakszervezeti szövetség, persze, olyan kormánnyal, amely gond nélkül tárgyal ugyanerről, hiszen akkor nem a fontos dolgok kerülnek a hírekbe, hanem ez. A jelenleg regnáló kormánynak többen és nagyon sokszor elmondták, hogy munkajogi szabályozásának egyik következménye a munkanélküliség növekedése lesz. A kabinet tagadta, nem hitte, nem hiszi, és nem is győzhető meg. Mert ha a valóság nem győz meg valakit, akkor semmi. Most is ilyen szabályozásról szólunk. Merthogy önmagában is ostoba egy rendelkezés, amely szerint két szerződő fél egymás közti viszonyába simán beletenyerel- het egy tőlük független harmadik, s nincs az a hatóság, amely ezt az ostobaságot képes vagy Hogy szakszervezeteink éppen ott nincsenek soha, ahol lenniük kell, azt már a kilencvenes évek óta tudjuk. egyáltalán hajlandó lenne felülbírálni. A rosszabbik következmény pont ezért nem az, hogy a kis munkaadók pereskedni, lázadozni fognak-eszük ágában sincs. Ha a felsőbb szintű kollektív szerződés alapján rosszul járnának - azaz a négy alapművelettel kiszámítják, hogy a cég az új feltételeket nem viseli el - egyszerűen csökkentik a munkatársak számát. Úgy, ahogy azt az új munkajogi szabályozás előtt, tavaly ilyenkor tették kicsik, nagyok egyaránt. Hogy mekkora legyen a bér, a lelépő, a rendkívüli szabadság stb., az a munkáltató gazdasági mutatóinak és piacának függvénye, nem simán akarat kérdése. A munkahivatalok tehát újabb jelentkezőkre rendezkedhetnek be. Mielőtt valaki azt mondaná, ácsi, a munkáltatók ott tolnak ki a munkavállalóval, ahol lehet, egy megjegyzés: az a munkáltató, aki minimálbért fizet, a többit borítékban, stikliben, aki a munkavállalót csicskának nézi és feudális viszonyok közt dolgoztatja, nem fog megváltozni. Ugyanúgy csicskának nézi majd az alkalmazottat, ugyanúgy csak azt a minimumot adja meg, amiért még nem kerül az ügyészség látókörébe. Az a munkáltató, aki kisvállalatát üzemelteti a válság még mindig tartó éveiben és hónapról hónapra varázsolja elő a bérre és juttatásokra valót, nos, ő meggondolja és lép. Az általa nem is ismert szakszervezeti vezetők és az őket ajnározó, munkajogot író hivatalnokok miatt ugyanis nem szeretne ebek harmincadjára kerülni. Most már csak jó lenne megtudni, hogy mindebben mi a munka- vállalókképviselete? (Ľubomír Kotrha karikatúrája) KOMMENTAR Mérlegen az euró S1DÓ H. ZOLTÁN Minden hibája ellenére kedveljük az eurót, legalábbis egy friss uniós felmérés alapján Szlovákia lakosságának több mint fele szerint a közös európai fizetőeszköz segített a gazdasági válság negatív hatásainak enyhítésében. Csak Írországban magasabb az euró pozitív hatásait értékelők aránya, míg a pénzügyi mentőövre szoruló déli államok a fájdalmas takarékossági csomagok miatt az euróbán vélték megtalálni a bűnbakot, a skandinávok fanyalognak a közös pénz hallatán, földrészünk motorja, Németország pedig még mindig a márka után érez nosztalgiát. Az elhúzódó válság bizony megmutatta az euró gyenge pontjait, másrészt nem is gondolnánk, milyen régen lefektetett alapokon nyugszik a közös fizetőeszköz. Húsz éve, 1993. november 1-jén lépett hatályba az euró alapjainak megágyazó Maastrichti Szerződés, mely lefektette annak feltételeit, hogy a tagállamok saját valutájukat euróra cseréljék. Jegyezzük meg, az összes uniós állam számára kötelező az euró bevezetése, ez alól csakDánia és az Egyesült Királyság kért és kapott felmentést. A maastrichti kritériumok célja az árstabilitás fenntartása, a költségvetési hiány és az államadósság visszaszorítása volt a közös pénzt használó országokban. A pénzügyi unióval évekig nem is volt baj, sőt még a mai szemmel nem túl szigorú feltételeket is felvizezték, hiszen az ezredfordulót követő lendület éveiben az unió két hangadója, Németország és Franciaország is megsértette azokat. A folytatást ismerjük: a 2008 őszén Európát is elérő válság egyből tükröt tartott a pénzügyi fegyelmet lazán kezelő, abőség éveiben a bérfejlesztéseknek szabad kezet adó, a hatékonysággal kevésbé törődő, a túlburjánzó bankszektorukat megfegyelmezni képtelen országok elé. Mentőövre szorult Görögország, Írország, Portugália, Ciprus, és áttételesen Spanyolország is - és a felsorolt államok az ír szigetet leszámítva most éppen az eurót okolják azért, hogy a bőség éveiben folytatott tékozló politikájuk után a böjt időszaka jött. A krízis arra adott választ, hogy az egyes országok mennyire képesek megfelelni egy kőkemény, érdemi árfolyammozgást nem mutató fizetőeszköz jelentette kihívásnak. Szlovákia az elmúlt öt évben némi bukdácsolás árán átment a vizsgán, a közös pénz csillapította a kilengéseket, az exportágazatok kibírták az euró véglegesített árfolyamát, az ország versenyképessége kizárólag politikai döntések miatt csökkent. Az sem mellőzendő, hogy érzelmileg is elfogadtuk az eurót, nem idegenkedünk tőle, míg a csehek, akik különösebb erőfeszítések nélkül bevezethetnék a közös fizetőeszközt, ragaszkodnak a koronához. A válság arra is rámutatott, hogy az unió stabilitása érdekében nem elég sebtében pénzügyi tűzfalakat felhúzni, méretes mentőövet dobni a bajbajutott országoknak, a bankszektort közös szabályrendszer, felügyelet és védőháló alá helyezni. Meg kell teremteni a pénzügyi unió gazdasági összhangját is, ami a költségvetési politikák szinkronba hozását jelenti. Mindez azt jelenti, az unió kormánya, az Európai Bizottság egyre jobban izmosodik: máris több eszköz áll rendelkezésére, hogy ellenőrizze és megrendszabályozza azokat az országokat az eurózónában, amelyek megszegnék a szabályokat. Már ott tartunk, hogy az eurót használó országoknak előre jóvá kell hagyatniuk költségvetési terveiket Brüsszellel. Ezzel tovább csökken az eurózóna egyes tagjainak pénzügyi szuverenitása, másrészt az egész földrészt sújtó válság- helyzetekre csak az erők összefogásával lehet érdemben válaszolni. Az más kérdés, hogy az unió ütőképességén döntően csak akkor javítunk, amikor már ég a ház. A két fő kampánytéma éppen a közbiztonság (hiánya) és a korrupció elleni küzdelem Ahol az elnökjelölt is védelmi pénzt fizet MT1-F1GYELŐ Védelmi pénzt kénytelenek fizetni a hondurasi elnökválasztás jelöltjei két hírhedt bűnszervezetnek a fővárosban, Tegucigalpában, különben nem tarthatnának kampányrendezvényt a bandák által ellenőrzött városrészekben. Nem egyszerűen engedélyt kell kérnünk, hogy bemehessünk, fizetnünk is kell - mondta el Mauricio Villeda, a liberális párt elnökjelöltje az El He- raldo című újságnak. A két utcai banda, a Mara Salvatrucha (MS-13) és az M- 18 szerte Közép-Amerikában jelen van, védelmi pénzt szed, kábítószer-, fegyver- és emberkereskedelemből él. Hondurasban november 24-én tartják az elnökválasztást. A két fő kampánytéma éppen a közbiztonság (hiánya) és a korrupció elleni küzdelem. Kérdés, mennyire lehet hiteles bármilyen szónoklat, ha magának a jelöltnek is fizetnie kellett azért, hogy megtarthassa azt. A közép-amerikai ország világcsúcstartó a 100 ezer emberre jutó gyilkosságok számában. Ennek egyik oka, hogy a mexikói kábítószerkartellek részben áttelepültek Hondurasba, amely az egyik fő tranzitállomás a Dél-Amerika és az Egyesült Államok közötti csempészútvonalon. A hondurasi elnökválasztási kampányt beárnyékolja, hogy október 25-én kivégzésszerűen megöltek egy 32 éves operatőrt, aki a volt elnök, a hatalomból 2009-ben elmozdított Manuel Zelaya közvetlen közelében dolgozott. Zelaya nem indulhat az elnökválasztáson, helyette felesége, Xiomara Castro szállt ringbe. Az általános vélekedés szerint noha a feleség a hivatalos jelölt, valójában Zelaya irányít a háttérből, és az ő visszatérésére szavaz, aki felesége mellé húzza be az x-et. A baloldali populista Xiomara Castro fő ellenfele az elnökválasztáson a jobboldali Juan Hemández, a hondurasi kongresszus elnöke. A két politikus támogatottsága jelenleg egyenlő. Ajelenlegi elnök, Por- firio Lobo négyéves mandátuma kitöltése után az alkotmány értelmében nem indulhat újra az elnöki székért. FIGYELŐ Brit uniós tagság: maradni kell Súlyosan veszélyeztetné London globális pénzügyi központként betöltött szerepét, ha Nagy-Britannia távozna az EU-ból - áll a brit gyáripari szövetség (CBI) jelentésben. A The Sunday Times című brit lap ismertetése szerint a pénzügyi szolgáltatásokból ered a brit hazai össztermék 8 százaléka, és a szektor legnagyobb exportpiaca Európa. Ha Nagy-Bri- tannia távozik az EU-ból, a Cityben működő bankok távozhatnak Londonból, kockára téve 1400 milliárd font befektetési eszközvagyont. A City befektetési banki közössége egyértelműen a brit EU- tagság fenntartását pártolja. Néhány hete a legnagyobb brit cégek már nyílt levelet tettek közzé, melyben arra hívták fel a figyelmet, hogy évente akár 92 milliárd font kárt is okozhat a brit gazdaságnak az unióból való kilépés. Figyelmeztetést küldött a japán kormány is Londonnak, mely szerint a kilépés esetén akár 1300japán cég is újragondolhatja brit érdekeltségeinek sorsát. (MTI)
