Új Szó, 2013. október (66. évfolyam, 228-254. szám)
2013-10-05 / 232. szám, szombat
20 Szalon ÚJ SZÓ 2013. OKTÓBER 5. www.ujszo.com BÚCSÚSZÓ Őz Zsolt halálára A legkifejezőbb búcsúzta- Dolgozott újságíróként, tot a hvg.hu irta rola. „Népmeséi figura volt, Hajnóczy Péter-i, krúdyi, Rejtő Jenő-i, hrabali figura. Meg rock and roll-hős, a panelból, Csepelről... Münchausen báró azonban most az egyszer nem tudta saját hajánál fogva kirángatni magát a bajból. Hiányozni fog, nagyon. Őzike, bazmeg.” Néhány éve készült róla egy kisfilm. Akkor már lejt- menetben volt. Nyíltan beszélt alkoholfüggőségéről. Kopott kabátban, kapucnis melegítőfelsőben. „Szeretni kell, gyűlöletből nem tudsz megélni” - ezt magyarázta. Meg azt, hogy nem az a szabadság, ha kannás bort iszunk a parkban. A kilencvenes években az Ugatha Christie, majd a Vidámpark énekeseként vált a magyar alternatív zenei élet meghatározó alakjává. Őszinte dalai mind ugyanarról szóltak: a keserédes-szomorkás hangulatról, a soha nem csillapuló szeretetéhségről. „Megmondjam, miért Csepel a világ legjobb helye? Ha egyszer kiülsz velem a Radnóti művház elé, és megiszunk egy üveg bort, akkor rájössz. Nézed a fákat, jönnek a madarak, a szarkák, a varjak, a verebek, olyan béke van, mint sehol másutt” - mesélte évekkel ezelőtt a Magyar Narancsnak. Őz Zsolt a kilencvenes évek egyik utolsó koncertjén irt könyvet (Rakenroll, 2004), súlyos alkoholizmusa és ehhez társuló egyéb betegségei miatt azonban egyre több időt töltött kórházban. A quimbys Kiss Tiborral ellentétben ő nem tudott kijönni a függőségéből. Szétesett, lecsúszott, a perifériára került. Túlélt egy öngyilkossági kísérletet („százhúsz Xanax és negyven Betaloc volt bennem”) és egy súlyos hasnyálmirigyműtétet („azt mondta a doki, ezerből egy éli túl”). A „rakenrollon” kívül kevés dolog érdekelte. A futball ilyen volt. „Egy Barcelo- na-meccs nálam szent dolog” - nyilatkozta egyik utolsó interjújában. Akkoriban még úgy érezte, van annyi ereje, hogy talpra álljon. Utolsó koncertjét júliusban adta az A38-as hajón. „S ha mégis nehéznek / érzed a szíved, / két citrom levét csöpögtesd rá, / húzódjon össze, egyszerűbb lesz talán / cseppnyi szívvel beszélni, / hogy maradjon már ott / nyugton a helyén, / s csak ha nagyon muszáj, / hát csak akkor dobogjon, / csak akkor vigye a vért / oda, szűkülő ereinkbe, / azért a néhány pillanatért.” Az a néhány pülanat sincs már. Őz Zsolt meghalt. Élt 44 évet. Gazdag József elején - és húsz évvel később, (Képarchívum) Irodalom és érzelmi intelligencia A szépirodalmi művek hozzásegítenek ahhoz, hogy jobban megértsük mások érzéseit - erre a megállapításra jutottak amerikai kutatók. A New York-i The New School kutatói szerint a népszerű ponyvák vagy nem fikciós művek helyett valódi irodalmat, például Austent vagy Dosztojevszkijt olvasók képesek lesznek arra, hogy jobban felfogják és megértsék mások szellemi, érzelmi állapotát. A kutatás résztvevői egy rövid részletet olvastak, majd feladatokat kaptak, például fényképeken szereplő emberek arckifejezését kellet meghatározniuk, illetve azt kellet kitalálniuk, szerintük bizonyos körülmények között mit tenne a képen látható ember. Az előzetes eredmények azt mutatják, hogy a regényirodalom valamely elismert alkotásának részletét olvasók teljesítménye átmenetileg jobb volt, mint azoké, akik bestsellerből vagy nem fikciós munkából való idézetet kaptak. David Comer Kidd és Emanuele Castano, a tanulmány szerzői szerint a valódi irodalom olvasása azért növeli az érzelmi intelligenciát, mert megköveteli, hogy az olvasó megdolgozzon a szereplők jellemének megértéséért. A „komoly regényíró nem ad koherens, kerek, könnyen felfogható, sztereotip képet a hőséről. Ezzel szemben a népszerű ponyvák hősei általában nem ébresztenek kétségeket az olvasóban. A kutatók szerint az irodalmi alkotások „feltehetően azt is megváltoztatják, hogy az ember miként gondolkodik másokról, és nem csak azt, hogy mit gondol róluk”. (MTI) A Budapesti Fesztiválzenekar közelmúltban megrendezett Európai Hidak fesztiváljáról Ismeretlen cseh kortársaink Vajon hányán tudjuk, hogy mérvadó nemzetközi zenekritikusok értékelése szerint a világ tíz legjobb szimfonikus zenekarából az egyik Budapesten működik? Ha tudjuk, fölfogjuk-e ennek a ténynek a jelentőségét, kellő módon értékeljük-e a lehetőséget, hogy egy szó szerinti „világszámot” szinte bármikor meghallgathatunk, mert állandó világjárásuk mellett gyakorlatilag havi rendszerességgel koncerteznek Budapesten? H1ZSNYAN GÉZA Az idén fennállásának 30. évfordulóját ünneplő Budapesti Fesztiválzenekarvezetői és tagjai - élükön a megalakulás óta a főzeneigazgatói posztot betöltő Fischer Ivánnal - sokat tettek azért, hogy a nemzetközi zenei életben és a közönség értékelésében is ilyen magasra kerüljenek. A zenekari alkotómunka, a próbafolyamat Fischer Iván által elképzelt és kidolgozott újszerű módszerétől (melyben a zenekari hangzás tökéletes egységére törekedve is igyekszik megőrizni a zenészek egyéniségét) a mind szélesebb közönségrétegek megszólításáig számos ötletet, újdonságot hoztak a magyar koncertéletbe. A gyerekeknek ún. kakaó-koncerteket, a fiataloknak ifjúsági koncerteket, az érdekességeket kedvelőknek „titokkoncerteket” és kívánságkoncerteket tartanak, valamint különböző zenei eseményeket, fesztiválokat szerveznek. 2005-től 2012- ig a Budapesti Fesztiválzenekar (BFZ) koncertévada minden szeptemberben a Mahler Fesztivállal indult. A most kezdődő szezonban új évadnyitó fesztivált terveztek, Európai Hidak címmel. Az új fesztivál elsődleges célja, hogy rányissa a közönségszemét (fülét) egy másik ország zenekultúrájára, ízelítőt adva klasszikus értékeiből, kevésbé ismert kincseiből és újdonságaiból. Dvoráktól a Brundibárig Az első évben Csehországot, a cseh zenét választották. A programot nagy gonddal, igen változatosra tervezték. A klasszikus, közismert értéket .Antonín Dvoŕák zenéje képviselte. Az ő műveiből szerepeltek sokat játszott, a BFZ koncertjein is világszínvonalú előadásban hallott művek (a VIII. szimfónia, a Szláv táncok), valamint ritkán hallható darabok a programban (mint például a Rekviem, szlovák énekes szólisták, Jolana Fogašová és Peter Berger közreműködésével; vagy a Hegedű- és a Csellóverseny mögött méltatlanul háttérbe szorult Zongoraverseny). A kevésbé ismert cseh „gyöngyszemek” közé sorolnám Hans Krásának a terezíni koncentrációs táborban írt, és A fesztivál Kortárs estjének műsorát Peter Vrábel válogatta (Képarchívum) ott gyermekekkel bemutatott gyerekoperáját, a Brundibárt (ami azért a BFZ híveinek és a Mahler Fesztiválok látogatóinak nem volt ismeretlen), valamint a cseh barokk est műsorát, melyben Pavel Jozef Vejvanovský és Jan Dismas Ze- lenka művei mellett (Harmonia Romana, Szopránáriák és 5. /G- dúr/ capriccio) a Benda család (Jan Jiŕí, František és Jiŕí Antonín) művei hangzottak el. A fesztiválon jelen volt a dzsessz is, IvaBittová (már amennyiben az ő besorolhatatlan művészetét a dzsesszhez soroljuk), valamint a nagybőgős Miroslav Vitouš, a fuvolás Jih' Stivín és az olasz dobos Stefano Bagnoli triójának koncertjeivel. A groteszk és a dzsessz A koncertlátogatók többségének a legismeretlenebb, számomra ezért a legérdekesebb koncert azonban a Kortárs est volt. Ennek műsorát Peter Vrábel, a Prágában élő szlovák karmester, a kortárs és 20. századi zenére specializálódott Berg Zenekar alapítója válogatta, és ő is vezényelte a BFZ zenészeiből összeállított kamarazenekart. Vrábel valóban értője, ismerője a kortárs cseh zenének, válogatása érdekes, sokszínű képet mutatott. 5 szerző, 5 mű, mindahány színvonalas, stilárisan változatos. Ha megkísérelnék valami közös, vagy legalább több műben jelen levő vonást keresni, az egyik a groteszk elemek használata, a másik a dzsessz hatása. Michal Nejtek Raymond Carver amerikai költő verse által inspirált műve címét is a versből merítette: „...a szíved megáll..egy perc.múlva folytatod az írást”. Szó sincs azonban valamiféle „megzenésítésről”. A zeneszerző szavaival: „Én a szöveget a hanghoz képest külön dolognak, szemantikailag más entitásnak tekintem - tehát nem próbálom hagyományos módon összekapcsolni őket azzal, hogy megpróbálom megzenésíteni vagy kíséretet írni hozzá. A vers ez esetben a kompozíció ellenpontja, komponálás közben gondoltam rá, de a zenének tulajdonképpen semmi köze hozzá... A muzsikusok egyszerűen elolvassák a verset, amelynek jelentése eltűnik a növekvő káoszban.” Számomra a legizgalmasabb, leginspiratívabb mű Martin Smolka Csúcsforgalom az égi utakon című szerzeménye volt. A szerzőt egy vidéki házban talált lehangolódott zongora inspirálta: ,A hangja különös módon gömbölyű és fátyolos, és ha beragad a pedál, belül a visszhangok és utórezgések varázsos univerzuma szólal meg. Elmondhatjuk, hogy ez a zongora egy egyszerű akkordból bonyolult költői eseményt képes teremteni. Mintegy tizenkét ilyen akkordot jegyeztem le, aztán aprólékosan elemeztem. Amit ebből kiszűrtem, nagyzenekarra hangszereltem.” A műben sok minden megtalálható: filmszerű vágások, váratlan dinamikus kontrasztok, mikrointervallu- mok használatával előidézett torzítások, ismétlések... Groteszk és szomorú, elgondolkoztató és érzelmileg is erősen ható zenét hallottunk, amely igazolja, hogy a kortársak zenéje fontos, érdekes, izgalmas. Érdemes megismerni. A 20. századi inspiráció Érdekes és megismerésre méltó persze a koncert minden darabja, így Slavomír Horínka Shirei Ahava héber címet viselő, zsidó liturgikus dallamokat is fölhasználó műve is. Igaz, itt már a zeneszerző állítása, mely szerint „a mű tisztelgés a szerelem előtt”, kétségeket ébresztett bennem. A többinél hagyományosabb, kellemesen hallgatható művel találkoztunk, amely azonban sem gondolatilag, sem érzelmileg nem érintett meg igazán. Persze egy olyan válogatásban, amelyik áttekintést kíván nyújtani, a közönség egy részénél bizonyosan pozitívan fogadott műveknek is ott a helyük. Ondrej Adámek ()a turne, 5a bloque című, tíz zenészre és samplerre írott kompozíciója a hangszeres zene és a különböző módon manipulált beszédhangok kombinációjából építkezett, s talán a legnagyobb nehézséget okozta az egyébként remekül teljesítő előadóknak. Az est utolsó műsorszámának szerzője, Petr Wajsar dzsessz- zenészként ismertebb Csehországban, de klasszikus zeneszerzést is tanult. Az ő művén érződött a leginkább a 20. századi inspiráció, nevezetesen Steve Reich zenéjének hatása, melyet a zeneszerző rokonszenvesen vállal is. Művében Paul Claudel Száz legyezővers című kötetének szövegeit használja. ,A kötet a japán haiku sajátos értelmezése. Zenei alapnak ezért egy japán jeleket kiejtő női hang hangfelvételét használtam. Lévén a japán dallamos nyelv, lényegében elég volt leírni az egyes jelek dallamát, és a zenei alap már magától összeállt, szinte megalkotta magát” - nyilatkozta. Az Európai Hidak fesztiválnak ez a koncertje elérte a célját. Új, kevéssé ismert művekkel ismertetett meg. Peter Vrábel karmester minden mű előtt rövid, lényegre törő, néha a keletkezés műhelytitkaiba is bepülantást nyújtó bevezetőt mondott - kár, hogy nem sikerült a szövegét híven visszaadó tolmácsot találni. De talán ez volt a szép és tartalmas est egyetlen szeplője; egy zenei eseményen megbocsátható, bár bosszantó apróság. Azért mindenkinek csak ajánlani tudom nemcsak a jövő évi fesztivált, hanem addig is a BFZ koncertjeit, különösen kortárs zenei estjeit.
