Új Szó, 2013. szeptember (66. évfolyam, 203-227. szám)
2013-09-03 / 204. szám, kedd
20 Agrárkörkép ÚJ SZÓ 2013. SZEPTEMBER 3. www.ujszo.com Legfontosabb a talaj vízkészletének megőrzése Az ősziek elsősorban jó minőségű, beérett és megfelelően ülepedett magágyat igényelnek A repce ősszel ISMERTETŐ A repce az ősszel egyik legkorábban földbe kerülő növényünk. Mindig tartsuk szem előtt, hogy a termelése nem egyszerűen a vetéssel, hanem már azt megelőzően, az elő- vetemény tarlóján kezdődik. Mivel az időjárás a repcevetés időszakában többnyire száraz, aszályos szokott lenni, kiemelt figyelmet kell fordítani az eló- vetemény tarlóhántására. Előveteménynek legjobb valamilyen hüvelyes, pl. a borsó, de ugyancsak jó elővetemény bármelyik kalászos gabona. Lényeges, hogy a szalmát minél apróbbra vágva a tarlómaradványokkal együtt időben bedolgozzuk. Nem árt, ha némi nitrogénműtrágyával vagy baktériumtrágyával együtt kerül a földbe, mert így a vetéséig jól el is bomlik. Ez a tápanyagpótláson túl még kedvező talajszerkezetet is biztosít. A talajművelés során a legfontosabb feladat a talaj vízkészletének megőrzése. Ezt a célt szem előtt tartva a tarlóhántást 3-6 centiméter mélységben ajánlott elvégezni. Közvetlenül a vetés előtt 20- 25 centiméter mélyen kell a talajt megművelni, (de ne szántsuk), ami azt a célt szolgálja, hogy a talaj a vetésmélységben nedves legyen, és ezáltal a mag gyorsabban csírázzon. Vetés előtt gondoskodni kell a szakszerű tápanyagellátásról. A repce 1 tonna magja a talajból 55 kilogramm nitrogén, 35 kilogramm foszfor, 43 kilogramm kálium hatóanyagban kifejezett tápanyagot vesz ki. A foszfor- és káliumszükségletet valamint az összes nitrogénszükségletnek mintegy felét még a vetés előtt dolgozzák be a talajba. A nitrogén fennmaradó részét tavasszal, lehetőleg két-háromszori alkalommal juttatják ki. A repce apró morzsás jól előkészített talajt kíván, apró magját sekélyen egyenletes mélységbe juttatják a talajba. Az elvetendő mennyiség 3-5 kilogramm hektáronként. A kikelés után és az ősz során a repce növényvédelmet kíván. A vetőmag minden esetben csávázott legyen, mely védelmet nyújt a korai kártevőkkel szemben. A rovarkártevők megjelenését kísérjük fokozott figyelemmel. Ősszel kiemelt hangsúlyt kell fordítani a fómás fertőzések időbeni felismerésére. Mivel a betegség 7-8 hónapig lappang a növényben, a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az aratásra elpusztulhat az állomány. Tanácsos, sőt szükséges az ősz folyamán elvégezni a gyomirtást is. Kedvező időjárás esetén fejlett állomány kerül a télbe, ami a kifagyás veszélyét csökkenti. Mivel a szárbaszökkent repce a leginkább kitett a kifagyás veszélyének, lényeges a szárbaindulás megakadályozása. Erre hosszú, meleg őszön növekedésszabályozó készítmények használata ajánlott. A biztonságos átte- lelés két alapvető feltétele a 8-10 tőlevélrózsás állapot, valamint az 1-1,5 centiméter vastagságú gyökérnyak átmérő. (repcetermesztés) A vetésszerkezetbe is jól beilleszthető Az őszi árpának kevesebb nitrogén kell TÁJÉKOZTATÓ Az őszi árpa kevésbé igényes az előveteményekkel szemben, mint a búza, ezért a vetésszerkezetbe jól beilleszthető. Gyakran vetik búza után, ami az árpa számára nem kedvezőtlen. Amennyiben négy éven belül visszakerül, jelentősebb növénykórta- ni és -kártani nyomással kell számolni, ami a növényvédelmi költségek növekedését eredményezheti. Ha lehet, kerülni kell a pillangós és hüvelyes növények elővetemény- ként történő alkalmazását, mivel a túlzott nitrogénmeny- nyiség miatt megnő a megdőlés kockázata. Az őszi árpa elóveteményként történő alkalmazásának előnye, hogy korai lekerülése miatt másodnövény, vagy zöldtrágya vethető utána. Az őszi árpa szalmája aláforgatva kedvező hatású a talaj számára. Az őszi árpa talaj-előkészítésére a búzáénál kevesebb idő áll a rendelkezésre a korábbi vetésidő miatt. A talaj-előkészítés rendszerint tarlóhántással kezdődik, amit egy-két alkalommal végzett tarlóápolás követ. A talajnedvesség megőrzése érdekében minden művelet után talajtömörítésre van szükség. Az őszi árpa nem feltéüenül igényli a mélyművelést. Ekével vagy tárcsával végzett 25 centiméter mélységű alapművelés elegendő a számára. A magágykészítésre kombinátorok és ásóboronák használhatók. A magágy mélysége mintegy 10 centiméter legyen. A magágyat a vetést megelőzően 8-10 nappal el kell készíteni, hogy a magágy kellően ülepedett legyen. A tápanyagigény meghatározásakor figyelembe kell venni az árpa gyors kezdeti fejlődését, valamint jó tápanyaghasznosító képességét. Az őszi árpa 1 tonna terméshez szükséges tápanyagmennyiség: 27 kilogramm nitrogén, 10 kilogramm foszfor (foszfát formájában), 26 kilogramm kálium (kálium-oxid), 6 kilogramm kalcium (kalcium-oxid), 2 kilogramm magnézium (magné- zium-oxid). Az őszi árpa nitrogénhasznosító képessége kiváló. A túlzott nitrogénellátás az állomány téli kipusztuláshoz, növénykórtani, szárszilárdsági problémákhoz, megdőléshez vezethet. Szintén alacsonyabb nitrogéndózist kell alkalmazni a sörárpa hasznosítású ősziár- pa-fajtáknál. (gabonalap) Az ősziek vetésének előkészítése A búza vetéséhez jól előkészített, kellően ülepedett, beérett, nyirkos magágy szükséges. Ezért az őszi búza alá végzett talaj-előkészítésnek kettős célja van: az ülepedett magágy biztosítása, valamint a talaj beérlelése, s ezzel a tápanyagok feltá- ródásának és a csapadékvíz befogadásának az elősegítése. ÖSSZEFOGLALÓ (Szilvóssy László illusztrációs felvételei) elővetemények után kerül alkalmazásra. Egyébként hiányzik a tarlóhatás a feltörésre kerülő évelő pillangósok utáni talajművelésnél is, ahol a kellő mélységű szántással kezdődik a talajelőkészítés. A szántás után azonnal tárcsát, nehézhengert, stb. kell járatni és ezt a vetőágy készítéséig szükség szerint többször is meg kell ismételni. A nyári szántást - vetószán- tást - ha csak lehet, augusztus közepéig a búza vetése előtt legalább 6 héttel végezzük el. A nyári szántás egyébként nagyon kényes munka, mélységét mindig a talaj nedvességi állapota és a szántás ideje határozza meg, ezért, ha megkésünk a szántással, akkor sekélyebben kell végezni. A szántást azonnal el kell munkálni, hogy a talaj kiszáradását megakadályozzuk. Az időben elvégzett és elmunkált vetőszántás után a talaj kellően beérik és megülepszik. Az így előkészített és a szükségletnek megfelelő ápolásban részesített talajon a vetés előtt egy sekély talajmunkával, pl. kombinátor- ral megfelelő magágy készíthető a búza vetéséhez. A forgatás nélküli talajelőkészítési rendszer A korán lekerülő elővetemények után nem szükséges feltétlenül szántani a búza alá, sót ilyenkor alkalmazhatjuk leginkább a forgatás nélküli talaj-előkészítést. Ezért a jobb szerkezetű, gyommentes, jól kezelt talajokon szántás nélküli, energiatakarékos talajműveléssel készítsük elő a talajt a búza vetéséhez. Különösen szárazságra hajló feltételek között. Egyébként ez a talajelőkészítési mód nemcsak a talajok vízkészletének megőrzésében jelentős, hanem energiatakarékossága révén gazdaságosabb is, mint a szán- tásos talaj-előkészítés, ezért alkalmazása mindinkább előtérbe kerül a kalászosok talajelőkészítésében. A forgatás nélküli talaj-előkészítés legelterjedtebben a júliusban és augusztusban lekerülő elővetemények után alkalmazható. A megfelelő talaj- állapot esetén célszerű azonnal elvégezni a tarlóhántást. A tarlóhántás - és a későbbi talajápolás - a talajok kötöttségének megfelelően könnyebb, vagy nehezebb tárcsákkal és kultivátorokkal végezhető. A magágy előkészítésének legmegfelelőbb eszköze itt is a kombinátor. De bármilyen jelentős is a forgatás nélküli talaj-előkészítési mód, nem mindig alkalmazható. Nem nélkülözhető a szántás a rossz szerkezetű, szikes és laza homoktalajokon, gyomos talajokon, valamint ott, ahol kalászos, vagy túl sok tarló- és gyökérmaradványt visszahagyó elővetemények után (pl. évelő pillangósok stb.) kerül a búza. A későn lekerülő elővetemények után Itt is többféleképpen készíthető el a talaj a búza alá. Nagyon fontos a gyorsaság, arra azonban vigyázzunk, hogy a gyorsaság ne menjen a minőség rovására. A talaj-előkészítő munkák már sekélyebben végezhetők és az ülepedett magágyat csak kiegészítő talajmunkákkal állíthatjuk elő. A talaj-előkészítés módja nagymértékben attól függ, hogy milyen kultúrállapotban hagyta vissza az elővetemény a talajt. A jól ápolt - mélyen művelt - gyommentes kapások után is elhagyható a szántás. így 10-15 cm mélységű tárcsázással megfelelő talaj készíthető a búza részére. Ez a talaj-előkészítési mód egyébként jól alkalmazható korán betakarított, jól ápolt burgonya és cukorrépa elővetemények után, mivel itt a talajt már a gépi betakarítással is fellazították. Ha a gyomosság és más okok miatt mégis szántani kell, a szántás csak olyan mélységű legyen, hogy a gyomokat és a tarlómaradványokat még jól eltakarja. A szántás minőségét javíthatjuk, és a rögösödést csökkenthetjük, ha a szántás előtt is tárcsázunk. Mivel ilyenkor már nincs idő a talaj természetes ülepedésére, ezért mesterségesen kell tömöríteni a magágyat. A tömörítés legmegfelelőbb eszközei a különféle hengerek, főleg a gyűrűshenger. A magágy készítésére itt is a kombinátor a legjobb talajművelő eszköz. (Búzatermelés) A talaj-előkészítés idejét és módját különböző tényezők határozzák meg. A fontosabb tényezők a következők: az elővetemény lekerülésének az ideje, a visszamaradó tarló- és gyökérmaradványok mennyisége, a talaj mechanikai összetétele, gyomosodása, nedvességi állapota és a talaj termőréteg-vastagsága. A talaj-előkészítés idejét és módját mindig a konkrét körülmények alapján lehet megválasztani. Ezért bármikor és bármilyen módot választunk, alapelvnek tekintsük azt, hogy a búza nem annyira a mély talajmunkát, mint a jó minőségű, beérett és ülepedett magágyat igényli. A kellően le nem ülepedett, üreges, rögös magágyban kevesebb mag kel ki, és ritkább lesz a vetés, sőt még a tél folyamán is nagyobb lehet a kipusztulás aránya. Ezért az ilyen rossz minőségű magágyban még nagyobb vetőmagmennyiséggel sem biztosítható a szükséges növényállománysűrűség. A talaj-előkészítési módokat leginkább az elővetemények lekerülésének az ideje határozza meg. Lekerülés szerint az elővetemények két csoportba oszthatók: korán és későn lekerülő előveteményekre. A korán lekerülő elővetemények után A korán lekerülő elővetemények után általában lehetőség van különböző talajművelési módok és rendszerek alkalmazására. A talajművelési rendszerek két nagy csoportra oszthatók: az alapműveléses - nagyobbrészt forgatásos ill. szántásos - és a sekélyművelé- ses - forgatás nélküli - rendszerekre. Az alapművelés esetében egy szántást, vagy forgatás nélküli középmély talajművelést végeznek. A sekélyművelés rendszerében alapművelést nem végeznek, csak a lazításos, forgatás nélküli talajművelés valamelyik módszerét alkalmazzák. Az alapműveléses rendszer leggyakoribb változatai a következők: tarlóhántás (ekével, tárcsával, stb.); alapművelés (középmély nyári szántás, ill. vetőszántás); szántás elmun- kálás (önálló vagy kapcsolt műveletekkel); ápoló talajművelés (a gyomosodástól éš a talajállapottól függően tárcsa, fogas, henger, stb.); vetőágykészítés (rendszerint kombinátorral); vetés utáni lezárás (azok után a vetőgépek után, amelyek nem végzik el a magtakarást, magtakarófogas, esetenként gyűrűshenger, stb.). De alkalmazható olyan talajművelési rendszer is, amelyből a tarlóhántás hiányzik, amikor az elővetemény lekerülése után azonnal középmély (20-25 cm) vetőszántásra kerül sor. Ez végezhető korán lekerülő elővetemények után is, de nagyobbrészt az augusztus végén és szeptember elején lekerülő
