Új Szó, 2013. szeptember (66. évfolyam, 203-227. szám)
2013-09-17 / 216. szám, kedd
f SZINFOLK 2013. szeptember 17., kedd __________________________________________________________________________________6. évfolyam, 2. szám A békés egymás mellett élés jegyében Itt van az ősz, és ismét sűrű, sötét az ég az iskolák fölött, különösen a kisiskolák körül dühöng a déli szél. Válság van, folyamatosan, a kisiskolákat meg kell szüntetni, a gyerekeket össze kell terelni egy hatalmas hodályba, lehetőleg minimum harmincötén legyenek egy osztályban, hogy minél kevesebb idő jusson egy-egyre. A támadások természetesen a falusi iskolákat érik, melyekről azt állítják, bennük nincsenek meg a korszerű oktatás feltételei. Lehet, hogy ott nem jut minden padra egy számítógép, sőt az is lehet, hogy otthon se notebook, se laptop, se iPad, de még nyomorult intemetelérhetőség sincs, hogy a gyerek szabad idejében, tanulás, olvasás, beszélgetés helyett a világhálón csünghessen délután- és estehosszat. A tanterveket évente, de legalább négyévente, választások után, amikor új „szakember” foglalja el a széket az oktatási minisztériumban (is), átírják, korszerűsítik, módosítják. Ezek a változtatások azonban meg sem közelítik azt az elvet, amelyet nyakra-főre hangoztatnak. Volt idő, amikor úgy akartak minden ifjúból öntudatos, hazaszerető állampolgárt nevelni, hogy ugyan énekeljék már el reggel és a tanítás végeztével a szlovák himnuszt. Olyasmi volt ez, mint a hatvanas években a felszólítás: hétfőn és pénteken A munka himnusza, köszönésképpen pedig a Česť práci!, elkötelezettebbeknél megfejelve a súdruh učiteľlel, illetve a súdružka učiteľkával. Beszéltek akkor is, s szólnak ma is a gyökerekről, az együvé, egy nemzethez tartozás jelentőségéről, a kisebbségben élők többszörös felelősségéről és teherviseléséről. A lényeg azonban akkor is elveszett, s most sem tulajdonítanak sok jelentőséget neki. Hogyan ragaszkodjon gyökereihez bárki, akivel nem ismertetik meg a múltját? Nem állítom, hogy szándékosan elzáiják, hiszen vannak gyerekegyüttesek, amelyekben népdalt, néptáncot, népzenét tanulnak, hallanak, gyakorolnak - de csak a gyerekek töredéke tagja egy-egy ilyen csapatnak, legyen bár országos hírű vagy akár a határon túl is ismert, elismert, sűrűn meghívott vendég. A kis- és nagyobbacska diákok többsége már az X-Fak- toron, Megasztáron nő fel, s többet mond nekik Csobot Adél neve, mint mondjuk Sebestyén Mártáé, Szvorák Katié, Korpás Éváé - hogy haladjunk szépen hazafelé. Vajon milyen hátrányok származnának abból, ha a néprajz iskolai tantárgy lenne? Sokan megtudnák, mi fán terem a néptánc, a népviselet, ükapáik, ükanyáik, dédszüleik hogyan, miből éltek, milyen mezőgazdasági munkát végeztek, hogyan ácsolták össze saját kezükkel a bútorokat, mivel múlatták az időt a hosszú téli estéken, amikor nemhogy mobiltelefon, de még rádió sem volt, nem még tehetségkutatók. Megtudnák, hogy bizony a magyar kultúra ugyan tiszta forrásból fakadt - a nép ajka, a nép hangszere volt a forrás maga, névtelenül, száj- hagyomány és fülhagyomány útján terjesztve a muzsikát, a dalokat, a meséket -, de bizony az is kiderülne számukra, hogy az egymás mellett élő népek hatással voltak egymásra. S ahogy átvettek szavakat, kifejezéseket, úgy vettek át hímzésmotívumokat, tánclépéseket, dallamokat. Mert az egymás mellett élés nem csupán azt jelentette, hogy irigykedve nézték, a szomszéd rétje zöldebb, vagy gonosz módon azt gondolták, ha az én tehenem megdöglött, a szomszédé se ússza meg. A lakodalmakban, mulatságokban ellesték egymás tudását, némileg a magukéhoz „igazították”, így tették gazdagabbá, változatosabbá. S mint ahogy a felmenők közt nehéz lenne olyan embert találni, aki ősmagyar bölcsőben ringott, akinek szülei ősmagyar ló nyerge alatt puhították az ősmagyar szürkemarha húsát, épp olyan nehéz „tiszta” magyar, szlovák, román stb. (a sor tetszés szerint bővíthető) népdalt, népzenét, tárgyi emlékeket találni. Ami természetesen nem baj, hiszen alapvetően úgy ismerhetünk meg egy másik nemzetet, ha annak kultúráját is szőröstül-bőröstül megismerjük. Ezért lenne fontos - a békés egymás mellett élés jegyében - a néprajzoktatás, annak nemzetközi vonzataival. * Grendel Ágota