Új Szó, 2013. augusztus (66. évfolyam, 177-202. szám)

2013-08-07 / 182. szám, szerda

16 Horgász - hirdetés ÚJ SZÓ 2013. AUGUSZTUS 7. www.ujszo.com 242. ábra: Álló vagy csapóhorog Lássuk már most a ka­rózó- vagy kikötő-hor­gászatot. A „kikötés” alatt a magyar halász általánosan a partba le­szúrt, vagy levert karó­hoz való kötést érti. ISMERTETÉS A karózó horgászatnak legel- teijedettebb szerszáma az álló- vágy csapóhorog (242. ábra), amely nyári szerszám, és legin­kább harcsára való. „Csapóho­rog” nyilván azért, mert egysze­rűségében hasonlít némileg a csapó hurokhoz, amelyről már megemlékeztünk. Nyári alkonyaikor megné­pesedik a harcsás vizek partja- kivált a törzsökös magyarság lakta vidéken - s a halászság beállítja éjszakára a horgokat. A csónak fenekén, rendesen a tat mögött, szapollyal1 behányt vízben, félarasznyi és kisebb kárászok vagy pontyok nyü­zsögnek; sok mindenféle, úgy embermagasságú, alul kihegye­zett husáng is kézügyben hever; kellő horogról is gondoskodva van. A halász fölkeresi a part csorbáit, a „szirtokat”, ahol a víz hirtelenül bemélyed és lassú folyású; alkalmas helyen leszúr­ja a karót, ráhurkolja a horog kötóvégét, a horgot pedig felha- lazza. A szerszámot úgy állílja be, hogy a csalóhal2 sörényével3 éppen színleli a vizet, hogy ami­kor úszkál, forog, csapkolódik, hullámot, karikát vessen, s ev­vel magára csalja a nagy rablót. (242. ábra.) A felhalazás módja nem mindenütt egyforma, mert né­hol a horgot éppen csak a sö­rény alatt horgolják át, néhol a kopótyú alatt vezetik be s a száján ütik ki. A legjobb mód a Tisza némely pontján s a Velen­cei-tavon dívik, hol a csalóhalat- rendszerint kárászt - úgy fű­zik a horogra, amint azt a 243. ábra mutatja. A halász előbb a sörény alatt üti keresztül a horgot, azután a kopótyú alatt vezeti a száj felé, ügyelve, hogy a szironyt4 meg ne sértse, mert ettől függ, hogy a hal minél tovább éljen. Az ún. kemény hal, mint a ponty, ká­rász és a compó, így felfűzve, egész éjszakán át kibírja, forgo­lódik, csapdos, míg valami éhes harcsa vagy csuka - ritkábban süllő - rajta üt és rajtaveszt, hogy kínjától megszabadítsa s aztán maga kínlódjék hajnalig, amikor is a halász feljáija horga­it s beszedi a prédát. A Latorca halásza ott, ahol a folyó torkolata csöndes járású s nagy rónavizű5, nem a partba, hanem a víztükör alkalmatos pontjain, a víz fenekébe szúija a hosszú husángot, amelynek kö­tő-végére ráhurkolja a horogín kötővégét. A Velencei-tó halásza ritkán folyamodik a karóhoz, mert a tó nádja a kikötés más módját javallja. Két-három élő nádszál egybefogva a leghatalmasabb csukát is megtartja; hozzá még nem is föltűnő, tehát a rabló­halat sehogy sem riasztja. Itt a kikötő horog csukára számít, s amint a 244. ábrán tapasztal­243. ábra: Felhalazás hatjuk, van „blinckéje” (b), ina (i) és cserkéje (c). A blincke az a fácska, amelyre a horog haszná­lat után rátekerhető; az ín erős kendermadzag; a cserke vékony sárgarézdrótból van sodorva, hogy a csuka el ne rághassa. A Velencei-tó halászsága sze­reti a horgászatnak ezt a faját, leginkább azért, mert az élő csalinak oly nagyon alkalmatos s igen szívós életű tavi kárász bőviben van, és a varsával köny- nyen fogható. A halász estefelé száll ki a tóra, följátja varsáit, hogy a horogra való kárászt, ritkábban pontyot és compót kiszedje; azután a nád között vezető csapások tágulásaiban, a nád alkotta kis tükrök átjárói­ban kiszemeli azt a helyet, ahol a víz mélysége a csuka ólálko­dásaira alkalmatos; rendesen két nádszálhoz köti a horgot, fölhalazza, a nádat úgy meghaj­togatja, hogy a vergődő kárász ne bonyolódjék a nád tövébe. Ez a nádhajtogatás jel is, amelynél fogva a halász már messziről fel­ismeri a kikötőhelyet. A varsák följárásakor sorra veszi a horgo­kat is, s friss kárászt tesz rá, ahol szükséges, vagy ki is szedi mind, hogy napközben megszáradja­nak s így estére annál alkalmato- sabbak legyenek. A kikötőhorognak egy másik, különösen Tápén dívó neme a lábó-horog, amelynél már a ka- baktök6 - röviden csak „kábák” - a lopótöknek egy kurtanyakú fajtája szerepel. Itt (Kr) a karó, mely a partba van leszúrva; (Cz) könnyen szakadó cérna, amely­nél fogva a kábák a karóhoz van kötve. Maga a kábák (K) föl van kantározva, vagy kasomyázva7, s e kantárból indul a kurta ín a patonnyal és horoggal együtt. Ez a lábó-horog is harcsára, csu­kára való, és rendesen fel van Csilis mentás harcsafagylalt Hozzávalók 4 személyre « 600g főtt harcsahús * 1 kis fej hagyma *> csili, mentalevelek * pár csepp csilis SUNGARDEN olaj * majonéz ■ tejszín * só ■bors a 4 mentalevél Elkészítése (Fotók: Kanovits Gábor) A rovat támogatója a Búslak' Dunatőkés - Dunajský Klátov A főtt harcsát betesszük egy keverőedénybe, hozzáadjuk a fűszereket, a kis kanálnyi majonézt, fél dl tejszínt, egy csipetnyi csilis olajat, a mentát és az apróra metélt hagymát. Pépesítjük, majd egy tálba öntjük, és a fagyasztóba tesszük. Fagylaltos kanál segítségével formázzuk, és pírítóssal tálaljuk. Bindics Imre, a dunaszerdahelyi Villa Rosa főszakácsa 245. ábra: Lábó-horog halazva, vagy meg van békázva. Ezt a szerszámot is estve rakja a halász - leginkább a Tisza holt ágazataiba -, reggel pedig utá­nanéz. Amidőn a hal bekapja a hor­got s rajtaveszt, természetes, hogy rángat; rángat pedig mind­addig, amíg az a vékony cérna, amelynél fogva a lábó-horog ki van kötve, el nem szakad; ami­dőn pedig ez bekövetkezett, a hal szabadon rohan a horoggal, alámeríti a kabakot, mely azon­ban mindig felszállani törek­szik, s végre is kifárasztja még a legerősebb halat is. Ez kitűnő szerszám, amelyen sokszor igen nagy halak fogódznak meg, olyanok, amelyek más, kikötött, igen erős horoginat is kettésza­kítanának, ami a lábóhorognál lehetetlen, mert a kábák folyton enged, folytonosan húzza, s ez­zel fárasztja a halat. Végtére is a hal rájön, hogy akkor fáj legke­vésbé a horog, amidőn a víznek bizonyos mélységében tartózko­dik, azaz: amikor a kábák úszik, veszteg marad tehát, hogy nyu­godalma legyen. A halász az érett, rendesen fehéres kabakot már messziről láthatja. (Herman Ottó műve 1884- 86-ban készült. A korabeli szö­veget a mai helyesírás szabályai­hoz igazítottuk.) Jegyzetek 1 fából v. vaslemezből készült kisebb-nagyobb öblös lapát, melyet a ladik fenekében meggyűlt víz kihányására használnak 2 csalihal 3 hátuszonyával 4 a kopoltyú szüványát 5 nyugodt, sima víztükör 6 tökféle virágának gömbölyded termése 7 kasomya: kisméretű, ritka szemű teherhordó háló, edé­nyek kézben való szállítására szolgált, vastag fonálból, ill. nádból, gyékényből szőtték A Horgász melléklet legközelebb 2013. augusztus 21-én jelenik meg. Ötleteiket, beszámolóikat a horgasz@ujszo.com ámen oszthatják meg velünk. Bős, Mlynársky rad 250. [Szolgáltatások háza] tel.: 031/558 4329, mobil: 0905 325 052 Vásárát, Fő utca 111. [Szolgáltatások háza] tel.: 031/558 1723, mobil: 0917 335 553 MP130011 Hogyan horgásztak eleink? Karózó vagy kikötő horgászat

Next

/
Oldalképek
Tartalom