Új Szó, 2013. augusztus (66. évfolyam, 177-202. szám)
2013-08-01 / 177. szám, csütörtök
www.ujszo.com UJSZO 2013. AUGUSZTUS 1. Vélemény És háttér 7 Hiányzó kontextusok - egy félreértelmezett egyházfői megnyilatkozás margójára A pápa és a melegek Világszenzáció, forradalom, liberális progresszió- nagyjából ilyen visszhangja volt Ferenc pápa minapi, melegekkel kapcsolatos kijelentésének. A kását ezúttal sem eszik forrón, az egyházfő kijelentésében sok új nem volt, legfeljebb a hangsúlyok. MÓZES SZABOLCS „Ha egy meleg Istent keresi, ki vagyok én, hogy megítéljem őt?” - mondta Ferenc pápa Brazíliából hazafelé jövet, s nyomban beindult a szenzációgyártás. Ami nem csoda, hiszen egyrészt uborkaszezon van, másrészt egy spontán pápai megnyilatkozás, interjú - ritkasága miatt - mindig nagy szám, harmadrészt a világ legnépesebb egyházának vezetője mondott valamint, s negyedrészt, de legfőképpen, egy olyan „menő” témáról nyilatkozott, amelyről egyházi vezetők egyébként ritkán beszélnek. Szenzáció, újdonság, reform? A szenzációra, újdonságokra, reformra éhes olvasót le kell hűtenünk: egyik sem. A kontextusok és az egyházzal kapcsolatos alapismeretek hiánya, valamint a sztereotip prekoncepciók miatt válhatott mégis az utóbbi napok mediális slágertémájává Ferencválasza. Kezdjük ez utóbbival. XVI. Benedek pápát nem különösen kedvelte a média, sem a liberális elitek, ezzel szemben Ferenc pápa megválasztása óta a sajtó kedvencévé vált. Kialakult egy sablonos látásmód, mely szerint előbbi egy visszamaradott, konzervatív, szűklátókörű egyházfő volt - ez nagyrészt nem felel meg a valóságnak -, az új pedig az ellentétje: egy szimpatikus, liberális reformpápa (nagyrészt ez sem igaz). Aki jó fej, és jó dolgokat mond. így ha Ferenc pápa felszáll a repülőre, s azt nyilatkozza: ki vagyok én, hogy elítéljek egy meleget, nyomban kész a szenzáció, miközben ezt akár elődje, vagy annak elődje is mondhatta volna. Itt érkezünk el a tartalmi részhez, melyben semmi újdonság, az egyház tanaival történő szakítás nem volt. Kétezer éves tanítás, hogy nem az embert kell elítélni, hanem a tetteit. Ugyanúgy nem számít újdonságnak az a tétel sem, hogy a melegek is ugyanolyan testvérek, mint a többi ember, s régi keresztény axióma az is, hogy a homoszexuális „viselkedés”, s nem maga az orientáció számít bűnnek. A melegeket pedig nem kizárni, hanem integrálni kell - az egyház tanítása szerint segíteni az Istenhez vezető úton. Mint mindenkit. „Tisztelettel, együttérzéssel és gyöngédséggel kell fogadni őket. Kerülni kell velük kapcsolatban az igazságtalan megkülönböztetés minden jelét” - úja a melegekről a katolikus egyház katekizmusa, mely aktuális „verziójának” főszerkesztője egy bizonyos Joseph Ratzinger bíboros volt (ismerős a név, ugye?). Nem számít újdonságnak, hogy egy pápai nyilatkozatot félreértelmez a fősodrú média- legfőképpen a kontextus, s nem ritkán az alapismeretek hiánya miatt. Amikor például tavaly XVI. Benedek legújabb könyvében azt írta, Jézus Krisztus nem a nulladik évben született, hanem évekkel korábban, jó páran szintén világszenzációról cikkeztek, miközben ebben semmi újdonság nem volt. Valamiben ugyanakkor újszerű a pápa: a hangsúlyokban. Nem megszokott, hogy egy egyházi vezető a melegekkel kapcsolatban - de itt említhetnénk más csoportokat is - az egyházi tanítás pozitív és toleráns elemeit domborítja ki, nem pedig a restriktiv passzusokat. Aki azt várja Ferenctől, hogy átírja az egyház tanítását, csalódni fog, aki viszont a megértőbb szavakat és a gesztusokat hiányolta eddig az egyházi vezetőktől, az valószínűleg emberére lel az új pápában. Kérdés, hogy a hangsúlyeltolódásra hogyan reagál a szlovákiai katolikus egyház - vezetői eddig nem tűntek nagyon „ferencesnek”.- Bevehetem. (Ján Richter, a Viagrás miniszter) (Fotó: Vladimír Šimíček/cartoonized) KOMMENTAR Telepviszonyok és „megoldások” KOCUR LÁSZLÓ Egyszerre látott napvilágot az a hír, hogy a belügyminisztérium belső vizsgálata arányosnak találta a szepsi romatelepen történt rendőri erő alkalmazását, és hogy egy Nagymihály melletti romatelepen figyelmeztető lövésekkel kellett megakadályozni egy „kétmenetes” tömegverekedést, amelybe előbb 70, majd 80 helyi lakos kapcsolódott be. A szepsi akció kapcsán több fővárosi aktivista kifogásolta annak eltúlzott jellegét. Bennük, és a belügyminisztérium belső ellenőrzési osztályában egy a közös: szegregált romatelepet valószínűleg csak a tévéhíradóban láttak, vagy ha láttak is, valószínűleg soha nem éltek ott (ahogy egyébként e sorok írója sem). Azt, hogy egy rendőri fellépés arányos vagy aránytalan volt-e, mindig jól fűtött irodákban, íróasztalra tett gőzölgő kávé mellett döntik el, és mindig utólag, általában olyan, nyugdíjkorhatárhoz közeli rendőrségi tisztségviselők, akik nem, vagy már túl régen tapasztalták meg, milyen is az, amikor a karhatalom képviselőjét baltával, botokkal, palackokkal, kövekkel fenyegeti 70-80 felbőszült állampolgár. És itt szándékosan nem péró/gettólakót írtunk. Egyrészt mert a halmozottan hátrányos helyzet őket sem menti fel a törvények betartása alól. Másrészt pedig, a politikailag korrekt beszédmód kényes betartására ügyelve gyakran még a hatóság képviselői sem merik kijelenteni, hogy a szegregált romatelepeken felhalmozódó szociális, egész- . ségügyi és oktatási problémák egyben komoly rendészeti kihívássá kumulálódnak. És mindig lesznek, akik bármilyen, romák elleni rendőri fellépés kapcsán rasszizmust fognak kiáltani, a fellépés jogosultságától vagy jogosulatlanságától függetlenül. Pedig az, aki ellenszegül a rendőri intézkedésnek, ennek megfelelő válaszlépésre számíthat, aki nem hiszi, a következő közúti ellenőrzés során a jogosítvány-forgalmi helyett próbáljon egy bunkósbotot előrántani. A szepsi és a nagymihályi eset is megmutatta, hogy a rendőrszakközépben tanított, hagyományos kommunikációs és rendfenntartó stratégiák (felszólítás a jogsértő cselekmény abbahagyására, adatrögzítés, előállítás stb.) érvényessége a romatelepek határainál véget ér. Jön a rendőri csapaterő alkalmazása, ez pedig ritkán ér véget személyi sérülés nélkül. Az a baj, hogy a szegregált romatelepeken fellépő problémákra jelenleg ez az állam majdnem egyedüli válasza. A karhatalmi fellépés látványos, a többségi társadalom nagy része számára elfogadható válasz, aztán a pajzsos embereket elviszi a rendőrbusz, a problémák pedig ott maradnak a gettóban. Ezek megoldása túl drága lenne az államhatalom számára, így mindegyik kormányzat csak abban bízik, hogy a problémák nem az ő hivatali ideje alatt fognak annyira elhatalmasodni, hogy az állami monopóliummá tett hivatalos erőszak alkalmazásával ránézésre ne legyenek megoldhatóak. A Snowden-ügy kirobbanása óta a Németországban kormányzó CDU/CSU pártszövetség népszerűsége még nőtt is Merkel túrázni ment - Berlinben nincs kormányváltó hangulat MALINAK ISTVÁN Egy nagy amerikai lap hasznosnak látta, ha kizárólag uniós ügyekkel foglalkozó tudósítót küld Európába. Csakhogy állomáshelyéül nem Brüsszelt, hanem Berlint jelölte ki. A pragmatikus Washingtonban mára megtanulták, kit kell felhívniuk, ha Európával akarnak beszélni. Ez is illusztrálja, mennyire fontos minden, ami Berlinben történik. A legfrissebb információ az, hogy a kancellár szabadságra ment, tizennyolc napra. Ez azért lényeges, mert nem egész két hónap múlva, szeptember 22-én tartják a parlamenti választásokat, s ilyen körülmények között más európai politikus aligha merné otthagyni a fővárost, inkább gőzerővel kampányolna. Angela Merkel elképesztően magabiztos. Okkal. Nincs elemző, aki ne a CDU fölényes - de nem abszolút - győzelmét jósolná, az pedig szinte megkérdőjelezhetetlen, hogy ismét ő lesz a kancellár. Földrengésnek kellene történnie ahhoz, hogy a szociáldemokraták (SPD), akik a Zöldekkel együtt szeretnének kormányozni, átvegyék a hatalmat. Merkel túrabakancsa tehát optimista üzenet a jobboldali választóknak, a CDU/CSU-FDP kormánykoalíció ugyanis 46 százalékon áll, jóval a 34 százalékos ellenzék, az SPD-Zöldek előtt. Eközben a kancellár asszony az egyik leggyakrabban bírált európai politikus, kap hideget- meleget odahaza és külföldön egyaránt. A francia és különösen a dél-európai - olasz, spanyol és főleg görög - németelle- nességnek ő a fő céltáblája, a Hitler-bajuszos karikatúrák szenvedő alanya. Odahaza pedig, miután - szokatlan módon - vezető kampánytéma lett a Snowden-botrány, ellenfelei azzal vádolják Merkelt, tudott arról, hogy az amerikai NSA németek millióit is lehallgatja, mégsem lépett fel a német állampolgárok emberi jogainak védelmében. Az ügy itt nagyobb hullámokat ver, mint más EU- országokban. Egyrészt azért, mert a náci Gestapo és a keletnémet Stasi emléke elevenedik fel, másrészt azért, mert kiderült: az NSA titkos adatgyűjtő tevékenysége nagymértékben érinti Németországot, és szoros az együttműködés a német szolgálatok és az NSA között. A német kormány hivatalos álláspontja: csak Snowden kiszivárogtatásaiból szerzett tudomást az NSA adatgyűjtő programjairól. Egy múlt heti felmérés szerint a lakosság 78 százaléka ezt nem hiszi el, és 70 százalék elégedetlen az ügyben tett kormányzati lépésekkel. Az elmúlt 12 évben minden német kancellár és hírszerzési főnök tudott az amerikaiak adatgyűjtéséről. Ezek után jöhetne a következtetés: a Snowden-ügybe akár bele is bukhatnának a folyamatosan védekezni kényszerülő kereszténydemokraták, és személyesen Merkel, aki nem adott igazán elfogadható magyarázatot. De ez nem igaz: a legutóbbi felmérés szerint a Snowden-ügy kirobbanása óta a CDU/CSU népszerűsége még nőtt is egy százalékponttal, 42 százalékra, az SPD a Zöldeknélkül 25 százalékon áll. Erre az lehet a magyarázat, hogy a németek általában elégedettek, amit két tegnapelőtti hír illusztrálhat. Gyarapodott a német háztartások pénzvagyona az idei első negyedévben. A Bundesbank közölte: az első negyedévvégére a német háztartások készpénzben, értékpapírban, bankbetétekben tartott és biztosítókkal szembeni követelésekből álló likvid vagyona 4992 milliárd eu- róra, rekordértékre nőtt. Csúcsot dönt a német fogyasztói bizalmi index is: 7,0 pontra nőtt, 2007 szeptembere óta ez a legmagasabb érték, és azzal biztat, hogy a háztartások növekvő kiadásai ellensúlyozzák a gyengülő exportkeresletet, és felgyorsítják a hazai össztermék növekedési ütemét Európa legnagyobb gazdaságában. Ezért tú- rázgathat nyugodtan a hegyekben a kancellár. És még valami a Snowden- üggyel kapcsolatban: az SPD- vezérkar már behúzta a szarvait, mert rájött, bumerángként üthet vissza, ha nagyon szívósko- dik. Az USA 9/11 után fokozta a titkos adatgyűjtést, együttműködve az európaiakkal, főleg Berlinnel. 2001-től 2005-ig SPD-Zöldek kormány volt hatalmon, 2005-2009 között pedig CDU/CSU-SPD nagykoalíció. Vagyis 12 éve minden német kancellár és hírszerzési főnök tudott az NSA adatgyűjtéséről.
