Új Szó, 2013. augusztus (66. évfolyam, 177-202. szám)
2013-08-02 / 178. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. AUGUSZTUS 2. Vélemény és háttér 7 Hatalomra éhes gazfickó kezében a jogászdiploma olyan, mint részeg kezében a fegyver Doktor uraknak, tisztelettel! Doktor úr, doktor úr, győzött az igazság! Nem baj, János bácsi, majd fellebbezünk. Hát ez az. Elfogadtuk. Elfogadtuk, hogy a jog asztalánál nem az igazság, hanem az érdek, nem a tények, hanem az erő, nem az erkölcs, hanem az írott jog legalább négyféle magyarázata érvényesül. LOVÁSZ ATTILA Jóformán meg sem lepődött az egyszeri adófizető, amikor a bírák a saját fizetésükért perelték az államot, bíró kollégáiknál. S talán most sem lepődtek meg, amikor az ügyvédeket tömörítő érdekvédelmi és szakmai szervezet felszívta a vizet, mert egy karikaturista, azaz alkotó ember, a röfikhez hasonlította a jogászokat. Mert a doktor urak egy része magára ismert, ah! Doktor úr, magára ismert? Igen, maga, aki 2008-ban kétezer felszólítást küldött szét, állítólagos lakbérhátralék miatt, sokszorosított papír volt, hölgyemnek szólítva urakat s fordítva. Bár az ön megbízója az ingatlankezelő volt, az ügyviteli díjat (egy levél 600 korona) a lakóktól akarta beszedni? Személyesen négy kisnyugdíjast állítottam le, nehogy már befizesse a csekket. S miután a kamara azt mondta, irgum-burgum, még egy „bocsika” se hangzott el. És maga, doktor úr, aki Kot- lebát és csapatát okítja, s ha kell, képviseli, pedig tudja, hogy egy olyan társaságnak rejti jogtiszta szövegekbe a gazemberségeit, amelyik - ha alkalma lesz rá - gond nélkül alkalmaz erőszakot, még élet ellen is. S lehet, hogy ezért a mondatért is beperel. És ön, kedves doktor úr, aki politikusként a nők járművezetői jogosítványát korlátozta volna, majd gond nélkül veszélyeztette polgártársait, amikor sok messzely szeszes nedű elfogyasztása után volánhoz ült, most meg újabb jogászgenerációkat okít? Meg maga, doktor úr, aki a kisnyugdíjasokat bepalizó, ócskaságokat aranyáron értékesítő társaságok szerződéseit készítette - nyilván nem nővérkék órabéréért. Biztos tudta, hogy bepalizzák az embereket, s azt is tudhatta, hogy ezek a cégek pszichés erőszakot alkalmaznak. És maga, doktor úr, aki képes a céget képviselni, amikor egy turmixgép miatt lakást, házat vernek dobra? És maga, doktor úr, aki többszörös te- lekátiratások révén fosztott meg embereket a lakhatásuktól, majd ezután még képes volt védeni a lakásmaffia tagjait? Magukra ismertek, urak? Mert azt bizton tudom, ha Valko doktor élne, nem ismerne magára a karikatúrában. Ó, aki jól fizetett sztárügyvéd volt, nemegy esetben ingyen vagy állami órabérért vállalta beperelt újságírók ügyét a hatalommal szemben. Sőt, az a Kvasnica doktor sem ismert magára, aki volt ügyészként, majd büntetőjogászként az első adandó alkalommal átvette Maiina Hedvig védelmét, mert nem tudta nézni, ahogy a teljes államhatalom képes nekimenni egy védtelen egyetemista lánynak. Szerintem Holländer doktor, egykor ügyvéd, majd teoretikus és alkotmánybíró, vagy az általam ugyan elnöki posztra nem támogatott, de jogászkánt tisztelt Radoslav Procházka sem ismert magára. Meg az a néhány jogász aktivista sem, aki elesett emberek, periférián élő szegények, megalázott és bántott, mélyszegénységben élő gyerekek pereit viszi. S tudják az önmagukra ismerő doktor urak, vajon miért nem ismertek magukra fenn említett kollégáik? Mert tudják, hogy a hatalomra éhes és pénzszomjas gazfickó kezében a jogászdiploma olyan, mint a részeg, agresszív kamasz kezében a csőre töltött fegyver. A jogásztársadalom - közvetve - társadalmat nevel, formál. Ezt ethosz, erkölcs nélkül, a törvény tartalmának, s nem csupán betűjének figyelembe vétele nélkül nem lehet. Csak deformálni. Egy orvos akkor hiteles, ha a telepi cigányasszony epéjét ugyanolyan gondosan műti, mint a kövér bankárét. Ha már társadalmi válságról beszélünk évek óta, itt az ideje elfelejteni a cinikus jogászi megközelítést, mely szerint a jognak és az igazságnak semmi köze egymáshoz. Ez társadalmi elvárás. Ellenkező esetben a rö- fik érdekvédelmi szervezete fog helyreigazítást, bocsánatkérést sürgetni - joggal. (Ľubomír Kotrha karikatúrája JEGYZET Kisiskolák LAMPL ZSUZSANNA Levelet kaptam egy hűséges olvasótól, amelyben a bezárásra ítélt csallóközi kisiskolákkal foglalkozik. Bár a halálos ítéletnek még nincs jogalapja, vagyis ezeket az iskolákat még nem kell likvidálni, úgy tűnik, többen, illetékesek és szülők is készpénznek veszik a minisztérium elképzeléseit, s nem azon törik a fejüket, hogyan lehetne ezt megakadályozni, hanem önként - s lehet, hogy dalolva? - elébe mennének. Vannak szülők, írja, akik nem is tudnak szlovákul, de magyar iskola híján a gyermeküket gond nélkül beíratnák szlovákba, mondván, az sem baj, ha egyszer-kétszer megbukik, van ideje iskolába járni. Az már egy következő és ismert dolog, mondom én, hogy sokan akkor is szlovák iskolába íratják, ha van magyar. Ha nem tennék, felduzzadna a magyar kisiskolák diáklétszáma, s a probléma is megszűnne, mert már nem kisiskolák lennének. 1990-ben történt a pozsonyi dúbravkai, azaz hidegkúti lakótelepen, hogy mi, néhány ott lakó magyar házaspár eldöntöttük, óvodás korú gyermekeinket magyar tannyelvű óvo- dába szeretnénk íratni. Méghozzá helyben. A gond ott kezdődött, hogy helyben nem volt magyar óvoda. Az egyetlen pozsonyi magyar óvodába, amely a városközpontban volt, állítólagos többszörös túljelentkezés miatt nehezen lehetett bejutni. Ezért mi, a szabadság fuvallatától megérintve eldöntöttük, hogy helyben csinálunk ma- gyaróvodát. Illetékes helyeken aztaválaszt kaptuk, hogy ennek semmi akadálya. Ha lesz elég gyerek- ha jól emlékszem, tizenötről volt szó -, nyitnak magyar óvodát. Akkor még nem volt internet, facebook és egyéb virtuális hálózat. „Magyaróvodát Dúbravkának! ” mozgalmunkat nem tudtuk pár kattintással propagálni, nem volt trikónk, matricánk. Csak az Új Szóbanjelentettünkmeg egy kis cikket. Eztleszámítva ma már talán dilettánsnak tűnő módon próbáltunk óvodásokat szerezni: gyerekeink a homokozóban, mi a pádon, s közben tágra nyűt fülekkel hallgatóztunk, van-e valaki, aki magyarul beszél a porontyához. Ezeket a szülőket megszólítottuk. Volt, aki azonnal ráharapott, másokkal kicsit beszélgetni kellett, s voltak olyanokis, akik eleve megmondták, hogy ők még véletlenül sem íratnák magyar óvodába a gyereküket. Ezeket békén hagytuk, hiszen mi egyszerű, szelíd szülők voltunk, nem erőszakszervezet. Végül összegyűlt a tizenöt gyerek, benyújtottuk az igényléseket. Harmincnaponbelüljötta válasz, hogy nem tudnak magyar óvodátnyitni. Mivelnem volt indoklás, magyarázatot kérve meglátogattuk az ületé- kest, aki azután hosszú évekig oktatásügyi szakértőként és a városrész képviselőjeként tengette életét. Osszevisszahebe- gett, aztán kibökte, hogy a szlovákokat sértené, ha Dúb- ravkán magyar óvoda nyflna. így bánt el velünk a hatalom. De rajtunk nem múlott. Ami lelkiismeretünk tiszta (volt), s nekünkez is fontos (volt). KOMMENTAR Tartós lejtmenet S1DÓ H. ZOLTÁN A cseh lapok e heti slágertémája, hogy nyugati szomszédunk lakosságának életszínvonala 2010-től kezdve távolodik az Európai Unió országainak átlagos életszínvonalától - ezt állapította meg a csehországi recesszióról készített elemzésében az ottani statisztikai hivatal. ,A vásárlóerő mutatója 2009-től kezdve évente csökkent vagy stagnált, s tavaly Csehország az EU 79 százalékán állť’ - állítja Drahomíra Dubská, a hivatal elemzője. Ez a 2008-as helyzethez képest 2 százalékpontos visszaesést jelent. Az elemzés szerint a szegénységi küszöb alá esés 2011-ben a lakosság 15,3%-át veszélyeztette, míg 2009-ben ez 14 százalék volt. Valóban, a 2008 őszén kirobbant és azóta hullámszerűen visszatérő válság behúzta a féket, az éveken át tartó felzárkózás megtorpant, és térségünk néhány országában egyenesen visszaesés következett be. A volt szocialista országok éllovasa, Szlovénia, amelyik korábban feltornázta magát az uniós átlag 91 százalékára, a tunyaságot okozó államkapitalizmusa miatt tavaly visszazuhant 82%-ra, és idén még mindig csúszik a gödör alja felé. Ljubljanában kormányválság robbant ki, tiltakozó megmozdulások voltak, mert még a mi mércénkkel mért magas életszínvonalból történő hanyatlás is óhatatlanul általános elégededenséget vált ki a polgárokból. A szlovén példánál is riasztóbb Magyarország esete: már az általános konjunktúra idején, 2007-ben lefékezett, 2009-ben óriási visszaesést szenvedett el, és azóta is jó esetben csak egy helyben toporog, hiszen tavaly is bő 1 százalékos recesszióban volt a gazdaság. A helyzet módfelett súlyos, az ország mostani gazdasági teljesítménye a 2006-os évnek felel meg, időközben a lakosság felélte tartalékait, legalább 4 milliónyian élnek a szegénységi szint közelében vagy az alatt, és a polgárok több mint háromnegyede egyáltalán nem tudna mit kezdeni egy váratlan kiadás esetén. Nálunk a lakosság 40 százaléka állítja, hogy védtelen egy-egy nagyobb kiadással szemben. Nem egy-egy év megtorpanása okozza az igazi gondot, hanem a tartós lejtmenet. Csehország másfél éve nyűglődik, Magyarország viszont 6 éve. Hogy eddig Szlovákiáról miért nem ejtettünk szót? Mert a válság előtti lendületet pompásan lovagolta meg, majd a 2009-es zuhanást követően magához tért, s bár nem érezzük igazán, a növekedés azóta sem állt le. Az unió statisztikai hivatala, az Eurostat nemrégiben érdekes számsort tett közzé. Azt vizsgálja, hogy az egyes tagállamok mennyire tudtak élni az uniós tagságból fakadó előnnyel. Nos, kiderült, hogy 2005 és 2012 között Csehország gazdasága összességében 22, Szlovákiáé 42(!) százalékkal nőtt, míg Magyarországé mindössze 3,5 százalékkal! Nem kell a növekedést abszolutizálni, de az nyilvánvaló, hogy egy helyben topogó gazdaság mellett még a szerényebb életszínvonal sem tartható, és a javuló termelékenységnek is csak annyi eredménye lehet, hogy csupán évi 3 százalékot elérő növekedés mellett csökkenthető érdemben a munkanélküliek száma. Már csak az a kérdés, hogy a kényszerű takarékossági intézkedések mellett hogyan gyújtsuk be a rakétákat, hogyan álljunk újra növekedő pályára. Erre nincs válasz, így egyelőre nem marad más, mint foggal-körömmel harcolni a már elért életszínvonal megtartásáért. FIGYELŐ A polgármesterek felének le kellene mondania A tavaly megválasztott 2665 román polgármester közel felének le kellene mondania érdekkonfliktusok miatt - írta a francia Le Monde napilap. Az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) adatai szerint a polgármesterek közel fele valamilyen kereskedelmi társaság igazgatótanácsának tagja, ami kiváló táptalaja a korrupciónak. Victor Ponta miniszterelnök megígérte, hogy találnak megoldást a helyzetre. A Hotnews.ro hírportál szerint a kormánypárt politikusai módosítanák az összeférhetetlenségi törvényt, és lehetővé válna, hogy a polgár- mesterek, megyei tanácselnökök, önkormányzati képviselők is tagjai legyenek közhasznú társaságok vezetőségi tanácsának. A tervezetet azonban az igazságügyi minisztérium nem támogatja, ezért negatív véleményezéssel küldte tovább a parlamentnek. Az ország ugyanis azt vállalta az európai uniós csatlakozással, hogy a korrupcióellenes törvényeket nem módosítja. (transindex)
