Új Szó, 2013. július (66. évfolyam, 151-176. szám)

2013-07-27 / 173. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. JÚLIUS 27. Vélemény És háttér 7 A közvetlenül választott megyei vezető legnagyobb előnye az elszámoltathatóság Megyék: miért fontos a választás? A megyei választások közeledte és a Fico-kor- mány által beharango­zott közigazgatási re­formok egyaránt figyel­met irányítottak a me­gyékre. RAVASZ ÁBEL Az egyébként viszonylag kis figyelemben részesülő megyék, amelyek ha egyáltalán beke­rülnek a sajtóba, akkor botrá­nyok kapcsán, most hirtelen fontos és pozitív tényezőként jelennek meg a politikai kom­munikációban. Ami egyébként nem is baj, mert a közigazgatás regionális szintje tényleg fon­tos, viszont a köz informáltsága róla alacsony. A következő hó­napokban a választásokra ké­szülő pártoktól nagyon sokat fogunk hallani arról, hogy mi­ért fontosak a megyék, és hogy miért kellene elmenni szavaz­ni. Én most egy más kérdéssel szeretnék foglalkozni: hogy van-e értelme közvetlenül vá­lasztani a megyei elöljárókat. A közvetlenül választott me­gyei közgyűlés és megyei veze­tő legnagyobb előnye az el­számoltathatóság. Csak egy közvetlenül választott vezető tart attól, hogy a szavazók a ké­sőbbiekben megvonhatják tőle a bizalmat. Az ár ezért a haté­konyságban fizetődik meg: egy a kormány által kinevezett re­gionális vezetés sokkal szíve­sebben kapcsolódik rá a kor­mányzati intézkedésekre, sok­kal kisebb a tér a politikai har­cokra, és nagyobb a tér a haté­kony, fennakadások nélküli működésre. A közvetlenül ki­nevezett regionális vezetők fő hibája az elszámoltathatatlan- ság, amely a korrupció meleg­ágya. Még a szavazók dühétől tartó regionális struktúrákban is van korrupció, ott, ahol a közveden elszámoltatás fel sem merül, ennél még sokkal nagyobb annak kiterjedtsége. Éppen ezért egy ideális vi­lágban, ahol mindenki a köz­érdekért dolgozik, valószínű­leg a hatékonysági szempont miatt a központi kormányzat­tal együttműködő megyei ve­zetések jelentenék a legjobb utat. A posztszocialista való­ságban azonban a választók ál­tali kontroll előnyei sokkal hangsúlyosabbak. A megyék működéséről való informáltság éppen ezért lenne nagyon fon­tos: csak egy informált közeg tudja igazán hatékonyan betöl­teni az ellenőrzés funkcióját. Ez egyben támpontokat ad ahhoz is, hogy magyar szem­pontból mely megoldás lenne a leginkább kívánatos a közigaz­gatási reform esetén. Olyan ré­giókra lenne szükség, amelyeket lakosságuk ismer, el tud fogad­ni, magáénak érez, éppen ezért informált róluk és jó döntéseket tud hozni velük kapcsolatban. A mai VÚC-k, már a nevükben is mesterségességet sugallva, nem ilyenek. A Fico-kormány másik két javaslatának is megvannak az előnyei, de jelentős hátrá­nyokkal. A 3+1 modellben a na­gyobb megyékben a jelenlegi beosztás által szétválasztott természetes régiók újra egye­sülnének, azonban a másik olda­lon a magyarság ismét kisebb­ségben maradna, sőt számará­nya tovább csökkenne ezeken az egységeken belül. A modell nem venné figyelembe a természetes régiókat sem. A megyék teljes eltörlését megcélzó javaslat révén megszűnne a régiók közveden ellenőrzése, a hatalom a járá­sok kormány által közvedenül kinevezett elöljáróinak (és az­által a kormány) kezébe kerül­ne. A magyarlakta járások rész­leges cselekvési autonómiája előnyös lenne, az ár azonban nagy: a választói kontroll hiá­nya, (ezáltal) növekvő korrup­ció, és a hivatalnokoknak való kiszolgáltatottság. Pont ezért, ennek elkerülésére fontos a megyei választás, ami lehet hogy nyűg, de még mindig jobb, mint ha a kormány és ki­nevezettjei kénye-kedvére van bízva a közigazgatás. Hedvig? O kicsoda? Ja, majd megbeszélem Robóval, hogy mit tegyünk az ügyben. omáš Beňedikovič felvétele/Cartoonize’ Két biztonsági rendszere is volt a Spanyolországban balesetet szenvedett vonatnak Vonatbaleset: nem segíthetett az elektronika MTl-HÁTTÉR Két biztonsági rendszere is volt annak a spanyol vonatnak, amely szerda este szenvedett balesetet Santiago de Compos- telánál, a szerencsédenségben 80 ember meghalt és mintegy másfélszáz megsérült. A vonatot a Bombardier és a Talgo cég gyártotta, a spanyol vasutaknál, a Renfénél a 730-as sorozatszámot kapta. Ez a típus gyorsabb a hagyományos vona­toknál, de lassúbb az óránkénti 438 kilométeres sebességgel haladó szupergyors (AVE) exp- resszeknél. A Renfe-730-as vo­natot 2007-2009-ben építet­ték, majd átalakították, hogy dízelmotorral is használhassák. Az átalakításnál azt is figyelték, hogy a szerelvény a hagyomá­nyos, illetve a szupergyorsvo­natoknak épített vasúti pályán is közlekedhessen, ezért lett két biztonsági rendszere. Villamosított pályán a Ren- fe-730-asnak óránkénti 250 ki­lométer a legnagyobb sebessé­ge, míg dízel üzemmódban csupán 180 kilométer. A kettős üzemmód (elektromos-dízel) miatt ezt a típust hibridnek is nevezik. A szupergyorsvonatokon az úgynevezett Egységes Európai Vonatbefolyásoló Rendszer (ETCS) működik, amely auto­matikusan lelassítja a szerel­vényt, ha a megengedettnél gyorsabban halad. A hagyo­mányos vonalakon a spanyol vasutak egy korábbi biztonsági rendszert használnak (ASFA), amely automatikusan figyel­mezteti ugyan a mozdonyveze­tőt, ha túl gyorsan halad a vo­nat, de nem állítja le önállóan a szerelvényt. A szerdai szerencsétlenség színhelyén, három kilométer­rel Santiago de Compostela ál­lomás előtt, a vonat egy lakott területen haladt, éles kanyar­ban. Ezen a ponton a régebbi ASFA-rendszert használják - mondta két vasúti szakértő is. Roger Kemp, a brit műszaki egyetem professzora egy elektronikus levélben úgy vé­lekedett: ott, ahol a szerelvény elhagyta a „szupergyors” sza­kaszt és áttért a lassabbra, a mozdonyvezetőnek szembe­tűnő vizuális figyelmeztetést kellett kapnia a sebesség csök­kentésére. A spanyol vasúti hálózatot felügyelő vállalat (Adif) pedig azt közölte, hogy a biztonsági rendszer láthatólag jól működött, hiszen még a sze- rencsédenség előtt egy órával is minden gond nélkül haladt át egy vonat ezen a szakaszon. A helyi sajtó szerint a vasúti szakszervezetek korábban már megkérdőjelezték, hogy egy nagy sebességre tervezett vo­nat alkalmas-e olyan kanyar­gós pályán haladni, amelyet a hagyományos, lassabban hala­dó vonatokra terveztek. KOMMENTAR A magyar hős NAGY IVÁN ZSOLT „Ha az ember ledobja a fürdőköpenyt, látszik a fölsőtest, van úgy, hogy az ellenfelek visszakoznak” - mondta Orbán Viktor, amikor egy interjúnak álcázott propagandaműsorban felvetették neki: amikor Budapest elnyerte a 2021-es vizes világbajnokság rendezésének jogát, több vetélytárs már előre visszalépett. Vicces, mondhatnánk. De nem az: ebben a mondatban a mai magyar politika kvintesszenciája rejlik. Vlagyimir Putyin pontosan tudja, mi kell az egyszerű orosz embernek. Atyuska, aki vezeti, de nem ám csak szóval, ha­nem látványosan: olyan, aki meztelen felsőtesttel ül a tópar­ton, jegesmedvét öl, lovagol, a tengerben ókori kincseket ta­lál búvárkodva, ha meg úgy alakul, akkor kiáll a tatamira és világbajnokokat győz le dzsúdóban. Orbán Viktor is pontosan tudja, mi kell az egyszerű magyar embernek. Atyuska, aki nemcsak vezeti, hanem büszkeség­vágyát is kielégíti. Csapja be, ha másképpen nem megy, de a büszkeség, az legyen ám meg! És a nép mindezt meg is kapja. Meg még valamit: ellenségképet, amely fölött ff öcsöghet, irigykedhet, káromkodhat, mellé pedig kormányzati masz­lagot, amelyre gondolva elégedetten dőlhet hátra, és érezhe­ti megint pár pillanatra boldognak magát, hiszen van atyus­ka és mintha lenne győzelem is. És nem csak úszó világbaj­nokságot szerez. Mert itt vannak a bankok, amelyek kizsákmányolják a kis­embert, itt vannak az energiaszolgáltatók és pofátían extra­profitot termelnek, vagy itt vannak a diákok, akik csak lógni akarnak azon a pénzen, amit a szegény kétkezi emberek pengetnek le adóban. Jön azonban a nép egyszerű fia, és hirdet bankadót, rezsi­csökkentést, diákok ellen tandíjat, bort, búzát, békességet, nemzeti büszkeséget. Hogy mindezt - banki adót, telefon­adót, tranzakciós díjat, megemelt áfát, tandíjat-úgyis maga az egyszerű ember fizeti ki, az már teljesen mindegy. Miként a jelek szerint lényegtelen az is, miként tekintenek ma Magyarországra az Európai Unióban, hogy mind gyako­ribb a lesajnáló mosoly, a döbbent pillantás a Budapesten végigsétáló külföldi arcán, a figyelmeztető írás és állásfogla­lás. Nincs szégyenérzet és nincs sajnálkozás, csak dac és is­mét csak ellenségkép. A nép pedig ettől is csak elégedettebb. Kicsit talán csak akkor rendül meg, amikor a futballba - szintén a dicsőség ígéretével - öntött milliárdok ellenére, három hét alatt az összes magyar klub kiesik az európai ku­pákból, de ez sem tart sokáig. Ha más nem, kiderül, hogy a pénzt az ellen ellopta, a lusta felélte, a külföldi elcsalta, jön azonban büntetés, kiátkozás, gulág, és a frusztráció már ol­dódik is. Csak hős legyen! És ki ne derüljön, hogy szteroid táplálja a kigyúrt izmot. FIGYELŐ Mit és kinek üzent Csányi? A magyar sajtó sokadik napja találgatja, mi állhat Csányi Sándor hirtelen és vá­ratlan részvényeladása mö­gött. Az OTP vezére zártkörű sajtótájékoztatón beszélt az okokról, ám sokak szerint a hivatalos magyarázat több sebből vérzik. Az Index a pia­cot jól ismerő elemzőkkel és brókerekkel beszélt, akik a médiához hasonlóan csak spekuláltak az ügy hátteré­ről. Az elemzők szerint a po­zíciók likvidálása mögött va­lójában az OTP-vezér állam­mal szembeni csalódottsága és gyanakvása áll. Az Origó összeállításában arra mutat rá, hogy Csányi 1992-es ki­nevezése óta folyamatosan szembe kerül a mindenkori kormány vezetőjével vagy minisztereivel. Az Origó sze­rint idén több, közvetett és közvetlen személyes táma­dás is érte az OTP vezérét. Az állam kimondott célja a veze­tő bank hegemóniájának megtörése, a piacon az állami szerepvállalás erősítése, ami egyértelműen ellentétes Csá­nyi érdekeivel. „Talán a ma­gyar kapitalizmusról is sokat elmond, hogy a gazdaság és a politika leghatalmasabb sze­replőinek a közvetlen kör­nyezetében is ennyire torz félinformációk alapján kibi- celnek” - így az Index sokat­mondó konklúziója. A 444.hu szerint a magyar sajtó külö­nösen udvariasan bánik a médiapiac legnagyobb me­cénásával, a Mol-OTP cso­porttal, készségesen elhisz bármit, amit a banknál elhi­tetni szeretnének. „Afélresik- lott magyar kapitalizmuskí­sérlet egyik aggasztó jellem­zője, hogy a gazdasági és poli­tikai élet csúcsain tejsűrű ködben ügyködhetnek a top­dogok, a transzparencia vagy mi a retek csak a tőzsdei elemzők és a kellemetlenke­dő jogvédő szervezetek ér­telmetlen frázisa maradt” - írta a szabadszájú hírportá­lon Uj Péter. (ú)

Next

/
Oldalképek
Tartalom