Új Szó, 2013. július (66. évfolyam, 151-176. szám)
2013-07-22 / 168. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. JÚLIUS 22. Vélemény És háttér 7 A mi igazi bajunk az, hogy szlovákiai magyar létünket továbbra is negatívan éljük meg Szlovmagy identitás A szlovmagy identitás hangsúlyozása, erősítése a beolvadás felé vezet, ezért nem tartja helyénvalónak Berényi József az MKP elnöke. Szerinte egyszerűen csak magyarok vagyunk, ezt az identitásunkat kell megerősíteni, ha meg akarunk maradni. Röviden így lehetne összefoglalni a pártelnök Martoson elhangzott gondolatait, s még meg is tapsolhatnánk. LOVÁSZ ATTILA A szlovákiai magyar, mint szóösszetétel valahogy mindig a „kicsi, de a miénk” lélekölő hozzáállását sugallja. A szlovákiai magyar irodalom - kiváló alkotások ellenére - mindig valahogy beszűkítette nemcsak a keretet, amelyben gondolkodni volt ajánlatos, hanem a minőségi kritériumokat is. Ifjú koromban a népművészeti fesztiválon csehszlovákiai magyar táncokat kellett elsősorban előadni (soha nem felejtem, minden folklorista ismerte Bélyt, mert az összes szatmári táncot bélyi táncnak neveztük el, megkerülve a szocialista népművelők által előírt versenykiírást). A szlovákiai magyar sajtó szóösszetételről pedig egy életnyi tapasztalatot gyűjtöttem, érdekes, a frázis mindig valahogy a minőség hiányára igyekezett finoman, olykor sikeresen magyarázatot adni. Szlovákiai magyar kultúratámogatásra osztogatunk pénzeket, szlovákiai magyar iskolaügyről értekezünk szakmai, politikai téren egyaránt, van szlovákiai magyar zenész-, tudós-, sőt még vállalkozói szervezetünk is. Határon túliak, majd külhoniak lettünk mi, az egykor szlovenszkói magyarok, néha még felvidékiek is, itt-ott pedig „slovenskí Maďári”. A szlovákiai magyar jelző ellen egy életen át ágálva, most mégis úgy érzem, kötelességem Berényi elnök urat figyelmeztetni, hogy szlovmagy lét, szlovmagy identitás igenis van. Egyénenként változó, mennyire fontos valakinek a magyar identitása mellett a szlovákiai, esetenként a szlovák, mert már ilyen is van, népek interakciói során egyszerűen elkerülhetetlen a dolog. A szlovákiai magyar lét nem egyetlen, még csak nem is domináns része a kettős nyelvi identitás, de már ilyen is van, és amíg vegyes házasságok lesznek, márpedig lesznek, addig jó, ha van. A legboldogabb ember lennék, ha a szlovákiai magyar csak territoriális megjelölés lenne, de nem az. Igenis, létezik olyan álommodell, amelyben a nyelvhatárokon élők nem kisebbségekben vagy többségekben élnek, éppen ez az a modell, amely felülírja a nemzetállamot, a nemzetállami eszmét, csakhogy ez a modell egyelőre álom csupán, az Unió nem a régiók, nem a nemzetek, hanem a nemzetállamok Uniója. A Szlovákiában élő magyarok pedig a nemzetállamok Uniójában egy nemzetállam nyelvi kisebbségében élő magyarok. Ez van. Nem az a mi bajunk, hogy tudatosítjuk, szlovákiai magyarok vagyunk. Nagyrészt nem mi döntöttünk erről. A mi igazi bajunk az, hogy szlovákiai magyar létünket negatívan éljük meg. Negatívan akkor is, amikor ez a helyzet többé, jobbá, felkészültebbé, komparatív előnyökkel rendelkezővé tesz minket. Amikor kisebbségként nem „kevesebbek” hanem igenis „többek” vagyunk. S akkor is morcosak vagyunk, amikor jókat röhöghetnénk azon, hogy 15 millió magyarból a világon csak félmillióan tudjuk, mi az a maringotka. Nem mintha olyan fontos lenne, de mit ér az identitás, ha néha saját magunkon nem tudunk jóízűen kacagni? S hogy az ne hétkrajcári nevetés legyen? Hát valahol ezért van szlovákiai magyar politikai képviselet - s az elnök úr szavait még viccből sem tekintem a politikai képviselet megszüntetésére irányuló első lépésnek.- A legdrágább kincsed vagyok, a vagyonnyilatkozatodban azonban talán mégsem kellene feltüntetned (Peter Gossányi rajza) KOMMENTAR Megbékélés-tematika MOLNÁR NORBERT Lesz-e szlovák-magyar kiegyezés? Nem múlik el nyári tábor e téma megvitatása nélkül. Hálás téma. Mindig olyanok ülnek le beszélgetni, akik vagy szeretnék a tényleges megbékélést, vagy szeretnének olyannak látszani, akik szeretnék a megbékélést. Csakhogy a kiegyezés nem pódiumbeszélgetéseken dől el. Politikusi és társadalmi igény kellhozzá. Főlegtársadalmi, az pedig nincs meg. Egyik országban sem. FrantišekMikloško és Suij án László szinte már turnézik a megbékélés témával. Mindigsajátközönségelőtt, tehát sosem olyanoknakmondjákatutit, akiknem így gondolják. De azokat az embereket, akik szerint a megbékélés elengedhetetlen, nem kell meggyőzni. Azokat kellene a maguk oldalára állítani, akik erről hallani sem akarnak. Na, ez nem fog menni. Demirőlisszóleza szlovák-magyar nemszeretem téma? A két ország en bloc tényleg nem szereti egymást? Utálják a magyar- országiak Bajmócot meg a turzovkai bacsát? A szlovákokká nem állhatják a Balatont és az ózdi kohászt? Dehogy. Tételezzük fel, hogy nem létezik szlovákiai magyar kisebbség, vagy maximum annyian lennénk, mint a szlovákok Magyarországon, úgy 35 ezren, vagyis a társadalom fél százalékát tennénk ki, így majdnem jelentéktelenek lennénk társadalmi és politikai szempontból Szlovákiában. Mi keserítené a két ország kapcsolatát? Talán a történelem félremagyarázása, ami annyira lenne számottevő a viszonyban, mint egy madárpotty a Szent Márk téren. Vagyis a két ország miattunk veszekszik, miattunk, szlovákiaimagyarokmiatt.Mertúgy tűnik, mi megoldhatatlan probléma vagyunk. Az egyik integrálna, a másik dezintegrálna. Amíg a két ország politikusai nem lesznek őszinték, s ezt nem ismerik el, hanem csakködösítenek, minden igyekezet hiábavaló. A két ország között egyetlen problémát kell megoldani: a mienket. Ennekfontosságátkellene belőni. De ez túl nagy feladat, ha az őszinteség teljesen hiányzik a társadalomban. Ezt pedig a politika nagyon pontosan érzékeli, és rá is játszik. Mikloško szerint sokat segített a szlovák-magyar kapcsolatoknak, hogy a Matica slovenská már nemjátszikkomoly szerepet a szlovák társadalomban. Ilyen alapon nem segít, hogy az olyan politikusok, mint Mikloško vagy Surján, akik kiegyezni kívánnak, nagyjából ugyanolyan jelentéktelenekké lettek, mint a Matica.Ázőszinteségetnemlehettőlük elvitatni, naivitásuk vi- szontegyenesenmegkapó. Mikloško a gombaszögi pódiumbeszélgetés végén azt mondta, ha nem sikerül elérni a megbékélést, megkéri a cigányt, hogy húzza el a Szomorú vasárnapot, és kiugrik az ablakon. Rossz hírem van számára. Keresnie kell egy cigányzenészt. TALLÓZÓ DIE ZEIT Magyarország az államcsődöt kockáztatja, mert a kormánynak reformokat kellene végrehajtania, ám kitart a populizmus és a konszernek megadóztatása mellett - írja a Die Zeit német liberális hetilap. Magas István közgazdászprofesszor szerint a különadók mögött a hatalom újabb választási győzelmének vágya húzódik meg, nem ésszerű gazdaságpolitika. Szerinte biztonságosabb lenne a Valutaalaptól hitelt felvenni, ám ennek a feltételei nem illeszkednek az Orbán-kabinet Robin Hood-stratégiájához. (MTI) A legújabb politikai per teljesen egyértelműen jelzi, hogy az orosz igazságszolgáltatás a politikának van alárendelve, a politika pedig maga Putyin Navalnij lehet a Nyugat, az orosz ellenzék, de akár Putyin embere is JARÁBIK BALÁZS Moszkva ismét talpon van. Alekszej Navalnijt, a korrupció ellen harcoló bloggerként elhí- resült orosz jogászt és ellenzéki aktivistát egy kirovi bíróság öt év börtönbüntetésre ítélte egy faipari vállalatnál még 2008-ban történt sikkasztásáért. A per groteszkjelenetei és a bizonyítékok teljes hiánya minden kétséget kizáróan politikai kirakatperre utalnak. Éppen ezért érthetetlen számomra miért lepődött meg szinte mindenki, hogy Navalnijt ténylegesen elítélték. Egy politikai perben a végsőkig kell elmenni, és Putyint sok mindennel lehet vádolni, hülyeséggel aligha. Bár egy kirakatpert nem lehet védeni, azok akik Sztálint emlegetnek, azért jó lenne ha tudatosítanák: az öt év mégsem halálos ítélet, bármennyire is cinikusnak hangozhat ez. A meglepetés nem is az ítélet volt, hanem az utána következő dráma: Navalnijt ugyan bilincsben vitték el a tárgyalóteremből a döntés kihirdetése után, később azonban szabadon bocsátották egy adminisztrációs hibára hivatkozva. A fellebbezés ideje alatt az ítélet ugyanis nem jogerős. Ráadásul Navalnijt hivatalosan is regisztrálták mint jelöltet az őszi moszkvai főpolgármester-választásokon. Ha valóban indulhat, akkor a politikai pernél nagyobb ajándékot nem is kaphatott volna a Putyin rendszertől. Szobjanyin jelenlegi - kinevezett - főpolgármesterrel szemben eddig ugyanis esélye sem volt, a legutóbbi felmérések 4%-ott adtak Navalnijnak. Az ítélet és az utána következői dráma azonban az egekbe repíti ismertségét. Amennyiben Putyint a (politikai) félelem motiválja, mint írja szinte valamennyi nyugati média, akkor miért ad legveszélyesebb ellenfelének ekkora esélyt? A logikus válasz az, hogy a Putyin-rendszer nem működik úgy, ahogy azt létrehozója végső soron szeretné. Mi van, ha végső soron a rendszer „teszteli” Na- valnijt, aki tulajdonképpen nem is áll annyira messzire attól, amit Putyin végső soron akar. Ebben az esetben Putyin nem egy diktatúra kiépítésére törekszik, hanem a régi konzervatív Oroszországot álmodja vissza. Ráadásul ebbe ugyanúgy beletartozik az ellenzék is, csak Putyin elvárja hogy az orosz ellenzék orosz érdekeket képviseljen. Kérem, ne értsenek félre, nem Putyin bizonyítványát próbálom magyarázni, csak az orosz politikai fejlődés belső logikájára próbálok rávilágítani. Részben megerősítheti az efféle spekulációkat Navalnij munkájának értékelése. A blogger úgy lett korrupcióellenes harcos, hogy a Medvegyev-kor- mány kötelezővé tette az összes állami megrendelés nyilvánosságra hozatalát. Putyin elnök csak fokozta a korrupció elleni harcot, és Navalnij munkássága akár kapóra is jöhetett neki. Természetesen kizárólag abból a szempontból, hogy ennek a harcnak megvannak a maga győztesei és vesztesei, amit egyértelműen a politika és nem az igazságszolgáltatás határoz meg. A Navalnij-per teljesen egyértelműen jelzi, hogy az orosz igazságszolgáltatás a politikának van alárendelve. A politika pedig maga Putyin. Bár Navalnij a liberális nyugati média kedvence, politikai filozófiája sokkal messzebb áll a liberalizmustól, mint Kirov Moszkvától. Rasszista beütésű nacionalizmusa is közismert. Nem áll ez sem messze a hivatalosan nem kimondott Putyin- kurzustól. Vagyis a Navalnij- eset - pontosan úgy, ahogy az orosz politikai fejlődés - nem fekete-fehér, ahogy azt mi sokszor látni szeretnénk. Navalnij lehet a Nyugat, az orosz ellenzék, de akár Putyin embere is. Ez azért nem akármilyen teljesítmény.
