Új Szó, 2013. június (66. évfolyam, 126-150. szám)
2013-06-25 / 146. szám, kedd
„A bundamaffia valós fenyegetést jelent!" Ügyészségi interjú a fogadási csalásokról 10-12. oldal 2013. június 25., kedd, IX. évfolyam, 25. szám Fabódék, kalyibák, szemétkupacok: ilyen egy brazíliai nyomornegyed, ismertebb nevén a favela. Csak Rio de Janeiróban több mint hatszáz ilyen favela található, melynek viskóiban másfélmillióan élnek. (Képriportunk a brazíliai tüntetésekről a 13. oldalon.) Mi a fontosabb: a futballstadion vagy a kórház? j Egy régi bonmot ŕ szerint, ha egy ná- I polyi férfi fizetést i kap, akkor először megebédel, aztán elmegy a meccsre, ; s csak a stadionból ' kijövet kezd el számolgatni, maradt-e pénze szállásra. Brazíliában pedig - írja Simon Kuper holland publicista a Focival a világ körül (Chasing Football around the World) című esszéjében - minden faluban, még az Isten háta mögötti, legeldugottabb községben is van egy templom meg egy fútballpálya. Na jó - teszi hozzá Kuper -, lehet, hogy ez így túlzás; templom nincs mindenütt. Anglia a futball bölcsője? Legyen. Akkor viszont Brazília a futball spirituális otthona. Ha van nemzet, amelynek történelmét futballisták írták, az a brazil. Amikor Pelé visszavonult, akadt néhány szurkoló, aki átszerkesztette volna a naptárakat; véleményük szerint ugyanis Pelé színrelépésével új időszámítás kezdődött. S most ezek a brazilok az utcára vonultak, és hangosan tüntetnek - egyebek között a költséges stadionok és a jövő nyári fútballvébé ellen. Fura, nem? Nos: nem. A legkevésbé sem fura. A brazilok továbbra is szeretik a focit, csak éppen felelődenségnek tartják, hogy az állam kórházak és iskolák helyett fútballstadionokat épít. Mert bár a nyugati civilizáció hanyadását prognosztizáló társadalomtudósok az erőforrásokban bővelkedő Brazíliát - Kínával, Indiával és Oroszországgal egyetemben - az új gazdasági szupernagyhatalmak egyikeként emlegetik, a 200 milliós délamerikai országban a lakosság egyötöde (mintegy 40 millió ember) még mindig a szegénységi küszöb alatt él. Minden brazil nagyvárosnak megvan a maga nyomornegyede, amit a szakirodalom viskófalunak (favela) nevez. A romantikus színezetű kifejezés ne tévesz- szen meg senkit: a viskófalvak a bűnözés melegágyai; a szűk sikátorok világát nem az állam, hanem a drogmaffia ellenőrzi. Ezekben a brazil nyomornegyedekben közel 12 millióan tengetik életüket, s nem értik, az állam miért a hipermodern stadionokra, nem pedig az ő életkörülményeik javítására költi a pénzt. A jövő évi fútballvébé egyik helyszínén, Fortalezában előfordult, hogy egy mélyszegénységben élő anya 20 euróért kínálta eladásra saját gyermekét. Ugyanebben a városban 200 millió euróból épült futballstadion... (Ennyi pénzből meg lehetett volna oldani az összeeszká- bált kunyhókban és pléhkalyibákban élő fortalezai szegények lakhatási gondjait.) De ahogy az már lenni szokott, az embereket nem a társadalmi igazságtalanság felismerése vezette ki az utcára. A tüntetések - hangozzék ez bármilyen különösen - tíz cent miatt kezdődtek. A tömegközlekedés ára ugyanis Rióban 90 centről (helyi pénzben: 2,75 reálról) kerek 1 euróra (2,95 realra) emelkedett. Ez a tíz cent hozta működésbe a tömeg védekező reflexeit, és startolta el az utóbbi évtizedek legnagyobb brazíliai tiltakozáshullámát, hatalomellenes jelszavakkal, lángoló autókkal, könnygázfelhőkkel és gumilövedékes oszlatásokkal. A „brazil kérdést” a közép-európai országok is feltehetik maguknak: vajon a gazdasági válság idején, amikor az egészségügyre, az oktatásra és a kultúrára W A brazilok továbbra is szeretik a focit, csak felelőtlenségnek tartják, hogy az állam kórházak és iskolák helyett fútballstadionokat épít. nem jut elegendő pénz, van-e értelme milliárdokat költeni stadionfejlesztésre? Magyarországon a következő három évben 19 stadiont újítanak fel, esetenként minimum 600 millió, maximum 2 milliárd forintból. A Hallgatói Hálózat kimutatásai alapján a debreceni stadionra elkülönített 11,5 milliárd forintból 1100 orvost lehetett volna kiképezni. A kérdés tehát úgy hangzik: vajon mi a fontosabb számunkra, egy jól működő kórház, vagy egy ürességtől kongó, kihasználatlan futballstadion, amelyben a foci nevű játék torz, manipulált változata zajlik? Szlovákiában a Fico-kormány szintén megszavazta a nagyszabású stadionrekonstrukciós programot, amely mintegy húsz várost érint. A tanárok fizetésére nincs pénz, a stadionokra van pénz. Az ilyen presztízsberuházás persze mindig kifizetődő, a látványsport ugyanis ideális közvetítő közeg a jelszavakban kommunikáló politikai propaganda számára. A képlet viszonylag egyszerű: aki felkarolja az élsportot és stadiont épít, az a saját népszerűségét is jelentősen növeli. S hogy mi ezzel a gond? Az égvilágon semmi. Azt leszámítva, hogy az állam nagyrészt a mi pénzünkből építi azokat a fútballstadionokat. A te adódból, az én adómból. Brazíliában egymillióan vonultak az utcára csütörtökön. Azt skandálták, egy tanár többet ér, mint Neymar; egy kórház pedig fontosabb, mint egy stadion. Eretnek felvetés egy fútballfúggő sport- újságírótól, de azt hiszem, a tüntetőknek igazuk volt. Gazdag József
