Új Szó, 2013. június (66. évfolyam, 126-150. szám)

2013-06-22 / 144. szám, szombat

8 Kultúra-hirdetés ÚJ SZÓ 2013. JÚNIUS 22. www.ujszo.com Hetvenéves Klaus Maria Brandauer filmszínész Mephistóval TALLÓSl BÉLA Ma hetvenéves Klaus Maria Brandauer osztrák színművész, akit Szabó István filmtrilógiá­jának köszönhetően egy kicsit a sajátunknak, magyarnak ér­zünk. Mivel jórészt színpadon játszott, a mai napig színpadi színésznek tartja magát, szinte ismeretlenként formálta meg Szabó István Oscar-díjas (TASR/AP-felvétel) Mephistójának főszerepét, Hendrik Höfgen színészt, akit mérhetetlen becsvágy fűt, s mindent karrierje építésének vet alá. Ezért „eladja a lelkét”, behódol a náci hatalomnak. Az 1981-es Mephisto világsikere Brandauer számára meghozta a nemzetközi áttörést, kitárult előtte Hollywood kapuja. a világhírig 1983-ban nem is kaphatott volna jobb belépőt az álom­gyárba, mint a James Bond-so- rozat Soha ne mondd, hogy so­ha című epizódját, melyben a 007-es ügynök ellenfelét ját­szotta. Ezt 85-ben egy mega­produkció követte, a Sydney Pollack rendezésében készült Távol Afrikától, melyben Meryl Streep és Robert Redford társa­ságában igéző energiákkal ját­szotta el a kicsapongó életet élő Blixen báró szerepét - nem vé­letlen, hogy alakítása Arany Glóbuszt hozott neki. Majd visszatért Szabó Istvánhoz, hogy eljátssza a Redl ezredes és a Hanussen főszerepét. De az­előtt is szerepelt már magyar filmben. Kovács András Októ­beri vasárnap című, 1979-es drámájában. Innen indulva - a már említetteken kívül - sok emlékezetes szerepet formált meg. Charles Matton filmjében lehetőséget kapott, hogy Remb­randt színeit varázsolja elénk. Végül említsünk egy 1991-es amerikai produkciót, a Fehér Agyar című kalandfilmet, ame­lyet biztos nagyon sokan sze­retnek. Brandauer ebben a fia­tal Ethan Hawke-kal játszik, s megrendítően szép, ahogy a fér­fi apáskodva segít a fiúnak megmenteni az elvadított ku­tyát, Fehér Agyart. Hetvenedik születésnapját színpadon, Sámuel Beckett Az utolsó tekercs című darabjával ünnepli. 77. alkalommal rendezik meg Pozsonyban a Koronázási ünnepsé­geket. A rendezvénnyel a magyar királyok és királynék egykoron a városban zajlott, történelmi források alapján rekonstruált ko­ronázási szertartását elevenítik fel. Ezúttal Lipótot „koronázzák újra". A koronázási menet holnap 74 órakor a várból indul, és a Szent Márton-székesegyházat érintve érkezik meg a koronázás helyszínére, a Hviezdoslav térre. Képünkön a Szent Korona cere­móniára készült aranyozott másolata. (TASR-felvétel) A A o N HÉTFŰN! Jobb, ha felkészülünk a szú nyög invázióra! egészség Jó kondiban tartja! Kassán Forgács Miklós állította színpadra a Keszekusza varázsló című „öko-mesejátékot' Kafkai játék az erdőben A kassai Thália Színház múlt évvégén állította színpadra Thuróczy Kata­lin Keszekusza varázsló című mesejátékát, a nagy- közönség számára azon­ban csak most tűzte műsorra. Az eredeti törté­net egy interaktív öko-me- semusical,a kassai válto­zatban a hangsúlyok át­rendeződtek. FECSÓ KASSAI YVETT A színen elsőként egy fura varázsló jelenik meg, aki lazán, temészetesen bíztat orrtúrásra és orrszívásra. Ennél könnye­debben nem lehet megnyerni a nézőtéren ülő apróságokat, hi­szen ezt bizony nem illik. Most olyan világban találják magu­kat, ahol ez nem bűn. A beava­tás ezennel megtörtént. Bogarak, apró élőlények bukkannak fel a deszkákon. Egy olyan világ, amelyet nem látunk a frissen zöldülő fűre taposva. De mégiscsak emberi karakte­reket látunk. Csak annyiban bogarak, amennyiben hiszünk némi kafkai átváltozás lehető­ségében. Tavasztündér érkezé­sét váiják mindnyájan. Az idillt csak egy dolog bontja meg, hogy megváltozik a korábban napfényes, tiszta erdő. Nemcsak az erdő, hanem Thuróczy Katalin meséje is némileg átalakult. Az eredeti környezet a kassai rendezésben egy szemetes, „poszt­apokaliptikus” erdővé válik, amely sokkal jobban szemlélte­ti az emberi nemtörődömséget és rombolást, mint a szavak. Az előadás Forgács Miklós rendező átgondolt koncepciója alapján jött létre. Első mese­rendezése ez, de a legkisebbek világához való közelítéssel sem tudta meghazudtolni a kortárs drámák és megfogalmazások felé orientálódó „fertőzöttsé- gét”. A Keszekusza varázslóban nem érzékelni túlzásokat, ön­célú újszerűséget, a legkiseb­beket is harmonikusan vezeti be elképzelt világának szóra­koztató müiőjébe. De épít a többgenerációs közönségre is. Helyesen, hiszen korban ve­gyes közönség érkezett már a bemutatóra is - a hároméve­sektől a legidősebbekig, óvó­nők, szülők, nagyszülők. A kommersz sorozatokkal teli vi­lágunkban kitűnő missziós le­hetőség a meseelőadás, az új szemléletet talán az érettebb korosztály is könnyebben elfo­gadja, ha a kicsik jól szórakoz­nak. Márpedig láthatóan jól szórakoztak. A felnőtt közönség várja a tanulságokat, a legkisebbek azonban vevők a puszta fo­lyamtokra, a hosszabb és néhol elnyújtott párbeszédekre is. S talán kevésbé fáradtak volna el, ha a második részben a dramaturg erőteljesebben re­dukálja a szöveget, vagy az ele­jén megcsillantott interaktivi­tás újra teret kap. Pompás megoldás volt a figyelem fel­keltésére két ismert film beépí­tése az előadásba. A Teszeto- sza és Pillangó szerelmi jelene­tébe a Titanic című film egy ré­szét komponálta be. Érzékelhe­tően ez hatott a lányok érzel­meire. A fiúk érdeklődését pe­dig a Volt egyszer egy vadnyu­gat imitálása kelthette föl. Mindkettőt ízlésesen tálalták. A színpadon egyébként fo­lyamatosanjelen van a zizegés, a keszekuszaság, az ügyetlen­ség, a kényelem, a vágyakozás, az előzékenység, az egymásra figyelés, a segítségnyújtás, egymás szeretete és elfogadá­sa, s a harc az emberi nemtörő­dömséggel, figyelmetlenség­gel, rosszindulattal, amelyek által a bogarak vüága is képes hatalmas szemétdombbá vál­tozni. Talán erőltetett kiolvasni a helyenként szürreális világ­ból azt, hogy a bogárrá válto­zott ,jó” harcol az emberré vál­tozott „gonosszal”? Itt ugrik be a kafkai abszurd. Az alaphangulatot a zene ha­tározta meg, az előadást ez tet­te egyedivé. Egy szál hegedű erőteljes, helyenként disszo­náns hagjai uralják a történe­tet, irányítják a színészek játé­kát, fokozzák a feszültséget, vagy épp oldanak rajta kellő időben. A szokatlan hangkom­binációk összhangban vannak a színpadi történtésekkel. La­katos Róbert a darab zeneszer- zőjeként kitűnő improvizációs munkát végzett. Épp a darab dalokra és zenére épülő részét dolgozták át markánsan. Az eredeti mese dalszövegei közül csak a két varázsdal maradt, valamint a finálé. Thuróczy Ka­talin dalszövegeit is Lakatos Róbert zenésítette meg. De harmonikusan simul az egy­ségbe a Malek Andrea által írt Ringató is, amely az eredeti da­rabban felhangzó altatót vál­totta fel. A színészi játékkal elégedet­tek lehetünk. Madarász Máté Keszekusza varázsló szerepében varázspál­cája nélkül láthatóan elveszíti önmagát, ettől válik bizonyta­lanná, hiszen mit ér egy varázs­ló, ha nem tud varázsolni? Iga­zi szerethető keszekusza ha­talmasság. Havasi Péter (Teszetossza manó) tanácstalansága, és az időt megállítani kívánó törek­vései talán túlságosan is ener­gikusak, de nem rónám föl ne­gatívumként, hiszen a legtöbb színészi ezközt ő vonultatja fel. A szabadságra vágyó Pillangó - Szabadi Emőke - vidám színei­vel magára vonja a néző fi­gyelmét, játéka kiegyensúlyo­zott, nyugodt, természetes. Az eseményeket hangyaként Lax Judit pörgeti. Nagy Kornélia játszott leginkább a gyerekek számára, igyekezett nagyon érthetővé tenni számukra a fi­gurát. A mellékszerepeket is a fő­szereplők alakítják, ami külö­nösen szép teljesítmény, hisz teljes karakterátalakulásoknak lehetünk tanúi. A darab díszlete egy magas, széles, paravánsszerű állvá­nyon több rétegben leengedhe­tő vászonfiizér, rajta festett bo­garak, ágak, színes foltok. A képek a történésekkel könnyen összeolvashatok. A háttér előtt zöldre mázolt dobozok, ame­lyekből előhúzható egy-egy kellék, de használhatók szék­ként, és összerakhatok bármi­féle objektum jelzésére. A díszlet és jelmez Péter Krisztina munkája, a színészek mozgását Kántor Kata koreo- grafálta, a mese rendező- asszisztense pedig a Teszeto- szát alakító Havasi Péter. Tudatosan törekedett különböző stílusok vegyítésére, ezzel saját költői nyelvet hozott létre Száz éve született Weöres Sándor JUHÁSZ KATALIN Száz éve, 1913. június 22-én született Szombathelyen Weö­res Sándor Baumgarten- és Kos- suth-díjas költő, író, műfordító. Négyévesen tanult meg írni, hétévesen már Shakespeare műveit bújta. Költői tehetsége korán megmutatkozott, kamasz volt még, amikor a Pesti Napló és a Pesti Hírlap közölte verseit. Ezek közül az Öregek című annyira megtetszett Kodály Zoltánnak, hogy megzenésítet­te. „Weöres Sándor verseiben még mindig csörgedezik valami a magyar ritmusból, ő egyike annak a kevés magyar költőnek, aki sejti, hogy a magyar versnek nem szabad elszakítani a szála­it, ami a magyar muzsikához köti” - mondta róla Kodály. Kosztolányi pedig így méltatta: „Te, drága csodagyermek, úgy játszol nyelvünk zongoráján, mint kevesen.” A Nyugatban először 1932-ben jelent meg verse, és még a szigorú Babits Mihály is lelkesen üdvözölte az ifjú poétát. Költészetére kezdetben Ba­bits és Füst Milán volt nagy ha­tással: a személyiség háttérbe húzódása, a kitalált helyzetek­ben való megszólalás volt jel­lemző rá. Medúza című köteté­ben (1944) már saját világát építette, tudatosan vállalva a különböző stílusok vegyítését. Felfogására Hamvas Béla is ha­tott, de a keresztény és a platóni szemlélet is. Az emberi érzékek szerinte csak a jelenségek fel­színét közvetítik, az értelem nem juthat mélyebbre, az iga- zabb látásig. Verseiben a szür­realistáktól tanult laza képzet- társítás találkozik a játékosság­gal, zenei motívumszerkeszté- sével. De szívesen alkalmazta a modem szabadverstechnikát is. Stílus-virtuozitását és szerep­játszó készségét Psyché című kötetében bontakoztatta ki a legszabadabban. Egy 19. szá­zad eleji nőalakot talált ki és keltett életre, megalkotva a fik­tív hősnő teljes költői életművét is. A18-19. századi társadalom jelenik meg, létező emberek népesítik be a kötet lapjait - Ka­zinczy Ferenc, Ungvárnémeti Tóth László, Wesselényi Miklós, valaha élt írók, arisztokraták. Köztük jár-kel a nagyon is való­ságosra stilizált Psyché. Weöres életművében külön fejezetet jelent műfordítói munkássága, amely a költészet szinte valamennyi területére és korszakára kiterjedt. ^vn """ t Madarász Máté a fura varázsló szerepében (Csobádi Bea felvétele) 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom