Új Szó, 2013. június (66. évfolyam, 126-150. szám)

2013-06-22 / 144. szám, szombat

Szombati vendég 9 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. JÚNIUS 22. Világi Oszkár: A helyi közösségek markáns állásfoglalásukkal visszatarthatják a politikai pártokat attól, hogy vállalhatatlan dolgokért álljanak ki A pártok nem mindenhatók és mindentudók Tavaly januárban azt mondta, bővebben is ki­fejtené véleményét tár­sadalmi kérdésekről, ám a választások előtt nem akarta. Most itt a pilla­nat. Világi Oszkárral, a Slovnaft vezérigazgató­jával, a szlovákiai ma­gyarság ismert alakjával beszélgettünk. MOLNÁR NORBERT MÓZES SZABOLCS Kire szavazott a tavalyi vá­lasztásokon? (hosszú gondolkodás) Pedig nem volt olyan rég... Ez elég cinikus kezdés, mármint a közbevetés. Szerin­tem az ilyesmi magánügy. Egyébként a Hidat választot­tam. Nagy vita volt otthon a családban arról, hogy elmen- jünk-e egyáltalán, a feleségem nem is akart szavazni. Az a kormány, amelyik ennyire nem tudja megőrizni a hatalmát, nem érdemli meg a szavaza­tunkat - ez volt a véleménye. Másrészt ilyen erős asszimilá­ció idején elég nagy luxus olyan pártra szavazni - s itt a Hídra gondolt -, amelyikben rengeteg olyan ember van, aki kettős identitású. Amikor ennyire fogyunk, nem lehet kompromisszumokat kötni. Sok mindenben igazat kellett neki adnom. És nem azért men­tem el, mert meg voltam győ­ződve arról, hogy a két párt kö­zül az egyikre tiszta lelkiisme­rettel tudok szavazni. Azért vá­lasztottam a Hidat, mert három olyan ember volt a listáján, akit a barátomnak tartok. De nem éreztem azonosulást, mint az előző választásokon, amikor stabil értékrend mentén vok­soltam. Tehát muszájból válasz­tott. Nem. Nem elmenni válasz­tani nagyobb megalkuvásnak tűnt, mint olyan pártra szavaz­ni, amellyel nem tudok teljesen azonosulni. Egyszerűbb volt a válasz­tás, amíg egy párt volt? Igen. Az az egy magyar párt sokkal vüágosabb politikai üzeneteket közvetített, még ha belülről nagy ellentétek feszí­tették is. Jobb lenne, ha a két párt ismét összejönne? Azt mondják, ami egyszer szétszakadt, azt nem könnyű összekötni. Ebben nem hiszek. Amikor a három párt egyesült, akkor is attól féltek a kétkedők, hogy nem fog működni. Más­részt ez attól is függ, hogy a két pártnak milyen az arculata. Ha hasonló, akkor könnyebb összehozni őket. Persze van pozitív hozadéka is a két párt létezésének. Ha például a du- naszerdahelyi helyi viszonyo­kat próbálom értékelni, akkor végre lett egy belső ellenzék az önkormányzatban. Most majd­nem egyensúlyi helyzet van. Az utolsó két országos választás eredményeit nézve viszont komoly probléma, hogy 100 ezer magyar szavazat kihullott az ablakon. Ha koalíciós szer­ződést köt a két párt - amit én nagyon szerettem volna -, más erőviszonyok uralkodnának a parlamentben. Például a Smemek sem lenne ekkora többsége. Ügyködött azon, hogy le­gyen koalíció? Mindenkinek, akinek szerin­tem valamüyen befolyása volt az eseményekre, szóltam, hogy jó volna. A magam részéről - képességeimhez és lehetősége­imhez képest - mindent meg­tettem a koalíció érdekében. Hogy nem lett belőle semmi, egyéni döntések számlájára ír­ható. Azóta a személyes sértő­döttségek csak nőttek. A politi­kusok döntése mögött nem kell mély filozófiát keresni. Annak, aki koalíciót akart, mindkét pártban a többséggel kellett volna konfrontálódnia, kiállnia a meggyőződése mellett - s ezt kevesen vállalták fel. A pártok csúcspolitikusai közül többen is azzal argu­mentáltak, hogy az emberek három év acsarkodás után nem hittek volna egy koalíci­óban, a Híd szerint ennek nem lett volna szinergikus hatása sem. Igen, azt mondták, hogy nem ment volna el mindenki szavazni, de ha lett volna közös kampány, miért ne támogatták volna a szavazók a koalíciót? Ha megfelelően kommunikál­tak volna a pártok, akkor a 18 képviselői hely megpályázása olyan reális célnak tűnt volna, ami mellé a választók nagy ré­sze fel tudott volna sorakozni. Egyszerűen sokan egyéni győ­zelemre játszottak, nem pedig a közösség győzelmére. Említette, hogy Dunaszer- dahelyen jót tett a konkuren­cia megjelenése. Nem hasz­nos az egész magyarságnak, hogy van választási lehetősé­ge? Helyi szinten igen. Megyei szinten még működhet. De or­szágos szinten nagy a kockáza­ta annak, hogy egyik párt sem kerül be a parlamentbe. Mo­mentán azt sem látom, hogy a két pártnak milyen víziója, el­képzelése van Dél-Szlovákiá- ról. 2009 előtt az egységes MKP- nak volt önképe, víziója? Igen. Két alapelv mentén po­litizált: erősen regionális párt akart lenni, másrészt szeretett volna országos ügyekben is komoly szerepet játszani. Ez tisztább képlet, mint amikor azt mondom: szlovákiai ma­gyar párt vagyok, ám úgy vé­lem, a szlovákiai magyar vá­lasztók egy része nem annyira magyar, hogy együtt tudjak ve­lük működni. Ez elég skizofrén elképzelés. Vagy: országos párt vagyok, szavazóim nagy részét mégis a magyarlakta területek­ről akarom megszerezni. Ugyanakkor azt akarom, hogy a szlovákok elhiggyék rólam, az ő ügyeiket ugyanúgy képvi­selem, mint a nemzetiségekét. Ezek az alapvetések nem állnak össze nekem. Állítólag a 2012-es válasz­tások előtt megkereste az MKP-t, hogy segítene nekik. Igaz ez? Nem kerestem meg senkit, hogy segítsek. Ez megint plety­ka. Egyedül a koalíciókötést szerettem volna elősegíteni. Mindkét pártban több potenci­ált látok, mint amit most meg­mutatnak magukból. Meggyő- ződéses együttműködés- és megegyezéspárti vagyok. Is­métlem: legközelebb nem sza­bad kidobni 100 ezer voksot az ablakon! Másrészt az utóbbi időben átértékeltem a pártok­ról alkotott véleményemet. Túl nagy szerepet osztottunk ki a politikai pártoknak. Minden megoldást tőlük várunk, ami a pártokat is súlyos teherként nyomja. Sokkal inkább hiszek a közösségi cselekvésben és ér­dekcsoportokban, amelyek egy-egy régió, község érdekei­ért tesznek, mozdulnak. Ha egy közösség megfogalmazza a sa­ját érdekeit, akkor nehezen tudja azt mondani egy párt, hogy a Csallóköz közepén le­gyen egy akkumulátorgyár vagy Párkányban hozzunk létre egy abroncségetőt. Sajnos, né­ha politikai pártok is támogat­ják az üyesfajta terveket. A he­lyi közösségek markáns állás- foglalásukkal visszatarthatják a politikai pártokat attól, hogy vállalhatatlan dolgokért állja­nak ki. Dél-Szlovákia iparosításá­hoz viszont például kell egy autópálya, azt pedig a helyi közösségek nem fogják tudni elérni. Nem gondolom, hogy Dél- Szlovákiának mértéktelenül iparosodnia kellene. Délnyu- gat-Szlovákia értékei a mező- gazdaságban és a helyi turiz­musban rejlenek. A lakosság nagy része régen is a zöldség- termesztésből, a háztájiból tar­totta el magát: ez volt a megol­dás, a stratégia a túlélésre a nagy pénztelenségek idején is. Szerintem lassan visszatérhe­tünk ehhez! Nem hiszem, hogy az autópálya a megoldás a régió problémáira - az csak a sok ide­gent fogja lakosnak behozni a régióba, elveszhet az identitá­sunk. Sokkal fontosabbnak tar­tom, hogy arról beszéljünk: a Csallóköznek legyen neve, di­vatos szóval, brandje. Olyan vi­dék legyen, ahova az emberek eljámakjókat enni és pihenni. Az utóbbi években lát olyan civil kezdeményezése­ket, amelyek ebbe az irányba hatnának? Rengeteget! Csallóközben például összefogtak a községek a kerékpárutak építése ügyé­ben, pályáztak, nyertek, s idén el is fog készülni újabb 40 km. Mondok egy egyszerűbb pél­dát: a falunapokat. Ha az összes csallóközi falunapot Csallóközi Kulturális Fesztivál­ként hirdetnénk, igaz, hogy ugyanannyi rendezvényünk lenne, mint most, ám a vonz­erejük megnőne. Ezt a sok kez­deményezést csak össze kelle­ne fogni - de erre egy politikai párt nem nagyon alkalmas. Annak más a szerepe. Ha ez így összejönne, las­san mindegy is lenne, hogy bejut-e egy párt a parlament­be vagy sem... Szükség van országos politi­kai érdekképviseletre. De: az emberek szeretnek nyerni. A politika harc, amiben nyerni, de veszteni is lehet. Nekünk abban a belső hitünkben kell megerő­södnünk, hogy igenis képesek vagyunk elérni bizonyos politi­kai célokat! Másrészt ma a pár­tok képtelenek az egyéni vagy kisközösségi ambíciók befoga­dására és kezelésére. így na­gyon sok energia veszik el. Sze­retném hangsúlyozni, hogy szükség van politikai érdekkép­viseletre - és a pártok a parla­menti demokrácia fontos in­tézményei. De nem mindenha­tók és nem mindentudók. Mi a baja a közösségi éle­tünknek? Nincs önbizalma a közös­ségnek. S mivel az emberek nem hisznek a közösség erejé­ben, mindenki egyénileg pró­bálja a saját dolgait megjátsza­ni, amire túl gyenge. A politikában mit lehetne tenni? Például köztársaságielnök­jelöltet kellene indítanunk. Azért az is valamit elmond, hogy 20 éve nem voltunk képe­sek elnökjelöltet indítani. Nem merjük vállalni, hogy erre is képesek lehetünk. Vannak ötletei, hogy kit? Ha én kimondanék egy ne­vet, azzal pár perc alatt elás­nám az esélyeit. Ön szerint lehet definiálni a szlovákiai magyart? Zárkózott. Pedig szélesebb horizontot látunk a világból, mint a többségi nemzetek, mi­vel két kultúra, a magyar és a szláv szomszédságában nőt­tünk fel. Úgy vélem, nagyon sok előnye lehet a „szlovákiai magyar” pozíciónak, ám vala­miért mégsem működik a köz­vetítőiszerep. Nagybaj például, hogy a szlovákiai magyar isko­lák nem elég effektívek. Ha vi­szont ezt valaki kimondja, ak­kor letorkolják, mert nyíltan er­ről senki nem akar beszélni. So­kat emlegetjük viszont az ön- rendelkezést. Az iskolaügyet már több éve igazgatjuk - isko­láink többségét a magyar pártok helyi politikusai felügyelik. Tör­ténik valami? Miért nincs leg­alább egy-két elitiskolánk? A mi dolgainkat mi intézzük! - mondjuk. Mi intézzük, és rend­ben vannak? Ezzel foglalkozni például tipikusan pártfeladat. Ha elitiskoláink nincsenek, legyen elitcsapatunk? Kell a szlovákiai magyarságnak egy jó DAC? Vannak a szlovákiai magyar­ságnak olyan intézményei, me­lyeket meg kell tartanunk, fej­lesztenünk kell. Ilyenek példá­ul a színházaink. Vagy a Fórum Intézet, amely csodálatos tár­háza egy nagy információs anyagnak. Valahol itt kellene lennie a sorban a Csemadok- nak is, amely viszont az utóbbi években a pártossága miatt szélre került. A DAC is egyfajta intézménye, jelképe lett a szlo­vákiai magyarságnak. Egy hiteles, új DAC segíte­ne az önmeghatározásunk­ban? Biztosan. A sportnak nagy je­lentősége van az öntudat-azo­nosságtudat megizmosításá- ban. Fontosnak tartom, hogy a tehetséges dél-szlovákiai srá­cok tudják hol folytatni, legyen egy csapatuk, ami igazán az övék. A mai DAC problémája az, hogy csak viseli a DAC nevet - de nincs vele önazonossága. A DAC feljutott az első osz­tályba, örül neki? Nem a DAC jutott fel - egy feljutást nem 500 vagy 1000 ember ünnepel. A klubot még meg akarja szerezni Mohseniéktől? Ebben már nem gondolko­dom. Az, hogy ki játszik Duna- szerdahelyen, alapvetően li- censz kérdése. Ma Szlovákiá­ban annyi minden eladó - eb­ben nem látok problémát. A klub felépítése viszont munka. Lenne erre a Slovnaft mellett energiája? Klubot felépíteni hatalmas munka. Lehet, hogy nincs annyi energiám, mint amennyi ötletem és elképzelésem van. Meglehet - és így is van. Vi­szont nem szabad, hogy abban éljünk: nincsenek megoldások, nincsenek víziók. Mindenütt csak probléma van, és nincs megoldás. A hitünket és az el­szántságunkat kell megerősí­teni, és össze kell fognunk a közös célért - s akkor jönnek a megoldások is. (Somogyi Tibor felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom