Új Szó, 2013. június (66. évfolyam, 126-150. szám)
2013-06-22 / 144. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. JÚNIUS 22. Vélemény és háttér 7 Mintha a közvélemény nem büntetné azt, aki elég nagyot mer hazudni A tisztább játék büntetése Nemcsak Csehországot, hanem a nemzetközi közvéleményt is sokkolta a múlt heti, az ODS-t és a hozzá kapcsolódó gazdasági-politikai köröket érintő rendőrségi akció. A korrupciós szálak egészen a miniszterelnöki hivatalig vezettek, és maga Nečas miniszterelnök is lemondani kényszerült. RAVASZ ÁBEL Minderre úgy került sor, hogy Nečas kormánya kívülről nézve korántsem tartozott a legkorruptabb garnitúrák közé a cseh önállóság történetében. Sőt, az egész ügy csak azért fejlődhetett idáig, mert a nem túl díszes politikai „tradícióktól” eltérően a Nečas-kabinet nem tudta, vagy nem akarta teljes egészében saját embereire lecserélni az államot ellenőrző szervek vezetőségét, és egy viszonylag autonóm főügyésznek hagyta végezni a munkáját. Ezt nevezte egy magyarországi hetilapban Morvay Péter találóan „Nečas-paradoxonnak”: az bukott a korrupció által a legnagyobbat, aki a legkevésbé korrupt módon üzemeltette az állami ellenőrző szerveket. A helyzet kicsit hasonlít ahhoz, amit a Radičová-kormány is megtapasztalhatott rövid fennállása idején: a korrupció csökkentése érdekében átláthatóbbá tette az állami szerződések ellenőrzését, s ezzel jelentős támadási felületet nyitott maga ellen. Azok a politikai erők, amelyek ezt a lépést maguktól soha nem tették volna meg, könnyűszerrel támadhatták a saját magát nehéz helyzetbe hozó kormányt - és nincs ez másképpen ma Csehországban sem. Valóban paradox helyzetről van szó, ami felhívja a figyelmet a közvélemény ambivalens szerepére a korrupció jelenségét illetően. Miközben a megszokott módon a zavarosban halászók kommunikációs trükkök segítségével el tudják kerülni a felelősségre vonást - egyre nagyobb korrupciós ügyek mennek át csont nélkül a nyilvánosságon -, a politikát a szokásos korrupt- nepotista mederből némileg odébb terelőknek a közvélemény azonnali elítélésével kell számolnia. Hatalmas volumenű ügyek felejtődnek el nagyobb A politikus számára a tanulság: véletlenül se engedd, hogy munkád ellenőrzése a szükségesnél nagyobb legyen. közfelháborodás nélkül, de egyes, a kommunikációs szakemberek által „felépített” ügyek hónapokig is a köztudatban maradnak. Olyan, mintha a közvélemény nem büntetné azt, aki elég nagyot mer hazudni. Egy ilyen környezetben vajon ki az a bolond politikus, aki a nagyobb nyitottságra fog játszani? Sokan a változás szeleként érzékelték, hogy lám-lám, a cseheknél „még ezt is meg lehet tenni”, reménykedve, hogy ez a szellemiség Szlovákiára is átterjed. Én nem vagyok ilyen bizakodó. A Neéas-ügy tanulsága a cseh (és a többi közép-európai) politikai elit számára nem az, hogy ne légy korrupt, hiszen nem az egyébként kis jóindulattal egyszerű és bevett politikai machinációnak nevezhető korrupciós ügy okozta Nečas vesztét. Az igazi tanulság a politikusok számára: véletlenül se engedd, hogy az autonóm ellenőrzés a munkáddal kapcsolatban a feltétlenül szükségesnél nagyobb legyen. Ezt a leckét jól ismeri az ellenőrző szerveket bedaráló Fico és Orbán, és ezt a leckét hagyta figyelmen kívül Nečas. Egyébként neki van igaza - csak éppen hármójuk közül ő az egyetlen, aki ma már nem miniszterelnök. A felelősség ezért mindannyiunké. JEGYZET Anyád! A szúnyogok JUHÁSZ KATALIN Jancsó Miklós ezzel a filmcímmel tömören megfogal- mazta aktuális érzéseinket. Gőzerővel folyik a szúnyogirtás az árvíz sújtotta területeken, ahol a szakértők szerint két-három hét elég az apró vérszívók elszaporodásához. A szúnyoginvázió sosem látott méreteket ölthet, a korábban vízzel elöntött területeken a harmadfokú szintet is elérheti, ami - belegondolni is rossz - percenként száz szúnyogcsípést jelent. Az elmúlt napokban megtudhattuk, hogy a kormány a helyén van, de egyelőre nem különít el jelentősebb összeget szúnyogirtásra. Viszont az ön- kormányzatok minden ezzel összefüggő költségét megtéríti. Ez is valami. A lakosság tájékoztatása nálunk meglehetősen esetleges, úgyhogy az egyes régiókban többnyire „saját bőrükön” tapasztalják az emberek az aktuális helyzetet. A franciák - ebben is - jóval előttünk járnak. Ott egy internetes honlap működik, komoly apparátussal és naponta frissülő szúnyogtérképpel. A turisták megtudhatják, hová nem érdemes nyaralni menni, ha nem akarnak túl sok vért veszíteni, a helyiek pedig felkészülhetnek. Arrafelé tavasszal voltakjelentős áradások, a szúnyograjok körülbelül egy hónapja portyáznak, megkeserítve a franciák életét. A honlap szerkesztői a rendkívül hasznos térkép mellett különböző védekezési praktikákat is prezentálnak. Az olvasók pedig bővíthetik ezt a listát. Nekem legjobban a népi módszerek tetszenek, például a pálinkával meglocsolt, szegfűszeggel megtűzdelt fél citrom, amelyet lefekvés előtt az éjjeliszekrényre kell helyezni. Állítólag szintén hatékony, ha kis tálkában ecetet vagy gesztenye- és diófafőzetet teszünk a szobába. Sokak szerint a vérszívók messze elkerülik azokat, akik jelentősebb mennyiségű nyers fokhagymát fogyasztanak. Ezzel a módszerrel azonban embertársainkat is könnyen elriaszthatjuk. Régi tapasztalat, hogy az erős dohányosokat - nyilván a nikotinnal átitatott bőrük miatt - kevésbé kedvelik a szúnyogok. Persze cigaretta helyett vegyünk inkább szúnyogirtó sprayt. Ennek csak egy hátránya van: a kipermetezés után rövid ideig hat, gyakran kell használni. Az otthoni nyugalom érdekében sokan használnak konnektorba dugható szúnyogriasztót. Ennek továbbfejlesztett változata az a folyadéktartályos szerkezet, amely legalább negyven napra elriasztja a szúnyogokat a szobából. Kisgyermekes családoknak azonban nem ajánljuk, mert a kicsiknél allergiás reakciókat okozhat. Sosem voltam jó biológiából, úgyhogy nem igazán értem, miért nem képes az emberiség véglegesen kiirtani a szúnyogokat. Mára annyi jó dolgot megszüntettünk a környezet- szennyezéssel, ezek az apró vérszívók viszont még mindig kínozzák bolygónk népét. Nem hinném, hogy épp ezek eltűnésével borulna fel az ökológiai egyensúly... KOMMENTAR Tízmillió óvónő országa KISS TIBOR NOÉ Eddig úgy tudtuk, minálunk csak a politikához és a futballhoz ért mindenki., A tízmillió szövetségi kapitány országa”, Magyarország, én így szeretlek. S hát az adórendszerről is mindenkinek van véleménye, főleg annak, aki adót csal, elkerül, nem fizet. Lassan kiderül, hogy a tudás, a magyar tudás egyre csakspecifikálódiks mindenre kiterjed. Beérett a rendszerváltás utáni oktatáspolitika gyümölcse, arathatunk vidáman, habzó szájjal: az emberek Magyarországon most már baromira értenek a hegymászáshoz és a villamosvezetéshez is. A hegymászás Erőss Zsolt kapcsán jutott eszembe. Atörténetet mindenki ismeri. Erőss nem tudott lejönni a Kancsendzöngáról, mint ahogy az érte visszatérő Kiss Péter sem. Meghaltak. Kiss szakadékba zuhant, Erőss valószínűleg megfagyott. Most ott ül valahol a hegyen, sárga kabátja talán útjelzőként szolgál majd a mászóknak. Erőss halála után elképesztő indulatok szabadultak el. A megszólalók meglehetős erkölcsi fölénnyel nyilatkoztak a halottról. Rossz, felelőtlen apaként festették le, önző, egoista satöbbi, olvashattuk mindenütt. Hasonló folyamatokjátszódnak le a villamosvezető kontra angol nő ügyében is. Történt, hogy a budapesti Mechwart ligetnél a hatos villamos vezetője majdnem elütött egy nőt, aki figyelmetlenül a villamos elé lépett. Kiszállt a fülkéből, s úgy felpofozta a nőt, hogy vérezni kezdett a szája. Jellemző, hogy az esetet mindkét fél másként írja le, egy közös: a 110-120 kilós magyar férfi ésaterhes angolnőegy- aránt sokkot kapott. A villamosvezető később elnézést kért, azonban ez sem segített, a BKV elbocsátotta. Az ügy természetesen folytatódott az interneten. Az első reakciók a közlekedési vállalatot és a sofőrt marasztalták el, de hamar megjelentek a villamosvezető- és pofonpárti szólamok is. A Faceboo- kon még oldal is alakult (Ne rúgják ki a villamosvezetőt!), sőt, tüntetés szerveződik a férfiért. A stílus sokszor elképesztő, az Új Szó véleményoldalát meg lehetne tölteni CSAK azokkal a kommentekkel, amelyek a nő halálát kívánták. Lincshangu- lat, középkor. Mégsem a barbárság aggasztó igazán, hanem az, ami mögötte van. Szomorú tendencia rajzolódik ki ezekből az ügyekből, az ítélkezni akarás szándéka, mindenáron. Miért gondolják magukat kompetensnek Erőss Zsolt ügyében azok, akik a tizedikre sem tudnak felgyalogolni, ha elromlik a lift? Akiknek fogalmuk sincs arról, hogy milyen szenvedélyt jelent a magashegyi mászás (Erőss özvegye helyettük is tudja: nem bánná, ha gyermekei hegymászók lennének). Hasonló a helyzet a Mechwart ligetnél elcsattant pofonnal. Lehet, hogy a nő felelőtlen volt, talán még be is intett a villamosvezetőnek - de erre lehet helyes válasz (főleg egy köz- szolgálatot ellátó személy részéről) a pofon, különösen egy nő felpofozása? Másfelől a vezető reakciójára is van magyarázat. Egy pillanatig azt hitte, elütötte az elé lépő nőt, felment benne az adrenalin. Ütött, megbánta, szégyelli magát. Emberi reakciók - nem lennék a helyében. Tanulság nincs, csak lehangoló pillanatkép. Mindenki egymásnak feszül, a másikat hibáztatja, okoskodik, óbégat. Lehetnénk inkább a tízmillió óvónő országa. A szerző magyarországi publicista FIGYELŐ Nem mentett, deportált Valójában náci kollaboráns volt az olasz Schindlerként emlegetett Giovanni Palatuc- ci, aki a történelmi emlékezet szerint ötezer fiumei zsidó életét mentette meg. Palatuc- ci 36 évesen a dachaui koncentrációs táborban halt meg 1945-ben, Izrael 1990-ben a Világ Igaza kitüntetést adományozta neki, II. János Pál pápa mártírrá nyilvánította. A kutatók azonban 700 történelmi dokumentum átvizsgálása után arra jutottak, hogy az olasz rendőr buzgó náci kollaboráns volt. Soha nem volt Fiume, a mai Rijeka rendőrfőnöke, a városban pedig 1 943-ban - amikor a nácik megszállták - nem élt ötezer zsidó, legfeljebb ötszáz, 80 százalékuk Auschwitzban végezte. Palatucci nem menekítette zsidók százait Campag- nába, hogy nagybátyja, egy püspök oltalma alá kerüljenek, valójában lelkes végrehajtója volt a faji törvényeknek. A kutatók számára sem ismert, miként alakult ki a Pa- latucciról szóló legenda, amelyet részben igazolni látszott, hogy ő is megsemmisítő táborban végezte. Többen úgy vélik, nagybátyja, a püspök kezdte táplálni a mítoszt, hogy így járjon ki nyugdíjat unokaöccse szüleinek az olasz kormánytól. Viszont kiderült, azért került Dachauba, mert elárulta a nácikat: Fiume háború utáni függetlenségéről szóló terveket adott át a briteknek. Palatuccit nagy tisztelet övezi Olaszországban, számtalan tér és utca viseli a nevét. (MTI)
