Új Szó, 2013. június (66. évfolyam, 126-150. szám)
2013-06-03 / 127. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. JÚNIUS 3. Vélemény És háttér 7 Nagyobb létszámú osztályok, kevesebb tanár - ez Čaplovič bicskanyitogató modellje Irány a hülyülés! Addig nyújtózkodj, kezdődik a közmondás, a folytatását tudjuk, s ha valaki nagyon, de nagyon nem tartja be, az a mindenkori állam. LOVÁSZ ATTILA Az állam még mindig nem tanulta meg, hogy ha kevés a forrás, akkor pontosan megfogalmazott prioritásokra kell költeni a pénzt. Amire meg nem feltétlenül kell, ott lehet takarékoskodni. Szlovákiában a gyerekek azok, akikre nem feltétíe- nül kell. Kínos felismerés. _ Lehet, hogy sokan látják Čaplovič oktatási miniszter lépéseiben a magyar iskolák ellen irányuló szándékokat, most viszont nem erről van szó. Čaplovič egy éve még „minden településre szlovák iskolát” felkiáltással állt ki a kisiskolák mellett, mára megvilágosodott az 6 miniszteri elméje, s a hatékonyságot, a kevesebb, de jobb iskolát hirdeti. De most is téved. Merthogy az oktatásban nincsenek eleve üdvös megoldások, a tanítás nem szalagmunka, tehát a négy alapműveletet sem feltétlenül igénylő takarékossági módszer az iskolaügyben nem alkalmazható. Nagyobb létszámú osztályok, kevesebb tanár, nagyobb bér, kisebb rezsiköltség. Nos, ez a modell annyira bicskanyitogató, hogy ostobaságnak nevezni csak finomkodás. Tételezzük fel, hogy ily módon a tárca valóban megtakarítana mondjuk 20 százaléknyi költséget, azaz az összes végkielégítés kifizetése, az átrendezések, az új fejléces papírok kinyomtatása után rendelkezni fog azzal az összeggel, amelynek köszönhetően a pedagógus 600 euró helyett 720-at keres majd, bruttóban. Több száz ember elbocsátása után újakat nem vesznek fel, a 720 euró pedig ugyanolyan kínos összeg gyermekeink tanítóinak, mint a hatszáz, csak kicsivel jobban fest. A nyolcszázas átlagot meg hiszi a piszi - bár ilyet is mondott volt a miniszter. Ez nem hatékonyságnövelés, ez csak a szocializmusból itt rekedt, üdülés- és nőnapi szegfűfelelős szakszervezeti megélhetési vezetők számára szép eredmény. Még évekig lehet csámcsogni rajta s dicsekedni vele, de ettől az oktatásügy ugyanúgy a béka alfele alatt lesz, mint most. A hatékonyság- növelés mai módozatai ezt a kormányzatot meg sem szólíthatták, hiszen azok a kihívások, amelyekre a mai munkaerő-piaci viszonyok közt kell választ adni, messze meghaladják a szlovákiai politikai elit képességeit. Oktatási fronton legalábbis. A jól fizetett pedagógus azt jelenti, hogy az érettségizők elitcsapata jelentkezik tanárnak, hogy verekednek a pedagógusi állásokért, hogy a legjobbak legjobbjai szereznek csak diplomát, s az oktatásügy munkaerópiaSzlovákiában az oktatásügy az, amire nem feltétlenül kell költeni, amin takarékoskodni akar az állam. Kínos. cán megharcolnak egy-egy jó állásért, az állandósított munkahelyért pedig pláne. Ajól fizetett pedagógus a társadalom elitje, a gyerek oktatója s őrzője. Amíg ezt nem értjük meg, addig évről évre kegyetlenebb felismerést jelentenek majd a tantárgyi érettségik és a nemzetközi felmérések százalékos vagy érdemjegyben kifejezett eredményei. A Respekt című cseh hetilap címlapján tette fel a kérdést: Hülyülnek a gyerekeink? S akkor még csak a tavalyi és idei matematikaérettségi (ott választható érettségi tantárgy!) eredményeit boncolgatta. Az osztálylétszám-emelés és az alkalmazotti létszám csökkentése kapkodás. Kapkodás, mert nem férünk bele a keretbe. Igaz, a senki által nem használt bérelt Audi, a többezres virágcsokorszámla, a teljesen fölösleges elektronikus felmérőrendszer (mi a fenét akarunk vele fölmérni?), az mind belefér. Meg a több épületben székelő, teljesen fölösleges tárca, rendre olyan miniszterekkel, akik a közbeszerzésekben járatosab- bak, mint az oktatásban s a leendő társadalom elméleti modellezésében. Ne is akarja senki az egészségügyhöz hasonlítani, ott kicsivel több milliárd van a rendszerben - el is tapsolják. Az oktatásügy alulfinanszírozott, de a legostobább intézkedésekre mindig jut megfelelő sztárgázsi. Nos, itt tartunk: a társadalmi elit szemében a gyerek nyűg, a hülyülés felé terelgeti, s ezt jobb helyen akár hazaárulásnak neveznék.- Azt hallottuk, a tanamo össze lesz vonva a tornatanárral. (Peter Gossányi rajza) KOMMENTAR Túl az érveken VERES ISTVÁN ^ Először is kívánjunkjó reggelt Miroslav Lajčáknak. A szlovák külügyminiszter ugyanis a múlt piWyy héten észrevette, hogy léteznek olyan szlovákiai magyarok, akik azt szeretnék, ha Pozsony eltö- r* rölné a Beneš-dekrétumokat. Lajčák kifakadt a I szlovák parlamentben amiatt, mert az MKP eu- rópai parlamenti képviselői a Petíciós Bizottság múlt keddi ülésén nem a szlovák érdeket védték, ez utóbbi szerinte pedig egyenlő lett volna a dekrétumok védelmével. A miniszter valószínűleg a jövőre összpontosít, ezt pedig helyesen teszi. Itt-ott azonban visszatekinthetne néhány évvel, mert akkor megtudná például, hogy a szlovákiai magyarok (na és a választott politikusaik) már jó húsz éve tépik a szájukat a Beneš-dekrétumok eltörlése érdekében. Ha ezt tudja, talán a múlt héten a parlamentben bemutatott idegrohama is enyhébb lefolyású lett volna. A külügyminiszter érvelésében van valami félelmetes. Lajčák ugyanis úgy véli, hogy a mindenkori képviselőket Szlovákia polgárai azért választják, hogy Szlovákia érdekeit képviseljék. Ez eddig rendben is van, viszont Lajčák azt is megmondja, mi Szlovákia egyetlen és igaz érdeke, attól függetlenül, hogy a választók véleménye az adott témáról (esetünkben a dekrétumokról) lehet az övével teljesen ellentétes is. A dekrétumokról szóló vita eljutott arra a szintre, ahol talán már érvelni sem érdemes. Mindenki elmondott már mindent, és azoknak is van szilárd meggyőződésük, akik azt sem tudják, miről szólnak a dekrétumok. Mindenki ragaszkodik az álláspontjához, ha másért nem, hát hagyománytiszteletből. Egyszer valaki csináltathatna egy közvélemény-kutatást a dekrétumokról a magyarok és a szlovákok közt. Két kérdés elég lenne. Tudja, miről szólnak a dekrétumok? Eltöröltetné vagy meghagyná őket? Ja, és a pótkérdés: ön szerint ez egy lényeges téma? Mert valljuk be, kínos, hogy ezzel kell foglal- koznunk2013-ban. De talán még kínosabb, hogy van egy külügyminiszterünk, aki állítólag karrierdiplomata, s egy ilyen szimbolikus kérdésben pedig, mint a dekrétumügy, arra sem képes, hogy személyeskedés nélkül, higgadtan nyilvánítson véleményt. FIGYELŐ Nem kell gáz a Gazpromtól? Felülvizsgálja az orosz Gazprommal kötött gázszállítási szerződését a német E.ON. A WirtschaftsWoche című lap a német vállalattól származó információkra hivatkozva azt írta, hogy az E.ON akár teljes egészében felmondhatja hosszú távú szállítási szerződését. A cég szerint az orosz földgáz túl drága, inkább a nyugat-európai azonnali (spot) piacról venne gázt. Az ár kérdése korábban is vita tárgya volt a két vállalat között, mígnem tavaly júliusban az E.ON-nak sikerült árcsökkentést elérnie az orosz gázipari óriásnál az árképzési formula módosításával. Az E.ON, akárcsak az orosz gáz legtöbb vevője, az olajárhoz kapcsolt képlet alapján számol el a Gazprommal. Az olajár azonban az elmúlt évben lényegesen magasabb volt a spotpiaci gázáraknál, vagyis az európai kereskedőknek veszteséget okozott az importszerződés. A Gazprom viszont nem akart változtatást. (MTI) A politika elsősorban a megszerezhető „zsákmányról" szól, ám ez a tendencia az egész társadalmat, nem csak a politikát jellemzi Mikor jön létre a Nagy Magyar Közösségi Kiegyezés Pártja? JARÁB1K BALÁZS Minden politika helyi, mondta annak idején az amerikai kongresszus legendás elnöke, Tip O'Neill. A szlovákiai magyaroknak nemcsak a (követhető) legendás politikusok hiányoznak, hanem elsősorban a megbízható helyi politikusok. A Bugár-Berényi nyilvános vitát nézve úgy tűnik, a politika megmaradt - szimbolikusnak. A fő okot abban látom, hogy a politika Közép-Európában - hasonlóan, mint Kelet-Európá- ban - elsősorban a zsákmány- szerzésről szól, nem a közösségi érdekek érvényesítéséről. A rendszerváltó idealisták korai - és törvényszerű - kibukása után mind a helyi, mind az országos politika elsősorban a megszerezhető „zsákmányról” szól. Tisztelet a kivételnek, ilyenek is vannak. Ám ez a tendencia az egész társadalmat, nem csak a politikát jellemzi. A zsákmány (a jelenségnek rent seeking az angol megfelelője) nem kizárólag a pénzről (korrupció) szól, hanem az egyéni ambíciók (egó), családi, vagy baráti'érdekek előtérbe helyezéséről politikai pozíciók révén. Például a Fidesz teljes joggal vádolta a szocialistákat az ország lenyúlásával, és ezzel a taktikával saját magát aposztrofálta a nemzeti érdek képviselőjeként. Ügyes húzás, ám mivel a lenyúlás azért folytatódik a nemzet lobogója alatt, változásnak nehezen adható el (persze hinni nyugodtan lehet a Fi- deszben, mint az egyházban). Az egész addig fog folytatódni, amíg Közép-Európa népei fétisként tekintenek az államra (és függnek tőle) és a hatalomért (saját érdekükből) küzdő politikai pártokra. A közösségi érdekképviselet a szlovákiai magyar közegben nem lehet szimbolikus, be kell szállni a politikai adok-kapokba, mind helyi, mind országos szinten. A felmérések szerint a választók megfelelőbbnek tartják a Hidat az országos képviseletre, míg az MKP valószínűleg jobban fog szerepelni helyi és regionális Nem várható a két magyar párt kiegyezése, amíg a felmérések rá nem kényszerítik mindkét felet erre. szinten. Az MKP megtette a minimális ideológiai lépést a túléléshez - átnevezte magát „koalícióról” közösségi pártra. A Hídnak meg megvan az egyetlen Bugár Bélája, akiben mégbízika választó, azt remélve, hogy országos szinten ki tud kaparni valamit nekünk a szlovákoknál. Mert ki, ha nem ő? Mivel mind a Híd, mind az MKP eredményei a felmérések szerint stabilak, úgy tűnik, a szlovákiai magyar szavazó már kiegyezett a helyzettel. Nincs igazi nyomás a két pártra, hogy kiegyezzenek egymással, vagy - urambocsá - új dolgokkď rukkoljanak elő. Uj emberek toborzása pedig szinte lehetetlen mindkét pártban - a meglevő káderek ugyanis mindkét táborban saját zsákmányként kezelik a pártot. A zsákmány- szerzésnek akkor fellegzik majd be, ha a politikusnak nem lesz ideje (és lehetősége), hogy a saját ügyeivel foglalkozzon. Sok különbség nincs abban, amit nyújtani tudnak, a Beré- nyi-Bugár vita kizárólag a taktikáról szól, hogyan lehetne azt a keveset elérni. Ezzel együtt nem várható a két magyar párt kiegyezése a parlamenti választások előtt sem. Legalábbis addig, amíg a felmérések rá nem kényszerítik mindkét felet erre, vagy Bugár Béla nyugdíjba nem vonul, ahogy azt már pár éve tervezte. Mert Bugár nélkül mit ér a Híd?
