Új Szó, 2013. május (66. évfolyam, 101-125. szám)
2013-05-17 / 113. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. MÁJUS 17. Kertészkedő - hirdetés 19 Most látható a legjobban, hogyan alakul az idei termés, feltéve persze, ha az égiek is úgy akarják Zöldmunkák a szőlőben Ha tavaszi ébredése után a mélyen gyökerező csemegeszőlő hajtásai megtelnek nedvekkel, és felmelegszik a levegő, mert reggeltől estig süt a nap, megbokrosodik, megtáltosodik a tőke. És már virágzanak is fürtjei. ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS Ilyenkor kell résen lenni, ilyenkor van a legtöbb munka a szőlőben, de épp ilyenkor éri meg fáradozni-bajlódni vele. Másrészt aki szereti a szőlőt, mondhatni, akinek elsősorban a szőlő jelenti a háztájit, annak az ún. zöldmunka nem munka, hanem szórakozás. Hajtásválogatás, fűzögetés, kötözés A vezérdrótok közt vezetett hajtásokat vagy csak a drótok közé illesztjük, vagy kikötjük a rájuk. Ajánlatos magát a vesszőt hurokba foglalni és azt kötni, így a hajtást nem dörzsöli a drót. Csak a fürtös vesszőket tartjuk meg, vagy azokat, melyekkel a későbbi években számolunk, mondjuk, fiatalítás végett. Fajtától függően eltávolítjuk a csenevész, pálcikavastagságú meddő hajtásokat, a többit igyekszünk úgy vezetni, hogy a vesszők se ne keresztezzék egymást, se ne nőjenek egymáshoz túl közel. Ha csak fürtös és életerős vastag hajtásokból áll a tőke, és sűrűn helyezkednek el, ritkítanunk kell ezeket is. Tapasztalatból tudjuk, nagyjából hány vesszőt és azokon hány fürtöt képes egy-egy fajta őszig kinevelni és beérlelni - minden további csak terhére van. A fürtképződést egy-egy vesszőn is célszerű figyelembe venni: a vesszőnkénti három nagy fürt biztosan túl sok, gyakran már a kettő is. Csak a fürtöt vesszük le, a hajtást nem rövidítjük - még nem hegyelünk (csonkozunk), a fürtök közül a túl alacsonyan vagy túl magasan képződőt tá- volítjuk el. A fürtritkítás kissé hasonlít a tőzsdézéshez: ha időben lépünk, a meghagyott fürtök mind beérnek, és nem veszik ki a tőke erejét, de például egy ritkítás utáni természeti csapás (jégeső, szélvihar, nem várt betegség) tovább tizedelheti az állományt. A másodterméseket (a később ébredő vagy hónaljhajtáson növő kisebb fürtöket) persze eltávolíthatjuk, ezek úgysem érnének be. Ha mindezt már megtettük volna, mostanra a vesszők kacsai úgyis meg- és összekapaszkodtak, különösebb fűzkélésre és körözgetésre nincs szükség, most már csak a hajtások közti távolságot próbáljuk érzékkel beállítani - a vesszőt finoman igazgatjuk és hajlítgatjuk, nem szabad megpattannia vagy eltörnie. Hónaljazás A csemegeszőlők többsége különösen gyorsan hajt a levéltövekből másodvesszőket, ezeket a hónaljhajtásokat vagy tőből kitörjük, vagy egy-két szemre visszacsípjük. Erre most a legalkalmasabb az idő, a későbbi hónaljazás sebeket okozhat. Kitapasztaltuk azt is, melyik tőke mennyire lombosodik be, vagyis mennyi levéllel szeretne fejlődni - eszerint hónaljazunk: az erős, nagy levelű fajtáknál minden hónaljat eltávolítunk, a ritkább, kisebb levelű, levegő- sebb természetűeknél hagyunk rajta. A fürtképződést ez esetben is figyelembe vesszük: ha nincs fürt, a vessző megerősítése a cél (hogy jól beérjen és jövőre legyen rajta fürt), a hónaljakat kitörjük, a vesszőt a lehető leghosszabbra (legmagasabbra) engedjük, ha a szél cimbál- ná, csúcsánál fogva később visszakanyarítjuk a legfölső drótig. Ha van fürt, és erős a vessző, akkor szintén semmi szükség a hónaljra, de a vessző magasságát a legfölső fürt magassága fogja megszabni: a fölső fürtöt a fölötte növő levelek látják el tápanyaggal, vagyis . legalább három levelet hagyunk fölötte, csak ezek után törjük el a hegyét. Lombgondozás A levelek számát egyelőre nem fontos ritkítani, bár oldalt, ha az alsó, középső vagy szélső (főként nagy) levelek épp a fürtöt takarják, ezeket bátran levehetjük. Nem jó bántani a fölső leveleket: egyrészt egy esetleges (isten ments!) jégeső alkalmával ezektől várjuk (nem várhatjuk el, de a bizalom a fontos) a fürt védelmét, másrészt és főként a fehér fajták szemében nagy kárt tehet az erős napsugárzás. Ugyanakkor jó tudni, hogy a most vagy a következő hetekben ritkított lombot a tőke még fürgén pótolja új hajtásokkal és levelekkel: júliustól ez már egyre kevésbé valószínű. A lomb szellőssé tételének és tartásának legfontosabb szempontja egyelőre nem a termés fokozatos és arányos beérése, hanem a betegségek megelőzése. A sűrű állományban és dús levélzetben csapadékos időben a peronoszpóra, száraz időben a lisztharmat tehet nagy kárt. Permetezés A permetezést is most végezzük: lisztharmat ellen kén-, peronoszpóra ellen réztartalmú szerrel: ezt virágzásig meg kell tennünk. Ahány szőlő, annyi vi- rágzási idő, erre is ügyelünk: a legkorábban virágzót vesszük figyelembe, ennek virágzása előtt permetezünk. Ha elkésnénk vele, semmiképp nem permetezünk, egyrészt a fürtök nagyon megsínylik (virágzáskor még az esőt is), ritkák, ma- dárkásak, vagy eltérő szem- nagyságúak lesznek, másrészt a virágzó fürt olyan, mint a nyitott (védtelen) testrész: a vegyszer menthetetlenül benne marad a termésben, beleépül a magba is. (g) A természet csodája: nem vetjük, mégis terem Kapor, határok nélkül CSANDA GÁBOR A kovászos uborka, a túrós lepény és a savanyú krumplileves jut eszembe a kaporról; a Wikipédia bélpangás ellen is ja- vallja - nem tudom, mi a bélpangás, alighanem jobb is, bár jól hangzik. Látványnak, nem elképzelt kapros ételnek, hanem kerti kaprok aszparáguszszerű tenyészete képének is igen szép és derűlátásra okot adó; van a kaporban valami, amitől az ágyások meghittebbé válnak. S persze, nem csupán az ágyások, hanem a legkülönösebb helyek is, ahová csak mag hullhat: kinő a téglák közt is, hajt a rózsatő alól, integet az ól mögül. S végül, de leginkább az illata, szedés közben, ha elmorzsolja az ember, vagy csak óvatlanul hozzáér, olyan biztonságféle tölti el - semmi baj, súgja a kaporillat, otthon vagy. A szakirodalom szerint hozzánk a római légionáriusok hozták be, köszönjük, ezt is, és valóban, a kapor a kert biztonságára is rögtön más fényt vet: ahol őszig méretes-méteres szárak szétszórt regimentje őrködik a sárgarépasorok fölött, ott nagy baj aligha lehet. Konkrétan hozzánk a szél hozta. Megvettük a kertet (évekkel ezelőtt), kérdi anyósom, milyen. Szerintem jó lesz, mondtam, mert kicsi, és nincsen benne semmi. Későbbet fölpanaszoltam neki, hogy sajnos azonban kapor sincsen, magot meg épp nem kapni. Terem-e a szomszédban, kérdezte, nézzem meg. Megnéztem, terem. Akkor lesz nektek is. És tényleg így lett: amely részei a kertnek az áprilisi kapálást megússzák, azokat sűrűn benövi a kapor. Ha a naposabb részen növő időben el- hullajtja magját, ősszel abból is kapor lesz. Perpetuum mobile - a természet a kaporral föltalálta az örökmozgás törvényét. VÁLTOZATOK FEHÉR VIRÁGRA ♦ Árvácska Nagyon hálás, nagyon szerény. Lényegében bármikor vethető: árnyékos, párás, nedves helyen kikel. A hibrideket fölösleges, az egyszerűeket érdemes. Ha nem szaporítjuk, hervadt virágait szedjük le. Csak miután kiszárad a földje, akkor öntözzük. A félámyék a legkedvesebb helye. ♦ Akác A természet csodája - ahol akácfa szegélyezi a kertet, ott a kertész ingyen boldog. A fa gyökerei ugyan nagyon kimerítik a környező földet, de a májusi virágzása mindenért kárpótol. Ha virágzó akác felől fúj a szél, elég csak megállni (leülni), s beleszagolni a levegőbe. A méhek is nagyon szeretik, az ember is gyűjti, teához, szörphöz, palacsintatöltelékhez. + Szellőrózsa A gazdag Anemone nemzetség tagja a berki szellőrózsa is, s talán mind közül a legszebb, éppen apró, sziromszerű fehér lepellevelei okán, melyeket virágzáskor borzol, utána szanaszét szór a szél. Nagyon jól érzi magát bokrok és fák előtt, napos, félig vagy teljesen árnyékos részeken is. Magról, magától szaporodik, helyét évről évre kitoldja pár centiméterrel; tőosztással is szaporíthatjuk. Szerdán, a három kiadásban!
