Új Szó, 2013. május (66. évfolyam, 101-125. szám)

2013-05-17 / 113. szám, péntek

20 Kertészkedő ÚJ SZÓ 2013. MÁJUS 17. www.ujszo.com MÁJUS A VETEMÉNYESBEN ♦ Paprika Csípős, apró, hosszúkás termésű, a csili hazai válto­zata. Most virágzik, most van szüksége sok öntözésre és két öntözés közt kapálásra. Tövét a kiszáradástól széná­val védjük, fekete tetvek el­len permetezzük. ♦ Fejes saláta Szedjük az áttelelő fajtákat. Ezek most már edzettek, fe­jük szépen kialakult anélkül, hogy a csigák kárt tehettek volna bennük. Most jött el a jó világ, a salátafőzelék és a tojásos nokedli salátával ide­je. Helyére más jöhet: cékla, paradicsom. ♦ Szamóca Finnugor eredetű szavunk­kal: eper. Már nemcsak vi­rágzik, termése is mutatko­zik. Sűrűn öntözzük, közeit takarjuk. Indáit csak arról a feléről távolítjuk el, ahol nem szívesen látnánk ter­jeszkedését. A közé dugga- tott hagymát és fokhagymát nem bántjuk, védi. ♦ Sárgarépa A soijelző retkek sorra kike­rülnek közüle, így végre több fényhez jut. Egyeljük: vagy háromujjnyi távolságra, vagy kisebbre, ha közben is ki-ldhúzunk belőle. Előtte alaposan beöntözzük, utána kapáljuk. + Petrezselyem Másodéves, mohafodrozatú, levélzöldnek való fajta. Fod­ros leveleit a sűrűjéből tör­jük ki, sosem tőből. Kártevő­je nincs, töve körül lazítjuk a földet, s mivel nagy a káli­umigénye, fahamuval szór­juk meg. ♦ Tök és kukorica Mindkettő dísz, a komposzt vagy a kerítés napos oldalán a helyük. A sok vizet és trágyát (vagy az áztatott komposz- tot) szeretik. A nyár közepé­től színes, apró terméseikkel kertünk díszeivé válnak. ♦ Lóbab Bükkönyféle, tájainkon va­laha egyeduralkodó volt, az­tán kiszorította a bab. Nagy vízigényű hüvelyes, zölden hüvelyestől fogyasztható, vagy csak a magja, akár nyersen is. Kiváló talajlazító. ♦ Burgonya Töltögetjük a sorait, nedves homokos kerti földdel vagy komposzttal. A sorok közti mély barázdákat is nedvesen tartjuk, virágzáskor sűrűn ön­tözzük. Hamarosan szedhető. Helyére bimbós kel kerül. Könnyen termeszthető korai vitaminforrás - akár erkélyládába is vethetjük Színes hónapos retkek a fűben. A korai kicsik zsengék, nem fonnyadnak, nem csípnek A retek ÚJ SZÓ-HÍR Annyi előnye van a réteknek, hogy alig lehet számba venni. Már mint neve, a hónapos re­tek is jelzi, egy hónapra van csak szüksége, ennyi idő alatt (a talaj minőségétől és az időjárástól függően 3-5 hét) lesz a magból fogyasztásra érett gumó. A má­sodik nagy előnye, hogy nem foglal helyet: sárgarépa és pet­rezselyem közé vetjük ugyanis, s mivel hamar kikel, jelzi, hol lesznek a gyökérzöldségsorok, s nyugodtan elvan itt, egészen szedéséig, utána meg kevésbé kell ritkítani a zöldségsorokat. Vethető fejes saláta és hagyma közé is. Harmadik nagy előnye, hogy a legkorábbi vitaminfor­rás, főként C-vitaminban gaz­dag, egyébként meg szinte nulla kalória, mert több mint 95 szá­zalékban víz. Egészségünkre is jó hatással lehet, mert sokan gyomorbántalmak, gyenge epe­működés vagy kifogásolható emésztés ellenszereként is fo­gyasztják. Az íze kiváló, nyersen esszük, önmagában, köretként, saláták adalékaként. Az íze persze akkor kiváló, ha mi magunk termesztjük, s ez esetben is érdemes néhány fon­tos apróságra ügyelni: a vete- ménynek a nedves közeg tesz jót, az egyenletes, állandó csa­padék (vagy permetező öntö­zés) - ilyenkor érik be finom ropogósra; rossz, ledöngölt földben, átmeneti szárazság esetén hamar pudvásodik. Mi­nél zsengébb és kisebb, annál finomabb; a legfinomabb a szedés napján; hűtőben három napig őrzi frissességét. A szedése is öröm: gumója kiálló része alapján látszik a nagysága, s két ujjal is könnyen kiemelhető a talajból. Nagysá­ga szerint húzogatjuk soraiból: mindig a legnagyobbakat vagy a szorosan egymás mellett nö- vőket. Mivel nagyon gyorsan érik, semmilyen szerrel nem szabad permetezni, és a talaj biológiai tisztaságára. is ügyelni kell: minden mérget képes a gumó­jába szívni. Ugyanebből az ok­ból soha nem műtrágyás földbe vetjük. Kártevői közül a földibolha a kevésbé veszélyes, ez a leveleit szívogatja, s csak akkor okoz nagyobb lombveszteséget, ha túlságosan elszaporodik. Ellen­szere a kezdettől fogva végzett esővizes permetezés és öntözés: a bolha a száraz földet szereti. Nagyobb kártevője a gyökér­légy, lárvái berágják magukat a gumókba, nagyobb számban ehetetlenné teszik. Jövőre úgy vessük, hogy sorai közé, a ba­rázdákba előbb talajfertőtlení­tőt (Basudin) hintünk. A hónapos reteknek alakban és színben nagyon sok fajtája ismert, ezeket kedvünkre vál­togassuk. A nagy hőségekig he­tente vethető, (b) A hulladék és a kertész: az egyik a forgatás révén könnyebben bomlik, a másik edzettebb lesz A kimeríthetetlen komposzt - máris nőnek új hegyek ÚJ SZÓ-AJÁNLÓ Ha marad egy kis szabad­időnk, ami májusban meglehe­tősen ritkaság a kertben, de például egy zimankósabb reg­gelen vagy kiadós eső után, ha a talaj éppen járhatatlan és művelheteüen, megnézzük, ugyan mit csinál a komposzt. Utóvégre most igen jól jöhet némi vagy még inkább sok-sok morzsalékos fekete-barna táp­dús föld a palántákhoz meg fő­ként a virágoknak. Ha már megvizsgáltuk, ha­mar kiderülhet, hogy a várva várt komposzt még éretlen, pontosabban a közepe és a bel­seje már-már jó, szélei azonban szárazak és nem sokban külön­böznek eredeti állaguknál. Mégiscsak jó lett volna leg­alább egyszer átforgatni, jut eszünkbe. S ekkor csak elhatá­rozás kérdése az egész. Úgyis hideg van, vagy úgyse lehet mást csinálni, vagy máskor még kevesebb időnk lesz rá: lássunk hát neki! Kibontjuk az elejét, s villával meg lapáttal egyszerűen ki­hányjuk az egészet mellé, jó másfél-két méterre a tárolótól. Ha már vesződünk vele, egyút­tal forgatjuk-bolygatjuk is: a nagyobb, összefüggő és azonos állagúnak látszó részeket (fű­csomók, levélkötegek, növényi szárak sűrű lenyomata) a villán addig rázogatjuk-szitáljuk, míg szét nem válnak. Ugyanezt is­mételjük meg az anyag vissza- hányásánál is, ügyelve arra, hogy az apróbb és a darabo­sabb, a nedves és a szárazabb még jobban keveredjék. Egy- egy réteg (25 cm) után mehet rá frissen tépett bodza vagy csalán, vagy akármi, ami a kertben éppen adódik. Fontos, hogy a megforgatott komposz- tot lazán, levegősen rétegezzük vissza a tárolóba, nyomkodása, taposása nem kívánatos. A na­gyobb fadarabokat, ágrésze­ket, melyek korhadása, bomlá­sa időigényes, mind kiszedjük, s vagy legalulra helyezzük vissza, vagy egyáltalán nem he­lyezzük vissza a komposztáló- ba - tűző napon, például a málna tövébe szórva, takarat- lanul sokkal könnyebben ele­meikre hullanak. Ha már ve­sződünk, kiszedjük a nem oda valókat, köveket, cserépdara­bokat* műanyag részecskéket, s persze az összes pajort, pond- rót, s minden egyéb kártevőt, ami a tél során befészkelte ma­gát. Az átforgatott komposzt azonnal bemelegszik, s pár hét múlva már használható is. Most látjuk nagy hasznát annak, ha több komposztálónk van: az egyikből, a már éret­tebből hordhatunk át némi bomlásban levő anyagot a má­sik, zöldebbe, ezzel is serkent­ve az érését. Eszményi megol­dás, ha a két különböző érésű komposztálónk egymás mellett van. Még jobb, ha négy kom- posztálónk van, a kert két-két különböző helyén. Most termé­szetesen arra kell törekednünk, hogy az ősszel kiürülteken kí­vül az újabban telők is hamar beéljenek és üresedjenek, hi­szen hamarosan itt a zöldsze­zon, a sok növényi hulladék ideje - leghamarabb a lekaszált fűnek, aztán a levágott borsó- szárnak kell majd a hely, s ahogy telik a szezon, úgy mu­tatkozik egyre égetőbb szükség a komposztálásra alkalmas ma­radékok tárolásának megoldá­sára. (r) Szétdobásra érett komposzt Az átforgatott és újrakupacolt adag Tetejére fű kerül: melegen tartja a halmot (Képek: Kertészkedő)

Next

/
Oldalképek
Tartalom