Új Szó, 2013. április (66. évfolyam, 76-100. szám)
2013-04-29 / 99. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. ÁPRILIS 29. Vélemény És háttér 7 Az értékközpontú társadalom megalapozása nem hoz gyors választási sikert, a populizmus igen A luxusadótól a péróig Újra itt a luxusadó. Mert jó téma. Szombaton azt nyilatkozta a miniszterelnök, hogy fontolóra venné a luxusadót, gondolva itt a többmilliós ingatlanok megadóztatására. LOVÁSZ ATTILA Nos, az ödet nem rossz, nem is új, sőt, pár országban működik, mégis azt kell megállapítanunk, hogy az ezer sebből vérző állam- háztartást ez az intézkedés nem állítja talpra. Hogy világos legyen: a luxusadó az adózás történelmében elég gyakran jelenik meg, a gazdaságtudomány egyik alapelvével is összhangban van. Mégpedig azzal, mely szerint a közgazdaság nem más, mint a korlátozott források lehetőség szerinti legigazságosabb elosztása. A múltban az üzemanyagok jövedéki adójának elődje volt a luxusadó, hiszen akinek motorja nem a ló, hanem a méregdrága autó, fizessen. Figyeljék csak meg, amint az autó a középréteg fogyasztási cikke lett (tájainkon alig néhány éve, de az USA-ban pl. az ötvenes években), a luxusadó nem szűnt meg, átalakult jövedéki adóvá. Luxusadóként kezdte az alkohol és a dohány jövedéki adója is (nagyon helyesen meg is maradt). A luxusért fizetnie kell annak, aki valami olyat enged meg magának, amiből kevés van - a többmilliós lakóingatlan, a gyémánt, a jacht, mind-mind luxuscikk. Igen ám, csakhogy a luxusingatlanokból nagyon kevés van, s legyen az adójuk akár a piaci érték 100 százaléka (ami badarság lenne), abból maximum egy kórházra valót lehet összeszedni, de az egészségügy adósságtengerében az összeg meg sem látszik. Ergo: a javaslat elfogadható s megindokolható ugyan, szimpatikus lehet a jobbára bérből élő választóknak, de csodákatneváijunktőle. A másik oldalon ugyanezen műsorban újra elhangzott, a megélhetési gyermekvállalás az egyik oka, hogy fenntarthatatlan a szociális háló. (Tudjuk, mire tetszik gondolni, miniszterelnök úr, ez a mondat Szlovákiában mindig és mindenhol a romatelepeken lakó nagycsaládoknak szóló üzenet). Újra és újra le kell írni, hogy ez nem igaz. Szlovákia demográfiai adatai azt mutatják, hogy a gyermekvállalással nagyon nagy bajok vannak, s bár még nem akkorák, mint tőlünk nyugatra vagy délre, de vannak. Minden nagycsaládosnak hálás lehetne a kormány, mert nemzetgazdasági szempontból (hogy egyebekről ne is szóljunk) a jövő munkavállalóit és a jövő járulékfizetőit nevelik a gyermeket vállaló szülők. S A politikai lózungot még senki nem adóztatta meg, pedig akkor lenne csak igazán gazdag az államháztartás. hogy nagycsaládok jobbára a romáknál vannak? Ja, kérem, 150 éve tudjuk,' hogy az élet- színvonal emelkedése a gyermekvállalási kedv csökkenésével jár, tapasztalati koreláció ugyan, de ettől még igaz. A nem romák gyermekvállalási kedvét, a családalapítás igényét, akármennyire hihetetlen, nem gazdasági mutatókkal lehet megalapozni. A nagycsalád tisztelete, a munkavállaló szülők legalább viszonylagos munkaerő-piaci stabilitása és a társadalmi megbecsülés sokkal komolyabb tényezők, de ezek csak és kizárólag értékközpontú társadalmakban érvényesülhetnek. Annak megalapozása nem hoz gyors választási sikert, ezért a témával 23 éve nem méltózta- tik foglalkozni egyetlen kormányzat sem. Könnyebb a romákat szapulni és hazudozni. Gazdasági elemzők ADATAIT (nem véleményét) tessék kikérni, s rájövünk, hogy szociális hálónk nagyon kis részét teszi ki a nagycsaládos romák (nem egy politikus szerint megélhetési szülők) támogatása. Ha tehát a támogatás megszűnik, a kincstár a tavalyi hó kategóriájába tartozó pluszt termel, egy kis réteget kriminalizál, a demográfiai gondokra pedig semmüyen gyógyírt nem talál. A társadalom szempontjából ez a semmit- és szépet tevő politikai lózung a luxus. Azt meg egyelőre senki nem adóztatta meg. Pedig akkor lenne csak igazán gazdag az államháztartás.- Gyere testvér, neked is a nemzeti érzelmű biciklisták és rolleresek között a helyed! (Peter Gossónyi rajza) KOMMENTÁR Pártok megafonnal MOLNÁR NORBERT A parlament elé kerül a kétnyelvű vasúti táblák ügye. A Híd úgy döntött, megszavaztatja a képviselőket a kérdésről. Ezért még Berényi József, az MKP elnöke is megdicsérte Bugáré- kat. Kicsit ugyan kamikaze akciónak tűnik az' ügy, hiszen a Híd politikusainak bevallása szerint nincs semmilyen egyezség a kormánypárt képviselőivel arról, hogy támogatják a táblák kétnyelvűsítését. Sőt, az ellenzéki pártokat ismerve náluk sincs meg egységesen a szándék a javaslat támogatására. Éppen ezért tűnik kamikaze akciónak a sietség. A Híd ugyan azt állítja, nincs már mire várni, ezzel szemben talán azt ki lehetett volna bírni, amíg véget érnek a tárgyalások a kisebbségi kormánybiztos hivatala, a kerekasztal és a közlekedési tárca között. Főleg úgy, hogy Počiatek minisztériuma az év második felére ígérte a kérdés komplex megoldását. Hacsak nem Berényinek van igaza abban, hogy a Híd és a Smer ebben a kérdésben már megegyezett, mert meg szoktak egyezni. Abban viszont nincs igaza Berényinek, hogy bagatellizálja a problémát, mondván, ez csak részkérdés, ez a szlovákiai magyarság megmaradását minimálisan befolyásolja. Mert felmerül a kérdés, ugyan minek függesztettek ki az MKP vezető politikusai kertvégekbe magyar nyelvű táblákat, a civilek vajon minek harcoltak hónapok óta, ha mindez pusztán részletkérdés. Mert ugye, az egész részletekből áll össze. Az MKP-nak nem bagatellizálnia kellene a kétnyelvű vasúti táblákat, hanem rámutatnia, lám, segítettünk a civileknek cselekvésre kényszeríteni a Hidat, s folytatnia kellene a civilek példáját. Berényi most megafont vehetne a kezébe, ahogy a civilek tették, kiállítatna a párkányi vasútállomásra, és magyarul jelenthetné, hogy jön-megy a nemzetközi gyors Magyarországra meg vissza. Elvégre a határon vagyunk. Ha elhangozhat németül, miért nem hangozhat el magyarul is? Ha nem is azért, mert a határon vagyunk, hát legalább azért, mert a városban nagyrészt magyarok élnek. Egy performanszt megérne. Másnap Bugár vagy csatlakozna, vagy újabb módosítást nyújtana be a vasúti törvényhez. És így szépen lehetne előre lépegetni. Mert mindannyian tudjuk, hogy nem extra jogokról beszélünk, hanem teljesen természetes dolgokról. Van, amit törvénnyel lehet megoldani, van, amit a gondolkodás lassú megváltozásával. A dél-szlovákiai boltosokban is egyszer meg kell érnie a gondolatnak, hogy megéri kétnyelvűre váltani. Logikus terelgetéssel el lehet ide jutni. Ehhez például jó érv lehet a kétnyelvű vasúti tábla, amit mutogatni lehet. Még akkor is, ha kamikaze akcióról lenne szó. FIGYELŐ Elnöki kegyelem - pénzért Bosnyák lapértesülések szerint korrupcióval gyanúsítják Zivko Budimirt, a bos- nyák-horvát föderáció elnökét, aki pénzért osztogatott közkegyelmet. Budimirt még pénteken vitték el a rendőrök szarajevói hivatalából, a hétvégén pedig előzetes letartóztatásba vételét kérte az ü- gyészség, mivel fennáll a veszély, hogy külföldre szökne. Az elnök több mint száz kegyelmi kérvényt írt alá, olyan elítélteket részesítve teljes kegyelemben vagy büntetésük jelentős enyhítésében, akik súlyos bűncselekmények miatt ültek. Minden „megbocsátásnak” szabott tarifája volt, így Budimir busás jövedelemre tett szert. (MTI) A szíriai rezsim ellen Európának kellene (Líbia után ismét) fellépnie, az Egyesült Államok és az ENSZ támogatásával Aszad taktikája - ideggázzal a felkelők és Obama ellen JARÁB1K BALÁZS A nemzetközi sajtóban egyre hangosabb a szíriai beavatkozást követelők kórusa, miután egyre-másra kerülnek elő a vegyi fegyverek kis mennyiségű bevetéséről szóló bizonyítékok. A szír rezsim állítólag szarin ideggázt használt a felkelők ellen, a bizonyítékok megcáfolhatatlannak tűnnek, és a vegyi fegyver bevetéséről szóló értesüléseket megerősítette az amerikai hírszerzés is. Márpedig ez volt a „vörös vonal”, aminek átlépésétől Obama amerikai elnök már jó egy éve óva intette Bassár el- Aszadot. Akkor azt gondolhatták, annyira nem lehet őrült a szíriai diktátor, hogy ilyesmire vetemedjen. Most úgy fest, mégis ez történt, ráadásul ebből az következne, Aszad pontosan tudja, hogy Obama csak blöffölt. A kis mennyiségű vegyi fegyver bevetése ezek szerint nemcsak a szír lázadók (és ártatlan civilek) ellen irányult, hanem az Egyesült Államok (imázsa) ellen. Mintha a szírek, illetve tanácsadóik pontosan tudnák, hogy az elnök nem engedhet meg magának újabb háborút egy muzulmán országgal szemben. Az amerikaiak sem támogatnák, és talán a világ közvéleménye sem, bár becslések szerint a szír polgárháborúnak már százezernél is jóval több halálos áldozata van - polgári áldozata. Az amerikai hírszerzésnek is van mit bepótolnia az iraki háború után, hiszen mint bebizonyosodott, Szaddam Husszeinnek nem voltak tömegpusztító fegyverei. Ugyanakkor a Közel- Kelet egyre inkább kiszorul az amerikai külpolitika kulcsfontosságú prioritásai közül, hiszen a friss előjelzések szerint 2020-ra az Egyesült Államok lesz - az új technológiáknak köszönhetően - a világ legnagyobb olajkitermelője. Ám az arab forradalmak utáni konszolidáció, sajnos, azokat látszik igazolni, akik szerint a régióban még mindig a káosz (Tunézia, Egyiptom, Líbia), illetve az erőskezű vezetők között kell választani. Aszad ugyan átlépte a vörös vonalat, a Rubicont, de egy Amerika által gründolt szíriai háború akár az egész régiót lángba boríthatja, hiszen Aszad fő támogatója Irán, illetve Oroszország, és a háttérben ott van a káoszt - saját olajszükségletének biztosítása miatt - elkerülni igyekvő Kína is. Ráadásul bármennyire is gázos Aszad, ellenzéke jó része szintén vállalhatatlan. Nem véletlenül igyekszik a Nyugat éppen az ellenzéket konszolidálni. A jelen helyzetben Európának kellene (Líbia után ismét) lépnie, az USA és az ENSZ támogatásával. A csökkentett és fokozatos beavatkozás elkerülhetetlennek tűnik, hiszen Aszad minden bizonnyal folytatja a vegyi fegyverek bevetését. Ez esetben pedig Aszad újabb áldozata - saját országa mellett - Obama elnök lesz.
