Új Szó, 2013. április (66. évfolyam, 76-100. szám)
2013-04-06 / 80. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2013. ÁPRILIS 6. www.ujszo.com RÖVIDEN Csevej a Nappaliban Pozsony. Április 9-énl8 órától Szálinger Balázs költő lesz a Csevej a Nappaliban című, havonta jelentkező irodalmi beszélgetéssorozat vendége a Pozsonyi Magyar Intézetben. A József Attila-díjas költővel Garajszki Margit beszélget köztársaságról, útviszonyokról, síkokról, valamint arról, hogy mi történik a századik év után, és hogy lehet-e Zalában passiót írni. Szálinger Balázs pályája elejétől törekszik a verstörténeti hagyományok megőrzésére, sót megújítására, különösen a verses epika területén. Fiatal kora ellenére 6 kötete jelent meg, emellett számos színházi munka kötődik nevéhez, (k) Knopfler nem megy Oroszországba London. Mark Knopfler brit gitáros lemondta két oroszországi koncertjét, hogy ezzel fejezze ki tiltakozását a helyi jogvédő szervezetek kormányzati ellenőrzése ellen. Az egykori Dire Straits frontembere június 7-én Moszkvában, egy nappal később pedig Szentpéterváron adott volna koncertet. A zenész honlapján olvasható bejegyzés szerint mindkét fellépés elmarad. Knopfler ezzel fejezi ki tiltakozást az ellen, hogy az orosz hatóságok több száz civil szervezetnél - köztük a Human Rights Watch és az Amnesty International moszkvai irodáiban - tartottak vizsgálatot a múlt hónapban. „Nagy sajnálattal hoztam meg a döntést, hogy lemondom közelgő koncertjeimet Moszkvában és Szentpéterváron” - közli a muzsikus, hangoztatva, hogy mindig is szívesen lépett fel Oroszországban”. (MTI) Jövő héten újra megnyílik a Rijksmuseum Minden helyet változtatott MTl-HÍR „Minden szírinek, völgynek, régi épületnek van története" Esti mesékből tudatos gyűjtés (A szerző felvétele) Amszterdam. Tízévi felújítás, átépítés és korszerűsítés után a jövő héten ünnepélyesen megnyitják az amszterdami Rijksmuseumot, amelyet csütörtökön az újságíróknak már be is mutattak. „Minden helyet változtatott, kivéve az Éjjeli őrjáratot, igaz, azt is magasabbra akasztottuk, mint korábban” - mondta az újságíróknak Wim Pijbes, a múzeum igazgatója Rembrandt (1606-1669) leghíresebb festményére utalva. A múzeum leghíresebb darabját, a gigantikus méretű, 3,8 méter magas, 4,5 méter széles és 337 kilogrammot nyomó műalkotást külön teremben helyezték el. A Rijksmuseum, ahol Vincent Van Gogh-vásznakat is őriznek, felújítása előtt évente egymillió látogatót fogadott. A munkák után évi 1,5-2 millió látogatóval számolnak. A múzeum a holland aranykor, azaz nagyjából a XVII. század legnagyobb mesterei közül többeknek - Rembrandt, Johannes Vermeer és Gabriel Metsu - az alkotásait őrzi. (A világkereskedelemben vezető szerepet játszó Hollandia gazdagsága révén meggazdagodott polgárok számos képet rendeltek, többnyire portrékat vagy tájképeket.) A múzeum hivatalosan április 13-án nyílik meg Beatrix királynő jelenlétében, aki utoljára jelenik meg uralkodóként a nyilvánosság előtt, miután április 30-ai hatállyal lemondott a trónról a fia javára. Taco Tibbit, a múzeum gyűjteményeinek igazgatója elmondta, hogy „sikerült a gyűjteményt is felújítani, és időrendi sorrendben elhelyezni”. Nyolcvan teremben mintegy 8000 kiállítási tárgy ad számot a holland történelem nyolc évszázadáról, 1200-tól 2000-ig. A múzeum bejáratát egy új, látványos átriumban helyezték el, az intézmény területe 30 ezer négyzetméter, ebből 12 ezer négyzetmétert foglalnak el a kiállítások. Farkas Ottót újságíróként, lapunk egykori munkatársaként ismerik, akik ismerik. írásaiban Gömör mindennapjait tárta az olvasó elé. Sokunk számára okozott meglepetést, amikor megjelentette az Ördög János ugratása című könyvet, amelyben az általa összegyűjtött gömö- ri mondákat, regéket, mai ihletésű történeteket dolgozta fel. PUNT1GÁN JÓZSEF Ezt mutatta be a losonci Kármán Napok keretében megrendezett találkozón is. Pontosabban kettős könyvbemutató zajlott, mert a napokban jött ki a Kísértetámyék (Ab-Art, 2013) című gyűjteménye is, amelyben fonóbeli történeteket olvashatunk. Egy könyv anyagának összegyűjtése nem egynapos feladat, erre készülni kell. Mi adta az ihletet? Mindig volt egy álmom, hogy a könyvespolcon, valamikor, legalább egy könyvem ott legyen. Sokáig nem igazán tettem ezért, kilátástalannak tűnt nekem az egész. Az én családomban van értéke emlékeknek és van hagyománya azok továbbadásának. Annak idején a lányunknak meséltem esténként a környék nevezetességeiről, elmondtam a hozzájuk fűződő mondákat, legendákat. Ennek a tájnak szinte kifogyha- tadan a mondavilága. Minden szirtnek, völgynek, régi épületnek van története. Ahhoz, hogy minden este új történetet tudjak elmesélni, akaratlanul is érdeklődnöm kellett az idősebbeknél. Történt, hogy egyik este, a legújabb történet közepén a lányom rákérdezett egy korábban hallott mondára, amelyre már nem emlékeztem. Akkor jegyezte meg a feleségem, hogy ezeket le kellene írni, megmenteni az utókor számára, Farkas Ottó dedikál mert feledésbe merülnek. Igaza lett! Az akkori mesélők többsége mára már eltávozott közülünk, napjainkban pedig nagyon kevés azoknak az adatközlőknek a száma, akik még ismerik a vidékhez, a tájhoz fűződő történeteket. Ezt bizonyítja az egyik olvasóm visszajelzése is, aki a következőket írta: „... így van ez, amikor az ember 40 évesen kezdi felismerni, hogy hol él. Már alapiskolában, irodalomórán kellene a gyerekekkel megismertetni ezeket a történeteket, mondákat.” Mondhatjuk tehát, hogy az esti meséktől a tudatos gyűjtésig vezetett az út? Igen. Akkor még újságíróként jártam a vidéket, s az nagy előnyt jelentett. Gyűltek a jegyzetek, a hangszalagok, de hosszú ideig csak az asztalfiókomban, mert nem volt időm a feldolgozásukra. Tavaly nyáron nyugdíjas lettem, felszámoltuk az addig megélhetést jelentő családi vállalkozásunkat, és hozzáláttam a közel három évtized gyűjtését magába foglaló anyag feldolgozásához. Sikerrel pályáztam a kormányhivatalnál, az ott kapott támogatásból megkezdhettem a feldolgozott anyagok megjelentetését. Beleolvasva a két könyvbe érezhető ugyan némi tartalmi hasonlóság, de alapjaiban és hangulatukban különböznek egymástól. Az Ördög János ugratása mondákat, regéket és igaz történeteket tartalmaz, a Kísértet- ámyékhoz pedig szüléink, nagy- szüieink hiedelemvüágából merítettem a témát. Aszellemekről, átkokról, boszorkányokról, tudós emberekről és egyéb misztikus jelenségekről szóló történeteket, az eddigi visszajelzésekből ítélve, szívesen olvassák az emberek. Hiszem, hogy a magyar misztikus néphagyományból is sikerült egy darabkát megmenteni. Mindkét könyvet a sídi Bene Valéria illusztrációi díszítik, és az egyes helyszíneken készített felvételeim is helyet kaptak benne. Szót ejtettél a készülő további köteteidről. Mit tudhatunk ezekről? A harmadik könyv magánkiadásban jelenik majd meg, a kéziratát a napokban adom a nyomdába. Benne a tágabb értelemben vett régió, főleg Gömör és Nógrád „élet írta történeteit” dolgoztam fel. Kiderül belőle például az, hogy ötvenkét évesen miért fogott hozzá 1968-ban a fülekkurtá- nyi Agócs Barnabás a kastélya építéséhez, hogy ki volt az a magyar fiú, akit Masaryk elnök lovászává fogadott, hogyan és miért lett az osgyáni kastély úrnőjéből cseléd, stb. Közben gyűjtöm az anyagot a következő könyvemhez, amely a második vüágháború utáni csempészkedésről fog szólni - Csempészek finánc- tűzben. Ez egy alig feldolgozott témakör. A hatvanas és hetvenes évek határsértői mondják el érdekes vagy éppen tanulságos történeteiket. Ä szocialista határzár idején történtek mellett lesznek benne történtek, humoros átkelések közvetlenül a schengeni határnyitás előtti időszakból is. Történeteid stílusa, a könyvek hangulata, felépítése némileg eltér a hasonló témájú könyvek, gyűjtemények stílusától. Miért? Az Új Szó munkatársaként az egyik szerkesztőségi ülésen az akkori főszerkesztőnk elmagyarázta, hogy egyszerűen, röviden, tömören kell írni: „Aki egy flekkben írja meg azt, amit pár sorban is meglehet, az egyéb gazságot is elkövethet.” Én ezt szoktam meg, az ilyen írásokat szeretem olvasni és így szeretek írni is. Látom, tapasztalom, hogy nem igazán olyan stílusban írok, amilyet az olvasók megszoktak. De én soha nem álltam be abba a bizonyos sorba, ahol megadták, megmagyarázták, hogy ezt így kell, ezt úgy szabad... Ilyen az életformám, és ezen nem akarok változtatni. A történetek rövidek, tömörek, kicsit meseszerűek lesznek, és remélhetőleg egyre több olvasó tetszését nyerik el. Április 28-ig látható az At Home Galleryben Koronczi Endre magyarországi képzőművész meditativ látványt nyújtó Ploubuter Park című kiállítása A múlandóságból kiragadott költői műtárgyak a somorjai zsinagógában (Somogyi Tibor felvétele) Széllelbélelt műanyag szatyrok TALLÓSl BÉLA Somorja. Mindennapi „történet”. A műanyag szatyrok életünk részévé, léttermékünkké, elmaradhatatlan kellékünkké, váltak. Úgy hozzánk nőttek, hogy szinte a természet részévé váltak - elég csak körülnézni az utak mentén vagy a városi zöldövezetekben. A talajt borító szatyormezők, a fák ágairól, bokrokról alálógó színes műanyag függönyök mintha a földből nőnének-hajtanának, úgy illeszkednek bele lakókörnyezetünk zöld zugaiba. A szél megemeli a szatyrokat, felkapja s befújja a legszűkebb környezetünkbe is. Mintha megtanultunk volna élni ezzel a létünket belebegő műanyag jelenséggel. Koronczi Endre erre, a szintetikus hulladék körül kialakult jelenségre építve formálta meg, s mutatja be most a so- moijai zsinagógában a „széllelbélelt műanyag szatyrok meditativ látványát” - videókat, valamint installációt tartalmazó - Ploubuter Park című kiállításán. Csizmadia Alexa írja, hogy „Koronczi Endre költői műtárgyakká emelve ragadja ki a múlandóságból talált tárgyait, a különféle műanyag szatyrokat, amelyekről fellelésük helyén fotókat és videókat készít, ugyanakkor határozót is ír hozzájuk: fajok és alfajok szerint csoportosítja őket. /.../ A tömeggyártás termékeinek mint valamiféle háziasított állatoknak személyiségeket kreál. Az áltudományos klasszifikáció egyszerre domesztikáci- ós kísérlet és ironikus gesztus: pszeudo-antropológia.” A szatyor a Ploubuter Park installációjában szobrászati alapanyaggá válik, amelyet a szél, a láthatatlan légáramlatok a nézők között lebegő megannyi röppenő lélekké formálnak. Koronczi interpretációjában a szatyor ugyanis, Csizmadia Alexa megfogalmazásában, „a halhatatlan lélek galambhoz hasonló szimbóluma is”.
