Új Szó, 2013. április (66. évfolyam, 76-100. szám)
2013-04-06 / 80. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. ÁPRILIS 6. Vélemény És háttér 7 Nálunk elenyészően kevés a kettős állampolgár, kimaradhatunk a magyar választási kampányból Honosítás: a legszűkebb körben Rövid közjáték után felkerült a magyar állami weboldalra az egyszerűsített honosítási eljárással magyar állampolgárságot igénylők száma és területi eloszlása. RAVASZ ÁBEL A közjáték arra vonatkozott, vajon hogyan lehet szavatolni a választások tisztaságát, ha nem tudni, mennyi kettős állampolgár van. Tehát eddig összesen 420 ezer kérelmező volt, közülük 340 ezren már le is tették az állampolgársági esküt. Szlovákiai szemmel különösen érdekes a hazai kettős állampolgárok száma. Miközben Romániából több mint 283 ezer, Szerbiából 76 ezer, Ukrajnából 50 ezernél több kérelem érkezett, Szlovákiából mindössze 1515. Ez azt jelenti, hogy az újonnan honosított szlovákiai magyarok súlya a honosította- kon belül nem éri el a fél százalékot, miközben a romániai magyarok a teljes kontingens pontosan kétharmadát teszik ki. A szlovákiai magyarok alacsony hajlandóságát - ezerből hárman kértek állampolgárságot - három tényező befolyásolta. Az első - és messze ez a legfontosabb - a Fico-féle ellentörvény, amely a szlovák állampolgárság elvesztésével fenyegeti a honosítást kérőket. Bár eddig gyakorlatilag csak annak vonták be szlovák okmányait, aki erre (politikai üzenetként) kimondottan törekedett, a félelem nyilván sokakat gátol a magyar állampolgárság kérvényezésében. Ez önmagában azonban nem elég magyarázat, hiszen Ukrajna nem kevésbé agresszívan lépett fel ezzel a kezdeményezéssel szemben, ott viszont sokkal magasabb a kérvényezők aránya a magyarság arányához képest. A két országban tapasztalható tendencia közötti különbség abban gyökerezik, hogy a szlovákiai magyarok de facto viszonylag keveset nyernek az állam- polgársággal, a kárpátaljai és vajdasági közösségek tagjai viszont így uniós állampolgárokká válhatnak. Harmadsorban pedig ott van a politikai megosztottság kérdése is: az, hogy a szlovákiai magyarok egyjelentős része számára a kettős állampolgárság aktu- álpolitikai narratívába ágyazódott be, amelyben annak bevezetése elsősorban a Fidesz önérdekeként, politikai játszmaként, sőt a határon túli magyarok fel- használásaként jelenik meg. Ezt a vélekedést erősíti meg az is, hogy a Fidesz-kormány változatlanul aszimmetrikus módon preferálja az MKP-t a Híddal szemben, azaz beleszól a szlovákiai magyarság ügyeibe, a saját pártpolitikai érdekeit szem előtt tartva. Mit jelent majd ez az alacsony arány a jövő szempontjából? Ä negatív hatásokat tekintve ezzel a szlovákiai magyarság kikerül a magyarországi politika fókuszából, hiszen itt - különösen Romániával ellentétben - nincsenek szavazók. Ez kevesebb figyelmet, energiát, szívességet jelent. A másik oldalon viszont ugyanezen okokból Szlovákia megmenekülhet a magyarországi politikai kampány begyűrűzésétől a határokon túlra, ami jelentős pozitívum. De fontos látni, hogy semmi sincs kőbe vésve: a Fico-féle ellentörvény lehetséges jövőbeli megszüntetése és a magyarországi nemzetpolitika aszimmetriájának kiküszöbölése után a szlovákiai magyarok is nagyobb számban csadakozhatnak a kettős állampolgárok köréhez - Magyarországon ugyanis ma nincs olyan jelentős politikai erő, ami az állampolgársági törvény visszavonásán gondolkozna.- Ezek megőrültek. Védik a katasztrófát és forrásokat keresnek árvíz ellen. (Peter Gossányi rajza) KOMMENTÁR Magyar tükör - magyaroknak NAGY IVÁN ZSOLT Gyűlölnek minket - mondta péntek reggeli rádióinterjújában Orbán Viktor az Európai Parlament baloldali, liberális és zöld képviselőiről. A kormányfő nem tisztázta, hogy a „minket” kit jelent, de a politikai/retorikai logikájából általában az következik: „minket, magyarokat”. Ami persze hülyeség, a brüsszeli bírálatok nem a magyaroknak, hanem Orbán Viktornak, kormányának és pártjának szólnak. Mégis érdemes elgondolkodni azon, hogy tulajdonképpen lehet-e manapság Magyarországot szeretni. Sokáig vonakodott a Közigazgatási és Igazságügyi minisztérium a válaszadással, amikor egy kollégám arról kérdezte őket, pontosan mely országokból és hányán folyamodtak kettős állampolgárságért az elmúlt két évben, vagyis ez a kormány ezt lehetővé tette. Aztán mégis csak megjelentek az adatok: 27 hónap alatt 422 870-en magyar vagy magyar származású kérte az állampolgárságot. (Közülük a legtöbben, több mint 283 ezren román, 76 ezren szerb, 50 ezren pedig ukrán állampolgárok, Szlovákiából mindössze 1515-en.) No már most, sok-e ez vagy kevés? Másképpen feltéve a kérdést, csábító-e ma az, hogy valaki elmondhassa magáról: magyar állampolgár lett? És hát, a válasz semmiképpen sem egyértelmű. A négyszázezer mondható, ha kedvünk van hozzá, soknak. Lehet arra hivatkozni, hogy ennyi embernek korábban nem adatott megezalehetőség,most viszont igen, és ez fontos. És kétségtelenül az. Számoljunk ráadásul azzal, hogy legalább harmaduknak, vagy akár felüknek nem mindennapos, praktikus megfontolásaik voltak- útlevél, könnyebb letelepedés, egyebek-, hanem az érzelem vezérelte őket, ez pedig méltányolandó. Mégis érdemes fordítva is megközelíteni a kérdést. A legendárium szerint ugyanis ötmillió magyar él a határokon túl, de legyünk kicsit realisták, vegyünk csak négyet. A422 ezer akkor is csupán mintegy tíz százalék. Ennyien érezték úgy, hogy nekik formálissá kell tenniük kapcsolatukat ezzel az országgal. Ez pedig akkor is kudarc, ha például Szlovákiából vagy Ukrajnából sokakat az érthető óvatosság tartott vissza. Kudarca ez a kormánynak és kudarca Magyarországnak. Nem az Európai Parlament „gyűlöletéről” szól a történet, hanem mindazokról, akik politikájukkal vagy csak magatartásukkal rosszkedvűvé, nehezen élhetővé, ellenszenvessé, bezárkózó- vá tették ezt az országot. (Csak egy adat: a Világgazdasági Fórum legutóbbi felmérése szerint a 140. hely körül tartunka listán, amelyen a vendégszeretet alapján rangsorolták az országokat. Ha azt mondom, hogy rosszabbak vagyunk, mint Burundi, akkor csak egyet mondtam az előttünk lévő 139-ből.) . Lehet tehát mutogatni külföldiekre, idegenszívűekre, és még akár választást is lehet nyerni azzal, hogy valaki az Európai Unió vagy az Egyesült Államok bírálataival tüzeli a nemzeti öntudatot. Sőt, akár határon túli szavazatokkal is lehet választás nyerni. Még ennyivel is. Ettől még a helyzet nem változik: még a magyarok szemében sem vagyunk vonzóak. Miért beszéljünk akkor másokról? A szerző magyarországi publicista JEGYZET Ováció JUHÁSZ KATALIN Avégénmégazt kell mondanom, magyar nemzetiségűként szabadabb vagyok, mint szegény szlováknők. Ők ugyanis továbbra sem dönthet- nekarról, akaiják-e az „óvá” végzódéstvezetéknevükben. Nem hagyhat) ák el, viselniük kell, ha tetszik nekik, ha nem. A belügy ugyan engedélyezte volna a szláv végződés lecsip- pentését, a kulturális tárca azonban nem hagytajóvá az anyakönyvi törvény ilyen módosítását. MarekMaďaričminiszterszemélyesen magyarázta el, miért. Hát mert a szlovák nyelv valamennyi szabálya szent és sérthetetlen. Az anyakönyveket szlovák nyelven vezetik, ezért a módosító javaslat ellentétes a nyelvhasználatának szabályait biztosító állam- nyelvtörvénnyel. Érdekes jogi kérdést vet fel az a tény, hogy a nem szlovák nemzetiségű nők kérhetik az „óvá” végződés elhagyását, a szlovákok viszont nem, dacára annak, hogy ugyanabban az államban élnek. Drága honfitársnőim, drahé spoluobčanky! Ha önök az emancipáció felvilágosult hívei, ezért nem kedvelik, vagy egyenesen rühellik ezt a szláv nyelvekben egyértelmű tulaj - dontjelölő végződést, azaz nem akarnak „valakinek a valakije” lenni, hanem önmaguklennének, akkor két dolgot tehetnek. Egy: hozzámehetnek egy külföldihez. Ez esetben ugyanis (valamiért) nem vonatkozik önökre a szlovák államnyelvtörvény. Ha ezt a megoldást kivitelezhetetlennektalálják, akkor viszont füllenteniük kell a hatóságnak. Azt kell mondaniuk a hivatalban, hogy önök nem szlovák nemzetiségűek. Más kiutat sajnos nem látok. Hiába, ez egy ilyen ország. Talán némi vigaszt nyújthatok önöknek, ha elárulom, hogy elektronikus levelezésben né- hanap én is hozzábiggyesztem a vezetéknevemhez azt a bizonyos végződést, annak ellenére, hogynemkötelezhetnekrá. Egyszerűen csak azért, hogy a szlovák anyanyelvű címzett minden kétséget kizáróan tudja, hogy egy nővel van dolga. Ezt azóta csinálom, amióta Emese nevű ismerősöm Prágában egy fiúkollégiumban kapott szobát, mert büszke magyar leányként nem használta az „óvá” végződést, ésegy hivatalnok a neve alapj án fiúnak vélte. Hetekig tartott, amíg el tudta intézni, hogy átkerüljön a lányfolyosóra. Szóval ezért né- ha így írom alá az e-mailt: Katalin Juhász(ová). Nem vagyok jogász, de megkockáztatom, hogy ennyit talánmégÖnökis megtehetnek, hiszen ez esetben ott is van a végződés, meg nincs is ott. Aztán keressen rá paragrafust, akinek nincs más dolga... TALLÓZÓ A pápa bezárja a vatikáni bankot? Az IOR vatikáni bank sorsát találgatja az olasz sajtó, miután a pápa szóvivője kijelentette, hogyFerenc bezárathatja azt. A Buenos Aires-i érsekség élére 1998-ban kinevezett Bergoglio nehéz pénzügyi helyzetben találta magát. Áz érsekség pénzhiánnyal küszködött és a súlyos szabálytalanságok gyanúja elődje, Antonio Quarracino érsek titkárának a letartóztatásához vezetett. „Az IOR nem elengedhetetlen az egyház életében, nem szentség, nem egyházi dogma” - mondta John Ona- iyekan nigériai bíboros még a pápaválasztás előtt, amikor egy olasz katolikus hetilap az IOR helyettesítését kezdeményezte egy etikus bankkal. Az 1942-ben alapított IOR olasz és külföldi bankokban vezeti számláit. A bank vagyonát 5 milliárd euróra teszik. A 44 ezer névtelen számla tulajdonosa között egyháziak és például Giulio Andreotti volt olasz kormányfő is szerepel. 2010-ben az olasz ügyészség 23 millió eurót foglalt le az IOR számláiról. Ezután a Vatikán csatlakozott az EU pénzmosás elleni előírásaihoz, de tavaly az USA a pénzmosással gyanúsított államok feketelistájára tette. Idénjanuárban az olasz jegybank a Vatikán területén letiltotta a bankkártyaautomaták használatát, ami egyhónapigtartott. (MTI)
