Új Szó, 2013. február (66. évfolyam, 27-50. szám)

2013-02-16 / 40. szám, szombat

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2013. FEBRUÁR 16. www.ujszo.com RÖVIDEN Angelina Jolié kislánya jól keres Los Angeles. Heti háromezer dollárt keres Angelina Jolié és Brad Pitt négyéves kislánya, aki a Maleficent című holly­woodi filmben szerepel. A Csipkerózsika gonosz tündéréről szóló mesefilm jövőre kerül a mozikba. A hercegnő szemére álmot bocsátó sértett tündért maga Angelina Jolié alakítja, és Vivienné Jolie-Pitt mellett a pár további csemetéi, Pax és Zhara is erősítik a családi szereposztást. A produkció rende­zője Robert Stromberg, akit leginkább A Karib-tenger kaló­zai című kalandfilm látványeffektusainak mestereként ismer a világ. (MTI) 65 éves Jaromír Hanzlík Prága. Ma ünnepli 65. születésnapját Jaromír Hanzlík cseh színész. A sokoldalú művészt a magyar tévénézők is jól ismer­hetik, hiszen több sikeres sorozatban játszott (Nők a pult mö­gött, Mentők, Kórház a város szélén). Legutóbb 2004-ben kér­ték fel közreműködésre egy tévésorozatban, a Pojišťovna štéstí azonban színészileg nem elégítette ki őt, ezért az általa játszott karakter meghalt. Filmszerepei közül kiemelkedik Jifí Menzel Hóvirágünnepének fogyatékos fiatalembere, aki a komédia végén tragikus hőssé emelkedik, (juk) Felmentették a kulturális államtitkárt Megvolt a magánvéleménye 2014 végén indulhatna be a nagyüzem, ezután már havi 10 ezres nyereséget termelne a helyszín Ötletek vásárcsarnoka A civilek egyik „munkatalálkozója" Új SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Budapest. A napokban kiszi­várgott hír igaznak bizonyult: a hónap végén távozik posztjáról L. Simon László kultúráért fele­lős államtitkár. Utóda Halász János, az Emberi Erőforrások Minisztériuma eddigi parla­menti államtitkára lesz. Balog Zoltán miniszter tegnap jelen­tette be a döntést, amelyhez el­mondása szerint a közte és L. Simon László között mutatkozó véleménykülönbség vezetett. A miniszter azonban hangsúlyoz­ta, hogy nagyra értékeli L. Simon L Simon László nyolc hónapig volt államtitkár (Képarchívum) László munkáját, ezért is java­solta őt az Országgyűlés Kultu­rális és Sajtóbizottságának élé­re. L. Simon László közölte: to­vábbra is ellátja a Nemzeti Kul­turális Alap alelnöki tisztségét. A nol.hu információi szerint a tárcánál rossz néven vették, hogy az álamtitkárnak megvan a magánvéleménye Fekete Györgyről, a Magyar Művészeti Akadémia elnökéről, aki meg­osztó nyilatkozataival nagy port kavart az utóbbi hetekben. L. Simonnak állítólag az sem tetszett, hogy a köztestületté emelt szervezet olyan jogokkal és annyi pénzzel rendelkezik, hogy bizonyos döntéseit a kul­turális tárca nem befolyásol­hatja. Az Emberi Erőforrások Mi­nisztériumán belüli átszervezés „áldozata” lett Hoffman Rózsa oktatásért felelős államtitkár is, aki a jövőben már nem lesz kom­petens a felsőoktatást érintő ügyekben. Munkájának közép­pontjában ezentúl a Nemzeti alaptanterv, a pedagógus-élet- pályamodell elindítása, vala­mint a köznevelés ügye lesz. (k) Remélhetőleg egy siker- történet első fejezetének vagyunk tanúi, legalábbis nagyon szeretnénk szi­várványszínekben látni a pozsonyi régi vásárcsar­nok jövőjét. Három okból is. Sőt négyből. JUHÁSZ KATALIN Egy: a szlovák fővárosban kevés az úgynevezett közepes méretű kulturális rendezvé­nyekre alkalmas helyszín. A PKO likvidálása óta ez tényleg nagy probléma, a szervezők is megmondhatják, akik gyakran provizórikus, sebtében engedé­lyezett megoldásokba kényte­lenek belemenni. Kettő: a Po­zsonyi Kulturális és Informáci­ós Központ (BKIS) által fenn­tartott épület állapota az utób­bi években igencsak leromlott, hiába bizonygatják, hogy ren­desen karban tartják az ingat­lant. Ráadásul az üres épület évente 25 ezer eurós vesztesé­get termel. Három: egy alulról jövő kezdeményezés jelentke­zett megoldási javaslattal, ti­zenegy civil, akik különböző szakterületeket képviselnek (kulturális menedzser, vállal­kozó, biogazda, jogász, építész, képzőművész stb.). A reménykedés negyedik oka pedig az, hogy a civil akti­visták külföldön is tanulmá­nyozták a hasonló kezdemé­nyezéseket azaz a régi vásár­csarnokok újjáélesztésével ke­letkezett kulturális központo­kat. A nálunk is hasznosítható ödeteket pedig nem szégyen „lenyúlni”, főleg, ha azok kiáll­ták az idő próbáját. Talán a leglátványosabb át­alakuláson a helszinki Kaapeli nevű kulturális helyszín ment át, amely a kilencvenes évek elejéig a Nokia cégé volt, aztán városi tulajdonba került. A vá­ros pedig művészeknek, krea­tív kisvállalkozóknak, kéz­műveseknek adta bérbe jelké­pes összegért. A hasonló érdeklődésű bérlők aztán összefogtak, és közösen kitalál­tak egy rendhagyó program­helyszínt, alternatív színház­zal, hangulatos kis kávézókkal, galériákkal. Londonban, ahol a lakosság jókora hányada „szemetet” eszik, a minőségi élelmiszerek előállítói és a biogazdálkodás lelkes hívei vettek birtokba egy lepusztult vásárcsarnokot. Ä Borough Market ma is elsősor­A pozsonyi civil aktivis­ták külföldön is tanul­mányozták a hasonló jellegű kulturális kez­deményezéseket. bán a barátságos áron kínált kis­termelői élelmiszerek mekkája, de kulturális rendezvényeknek is gyakran ad otthont. A rotterdami Creative Fac- tory egy ipamegyed kellős kö­zepén működik, és eredetileg szerelőcsarnok volt. Amióta a kreatív civilek megkapták, népszerű alternatív művészeti helyszínként funkcionál, a fenntartási költségek egy része pedig egy konferenciaterem kiadásából származik. A ma­gukat „vagány” vállalkozók­nak tartó csúcsmenedzserek szívesen szerveznek itt céges összejöveteleket, sőt néhány nagyvállalat irodát is bérel a helyszínen, szintén ,jófej- ségből”. És végül egy közelebbi pél­da: a krakkói Sukiennice, amely talán a legjobban hason­lít a pozsonyi kezdeményezés helyszínére. Ez is a városköz­pontban található, valaha nemzetközi hírű selyem- és bőmagykereskedés működött ott, aztán hosszú évdizedeken át üresen állt. Ma ez a város egyik turistacsalogató látvá­nyossága, kézműves-piaccal, kávéházakkal, vendéglőkkel, múzeummal. A pozsonyi civilek által alapí­tott Aliancia Stará Tržnica va­lamennyi említett kezdemé­nyezéstől igyekezett átvenni a legjobb ötleteket, és olyan „hét nyelven beszélő” projektet nyújtott be a városvezetésnek, hogy a helyi politikusok csak ideig-óráig tudtak ellenállni. Az érvek ugyanis valóban nyomó­saknak bizonyultak, az álmok­hoz megvolt a pontos költségve­tés, és olyan támogatók és szimpatizánsok állnak a társu­lás mögött, amelyek bizonyítot­ták, hogy sikeresen működtetni tudnakegy vállalkozást. Ha tehát minden jól megy, a fővárosban lesz végre egy kézműves- és dizájnterméke- ket, háztáji élelmiszereket kí­náló csarnok, amely a helyiek­nek minőséget, a csallóközi termelőknek pedig kereseti le­hetőséget nyújthat. A régi-új vásárcsarnok pultjai mozgat- hatóak lesznek, így a hétvégi piac mellett hétköznapokon az épület koncertek, vitafórumok és egyéb rendezvények hely­színe lehet. Az egyesület azt ígéri, forrásokból két év alatt összesen 240 ezer eurót fektet a rekonstrukciós munkálatok­ba, ezalatt a csarnok próba­üzemmódban működik majd, kevés rendezvénnyel, alkalmi vásárokkal. 2014 decemberé­ben indulhatna be a nagy­üzem, és az ezt követő idő­szakban 'már havi 10 ezres nyereséget termelne a hely­szín. Ráadásul egy ideje Brüsszel is kiemelten támogat­ja az úgynevezett közösségfej­lesztő szociális beruházásokat, és ez a projekt minden feltéte­lüknek megfelel. Paul Hansen felvételének erejét a gyermeki ártatlanság és a felnőtt gyászolók dühének, szomorúságának kontrasztja adja Svéd fotós nyerte a 2012-es World Press Photo verseny fődíját ÖSSZEFOGLALÓ Amszterdam. Paul Hansen svéd fotós nyerte a 2012-es World Press Photo verseny fő­díját megrázó fotójával, amely izraeli rakétatámadásban el­hunyt palesztin kisgyermekek temetési menetét ábrázolja. Hansen képének erejét a gyer­meki ártatlanság és a felnőtt gyászolók dühének, szomorú­ságának kontrasztja adja. „Olyan kép, amelyet nem lehet elfelejteni” - mondta a nem­zetközi zsűri perui tagja, Mayu Mohanna. A World Press Photo a világ egyik legrangosabb sajtófotós megmérettetése, amelyen idén kilenc kategóriában 32 ország 54 fotósát díjazták. A győzte­seket 124 ország több mint öt­ezer professzionális sajtófo­tósának, fotóriporterének és dokumentumfotósának 103 ezer felvételét elbírálva válasz­totta ki a 19, nemzetközileg el­ismert szakemberből álló zsűri. Az amszterdami székhelyű World Press Photo Foundation nevű független alapítvány 1955 óta minden évben meghirdeti ezt a nemzetközi versenyt. Az év fotója címet elnyert Hansen-kép a Dagens Nyheter című svéd napilapban jelent meg. A felvételen a kétéves Suhaib Hijazi és hároméves fi­vére, Muhammad lepelbe bur­kolt testét viszik a család férfi tagjai a gyászoló tömegben egy gázai utcán. A két palesz­tin gyermek egy izraeli rakéta- támadás áldozata lett, apjuk szintén meghalt, anyjuk súlyos sérüléseket szenvedett, ami­kor összeomlott a házuk. „Ez a legnagyobb elismerés, amit az ember ebben a szak­mában megkaphat. Nagyon boldog, egyszersmind nagyon szomorú is vagyok. A család két gyermeke is meghalt, és anyjuk öntudatlanul fekszik egy kórházban” - fogalmazott Hansen. Mint kifejtette, a ta­valy novemberben született kép látványvilága nagyon összetett. „Nehéz átadni az ér­zéseket, közvetíteni, ami történik” - mondta, felidézve, hogy az utcán aznap erős volt a fény és nagy volt a tömeg, végül egy sikátor végén kezdett fo­tózni, ahol visszaverődött a fény a falakról. Ä díjazott képeket 45 ország száz városában láthatja a kö­zönség. Az első World Press Photo kiállítás április 26-án Az év fotója (Forrós: TASR/AP) nyílik meg Amszterdamban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom