Új Szó, 2013. február (66. évfolyam, 27-50. szám)
2013-02-11 / 35. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. FEBRUÁR 11. T Vélemény És háttér 5 Olyan politikusok is tartják a markukat, akik odahaza unióellenes húrokat pengetnek Szövetségi deviancia A sors úgy hozta, hogy e sorok írója éppen a brüsszeli EU-csúcs idején volt úton, s így négy ország rádióállomásainak híreit hallgathatta folyamatosan. LOVÁSZ ATTILA A hírekből az derült ki, hogy a 2014-ben kezdődő, hétéves uniós költségvetési időszak legfontosabb témája mindenütt, kivétel nélkül ugyanaz: mennyit kap az adott ország a következő időszakban Brüsszelből. A számok ismertek a híradásokból. Mégis, a deviancia határát végképp átlépő mozzanatként értékelhetjük csak, hogy uniós pluszforrásokéit harcol annak a Csehországnak a miniszterelnöke, amelynek államfője csak azért sem tűzi ki az uniós lobogót a prágai várra. S eközben derül ki, hogy az összes cseh közberuházás hatvan százalékát meghaladó összeg uniós pénz. Akik nem restek Orbán miniszterelnök beszédeit meghallgatni, tudják, hogy a mai magyar közgondolkodásban az unió jó, hogy nem megszálló, a Moszkvához való hasonlítgatás a legenyhébb szófordulat. A magyar közberuházásoknak meg több mint nyolcvan százaléka valósul meg uniós forrásokból. Szlovákia most éppen unióbarát arcát mutogatja, de hogy az euroszkepticizmus úgy kormányzati, mint parlamenti körökben jelen van, arról az újságolvasókat meggyőznünk nem kell. S még az osztrák kancellár is azzal érkezett haza, mit is kap Bécs Brüsszeltől. Ami az egész történetben hihetetlenül beteges, az nem is az odatartott marok, ki ne szeretné a könnyen jött pénzt. Az igazán beteges, de ez esetben legalább látható és világos, mennyire kiürült az európai politika. Egyetlen szó nem hangzott el a csúcs kapcsán víziókról, célokról. Pl. azokról, amelytől Európa Európa marad, ami közös érték, ami közös jövőkép. Nem, egyetlen egy szó sem. A csúcs leplezetlen céija a pénzelosztás volt, márpedig a források politikusok általi újraelosztása csak akkor közeledhet bárminemű igazság, korrektség, értelmesség látszatához, ha a költségvetési pénzek elosztása valamilyen célok, értékek mentén történik. Milyen lesz a tagállamok egymáshoz való viszonya? Mennyire marad az unió nemzetállamok szövetsége és hol van a „régiók Európája” szókapcsolat, amit 15 éve tátott szájjal hallgattunk? Milyen lesz a szövetségi politika? Centrifugális, elemeire bomló, vagy centripetális, ahol a régió-ország-szövetség hármasa biztosíthatja egymás ellenőrzését és a gazságok minél naSzakma marad az uniós pályázatírás, a közpénzek lenyúlása továbbra is a meggazdagodásjárható útja lesz. gyobb arányú leleplezését és eltakarítását? Európa a keresztény kultúrkör kontinense marad, vagy már lemondtunk róla? Milyen lesz az energiahálózat 2020-ban? Versenyképesek leszünk-e, vagy csak úgy odadobunk a kontinentális béke nevében néhány milliárdot, hadd épüljön drága autópálya, lenyúlt pénzek maradékából márványfőtér a munkanélküliek lakta faluban, vagy víztisztító ott, ahol tíz év múlva elhagyott, üres házak állnak majd? E kérdésekkel most az unió nem foglalkozott. Pedig a költségvetési vita mindig a közügyek legfontosabb vitája, mert a költségvetés az ideák és célok megvalósításának eszköze. Ebben a fölállásban viszont szakma marad az uniós pályázat- írás, a közpénzek lenyúiása a meggazdagodás járható útja, az euroszkepticizmus pedig meghatározó értékrend lesz. Európa nagy gazdasági gondjait a teljes GDP egy százaléka nem oldja meg, de értékrendi kérdéseinek megválaszolására éppen elegendő lenne. Ja, és ha valaki megint ujjal mutogat majd Brüsszelre, akkor jobb, ha tudja, a költségvetési időszak újraelosztását a nemzetállamok végrehajtó hatalmainak otthon megválasztott fejei (kormány- és államfők) határozták meg. Nem pedig egy senki által nem választott szervezet. Még mielőtt újra a brüsszeli megszállókról értekeznénk. ÖRÖMMEL KÉZBESÍTJÜK ORBÁN ÚR k LEVELEIT!* (Tüskéscápa - Fotó: Funtál) Robert Kaliňák belügyminiszter A régiófejlesztésre szánt alapok felturbózása leginkább Magyarországnak kedvezett Win-win - egy kicsit mindenki győztes JARÁB1K BALÁZS Két héttel David Cameron brit miniszterelnök már híres-hírhedt - uniós reformokat követelő, vagy a brit kilépést lebegtető - beszéde után a tagállamok józansággal tisztelték meg az európai nagyérdemű közönséget. Huszonhat órás maratón után sikerült nagyobb torzsalkodás nélkül megegyezésre jutni az EU huszonhét tagállamának a „történelmi” uniós költségvetés kérdésében. Történelmi, mert először „sikerült” kisebb költségvetést elfogadni az előzőhöz képest a szövetség 56 éves történelmében. Bár a költségvetési vita hosszú volt, igazán holtpontra csak egyszer, a jövőre már nettó befizetővé váló csehek ellenállása miatt jutott. Óriási teljesítmény ez, látván az EU népszerűségvesztését szinte mindegyik tagországban. Ráadásul igazi európai módra sikerült a megegyezés, hiszen mindenki győztesnek érezheti magát egy picit (win-win). A győztesek sora mindjárt a legnagyobbakkal kezdődik. A mintegy 3,3% csökkentést a nagy nettó befizetőknek sikerült átverekedniük, elsősorban Németország ragaszkodott ehhez. Kell az üyen hír Merkel kancellárnak a német választások előtt, mintafalat kenyér. A költségvetés keretszáma 959 milliárd euró. Ezt költheti el a hét év alatt a jelenleg 27, Horvátország csadakozásával pedig nemsokára 28 tagállam. A pénz legnagyobb része agrártámogatásokra és kohéziós felzárkóztatásra megy. Mivel ez a nemzeti kormányok számára a két legfontosabb terület, nem csoda, hogy a többi költségvetési fejezet - mint például a „páneurópai” infrastrukturális és hálózati fejlesztés - ténylegesen ki lett ürítve. Nesze neked, Európa. Azt azért érdemes megjegyezni, hogy az agrártámogatások aránya folyamatosan csökken, 2006-ban még a költségvetés 49 százalékát tették ki, most már mindössze 32% a terv. A régiófejlesztésre szánt strukturális alapok felturbózása Magyarországnak kedvezett, hiszen az ország hét régiója közül hat ott van a legszegényebbek között. Ez alapján nem csoda, hogy Magyarország a nettó számok alapján másodiknakjött ki a támogatások elosztása terén, Litvánia után. Az eddigi 660 ezer forintnyi EU-s „fejadag” 712 ezer forintra nő a következő hétéves költségvetési ciklusban. Mindez nem is annyira a magyar diplomácia sikere (bár ez utóbbit sem szabad lebecsülni), mint inkább az ország gazdasági helyzetének „elismerése”. Hasonlóképpen Szlovákiát, Spanyolországgal együtt, a munkahelyteremtésre szánt pénzekkel kárpótolják. Vagyis mindenki azt nyerte, amit teljesítménye alapján tulajdonképpen megérdemelt. KOMMENTAR Felesleges zászlóvita VERES ISTVÁN ~~ A székelyzászló-botrányt figyelve sok minden an eszébe jut az embernek. Szlovákiai magyar szempontból talán az első ezzel kapcsolatos ■ Jtm gondolat:jó,hogyezazegésznemvelünktör- ténik. Nincs szó másról, minthogy a kormány- I váltás után az új román regionális tisztviselők- LűéHHI nek nem tetszik, hogy Székelyföldön néhány településen szinte hivatalos szimbólumként használják az ön- kormányzatok a székely zászlót. Kitűzik a román mellé az épületekre és az üléstermekbe. A román és a magyar kormány illetékesei pedig egymásnak üzengetnek arról, kinekmitvan joga csinálni, és mit nincs. A székely zászló egy közösségi hagyomány, szimbólum, nincs vele semmi baj. Viszont szimbolizálja a székelység autonómiatörekvéseit is, ezt pedig a román kormány provokációnak veszi. Egy banális ügy felfújásáról van szó, ezzel a román sajtó nagy része is egyetért. Egy zászló nem árthat senkinek, pláne ha nem egy másik ország hivatalos lobogójáról van szó (tegyük hozzá, Székelyföldön néhány „hivatalos” helyen ki-kitűzik a címeres magyar zászlót is). Kicsit olyan ez az egész, mint Szlovákia ügye a kettős állampolgársággal. Ha valakinek magyar állampolgárság kell a szlovák mellé, vegye fel. Ha egy székely önkormányzatnak székely zászló kell a román mellé, tűzze ki. Sem tütani, sem erőltetni nem kell az ilyesmit. Büntetni meg aztán végképp nem szerencsés. Egy másikfontos tanulság zászló-ügyben, hogy a jó román-magyar viszony csak addig tart, amíg az RMDSZ kormányon van. Néhány hónapja ellenzékbe került, regionális elöljáróit leváltották, és már kezdődik is az államközi üzengetés. Éppen ezért nagyon jól teszi az RMDSZ, hogy ideológiailag nem csatlakozik semmelyik oldalhoz, így jobb-^s baloldali pártokkal egyaránt képes koalíciót kötni. Most ez nem jött össze, így az elmúlt évtized feltűnően barátságos román-magyar kapcsolatainakvége is szakadt. Jó lenne, ha valaki elegánsan pontot tenne az ügy végére, nem ilyenekről kellene két országnak vitatkoznia 2013-ban. Közhely, de így van: a helyzetnek főleg az ottani magyarok látják kárát. Annál is inkább, mert a kormány nemsokára elkészíti Románia új regionális felosztását. A magyarlakta vidékeknek pedig nem mindegy, milyen szempontok alapján sorolják őket ehhez vagy amahhoz a megyéhez. Erőpozícióban a román kormány van, az lesz, amit akar, ezt látni kell. A vita elhúzása (ahogy az egész ügy) tehát felesleges és csak még több kárt okozhat az érintetteknek. FIGYELŐ Klaus apósa a fasisztáknak dolgozott Václav Klaus cseh köztársasági elnök apósa a második világháború idején magas rangú tisztviselőként a fasiszta szlovák állam titkosszolgálatánál dolgozott, és személyesen is részt vett a szlovákiai zsidók üldözésében - írja a Lidové Noviny című cseh konzervatív napilap. A tekintélyes újság azért is foglalkozik a témával, mert az államfőválasztás második fordulója előtt Klaus és családtagjai élesen támadták az egyik jelöltet, Karéi Schwar- zenberget. Szemére vetették családja állítólagos náci múltját, egyebek között azt mondták, hogy apja egy szélsőséges, zsidóellenes szervezet tagja volt, apósa pedig aktív náci. „Ha ebben az országban egy elnökjelölt apósának a múltja téma lehet, akkor logikus, hogy a jelenlegi elnök apósának a múltja is az” - szögezte le a Lidové Noviny. Hozzáteszi: még akkor is, ha esetleg ezt a múltat az érintett családtagok nem ismerik. Az újság a cseh és szlovák levéltárakban kutatva kiderítette: az államfő feleségének, Lívia Klausovának az édesapja, Štefan Miština 1940 elején tűnt fel Pozsonyban mint a fasiszta Szlovák Köztársaság Állambiztonsági Központja (USB) cenzori osztályának vezetője. A titkosszolgálat ügynökei együttműködtek a Gesta- póval, és főleg a kommunistaellenes osztály „brutális vizsgálati módszereket alkalmazott”. A szlovákiai zsidók üldözése 1940 szeptembere után felerősödött, és 1942-ben kétharmadukat megsemmisítő táborokba deportálták. A zsidók vagyonának elkobzását az 1940 szeptemberében megalakított Központi Gazdasági Hivatal (UHU) irányította. Az elkobzásra ítélt zsidó vagyon összeírásával pedig éppen Štefan Miština lett megbízva, tehát konkrétan is felelős a történtekért. A Lidové Noviny kérdésére Lívia Klausová titkárnője útján azt válaszolta, hogy édesapja háború alatti tevékenységéről nincsenek ismeretei. A cseh elnöki hivatal egyelőre nem reagált a Lidové Noviny írására. (MTI)
