Új Szó, 2013. január (66. évfolyam, 1-26. szám)
2013-01-19 / 16. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2013. JANUÁR 19. www.ujszo.com TOLLVONÁS Szurkoljunk JUHÁSZ KATALIN Aberuházások csúsznak, a programot összeállító stábot öt év alatt kétszer cserélték le a helyi politikusok, ezért a prioritások folyamatosan változtak. Aztán nagy nehezen sikerült letenni az asztalra egy tervezetet, amelyen változtatni már nemigen lehet, igyekezni kell tehát megvalósítani mindazt, ami „papíron van”. Szurkoljunk Európa Kulturális Fővárosának, hiszen a kassaiak nem csak magukat, hanem minket is képviselnek most. Az országot. És belátható időn belül aligha lesz még egy ilyen alkalom hazánk prezentálására Európa felé. Ne törődjünk az olyan bénaságokkal, mint például a megnyitó szlogenje, a Sorry, we are open, vagy a félkész programhelyszínekkel. Szorítsunk, hogy ne legyenek újabb botrányok. Kassátpersze nem lehet összehasonlítani a másik idei kulturális fővárossal, Mar- seille-jel, ahol Jósé Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke is részt vett a megnyitón, és ahol közel 100 millió eurót költenek rendezvényekre a kassai 3 millióval szemben. Mielőtt felszisszennének, elárulom, hogy a franciaországi összeg húsz százalékát mecénások, lokálpatrióta vállalkozók adták, akik számára már a pályázat benyújtásakor fontos szempont volt a környező vá- rosokvendéglátóiparánakés kereskedelmének a bevonása. A kulturális főváros címet ugyanis nem egyedül Marseille, hanem a teljes proven- ce-i régió nyerte el, méghozzá a helyi kereskedelmi kamara kezdeményezésére. Erről kevésszó esett Kassa vonatkozásában, amely egy szegény, lepusztult régió központja. Milyen jó lett volna, ha a pénzből a környező településekre is jut valamicske. Egyedül a Kassától 70 kilométerre fekvő Miskolc kapcsolt: saját házat nyit egy, amúgy is magyar étteremként ismert épületben, igyekszik átcsábítani a határon a turistákat. A helyi magyar kulturális intézményektől azonban mintha félnének a programkoordinátorok. Bár a hétvégén lesznek magyar rendezvények, ezek nem szerepelnek a megnyitó hivatalos programjában. Az éves kínálatot látva pedig azt is mondhatnánk, hogy az oly gyakran emlegetett „multikulturalizmus” kevés teret kapott. Márai Sándor ugyan kap egy terecskét szülővárosában, de tudtommal ez is évek kemény munkájába telt a kezdeményezőknek... RÖVIDEN Bereck József temetése Dunaszerdahely. Szerettei, barátai, kollégái ma 14 órakor kísérik utolsó útjára Bereck Józsefet. A búcsúztatás a duna- szerdahelyi városi sírkertben lesz. A Madách-díjas prózaíró és publicista 67 éves korában, január 16-án hunyt el. (k) Sokszínű Sundance filmfesztivál Park City. Robert Redford fesztiválalapító szerint eredeti céljához híven a sokszínűség jellemzi az idei Sundance Film- fesztivált. A csütörtökön megkezdődött programban több mint harminc ország független filmkészítői mutatják be produkcióikat, 51 elsőfilmes rendező debütál és - mint azt a szervezők kiemelték - a műsorra tűzött filmek felét nők rendezték. A vetítéseken túl workshopok, partik és a téli sportok is vonzzák a filmipar prominens alakjait. (MTI) Dusán Trancík filmrendező magyarországi és hazai érettségizőket kérdezgetett Trianonról Közös Trianonunk „Egyfajta vitaindítónak szánom a filmet" (Zahorán Csaba felvétele) Történelemóra címmel forgatott dokumentumfilmet Dusán Trancík szlovákiai és magyarországi gimnáziumokban. Arra volt kíváncsi, mennyit tudnak az érettségiző diákok Trianonról, és hol hogyan tálalják nekik ezt a témát tanáraik. A január folyamán elkészülő kétnyelvű film igencsak érdekesnek ígérkezik, akár a politikusok is tanulhatnak belőle. JUHÁSZ KATALIN Hogyan jött a film ötlete? Az érdekelt, milyen mértékben és milyen mélységben foglalkoznak a hazai és a magyar- országi középiskolákban a trianoni egyezménnyel. Például szerepel-e az érettségi tételek között. Sok hazai gimnáziumban érdeklődtem, és megtudtam, hogy míg a versailles-i béke érettségi tétel nálunk, Trianonnal a négy gimnáziumi év alatt körülbelül öt percet foglalkoznak. Pedig, ha közvetetten is, de mégiscsak ez segített minket az államisághoz. Szóval nálunk ez nem egy örömóda, Magyarországon viszont folyamatosan szól a gyászinduló. Tudatosítottam, milyen jó lenne, ha a határ két oldalán az érettségi előtt álló diákokban kialakulna valamiféle közös történelmi tudat. Ha látnák az összefüggéseket, talán megoldásokat is könnyebben találnának a közös kérdésekre. Már csak azért is, mert két európai uniós országról van szó. A nemzeti identitás kialakulására is befolyással lehet ez a téma. A forgatás során a határ mindkét oldalán azt tapasztaltam, hogy a fiatalok elvágynak ebből a régióból, a fejlett nyugati országokban szeretnének dolgozni, továbbtanulni, mert tudatosítják, hogy Magyarország és Szlovákia egyformán szegény ország, és nem látnak maguk előtt perspektívát. Nyilván előre egyeztetnie kellett az iskolaigazgatókkal a forgatásról. Megkérdezték, mi lesz a téma? Persze, enélkül sehol sem adtak volna forgatási engedélyt. Általában két-három héttel előtte látni akarták a kérdéseket, amelyeket a diákoknak fel akarok tenni. És sokszor éreztem, hogy ez alatt az idő alatt a tanárok felkészítették az osztályt a témából, amellyel egyébként talán nem is foglalkoztak volna. Ez persze nem baj, mert így legalább hallhattak Trianonról, volt idejük gondolkodni, saját véleményt alkotni. De azonnal észrevettem, mikor mondanak bemagolt szöveget a saját véleményük helyett. Ezekből keveset hagytam a filmben. Valóban autentikus válaszokat csak úgy rögzíthettem volna, ha rejtett kamerával forgatok, erre azonban nem volt lehetőség. Állítom, hogy ha spontán kérdeztem volna az érettségiző diákokat az utcán, nyolcvan százalékuk nem tudta volna, mi az a trianoni szerződés. Néhány helyen az igazgató kerek-perec megmondta, hogy nem szeretné, ha forgatnék náluk, mert úgy érzi, a gyerekeket bele akarom rángatni valamibe, illetve a saját prekoncepcióim alapján kívánom alakítani a beszélgetést. Egyszerűen nem hitték el, hogy valakit a puszta kíváncsiság is vezérelhet egy ilyen projekt kapcsán. A békéscsabai szlovák tannyelvű gimnáziumba se jutottam be kamerával, sőt alapból hülyének néztek: megkérdezték, tényleg azt gondolom-e, hogy Dél-Magyarorszá- gon akad olyan történelemtanár, aki Trianont örömódaként tanítja a diákoknak, akár szlovák nemzetiségi iskolában is. Egyébként az volt az érzésem, hogy a történelmet talán nem is szlovák nyelven tanítják ott, illetve a diákok nem tudják olyan jól kifejezni magukat szlovákul, hogy kamera elé állhassanak. Tehát zaklatásnak vették az ön kérését? Azt hiszem, igen, pedig nem az volt a célom, hogy leleplezzek valamit, nem is tudom, benne hagyom-e a filmben ezt a részt. Lényeg, hogy sok helyen nincs intellektuális igény a tanárok részéről a trianoni szerződés előzményeinek és következményeinek objektív megvilágítására. Öt magyarországi és öt szlovákiai gimnáziumban forgattam. Eredetileg tíz-tíz intézményt terveztem meglátogatni, de a többi helyen elutasítottak. Mi volt az ön számára a legnagyobb tanulság a munka során? Szerintem mindkét országban ritkán hangzik el a történelemórán, hogy Trianonban tulajdonképpen egy kompromisszum született. Félreértés ne essék: nem akarok nagy igazságokat kimondani ezzel a filmmel, egyfajta vitaindítónak szánom. Azt szeretném bemutatni, hogy a történelemoktatás terén a határ mindkét oldalán egyforma hiányosságok vannak. A tanárok nemzetközi és regionális összefüggések nélkül, tessék-lássék módon prezentálnak fontos témákat, vagy éppen elfogultan, féligazságokat hangoztatva. Ez volt számomra a legfontosabb tapasztalat. Ez egy meglehetősen összetett korszak, hiszen innét eredeztethetőek a későbbi borzalmak, a Horthy-féle Magyar- ország és a Tiso-féle szlovák állam. A diákoknak viszont nincs lehetőségük megsimerni az összefüggéseket. Veszélyesnek tartom a nacionalista jellegű felütést, a magyar veszteség hangsúlyozását és más nemzetek becsmérelését. Mi, szlovákok például máig nem akarjuk beismerni, hogy a magyar kultúra sok mindent adott nekünk. Ezért nem is tanítjuk a diákoknak, mi mindenért kellene hálásak lennünk a magyaroknak. Azaz megfosztjuk őket az információktól. Besztercebányára látogatott az Irodalmi Szemle új szerkesztőgárdája - elmondták: a lap érdeklődését más művészeti ágak felé is kitágítanák Szolidabb átmenet, progresszivitással ŐSZI BRIGITTA Besztercebánya. Az 1958-ban alapított Irodalmi Szemle jelentősége kétségtelen a szlovákiai magyar irodalomban. A II. világháború utáni időszakban az első és sokáig egyetlen magyar irodalmi lap szerepét töltötte be. Az elmúlt években a konzervatív értékőrzés feladatát ellátó folyóirat életében 2013 valószínűleg mérföldkőnek ígérkezik, ugyanis fiatalok vették kezükbe a szerkesztést, Szalay Zoltán főszerkesztő és Száz Pál szerkesztő személyében. A kívül-belül megújult lap első nyilvános bemutatkozása január 15-én a besztercebányai Bél Mátyás Egyetem Humán Tudományok Karának Hunga- risztika Tanszékén zajlott, ahol Németh Zoltán, valamint a diákok arról kérdezték a két szerkesztőt, milyen új koncepciók alapján kívánják élénkebbé, színesebbé tenni, új lendülettel ellátni a lapot. Szalay Zoltán szerint fontos odafigyelni a kortárs alkotói folyamatokra, mivel a helyi művészeti és irodalmi kezdeményezések nem találnak megfelelő visszhangra, nem tud érvényesülni a kritika. Ezt a tényt megoldandó problémaként fogja fel, s a „kritikai éberségeként emlegette. Egyfajta elevenséget, dinamizmust kíván vinni a lap életébe, nyitottá kívánja tenni a lapot bárminemű provokáció, vita vagy mozgás gerjesztése számára (ez lenne az „elegáns provokáció”). Arra is utalt, hogy a lapszerkesztést és a szellemiséget válságkezelésként fogja fel. Ez a „produktív válságkezelés” azt is jelenti, hogy fokozottan figyelnek a fiatalabb generációra. Mint Száz Pál megjegyezte, egy nyitottabb Irodalmi Szemlét szeretnének „működtetni”, amely érdeklődését más művészeti ágak, például a színházkritika felé is kitágítaná. Arra a kérdésre, hogy az új, fiatalos koncepcióba belefér-e az idősebb generáció műveinek publikálása, azt a választ adták, hogy mint eddig is, ezután is esztétikai szempontok és értékek alapján fogják kiválasztani a megjelenésre kerülő szövegeket. Nem kívánnak elmenni olyan mértékű újításokig, amely az Irodalmi Szemle eddigi arculatának megváltozását vonná maga után. Nem borítják fel a hagyományokat, inkább a szolidabb átmenet hívei, amely nem nélkülözi a progresszivitást. Száz Pál szerkesztő és Szalay Zoltán főszerkesztő (Kassay Gréta felvétele)
