Új Szó, 2013. január (66. évfolyam, 1-26. szám)
2013-01-19 / 16. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. JANUÁR 19. Vélemény és háttér 7 A máig komoly támogatással bíró Smer szerencséje, hogy ellenfelei sokszínű salátát képeznek Egy jobboldali vízió nyomában A felmérések alapján őrzi előnyét az önállóan kormányzó Smer. A releváns mérések arra utalnak, hogy valahol 40% környékén lehet a népszerűsége, miközben a fragmentált ellenzék pártjai közül talán egysem, vagy legfeljebb a KDH érne el két számjegyű eredményt, ha most tartanák a választásokat. RAVASZ ÁBEL A Smer szerencséje, hogy ellenfelei egy sokszínű salátát képeznek, melynek majdnem minden eleme hasonló mértékben járul hozzá annak kaotikus ízéhez. Elviekben a legnagyobb stabilitást még a Népi Platform három pártja jelentené (KDH, SDKÚ, Híd), de egyrészt itt is látszanak a belső problémák, másrészt pedig kifelé sem igazán működik jól az egyeztetés közöttük. Az elképzelés szerint ennek a tömörülésnek kellene a Fico elleni ön- szerveződés magjává válnia, azonban mindazon kisebb erők, amelyek köré gravitálhatnának, egyben terhet is jelentenek a platform pártjainak. Miközben ugyanis a triónak még viszonylag nagy reményei vannak arra, hogy legalább az alapvető kérdésekben egységes álláspontokra jusson, ez sem a libertárius SaS, a populista OLaNO, a személyközpontú Lipsic-párt és a szlovák pártoknál kevés hitellel rendelkező MKP esetében nem lenne egyszerű. A jobbközép pártokra kettős feladat vár, hogy ismét reális alternatívát jelentsenek a Smerrel szemben. Egyrészt a platform belső erejének megnövelése - nem utolsósorban a pártokon belüli viszonyok végleges tisztázása által, ami egy évvel a választások után sem történt meg -, másrészt pedig olyan eljárások megkeresése, amelyek segítségével a felsorolt külső pártok és mozgalmak úgy kapcsolhatók a projekthez, hogy azt nem teszik azonnal életképtelenné. Utólag látható, hogy pontosan ezen második lépés elmulasztása vezetett el a Radicová-kormány bukásához is, melynek (legalább) hat kisebb-nagyobb autonóm résztvevője az utolsó pillanatokig keményen harcolt az együttmaradásért, ám végül elbuktak. A jobboldalnak arról kell meggyőznie a választókat, hogy képes ismét kormányozni, és jobban, mint Fico. A választóknak átfogó víziót kell nyújtani - ezek a pártok ma ezt nem képesek biztosítani. Az evidens, hogy le szeretnék váltani Robert Ficót-de hogy aztán mi jön, kivel és főleg hogyan akarnak kormányozni, azt egyelőre nemhogy nem mondják, de valószínűleg nem is tudják. Érzésem szerint ezen az állapoton a megyei választások sem segítenek, ahol sokszínű mozaik alakul majd ki a lehető legkülönbözőbb koalíciós struktúrákból, beleértve a Smer-jobboldal modelleket is. Azt hiszem, a stratégiai útkeresés e jobboldali pártok legfontosabb feladata, Ehhez idő, energia és szándék kell - de ez olyan befektetés, amely bőven megtérül, még pontosabban elmulasztásáért nagy árat kell fizetni. Nem kell, hogy a jobboldal pártjai a Smerrel szemben formális tömörülést hozzanak létre, valójában még a platform sem szükségszerűség, csak egy lehetőség. Arra van szükség, hogy a jobboldal potenciális szavazói egy olyan víziót kapjanak, amelyben felismerik a lehetőséget, hogy az általuk választott pártok nemcsak leváltják a kormányt, hanem kormányozni is tudnak majd, ráadásul ellenfeleiknél jobban. Efféle víziója a jobboldalnak legalább 2010 óta nincs. KOMMENTAR Ki zár ki kit? KISS TIBOR NOÉ Miután Bayer Zsolt kicigányozta magát, a baloldali és liberális értelmiség pedig felháborodott ezen, vonjunk mérleget. Mi is a tanulsága a Bayer-ügynek? Az első tanulság roppant egyszerű: elveszett ügy az, amelyhez Gyur- csány Ferenc a nevét adja. A második pedig, hogy a cigányság kapcsán kirobbant összes vita: politikai vita, azaz álvita. A Magyar Hírlap vezető publicistájának vállalhatatlan publicisztikáját előbb olyan kormánypárti nagyágyúk kritizálták, mint Navracsics Tibor és Deutsch Tamás. Előbbi burkoltan még azzal a felvetéssel is egyetértett, hogy uszító hangvételű cikke után Bayer Zsoltnak nincs helye a Fideszben. Nosza, akcióba lendültek a baloldali-liberális oldalon. Azonnal Bayer Zsolt kizárását követelték a Fideszből, Gyurcsány Ferenc és a Demokratikus Koalíció pedig tiltakozó tüntetést szervezett a párt székháza elé. A magyarországi közéleti nívó szellemi magaslatait jelzik az itt megjelent üzenetek. A Fidesz székházán a „Ne álljatok a gyilkosok pártjára” molinó díszelgett - mintha a rasszizmus ellen tiltakozók azokat védenék, akik (a Bayer-cikk apropójaként szolgáló botrány során) Szigethalmon kis híján halálra késeitek két MTK-s sportolót. És ott volt Gyurcsány is - „Én is cigány vagyok” táblával a nyakában. Ötletes, meggyőző. Szinte látjuk magunk előtt a megtért szkinhedek százait. Gyurcsány színre lépése után a kérdés végérvényesen átpolitizálódott. A felek azonnal felvették a szokásos „mi-ők” pozíciót. Az antirasszisták ujjal mutogattak a Fideszre: nem zártátok ki a rasszistát, ti is rasszisták vagytok! Nem csoda, hogy Navracsics rögtön terelni kezdett, a Magyar Hírlap pedig, bár előbb sajnálatát fejezte ki a cikk miatt, egy nappal később azonban teljes mellszélességgel kiállt a „balliberálisok” által megtámadott Bayer mellett. A jobboldal is rögtön elkezdhette fújni az ismerős nótát: a „balliberálisok” nem látják a valós társadalmi problémákat, és mindenkit rasszistának neveznek, aki nem ért egyet velük. Persze, a maga szempontjából mindkét oldalnak igaza van. A Fidesz valóban tovább játssza a maga kisszerű, szavazatmaximáló, fajgyűlölettel kacérkodó játékát. Bayer-Fidesz- tagkönywel a zsebében - hörögheti ugyan a jobbikos szöveget, a párt hivatalos politikája a faji megkülönböztetés minden formáját elutasítja. Másfelől viszont: némely „balliberálisnak” tényleg mintha csak az okozna perverz örömöt, ha a polkorrektség logikája alapján minden jobboldalira ráhúzhatná: rasszista, náci. Magyarország az elmúlt öt-tíz évben szinte mással sem foglalkozik, mint a cigánykérdéssel. A mennyiség azonban nem csapott át minőségbe, a cigánysággal kapcsolatos közéleti diskurzus kilencvenkilenc százalékában közhelyeket hallunk. Hazugságokat, ostobaságot, gonoszságot egy primitív politikai sakkpartiban. Ahol mintha csak az lenne a fő kérdés, hogy ki tudja még jobban gettóba zárni (vagy a politikai közösségből kizárni) a másikat. Hogy kik a „rasszisták” és kik az „antimagyarok”. A politikai szereplők számára (tisztelet a kevés kivételnek!) ez a legfontosabb, ez a szimbolikus harc, a másik legyőzése, megsemmisítése. A cigánykérdés kapcsán érdemben csak egyvalamivel nem törődnek Magyarországon. A cigánysággal. A semleges Ausztria a keleti blokk összeomlása után sem lépett be a NATO-ba és nincs hivatásos hadserege, a katonai szolgálat hat hónap Unják a katonásdit az osztrákok. Vagy mégse? POSTA ÁKOS ISTVÁN Ausztriában még mindig létezik a kötelező sorkatonai szolgálat - holnap tartanak népszavazást az eltörléséről. Referendum eddig csak a zwentendorfi atomerőmű és az EU-csatlakozás ügyében volt Ausztriában. Az atomerőműre nemet mondtak az osztrákok, az EU- csatlakozásra igent. Az erőműről tartott népszavazás érdekessége, hogy mire megtartották, addigra felépült. így Ausztriának van egy atomerőműje, amit nem használhat. Nem csoda, hogy a politikusok nemigen akarnak élni a népszavazás intézményével, a sorkötelezettség eltörléséről azonban kiírták. A pártok közül az ÖVP (Néppárt) és az FPÖ (Szabadság- párt) áll ki a sorkötelezettség mellett, az SPÖ (szocialisták), a Grünen (Zöldek), a BZÖ (Szövetség Ausztria Jövőjéért) és a Team Stronach a hivatásos hadsereg bevezetését szorgalmazza. A helyzet pikantériája, hogy 1999-ben éppen az ÖVP és az FPÖ kampányok azzal, hogy eltörli a sorkötelezettséget, de Erwin Proli, a párt egyik erős embere, Alsó-Ausztria elnöke nyomására megváltoztatta álláspontját. Ráadásul mindkét oldalon vannak a saját pártjuk véleményével szembeszegülő meghatározó politikusok. Például Gabi Burgstaller, Salzburg tartomány szocialista párti tartományfőnök asszonya szerint , jót tesz a fiúknak a sorkatonai szolgálat!”. Viszont az FPÖ volt honvédelmi minisztere, Friedhelm Frischenschlager szerint idejétmúlt a sorkötelezettség. (Igaz, Frischenschlager a 90-es években kivált az FPÖ-ből és létrehozta a Liberális Fórum pártot, de az néhány évvel később kiesett a parlamentből). A jelenlegi parlamenti pártok közül a BZÖ a népszavazás bojkottálására szólította fel a lakosságot, ugyanis sem a sorkatonaság reformja, sem a hivatásos hadsereg felépítése nincs kidolgozva, így nem lehet felelősségteljes választ adni a kérdésre. A BZÖ további érve, hogy „a kormány egyébként is szarik a népre.” Mindkét álláspont támogatói munkacsoportot hoztak létre: az „Unser Heer” (A mi hadseregünk) a profi hadsereg mellett érvel, míg az „Einsatz für Österreich” (Bevetés Ausztriáért) a sorkatonaság megtartásának szószólója. ÖVP-ben egyébként több olyan vezető politikus is van, akik harcosan kiállnak a sorkötelezettség mellett, holott jó- maguk nem voltak katonák, mert egészségi okokból felmentés kaptak. Ilyen például Johannes Rauch párttitkár, akit ugyanakkor a felmentés alapjául szolgáló térdproblémái nem zavarnak a teniszezésben. Ausztria a hidegháború hajnalán kötött nagyhatalmi egyezségek alapján „semleges” lett (1955) és a keleti blokk összeomlása után sem lépett be a NATO-ba. Ezért a lakosság egy része szerint például a katasztrófavédelemben elengedhetetlen a besorozott katonák bevetése. Vannak, akik rámutatnak arra is, hogy Ausztriának volt hadserege, amely katasztrofális vereséget szenvedett a Wehr- machttól, és a hitleri Németország megszállta az országot. Mivel a hat hónapos sorkatonai szolgálat kilenc hónapos civil szolgálattal (jellemzően az idősgondozásban, illetve más, szociális területen végzett munkával) kiváltható, a döntés nemcsak a hadügyet, hanem a szociális szférát is döntő mértékben érinti. A profi hadsereg mellett érvelők szerint ma már egészen más a helyzet, mint évtizedekkel ezelőtt, hiszen már a cyberbű- nözés az egyik legelterjedtebb formája a terrorizmusnak, amit csak jól képzett szakemberek tudnak megakadályozni. A szociális szféra problémáit pedig úgy orvosolnák, hogy a civil szolgálatért járó jelenlegi bér háromszorosát kapnák azok - akár férfiak, akár nők -, akik önkéntes szociális szolgálatra jelentkeznek. Most minden 35 évnél fiatalabb osztrák állampolgárságú férfit érint a sorkötelezettség, sőt azokat is, akik 35 éves koruk előtt szereznek osztrák állam- polgárságot. A lakosság megosztott a kérdésben, így a népszavazás eredménye bizonytalan.
