Új Szó, 2013. január (66. évfolyam, 1-26. szám)
2013-01-10 / 8. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. JANUÁR 10. Vélemény És háttér 7 A jelenlegi súlyos válság miatt az EU nem engedheti meg magának a további bővítést Brüsszel leengedi a sorompót Egyre markánsabb EU-el- lenes álláspontokat fogalmaz meg a szélsőséges nacionalistának tartott szerb államfő. Legújabban azért, mert hétfőn nem engedték be Koszovóba, ahol az ortodox karácsonyt akarta ünnepelni, „ott, ahol a szer- bek a legnehezebb helyzetben vannak”. MALINAK ISTVÁN Tomiszlav Nikolics ennek kapcsán azt mondta, a koszovói uniós misszió, az EULEX megmutatta igazi arcát, s részrehajlással, szerbellenességgel vádolta Brüsszelt. Mindebben nincs semmi meglepő, Nikolicstól mást nem is lehet várni. De: abban a Szerbiában, amely gyakorlatilag már uniós tagjelöltnek tekinthető, a felmérések szerint folyamatosan csökken, már az 50 százalékot sem éri el az EU- tagság támogatottsága a lakosság körében, s a legnépszerűbb külföldi politikus Putyin orosz elnök. Ivica Dacsics kormányfő cáfolta azokat az állításokat, amelyek szerint a májusi választások és a nacionalista színezetű hatalmi koalíció megalakulását követően minden szomszédos országgal megromlott volna a kapcsolat. Erre rögtön rá is cáfolt, amikor azt fejtegette, hogy Belgrád javítani akarja a „fagyos viszonyt” Horvátországgal. Tagadta azt is, hogy Szerbiának va- lamüyen kifogása van Montenegró függetlensége ellen. Márpedig a nyugat-balkáni - a volt jugoszláv köztársaságok közötti - béke és nyugalom két meghatározó eleme pillanatnyilag a szerb-horvát és a szerb-koszovói viszony. Csak fokozta Belgrád frusztráltságát, hogy a hágai törvényszék először Ante Gotovina hor- vát tábornokot, majd Ramus Ha- radinaj volt koszovói kormányfőt, egykori gerillaparancsnokot is felmentette a háborús bűnök vádja alól. Tény, mindkét ítéletben érezhető volt a politikai motiváció is. Viszont fura lett volna, ha nem. Mert ki kell mondani azt, amit Belgrád nem hajlandó elismerni: az összes délszláv háborút Szerbia robbantotta ki, a szerbek követték el a legtöbb disznóságot, háborús bűnt, az összes többi ennek volt a következménye, beleértve a horvátok vagy a koszovói albánok semmivel sem szalonképesebb nacionalizmusát. Belgrád frusztráltságának legnagyobb okát azonban abban kell keresni, hogy a szerbek érezhetik: még legalább tíz évig Szerbia frusztráltságának fő oka, hogy a lakosság érzi: még legalább tíz évig nem lesznek az EU tagjai. nem lesznek az EU tagjai. A hivatalos menetrend a következő. Horvátország júliusban minden bizonnyal EU-taggá válik. Az EB tavasszal terjeszti elő a nyugatbalkáni államokról szóló országjelentéseket. Belgrádnak ekkor kellene menetrendet kapnia a csatlakozási tárgyalások megkezdésére. De valószínűleg csak kifogásokat, bírálatokat fog kapni Koszovó miatt. Ugyanis az unió a jelenlegi súlyos gazdasá- gi-pénzügyi-szociális válság (lásd a keddi EB-jelentést) miatt nem engedheti meg magának a további bővítést. Minden balkáni lap lehozta Angela Merkel kancellár decemberi kijelentését: „A jelen helyzetben nem fogunk döntést hozni arról, hogy újabb országokkal kezdjük meg a csatlakozási tárgyalásokat. Erre még nem érett meg az idő.” Ugyanekkor a nagy tekintélyű Jean-Claude Juncker luxemburgi kormányfő, az eurózóna elnöke egy balkáni lap kérdésére csak annyit mondott: „Pillanatnyilag nem tudok foglalkozni a bővítéssel.” Sokan bírálják is az EU-t, mondván, nehéz lesz elfogadtatni a balkáni országok lakosságával az unió által megkövetelt reformokat, szigorításokat, ha elveszik tőlük a gyors EU- taggá válás perspektíváját. Erre az a válasz, hogy az igazságügyi reform vagy a korrupció visszaszorítása elsősorban az ő érdekük. És az unió már ráfázott arra a rossz politikai döntésre, hogy 2007-ben felvette a felkészületlen Romániát és Bulgáriát. ..ES DOBJATOK E6Y ALÁÍRÁST IS A PERSELYBE BEZÁK ELLEN. (Tüskéscópa-cartoonized/Foto: Funtál) Sokolnak sok volt a számláján Görögországban belpolitikai vihart okoz a Lagarde-lista kozmetikázása A családcentrikus pénzügyminiszter MTI-HÁTTÉR Egyre nagyobb hullámokat kavar a görög belpolitikában az úgynevezett Lagarde-lista. Még 2010-ben Christine La- garde akkori francia pénzügy- miniszter - aki azóta a Nemzetközi Valutaalap (IMF) főigazgatója lett - átadott egy listát Jeóijiosz Papakonsztantinu akkori görög pénzügyminiszternek. A listát a genfi HSBC Bank egyik munkatársa szerezte meg, és 2062 görög adócsaló nevét tartalmazta, akik Svájcba menekítették vagyonukat. Papakonsztantinu azt állítja, hogy a lista másolatát továbbította a görög adóügyi nyomozó hatóságnak - mert az eredeti példányt elveszítette(l). Közben a másolat is eltűnt az athéni bürokrácia útvesztőjében, és csak tavaly október elején bukkant fel újra, de három név hiányzott róla. Mint utólag kiderült, Papakonsztantinu két unokahúgáé és egyikük férjéé. Erre akkor derült fény, amikor Franciaország másodszor is megküldte a listát Görögországnak. A görög parlament most titkos szavazáson fog döntenie arról, felállít-e vizsgálóbizottságot az ügy tisztázása végett. A szavazást a jövő hétre tervezik. Papakonsztantinu ügye tiszta sor, bár ő összeesküvés áldozatának tekinti magát. Szerepének kivizsgálásával mindhárom kormánypárt egyetért, beleértve saját pártját, a szocialista Paszokot, amely időközben kizárta soraiból. Ha feloldják mentelmi jogát, adathamisítás és kötelezettségszegés miatt 20 év börtön kaphat. A botrány azoban utódját, Evangelosz Venizeloszt is elérte. A legnagyobb ellenzéki párt, a Radikális Baloldali Szövetség (Sziriza) azzal vádolja, hogy hivatali időszakában, 2011 és 2012 között tudatosan visszatartotta a Lagarde-listát. A konzervatív-szocialista-de- mokratikus baloldali koalíciós kormány szerint ezért neki nincs felelőssége a botrányban. A görög sajtó a következő hetekre viharos parlamenti időszakot jósol, a parlamentben a közeledő vihar előszele érződik, és frontális összecsapás várható a kormány és az ellenzék között. KOMMENTAR Milliók a levegőben Fi KOCUR LÁSZLÓ Ha a szorongatott szlovákiai adófizető az égre emeli tekintetét, ott is a saját pénzét látja repülni. A tegnapi kormányülésen született döntés értelmében a belügyminisztérium hétmillió euró értékben vásárol két helikoptert a schengeni határ védelmére. Nem mintha eddig nem lettek volna helikoptereik, de több kell, szebb jobb, korszerűbb, elvégre egy schengeni határunk van, nem igaz? Történik mindez alig pár nappal azt követően, hogy a horizonton megjelent két nem túl korszerű, 1969-től piacon levő L-410-es, amiről Martin Glváč védelmi miniszter még a karácsony előtti nagy hajrában döntött. Ha annak idején az oviban Marika óvó néni által kultivált „Repül a, repül a...’’játékot játszanánk, bizony az „adónk” szóra is fel kellene emelni a kezünket. E két tétellel kapásból 16,8 millió eurót juttattak a légtérbe. De ha elkezdjük böngészni a Közbeszerzési Értesítőt, netán az állam által megkötött szerződésekjegyzékét, láthatjuk, hajmeresztő tételekre költi az állam a közpénzeket, miközben takarékosságról papol. 419ezerérthőérzékelőkamerák,DNS-ana- lizátorok523 ezerért, mobil irodák darabonként 100 ezer euróért a határőröknek, festék a rendőrautókra 600 ezerért, keretszerződés a belügyjárműveinekjavítására 5 millióért, szolgálati kutyák a hadseregnek (miközben saját tenyészetük van) 141 ezerért... Aki a megszorító intézkedések miatt már nem engedheti meg magának a kávét, az említett közlönyök olvasgatásával szinten tarthatja a vérnyomását, ráadásul ingyen. ■ Ez a kormány (is) mindent megtesz, hogy támogatóit minél jobban kiszolgálja. Tegnap olyan szellemben módosították a közbeszerzési törvényt, hogy bizonyos esetekben ne kelljen az elektronikus aukcióhoz nyúlniuk, illetve ne legyenekkény- telenek a legelőnyösebb ajánlatot választani. Ezzel majdhogynem szabad kezet biztosítottak a közbeszerzéseket kiíró, párthíveik által uralt állami intézményeknek a beszállítók kiválasztása terén. A kör bezárult. Szerencsére ebbe nem muszáj beletörődnünk. Már nem Vladimír Meéiar korát éljük, amikor a sajtó munkatársainak még egy szóvivőt is művészet volt megtalálni. Az, hogy az állam - és a helyi önkormányzat, mert ne higgyük, hogy az sokkal jobb - mire költi a pénzünket, (jórészt) nyilvános. Ha az a sok ember, aki a Gorilla-tüntetések idején banánnal dobálta az elnöki palotát, vagy tulajdonképpen bárki, aki intemetcsat- lakozással rendelkezik, csak heti egy alkalommal a Facebook helyett a crz.gov.sk-ra kattintana, vagy élne az infotörvény adta lehetőségekkel és információkat kéme az önkormányzatoktól vagy állami szervektől a közpénzek felhasználásáról, nos azzal a mutyizást ugyan megakadályozni nem lehetne, de legalább tudnánk, kire nem érdemes szavazni. FIGYELŐ Szlovákiában alig nőttek a bérek Bár Szlovákia produkálta tavaly a harmadik legmagasabb gazdasági növekedést az EU tagországai közül, mégis itt volt az egyik leglassúbb bérnövekedés - írta a Hospodárske noviny. Az EU 27 tagországát tekintve 2012 első háromnegyed évében az átlagbérek növekedését jelző listán Szlovákia hátulról az ötödik helyet foglalta el, és így a leggyengébb bérnövekedést mutatta ki a V4-ek csoportjában és az unió volt szocialista tagországai között egyaránt. A gazdasági lap által megszólaltatott elemzők szerint a gyenge bérnövekedés azzal magyarázható, hogy már hosszabb ideje szinte csak az autóipar a húzóágazat az országban, a gazdaság többi szegmense viszonylag gyengén teljesít. Az adatokból kiderül, hogy tavaly Szlovákiában 4 százalékos infláció mellett 1,43 százalékkal emelkedett a bruttó átlagbér, amely így elérte 784 eurót. Magyarországon az átlagbér 734 eurót tett ki, és a növekedés - 5,3 százalékos átlagos infláció mellett - 5,63 százalékos volt. Ez az EU 27-ek listáján az átlagbér emelkedése tekintetében a negyedik helyet biztosította Magyarországnak, így a visegrádi négyek országai közül a legjobban szerepelt. A V4-es lista második helyén Lengyelország (3,53 százalékos növekedés), a harmadikon Csehország van közel 2,5 százalékos bérnövekedéssel. Az EU-ban leginkább Bulgáriában (7,53 százalék) nőtt az átlagbér, a legrosszabb helyzet Görögországban volt, ahol több mint 6 százalékkal csökkent. Az Európai Unióban átlagosan 2,23 százalékkal nőttek az átlagbérek, az infláció átlagos szintje 2,8 százalék volt. Az adatok összesítéséből kiderül, hogy Szlovákiában az átlagbér tavaly lassabban nőtt, mint az EU átlag, és az inflációs hatást is figyelembe véve csökkent az átlag reálbér. Hasonló volt a trend Lengyelországban és Csehországban, illetve átlagosan az egész unióban is. (MTI)
