Új Szó, 2013. január (66. évfolyam, 1-26. szám)
2013-01-07 / 5. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. JANUÁR 7. Vélemény És háttér 5 Senki sem tudja a választ arra, miért lenne jobb, ha az államhoz tartoznának az iskolák Csak ide, a zöldkapusba Államosítani kellene az önkormányzati iskolákat, véli Dušan Čaplovič közoktatási miniszter, merthogy - no, és itten érv nincsen. LOVÁSZ ATTILA Mondott valamit arról, hogy lám, Magyarországon is, de kérem szépen, azt csak hét napja, tapasztalat nulla, előző állami tapasztalat katasztrofális. Ha az állam közvedenül finanszírozná az iskolákat, akkor... Nos, akkor mi lenne? Erre ma értékelhető választ senki nem ad. Inkább csakaggodalmainakhangot. A miniszter egyébként a KÖZOKTATÁSÉRT felel. A KÖZ pedig nem az állam. Az állam is KÖZ, de ugyanúgy KÖZ az ön- kormányzat, a megye, a múzeum meg a színház, a Számvevő- szék és a bíróság. Mind, mind KÖZ, és az a legjobb, ha nem nagyon központosított KÖZ. Válsághelyzetek idején, no nem holmi pénzügyi, hanem valódi válság, katasztrófa, elemi csapás, görög szintű eladósodás esetén a központosítás kihagyhatatlan. A válságkezelés nem oldható meg több centrumból, eladósodott cégek, tönk szélén álló intézmények élén szokott ilyenkor jönni az egyszemélyi döntések - egyben a felelősség - kora. De egy akkora közérdekű intézményi hálózat, mint amilyen a közoktatási rendszer, csak akkor irányítható sikeresen központosítva, ha mondjuk háború van. S az (még, hogy legyünk cinikusak) nincs. A közintézmények, a KÖZ tulajdonában lévő szervezetek, vállalatok, épületek, berendezések, termelő- vagy szolgáltató eszközök tulajdonlapon bejegyzett tulajdonosai valójában nem azok. Ők csak gondnokok. Kezelők. A KÖZ megbízásából teszik, hol jobb, hol kevésbé jó javadalmazásért. Az állam, esetünkben a minisztérium, tulajdonosként ugyanolyan kezelő, mint amilyen a megye vagy a községháza. Tehát nem tulaj, azok mi vagyunk, mindnyájan. Az állam az elmúlt kétszáz évben valami misztikus akármivé vált. Mintha a közügyek intézésén túl valami bibliai, természet- feletti, mágikus funkciói lennének. Pedig nincsenek. Ébresztő, mert ha nem vesszük észre, akkor újra uralkodó osztályokról meg történelmi küldetésekről fognak minket az állami iskolákban fejtágítani teljes generációk lebutítása árán. Megéltük, kösz, elég volt. Az állam csak egy a közigazgatási területek közül, okosabb lenne, ha rákényszerí- tenénk, hogy így is viselkedjen. Ha viszont csak egy közigazgatási forma lenne, akkor nem Az állam valami misztikus akármivé vált, mintha a közügyek intézésén túl valami mágikus funkciói lennének. folyna hadakozás az ügyben, ki legyen az iskolák fenntartója (hangsúly: kezelője, gondnoka). De most, hogy még mindig az állam (pontosabban: a nemzetállam) a legtöbb átadott szuverenitással bíró szervezet, még az unión belül is, az iskolaállamosítás önmagában káros és veszélyes. Mert egy központi hibás döntés mindenkit tönkretesz, tíz megye esetében ehhez már tíz rossz döntés kell, 2600 önkormányzat esetében pedig ugyanennyi. S ne tessék azzal etetni bennünket, hogy ez a jó döntésekre is igaz. így van, de a túlélés záloga a diverzitás, ez természetes törvény, alkotmányos többséggel ugyanúgy nem írható felül, mint Ohm törvénye. Szlovákiai szemmel nézve meg attól tarthatunk, hogy az államosítás révén olyan kezekbe kerül a lurkó lelke és esze, amelyek még egy tankönyvsorozatot sem képesek legyártatni időre, jó minőségben (rosszban sem). Egyik kisvárosunkban él egy kedves, tisztességes ismerősöm, akinek egyik gyermeke könnyű agyi diszfunkcióval jött a világra. Amikor éppen a speciális iskolák (akkor: osobitné školy) fenntartóiról, finanszírozásáról és elnevezéséről folyt a tárcán belüli kis háború, a gyermek iskoláskorú lett. Arra a kérdésemre, hová íratják a lurkót, a válasz csak ennyi volt: tudja, szerkesztő úr, csak ide, a ződkapusba. Ez volt az „osobitná” aktuális dűlőneve. Tudja, miniszter úr, államosíthatja azt is. De a ződkapus ettől még nem lesz egyetem. «• JEGYZET Petőfi és József Attila JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Örömmel állapítottam meg, hogy a magyar közmédiában minden hiedelemmel ellentét- bensajtószabad- ságvan. S hogy mégis mire ala- pozomezt?Televoltezapár nap baloldali, semmirevaló témákkal foglalkozó írókkal. Ez utóbbit nem én, hanem az egyik magyarországi napilap jegyzetírója állapította meg, aki szerint a művészetnek az élettel, halállal, közösséggel, szenvedéssel, felmagasztosu- lással, hősiességgel és áldozat- vállalással, vagyis egy szóval az élet örök kérdéseivel kell foglalkoznia, s ezek a fogalmak a baloldal szótárából hiányoznak. S miután megállapítja, hogy a magyar irodalomban baloldali jeles író nem található, fel is sorolja a számára fon- tosnakvélt, első vonalbeli jobboldali írókat, külön meg- saccolva Ady jobboldali mivoltát is. Többek között Kosztolányi, Krúdy, Csokonai, Móricz, Karinthy, Móra, Herczeg és Tormay Cécile szerepel a palettán (nincs is nekem ezekkel a szerzőkkel semmi bajom, épp most olvasom ez utóbbitól a Bujdosó könyvet), mégis pár embert hiányolok a magyar irodalom e legnevesebbnek, első vonalbelinek ítélt listájáról. Hiányolom például Jókai Mórt, de Petőfi, József Attila, Radnóti sem szerepel a listán. Csak sejteni vélem, hogy miért, s bár a jelenlegi kurzusnak egyik sem kedvenc írója, művészi nagyságukat (legalábbis eddig) nem merték megkérdőjelezni. Sőt, az elmúlt napokban őklettek a köztévé sztáij ai. Láthattuk ugyanis a Madách Színházból felvételről a musicalhőssé avanzsált József Attilát (hangsúlyoztam már alapban egyszer, hogy igenis nézhető, nem kultuszgyanús előadás), Petőfi Sándort és Az apostolát, melynek főhőse ma akár kommunista csökevény is lehetne (le a papokkal és királyokkal!). De láthattuk az 1948-as Mágnás Miskát, s még a Nyomorultak című Victor Hugo-monstre- eposz filmváltozatát is (nem a napokban bemutatott musicalfilm-változatot), amely a szamárháton közlekedő, a vagyonát szétosztogató Myriel püspökkel sem igen üti meg az ominózus jegyzet írója által felsorolt jobboldali értékeket. Vagymégis? S vajon hová tenné a karácsonyi ünnepek hősét, a piacon a kufárokat megszégyenítő Jézus alakját? Élet, halál, közösség, szenvedés, felmagasztosulás, hősiesség és áldozatvállalás - nos, ezért szoktam a listáról lefelejtett magyar (és tegyem hozzá: nem magyar) írókat olvasni. Jobb és baloldali irodalom és művészet ugyanis nem létezik. Csak művészet. KOMMENTAR Vége a mókának MOLNÁR NORBERT Jelent-e valamit, ha egy bulvárlap év végi ankét- j 1 jában a leghülyébb celeb díját az államfő viszi el? \0i Nem.Demegérielgondolkodniazon,hogymiért is történt így. Nem nekünk, hanem az elnöknek. És az jelent-e valamit, ha az államfő balkonnak te nevezi a Balkánt, harmadszorra találja el az Egye- I sült Nemzetek Szervezetének nevét, keveri a külföldipolitikusokat, de még a pápákat is? Ez sem. A többségnek olyan elnöke van, amilyet megválasztott, a többieknek olyan, amüyenjutott. Jobb lenne-eegyolyan elnök, aki tollatlop Chilében, vagydoktorimunkátmásol? Költőikérdés, válasz nincs. Amíg az elnök a nép szórakoztatására teszi fel az életét, mondhatnék, nincs gond: jelentős szereptévesztés, de ártatlan móka. Ha az elnökhirtelen egy szenilis bácsivá válik, nincs mit tenni: egyszer csaklejár a mandátuma. Ekettőegyüttmárprob- lematikusabb,demégmindignemjelentveszélytademokráci- ára, az országra önmagára. Ivan Gašparovič azonban, noha sokszor feszegette a határokat, a íentés-ügyben hozott döntésével veszélyes lett ajogállamra. Arosszindulatú szenilis bácsi degradálja az államfői posztot. És itt ért véget a móka. Jogászként, sőt, voltfőügyészkéntnyolcoldalaslányregényben (tele célozgatással, pletykával, személyes ellenszenvvel, kétes hivatkozással) indokolja, hogy miért nem nevezi ki a parlament által törvényesen megválasztott főügyészt. Harabin kinevezése, Gaulieder kizárása a parlamentből, vagy éppen a kommunista bűntettek szőnyeg alá söprése bezzeg nem zavarta. Az államfő nem most bukott meg, most csak feltette az i-re a pontot. Most vált abszolút nullává morálisan, szakmailag, politikailag és emberileg. Az ilyennek semmi keresnivalója sem az államfői poszton, sem a közéletben. Nyugdíjba küldése azonban lehetetlen. Ahhozsmeres elvbarátainak bátorságakellene. Magától pedig biztosan nem távozik, pedig talán ez lenne élete eddigi egyetlen elegáns lépése. Gašparovič ámokfutásából csak ajobboldal tudhat tanulságot levonni. Most nem Čentéš megválasztásánakkörülményeire célzok, hanem arra, hogy a véleménykülönbségek legitimitása mellettbizonyoshelyzetekbenmeg kell egyezni. Gašparovič 2004-ben ,éppenjól megérdemelt helyére, a történelem szemétdombjára készült, de hirtelen kapott egy esélyt. Ajobboldal nem tudott megegyezni, így Eduard KukanmellettFrantišek Mikloško és Martin Bútora is elindult az államfőválasztáson. Az első fordulóban Kukán 3644szavazattal maradt le a második Gašparovičtól, aki a második fordulóban könnyedén verte a már mindenki által gyűlölt Mečiart. 3644voks rémisztőén kevés. 2014-ben elnökválasztás. Nemszeretnénkismétlést. Demokráciadeficit JARÁB1K BALÁZS Az Alkotmánybíróság döntése, ületve az azokra adott politikai válasz Magyarországon és Szlovákiában is gyors kijózanodást hozott a 2013-as esztendőre. Ákülönbséga szlovák és a magyar eset között azonban szembetűnő, és alighanem fontos tanulságokat hordoz ajövőre nézve. Magyarország és az Orbán-kormány-végre- csattanós választ adott mindazoknak, akiknek az országgal kapcsolatban az elmúlt két évben a demokratikus deficit jutott az eszükbe. Tény, az Orbán-kormánynakszüárd elképzelései vannak arról, hogyan lehet az országot megújítani. Ám türelme, illetve a kormányzás minősége elmarad Orbán elszántsága és elkötelezettsége mögött. Ráadásul a megújulás megvalósítását maga a Fidesz nehezítette meg még azzal, ahogy ellenzékben viselkedett (lásd a2008-as ún. szociális vagy három igenes népszavazást). Talán az Alkotmánybíróság által elkaszált választási regisztráció megérteti Orbán Viktorral és csapatával, hogy a háború (értsd „megúj ítás”) megnyeréséhez hozzátartoznak a vesztes csatákis. Ha a Fidesz ezt is átverte volna alkotmányos többségével a parlamentben, akkor tovább erodálta volnaamagyardemokratikusintézményrendszert. Az a párt, amely annyit beszél a tiszteletről, mint a Fidesz, leg- alábbjátjonjópéldávalélen. Ezzel szemben nálunk Ivan Gašparovič, ületve azAlkotmány- bíróságiselmaradta-demokratikus-várakozástól.Azutóbbi azzal, hogy megengedte az elnöknek, hogy „megfelelő” indoklás kiötlésével ne nevezze ki a parlamentben másfél éve megválasztott főügyészt. SemÁder János, sem a magyar Alkotmány- bíróság nem enged (hét) te meg magának, hogy pongyola legyen egy roppant fontos kérdésben. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a szlovák Alkotmánybíróság pongyola lenne, de az biztos, hogy igazából nem kívánt állást foglalni a főügyész kinevezése ügyében. Gašparovičnak- aki olyan, amilyen és már nem fog megváltozni megbízatása végéig- ez tökéletesen elégnekbizonyult. Ezzel azonban az Alkotmánybíróság a Gašparovič-féle elnöki hivatal szintjére süllyedt. Ennek a defi- citnekvélhetően csakkésőbb lesz meg az igazi böjtje.
