Új Szó, 2012. december (65. évfolyam, 277-299. szám)
2012-12-15 / 289. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. DECEMBER 15. Szombati vendég 9 Jirí Menzel: „Nekem az is elég, ha az előadás mosolyt csal az arcokra. Ha nevet az ember, aprócska lámpák gyulladnak ki a fejében..." Szerelmi forgószínpadon rendezte új filmjét Első osztályú prágai étterem után egy jobb időket is megélt vidéki színház. Őfelsége pincére után egy lelkes operatársulat „szerelmi forgószínpadon” álló rendezője. Bohumil Hrabal novellái után egy eredeti ötlet alapján született forgatókönyv. SZABÓ G. LÁSZLÓ Hatéves szünet után Jirí Menzel új filmet forgatott. Ideiglenes címe: Szoknyabolondok. Színházi miliőben bonyolódik a szerelmi szállal átszőtt történet, főhőse a társulat rendezője, aki bizony nem mindig képes ellenállni a vonzó szoprán énekesnőknek. Pedig házasember. De csalódik, aki mind e mögött családi drámát sejt. Vígjáték lesz ez is a javából, finom humorral, fanyar iróniával és nem kis öniróniával átszőtt komédia, az eddig látottak ugyanis erre engednek következtetni. Még akkor is, ha Jirí Menzel egyelőre takarékosan bánik nemrég leforgatott filmje műfaji megjelölésével. Színházrendezői tapasztalatainak köszönhetően nemegyszer dolgozott már opera- társulatokkal is, filmesként, tizenhét cseh alkotása mellett, jegyez egy svájci produkciót is, operafilmet azonban még sosem rendezett. Ez sem lesz operafilm. Legalábbis nem a szó hagyományos értelmében. Egy operatársulat a Don Giovanni bemutatójára készül, a történet pedig a darab próbáihoz kötődik. De még nem tudom, müyen lesz a film. Még csak a forgatáson vagyunk túl. A vágáson sok minden múlik. Az alaphelyzet is más, mint az ezt megelőző években. Ez most nem Hrabal lesz, nem Vančura, nem Svérák és nem Vojnovics. Én magam uram a forgatókönyvet. Márpedig ha az ember másvalaki forgatókönyve alapján készít filmet, az mindig egyfajta szembenállás. Van a könyv, és vagyok én. De ha a saját forgató- könyvem alapján forgatok, mint ahogy jelen esetben is történt, akkor az olyan, mintha önmagámmal sakkoznék. Nem tudni, mikor ütöd ki - nem a másikat - önmagadat! Van azért ennek előnye is. Bármikor húzhat az anyagból, nem kell minden módosításért könyörögnie az írónak, vagy éppen hozzá is írhat, ha a helyzet úgy kívánja. Este gondol egy nagyot, másnap reggelre pedig átír egy egész jelenetet. De amit már leforgattam, azt nem forgathatom újra. Igen, a felvételek során akkor is gyakran belenyúltam a szövegbe, ha másvalaki írta. Hrabal úrral rengeteget konzultáltam ez ügyben. Ha filmes szemszögből nézve valami nem stimmelt, elmondtam neki, és vagy ő, egyedül, vagy együtt, ketten átírtuk az ominózusjelenetet. A szerző iránti tisztelet mindig megvolt bennem. Most nem, hiszen én írtam a forgatókönyvet. Egyedül. így legalább könnyebb a dolga mint rendezőnek. Nem is mondanám. Skizofrén helyzet ez. Mintha önmagam ellenfele lennék. Nem tiltakozik a forgatókönyvíró, ha a rendező módosít a szövegen. írni és rendezni két különböző dolog. Woody Allen mindig a saját forgatókönyve alapján dolgozik. Megteheti. Zseni. Velem ellentétben. Operát is rendezett már. Ó még nem. Én is csak ötször. Tapasztalatnak nem kevés. Egyvalami könnyített a helyzetemen: nem vettem komolyan a műfajt. Pedig az opera komolyan veszi magát. Operaénekesi szerepekre? Színészi feladatokra. Nagyon szerencsés vagyok. Filmes tapasztalatuk ugyan nem volt, de remekül énekelnek, és nagyszerűen játszanak. Mindennek tetejében még kedvesek is. Rég dolgoztam ilyen jó hangulatban. Minden reggel örömmel vártak, még a forgatócsoport tagjai is mosollyal fogadtak. Meg a világosítók is. Néha már attól tartottam, azért néznek így rám, mert hülyének gondolnak. Csupa fiatal énekest láttam a forgatáson, akik remek hanggal, nagy energiával vettek részt a munkában. De playbackre énekeltek. Amit ők maguk énekeltek fel. Nem mindig. Két színész is volt köztük. Viszont ők is muzikálisak. Élvezték a szerepüket. Ha színészekkel dolgozom, ők egy idő után kezdik unni a forgatást, hogy egy-egy jelenetet többször is fel kell venni. Az éneAmikor az Őfelsége pincérét forgatta, azt nyilatkozta, nagyon érzi a kihagyott éveket, hogy hosszú ideig nem állt kamera mögött. Most is hasonló helyzetben találta magát? Hiszen hat év után készített újra filmet. A Pincér előtt tizenkét évet hagytam ki. Azalatt rengeteget változott a technika. Azóta is fejlődött, az elmúlt hat év alatt, de nem olyan sokat. Most inkább arra kellett ügyelnem, hogy ne kövessek el hülyeségeket. Nagyon jó felvételvezetőt választottam, s ez jelentősen megkönnyítette a dolgomat. Jaromír Sofr, az operatőröm pedig most is csodálatosan fényképezte a filmet, hiszen ismeri jól a digitális technikát. De a többiek is felkészültek voltak, a stáb minden tagja. Az asszisztensemet is csak dicsérni tudom. Nekem jóformán nem is kellett csinálnom semmit. Voltak napok, amikor csak ültem és néztem. játszottak. Ivana Chýlkovával most dolgozott először. Kedvelem őt nagyon. Remek csaj. Tiszta jellem. Fanyar a mosolya, fényes a humora. Kiváló színésznő. Régóta figyelem őt. Különös szerepe van a filmben. Ilyet még senkitől sem kapott. Tippelhetek? Carmen lesz? Nem. Nagymama. Hogyan fogadta? Kacagva. Egy ötvenkét napos forgatás után nem un rá az ember a sok Mozartra? Ellenkezőleg. Még jobban megszereti. Szép zene. Szívesen hallgatom. Frank Sinatrát és Nat King Cole-t is rengeteget hallgatom, mégsem unom meg. A jót nem lehet megunni. Mozart nagyon jó. Beethoven unalmas. Mozart nemes, felemelő zenét komponált. Még rend is van benne. A történet inkább „elhangolt” hangszereknek látom, nem pedig húsvér embereknek, akik élő közönségnek énekelnek. Amikor a Don Giovannit rendeztem Český Krumlov nyári színpadán, arra kértem minden szereplőt, hogy ne vágjanak tragikus képet, mint mások rendezéseiben, hiszen ez is egy mulatságos történet. Pokolba kergetik a gaz csábítót. Ne vegyék magukat olyan rettentően komolyan. A drámai érzelmeket a zene hordozza, nem kell arra színészileg rájátszani. Az is zavar, ha az énekesek csak az előadásmódjuk tökéletességével vannak elfoglalva, ha csak a maguk örömére énekelnek, ha csupán arra összpontosítanak, hogy az utolsó hangot is úgy préseljék ki magukból, ahogy a korrepetálások során betanulták. Ahelyett, hogy a partnerükre figyelnének és főleg a nézőkre, egyedül a dirigens kézmozdulatait lesik. így válik művivé, Főleg, ha azt látom, majd megszakad a torka az énekesnek, olyan erővel énekel. Szerepet játszott a témaválasztásában, hogy behatóan ismeri az operaszínpadok világát? Nem. Csak ez jutott eszembe. Nem is fogják látni a nézők az egész operát. Csak azt a részt, amit próbálnak az énekesek. Az sokkal érdekesebb lesz számukra, ami a próbák során, körülöttük zajlik. A főbb szerepeket operaénekesek kapták? Nem. Színészek. Jan Hartl, Libuše Šafránková, Ivana Chýl- ková. Az operaénekesek operaénekeseket alakítanak. Hogy talált rájuk? Válogatást hirdettünk. keséknél nem ezt tapasztaltam. Őket kimondottan érdekli a forgatás. Nekik ez idegen közeg. Dél-Csehország egyik legszebb városában, Táborban is dolgozott a stáb. Nyilván a színház miatt. A tábori színháznak nincsen pátja. Két színház egy fedél alatt. Az egyik neoreneszánsz, a másik szocreál. Český Krumlovban a híres barokk színházban forgattunk. Az tényleg gyönyörű. Filmet forgatni színházban - ennek is megvan a maga hangulata. Mintha próbákat vennék filmre. Érdekes. De nem tudom, milyen lesz a végeredmény. Olyan ez, mint amikor puzzle-t rak ki az ember, s csak a végén szembesül a képpel. A tenorokról azt állítják: született csábítók. Szoknyabolondok. Itt csak egy tenor, három bariton és három szoprán énekesnő van. Más operák fel sem csendülnek a filmben, csak a Don Giovanni? Részletekben igen. Smetana, Dvorák, Bizet művei. A rendező, akit Jan Hartl alakít, mennyire hasonlít Jirí Menzelre? Semennyire. Ő nagyon nagy szoknyapecér. Nagyobb, mint... ... minién? Sokkal! Jan Hartl és Libuše Šafránková Az én kis falumban is nem annyira izgalmas nála, helyenként még szentimentális és didaktikus is, nincs benne logika, ám a zenéje felülmúlhatatlan. És vidám, azért szeretem olyan nagyon. Nem bírom elviselni, amikor tragédiaként játsszák. Csehov is vígjátékokat írt, mégis a legtöbbször halál komolyan adják. Tévedés az is. A mai zenével hogy áll? Az én fülemnek elviselhetetlen. Sokan az operával vannak így. Nem tudják élvezni. Én sem szeretem az öncélú kornyikálást, a megmosolyog- tatóan kitett, nagy érzelmeket. Ha ezt kapom, az énekeseket gépiessé az előadásuk. Mintha minden erőfeszítésükkel azon lennének, hogy énektudásukkal legyőzzék a másikat. A művészetben mindenfajta versengés csorbítja az alkotás örömét. Miközben a néző, adott esetben a Don Giovanni helyzetein nevetni szeretne. Nekem az is elég, ha az előadás mosolyt csal az arcokra. Ha nevet az ember, aprócska lámpák gyulladnak ki a fejében. És ez szavak nélkül is megtörténhet. Elég hozzá egy mulatságos helyzet. Jó a sapkája. Főleg a felirat: Don Giorgio. Jirí és Don Giovanni. Csak össze kell rakni. Nekem is tetszik. Ajándék. Egy csinos lánytól kaptam.
