Új Szó, 2012. december (65. évfolyam, 277-299. szám)
2012-12-15 / 289. szám, szombat
2012. december 15., szombat 6. évfolyam, 47. szám Hadas Miklós: „Megtudjuk változtatni azokat a viszonylatrendszereket, amelyeket évszázadokon keresztül természettől meghatározottnak véltünk" Egy este a nemekről és az egyetem lényegéről Magyarország macsó ország, ahol férfiak gyakorolják a hatalmat az élet minden területén - idézte Hadas Miklós szociológus megállapítását bevezetőként Gazdag József, lapunk munkatársa a Komáromi Szalon első évadát lezáró beszélgetésen. A Mokka kávéházban ez alkalommal is szépszámú közönség gyűlt össze: egyesek elsősorban a férfikutatóra, mások a Selye Egyetem korábbi tanszékvezetőjére voltak kíváncsiak. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Hadas Miklós az egyik legnagyobb hatású magyar szociológus. Párizsban Pierre Bourdieu tanítványa volt, később vendégtanárként megfordult Párizsban, Nümbergben, Coimbrá- ban, Glasgow-ban. Tavaly ő volt a Selye János Egyetem induló szociológia tanszékének első vezetője, majd a tanév végén távozott Komáromból. A budapesti Corvinuson ad elő. A társadalmi nemekkel, azon belül férfikutatással, továbbá sportszociológiával foglalkozik, a sajtóban, a tévében is rendszeresen hozzászól közéleti kérdésekhez. Több kötet szerzője (pl.: A férfiasság kódjai, A modern férfi születése), a Replika című társadalomtudományi folyóirat alapítója. Budapesten és Ipolyvisken él. Az alábbiakban a késő estébe nyúlt eszmecserén felmerült fontosabb témákból szemezgetünk. Mi is a társadalmi nem? Mit lehet tenni a mélyszegénység felszámolásáért? Hol tart, merre tart a Selye Egyetem? A világ, ahogy Hadas Miklós látja - egyes szám első személyben. Agenderről A gender - elég szerencsétlen magyar fordításban - a társadalmi nemet jelenti, amit szembeállítunk a biológiai nemmel, azokkal az adottságokkal, amelyek biológiailag határoznak meg minket - tehát hogy férfinak vagy nőnek születünk. Az, hogy miként viselkedünk férfiként és nőként, nem biolólógiai meghatározottság, hanem mindig a társadalmi körülmények, az abból adódó szocializáció függvénye. A 20. század végére, a 21. század elejére korántsem magától értetődő, hogy a férfi és a férfias, a női és a nőies, illetve a férfi és a maszkulin, a női és a feminin egybeesik. Elsajátíthatnak nők is maszkulin, hegemón, elnyomó, harcos viselkedésmintákat, miképpen a férfiak is lehetnek femininek. A nőgyógyászatról A magyar nőgyógyászati gyakorlat a reflektálatlan férfihatalom tipikus példája. Az a cikk, amelyből Jóska a beszélgetés elején idézett, arról szól, hogy a férfi nőgyógyászok a saját sebészi praxisuk igényeiből kiindulva, intézményesítve vágják fel a női testet, szemben a bábái modellel, amelyet Geréb Ágnesék képviselnek, és amelyet a férfiak uralta nőgyógyász szakma nagyon durván lenyom. Agresszív, behatoló módon viselkednek a nőkkel. Úgy fektetik le a nőt, ahogy az az orvosnak kényelmes. Egy nőgyógyász nem guggol vagy térdel le egy nőhöz - a férfi egyenes derékkal áll. Többen feltették a kérdést: akkor mi van a nőnemű nőgyógyászokkal? Sok esetben a nőnemű nőgyógyász még keményebben viselkedik, még el- szántabban érvényesíti a sebészi eljárásokat, például a császármetszést, mert így próbál megfelelni a férfiuralom elvárásainak. Mindaddig így lesz, amíg a női nőgyógyászok aránya nem ér el egy kritikus tömeget - legalább egyharmadnyit. Összefoglalva: nem maga a nőgyógyász neme határozza meg, miként fog viselkedni, a viselkedésminták a társadalmi elvárásoknak való megfelelés alap- ján határozhatók meg. Fontosnak tartom, hogy kiállják például Geréb Ágnes mellett, hogy megbontsam, de- konstruáljam, szétverjem a férfiuralomból származó, nem kívánatos intézményeket és társadalmi viszonylatokat. A nemi kvótákról Elgondolkodtató, mennyire egyenlőtlenül oszlik meg a hatalom a nemek között. Elvétve fordul elő, hogy egyházi szervezetben, társadalmi intézményben női vezetőt találunk, a politikát nem is említem. Pedig az EU rá fogja kényszeríteni a szabályozást, a nemi kvótákat a tagországokra - olyan nemi egyenlőségi politika körvonalazódik az unióban, amely a legkülönfélébb testületekben, pl. a vállalati igazgatótanácsokban is elő fogja írni, hogy 40 százalék legyen az egyik nem aránya. Mellesleg: nemegy skandináv kormányban most már inkább úgy merül fel az esélyegyenlőség problémája, hogy a férfiak aránya is elérje a 40 százalékot. Kétségtelen, a hatvanas-hetvenes években Svédországban sem volt meg a nőkben az az igény, hogy részt vegyenek a vezető testületekben. Nem jutottak el oda, hogy az oktatási rendszerben megszerezzék azt a tudást, amely szinte magától értetődővé teszi, hogy bekapcsolódjanak ezeknek a testületeknek a munkájába. Mihelyst a nők megjelentek a felsőoktatásban, beszivárogtak a különböző szakmákba, természetes igényükké vált, hogy éljenek a kvóta adta lehetőségekkel. Számos kutatás alátámasztja, hogy azok a piaci testületek - például vállalatok igazgatótanácsára gondolok -, ahol a nők aránya nagyobb volt, olyan döntéseket hoztak, amelyek kisebb kockázattal jártak, harmonikusabb vállalati-szervezeti modellt valósítottak meg, hosszabb távon magasabb profitot eredményeztek a cég számára. A gondoskodó, elfogadó női viselkedésmód érvényesülni tudott a harcos, versengő, férfias diszpozíciókkal szemben. Mesterem, Bourdieu egyik alaptétele, hogy mi, férfiak az élet különböző területein olyan viselkedést mutatunk, amelynek határeseti formája a háború. Olyan játszmákat folytatunk, amelyekben győzünk vagy vesztünk, pusztítunk vagy elpusztulunk. Hogyjobb az a világ, amelyben a feminin diszpozíciók is intézményesülhetnek, abban biztos vagyok. A 40 százalékos kvóta nem azt jelenti, hogy holnaptól megváltoznak az arányok, de efelé haladunk. Az intézkedés az üvegplafon ellen irányul. Az üvegplafon kemény törvény az egész nyugati világban: van egy láthatatlan plafon, amin a nő nem léphet túl. Lehet ugyanolyan diplomája, akár jobb eredményei, mégis, a karrierje elakad, és a vezető pozíciókba nagyobb eséllyel kerülnek be férfiak. Optimista vagyok: a 19-20. század története bizonyítja, hogy meg tudjuk változtatni azokat a viszonylatrendszereket, amelyeket évszázadokon keresztül természettől meghatározottnak véltünk. Ma már elfogadjuk, hogy megfoghatjuk a lapátot, hogy női főnökünk van, hogy a partnemőnk szexuális igényeit kielégítjük... A mélyszegénységről Hogy mi foglalkoztat most? Elegem van abból, hogy szociológusként elemzek, beszélek, és nem fordítom át a gyakorlatba mindazt a tudást, akaratot, er- kölcsiséget, amivel rendelkezem. Közben lépten-nyomon szembesülök a mélyszegénység egészen pokoli formáival. Magyarországon, de Kelet-Szlovákiában is. Ezért most egy olyan hálózatot próbálok gründolni, amely a mélyszegénység ellen tevő szervezeteket segíti. Nem tudom, a jelenlevők közül ki hallott például a biobrikett- programról. A biobrikett az a hulladék, amelyet nyáron, aratás után össze lehet szedni a földeken. Abból lehet préselni, szeletelni olyan tüzelőanyagot, amely télen megfelelő kályhában elégethető. Végeztünk költséghatékonysági számításokat, az jött ki, hogy egy nyári hónap alatt 15-20 ember meg tudja termelni egy 300 fős gettó teljes téli tüzelőanyag-szükségletét. Magyarországon 33 hátrányos helyzetű kistérség van. Kályhával, szeletelőmasinával 200 millió forint lenne a projekt költsége, ami nevetséges összeg a költségvetés szintjén. Ennyiből megoldható az összes szeg- regátum fűtése. Számtalan helyen vannak ilyen jó példák, de az aktorok nem tudnak egymásról. Van olyan cigánytelep, ahol 23 különböző szervezet tevékenykedik, a máltai szeretetszolgálattól kezdve a gyámügyön át a civilekig, de nem hangolják össze a munkájukat. Rengeteg tevékenység a semmibe vész. Olyan hálózatot tervezek, amelyben a résztvevők tudnak egymásról, kapcsolatba léphetnek egymással, átvehetik a jó gyakorlatot. A Selye Egyetemről Nagyon örültem, hogy lehetőséget kaptam a szociológia tanszék megszervezésére Komáromban. Megpróbáltam egy valóban európai szintű képzési programot létrehozni, sok energiát fektettem a diákok toborzásába, a nemzetközi kapcsolatok kiépítésébe, a kutatások megszervezésébe. De azt éreztem, hogy ez a fajta tevékenység kevésbé kívánatos itt, ebben a közegben. Megdöbbenésemre azzal szembesültem, hogy a tanszékvezetői pozíciómra kiírták a pályázatot, engem pedig elfelejtettek tájékoztatni. Ennek ellenére beadtam a pályázatot, meg is hallgatott a bizottság, de senki sem támogatott - ami egyértelművé tette számomra, hogy idegen test vagyok itt. Ez idén februárban történt, a diákok érdekében végigcsináltam a tanévet, de eldöntöttem, hogy távozom. Azt gondolom, a Selye Egyetem nem felel meg annak a modellnek, amely az általam eddig látott valamennyi egyetemet jellemezte. Mert mi az egyetem lényege? Véleményem szerint a tudásmegosztás, az interdisz- ciplinaritás, az alkotói szabadság, a rugalmasság, a nemzetközi szellemiség, a professzori szabadság intézményesülése, az autonómia elvének az érvényesülése. Az volt a benyomásom, hogy a Selye Egyetemen a hierarchikus hatalmi pozíció übereli a szakmai kompetenciát. Egyre többször jutott eszembe itt, Komáromban a hetvenes évekbeli magyarországi tanítási tapasztalatom. Eredetileg magyar-ének szakos tanár voltam, egy évet tanítottam Kőbányán, egy gettóiskolában, a hetvenes évek kommunizmusában. Tulajdonképpen a szervezeti modell, a hatalmi hierarchia érvényesülése, a felsőbb döntés, az ellenőrzés, a megfigyelés, a felügyelet, a büntetés, a bizalomhiány eléggé hasonló módon jelent meg ezen az egyetemen. Harmincéves oktatói pályám során soha nem kaptam fegyelmit - itt a harmadik hónapban megvolt, mert nem vettem részt az egyetem számítógépes rendszerének szlovák nyelvű elsajátítását célzó, péntek reggelre rakott ülésen. Az volt a benyomásom, hogy a munka segítése helyett a megfélemlítés, a megalázás, a csicskáztatás, a betörés itt nagyon fontos elem. Ezzel együtt szurkolok, hogy a saját gyermekemnek tekintett szociológiaképzés fennmaradjon. (Válogatta és lejegyezte: as) Hadas Miklós
