Új Szó, 2012. december (65. évfolyam, 277-299. szám)

2012-12-13 / 287. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. DECEMBER 13. Kultúra 9 A Mátrix alkotói a Felhőatlasz című filmjükkel ismét igazi mesterművet alkottak A világi ember tragédiája Minden összefügg. Gyil­kosból hős lesz. Egy apró jótett forradalmat indít a jövőben, és a szeretet egyetemes erejével képes mindent megváltoztatni. A Felhőatlasz térképként szolgálhat életünk min­den pillanatában. Zseniá­lis film, nagyszerű színé­szekkel egy elcsépeltnek tűnő, ám korunkban még­isjelen lévő világfilozófiá­ra felfűzve. BORKA ROLAND A Wachovski testvérek filmje újszerű és posztmodem eposz, jól reflektál korunk zaklatottsá­gára. Tökéletesen alkalmazza a „mindenből egy keveset”- filo­zófiát, hiszen a lassú, már-már vontatott felvezetést követően a közel háromórás film vége felé jelenetekként változnak a ko­rok, helyzetek, idősíkok. Mint a való életben, amikor egy szu­permarketben az ember külön­féle ízek között válogat, ilyen a képalkotás és vágás, történet­mesélés. Akárcsak Madách Im­re Az ember tragédiájában. Hat történet, hat kor. David Mit­chell Felhőatlasz című regénye felrázta az olvasói kultúrát, és új színt vitt a történetmesélés­be. A káprázatos szerkezet mi­att lehetetlen vállalkozásnak tűnt a megfilmesítése. A XIX. század közepén egy utazó hajónaplót ír, amelyet száz évvel később egy zeneszer­ző elolvas, megkomponálja szo­nátáját, amit négy évtized múlva egy lemezboltban meghall egy újságírónő, akiről barátja ír könyvet, ami egy kiadónál lan­dol, s ezzel a kötettel többedma­gával meglóg egy zárt osztály­nak is beillő intézetből. A szö­késről film készül, amit a jövő­ben megnéz egy klónrabszolga, akit a több századdal későbbi posztapokaliptikusjövő primitív embertörzsei igazi istennői stá­tusszal megmentőjüknek tekin­tenek. Lineárisan ennyi a törté­net, a filmes mondandó azonban jóval túlmutat ezen, szerteága­zóbb, szaggatottabb és élmény- szerűbb. Mozaikszerűségével és a szimbólumok széles skáláját alkalmazva válik intelligensé. Nyomokban minden eddigi is­mert filmműfajból felismerhe­tőek a képjegyek: Mátrix, Star Trek, Logan futása, Számkive­tett, A Paradicsom meghódítása vagy Az ötödik elem. A szerep- osztás és az egyetemes filmkul­túra produktumaira való asszo- ciálás élményszerűvé teszi az al­kotást. A Felhőatlaszban külön­féle szerepekben cserélődnek az egyes színészek, akik fontos vagy éppen jelentéktelennek tű­Eredeti cím: Cloud Atlas Szlovák cím: Atlas mrakov Amerikai-német fantasy, 164 perc Rendező: Lana Wa­chowski, Andy Wachows- ki, TomTykwer Szereplők: Tom Hanks, Halle Berry, Susan Saran­don, Hugh Grant nő helyzeten, más-más korban, bőrszínben, nemben jelennek meg. A zenei aláfestés, a drama­turgia és a vágás kitűnően sike­rült, eltalált hangeffektusok, pazar látványvilág teszi izgal­massá az alkotást. Talán nem állok messze az igazságtól, ha kultuszfilmnek nevezem és egyfajta mérföldkő­nek a mozgóképkultúra világá­ban. Előremutató, mai korra jel­lemző film, igazi mestermunka. Korunk zaklatottsága a vásznon is megelevenedik: rövid időin­tervallumokban cselekszünk, foglalkozunk magunkkal és má­sokkal, a konzumkultúra kiváló embertermékei vagyunk, és bal­ga módon követjük az aranyfüs­tös látszatéletet. A film egyetlen negatívuma, hogy a tanulságot már-már szájbarágósán többször is közli a főszereplő, Szonmi-451: „Az életünk nem csupán a miénk, kötődünk másokhoz a múltban és a jelenben, és minden egyes bűntettel vagy kedves gesztus­sal jövőnk keletkezéséhez járu­lunk hozzá.” Ám ez a kis szép­séghiba elnézhető a valóban monumentális alkotást illetően, és megkockáztatom, hogy a Hobbit mellett ez az év filmje. Szórakoztatóan elgondolkodta­tó és tanulságos. Ahogyan a vi­lági ember spirituális énje fel­ismerésével és önmaga fizikai tragédiájával egy magaszto- sabb cél érdekében feláldozza magát. Hiszen minden össze­függ, és minden okkal történik. A legnagyob hatású indiai zenész volt Meghalt Ravi Shankar JUHÁSZ KATALIN A raga nem szórakoztató műfaj, Indiában meditációs ze­neként szolgál, a szitár pedig nemzeti hangszer, ezért a szitárművészeket tiszteli a kö­zösség. A 92 évesen elhunyt Ra­vi Shankart az egész világ tisztel­te. Előtte a nyugati átlagember azt sem igazán tudta, hogy léte­zik ilyen hangszer. Nemzetközi sikereit rock­sztároknak köszönheti: előbb a Byrds tagjai beszélték tele a saj­tót azzal, mennyire a hatása alá kerültek, majd a Beatles, külö­nösen George Harrison vallotta magát tanítványának, a Norwe­gian Wood című dalban meg is szólaltatta a szitárt. Shankar dolgozott Yehudi Menuhinnal, híres dzsesszmu­zsikusokkal, 3 Grammyt kapott, de nem kötött kompromisszu­mokat, zenéjét sosem alakította a nyugati ízléshez. Fordítva tör­tént: a mi fülünk szerette meg ezt a „hipnotikus” zenét neki köszönhetően. Mo Jen Nobel-díjátadasi beszede vihart kavart Politizáljon­MTl-HÍR Sanghaj. Megosztja a kínai közvéleményt a 2012-es iro­dalmi Nobel-díj kínai nyertesé­nek, Mo Jennek a stockholmi díjátadón elmondott beszéde - sokak szerint hazafias és őszinte volt, mások a cenzúra kritikáját hiányolják az író szavaiból. Mo Jen köszönetét mondott rokonainak, honfitársainak és a „termékeny földnek, amely megszülte és táplálta”. Tisztá­ban van vele, hogy az iroda­lomnak csekély befolyása van a politikai vitákra vagy a gazda­sági válságra, az emberiségre gyakorolt hatása ugyanakkor ősidőkre vezethető vissza. A kínai internetező közössé­get az elmúlt hetekben lázban tartotta a díj híre. A 420 millió felhasználót jegyző Sina blo- gon a legvitatottabb témák egyike volt, több mint 24 millió kommenttel. Sokan azt vetik az író szemére, hogy túlságosan is „visszafogott” volt, nem hasz­nálta ki helyzetét arra, hogy a kínai cenzúra ellen, a szólás- szabadság mellett álljon ki, és meg kellett volna emlékeznie elhallgattatott írótársairól is. egy iro? A díjátadón (Képarchívum) Sokan „állami írónak” tartják Mót, aki soha nem megy szem­be a kommunista párt politiká­jával. A rajongótábor szerint azonban ahhoz, hogy valaki el­ismert író legyen, nem feltétle­nül kell részt vennie a politikai harcokban. A témáról a pekingi kormány szócsövének tekintett Global Times is ír: a lap szerint a No- bel-díjas író bölcsen teszi, hogy nem beszél politikáról, az em­bereknek pedig nem kellene forszírozniuk ezt, hiszen az el­ismerés is „az irodalomról, nem a politikáról szól”. Egy „képíró" különleges, kísérleti műve Létünk kódjairól AJÁNLÓ Dunaszerdahely. Egy me­rész és rendhagyó kezdemé­nyezés eredménye látható va­sárnap, december 16-án 18 órá­tól a dunaszerdahelyi Cinemax moziban. A lelkes fotós, kísérle­tező filmes és önjelölt filozófus, Kovács Barnabás Gondolatkod című negyvenperces alkotását mutatják be ingyenes vetítésen. A bemutatót beszélgetés követi az íróval, a rendezővel, a pro­ducerrel és az operatőrrel, aki ez esetben ugyanaz a személy. Kovács Barnabás mellett a film Londonban élő zeneszerzője, Nichola Noa, valamint Szalóczy Pál, a film narrátora is részt vesz a beszélgetésen. A Gondolatkod arról, hogyan alakul át a szellemi energia, hogyan szennyeződik a környe­zet által (neveltetés, politika, vallás, média), és mit kellene tenni annak érdekében, hogy ismét a születés utáni állapot lépjen fel, de már fejlett, érett gondolatisággal. Szó lesz azon kódolt információk összességé­ről, amelyet őstudásnak neve­zünk, és amely az ember men­tális evolúcióját mozgatja. Kovács Barnabás kísérleti műve inkább képzőművészeti alkotás, mint film, és nyitott, fogékony nézőt kíván, (juk) PENGE Vergilius a Hargitán Lövétei Lázár László Zöld című kötete egy antik műfajt, nevezetesen az idillt újítja meg: ez a különleges formanyelv pásztori (termé­szeti) környezetbe ágyazva teremt allegorikus beszéd­módot, mely gyakran politi­kai, költészetelméleti vagy magánéleti jelenségeket kó­dol, egy maszkos játékba ágyazva. Noha voltak rá kí­sérletek, még a legelvete­mültebb marxista filológus sem merte teljes nyugalom­mal a (pásztor) nép realista ábrázolásaként feltüntetni ezt a költői stílust, olyannyi­ra evidens, hogy a pásztor­környezet csupán metatáj, mesterséges konstrukció. Egy örökletes modellről van itt szó, mely ugyanakkor alapvető esztétikai minősé­get képvisel: az idillit. Ez az idill Lövéteinél a „rendtartó székely falu” rendjének iro­nikus, szeretetteljes nosztal­giájával vegyül. Ä kecskeszag tehát nem szükségszerűen csap ki a versekből, sokkal inkább a hagyomány heve, mely The- okritosz, Bión, Moszkhosz, Vergilius, Petrarca, Boccac­cio szövegeivel folytat pár­beszédet. Lövétei minden ec- logája idézettel kezdődik, s az így kirajzolt hagyomány­koncepció hol komoly-to- vábbíró, hol komolytalan-el- leníró kommentárversekben termelődik újjá. A komikum erőteljes jegye e szövegek­nek: a Pásztor és a Költő ön­reflexív, hexameteres szöve­gébe így robban be pl. a Gre­enpeace („azt hittem, hogy a tévések jönnek, vagy a Greenpeace!”), sőt maga a laptop is megszemélyesül, és egy Dante-idézettel induló ecloga szereplőjévé emelke­dik. Lövétei nagy hangsúlyt helyezett a hexameter klasszikus allúziókat keltő muzsikája és a modern lexi­kai feltöltés közti feszültség­re, sőt, időnként mintha túl­ságosan is bízna ennek az el­járásnak a tartós eredmé­nyességében. A leleményes elbeszélői vagy versengési modor, a fiktív világ Lövétei tollán eleven, szórakoztató univerzum lesz. Noha nem mellőzi a műfaji előírások alapján kötelező gnómát (életbölcsességet), a szöve­gek korántsem didaktikusak vagy tézisillusztráló játékok. A Faludi Ferenc és Kosztolá­nyi emlékét (és versformáit) megidéző eclogák még bizo­nyos tekintetben a hexame­teres társaikon is túltesznek: mintha épp ezekben rejlene a legtöbb létbölcselet, pl.: „Félre, gond, miegymás, s elheverni szépen, / mint a hamis bankó Isten perse­lyében”. A vállaltan vergiliu- si modellt (10 ecloga) köve­tő kötet végül is a petrarcai sémába csap át, ugyanis va­lójában 12 eclogát tartal­maz, mint Petrarca latin idillkötete: a nulladik eclo- gával induló sorozatot egy bravúros vendégecloga zárja le, mely különféle szerzők soraiból áll össze mintegy centószerűen (igazi rongy- szőnyeg-technikával ké­szült) : és ebben a műben tu­lajdonképpen benne van az egész kötet kontextusa. (Lövétei Lázár László: Zöld, Kolozsvár-Budapest, Erdélyi Híradó, Előretolt Helyőrség, Szépirodalmi Páholy, FIK, 2011.) Értékelés: X ) Új kultuszfilm született? Tanítványával, George Harrisonnal 1971-ben

Next

/
Oldalképek
Tartalom