Új Szó, 2012. december (65. évfolyam, 277-299. szám)
2012-12-08 / 283. szám, szombat
PRESSZÓ ■ 2012. DECEMBER 8. 16 SZTÁRVILÁG Linn Ullmann már dolgozik további könyvén, amiről egyelőre nem kívánt többet elmondani. „Sohasem fogod megírni azt a történetet, amit már elmeséltél" - mondta. (Fotó: MTI) Linn Ullmann új könyvét népszerűsítette B udapesten járt Linn Ullmann norvég írónő, akinek Szemem fénye című regénye kedden jelent meg. Az írónő az MTI-nek adott interjúban elmondta, hogy új könyvében irodalmi zsánere- ket ütköztetett. Linn Ullmann felidézte, hogy évekig újságíróként, irodalomkritikusként dolgozott, ezért számos alkalommal maga is készít íróinterjúkat, az utóbbi időben főleg amerikai szerzőkkel beszélgetett. Megjegyezte: számos kedvence van, legnagyobb hatással az amerikai Philip Roth, illetve a kanadai Alice Munro volt rá, de nagyon kedveli az új- zélandi születésű Janet Frame-et vagy az amerikai Don DeLillót. „Kedvenceim általában nagy történetmesélők”. Arra a kérdésre, hogy miért utal gyakran a Szemem fénye című regényben Charles Olson amerikai költőre, Linn Ullmann azt felelte: rá a férfi karakter, Jón megalkotásához volt szüksége. Egy kis városban élt, Gloucesterben, egész alkotói univerzumát erre a kis halászvárosra építette fel. „Nem ő a kedvencem, de nagyon izgalmas szereplője volt az amerikai irodalomnak” - tette hozzá. A könyv címe az írónő szerint egy pótolhatatlan kincsre utal. Felelevenítette a kötet első fejezetét, amelyben fiatal fiúk elásnak néhány számukra fontos tárgyat, hogy kincset hozzanak létre. A fiúk bukkannak rá a két éve eltűnt Miile holtestére, a könyv a lány eltűnéséhez vezető időszakot dolgozza fel, főként annak a családnak a történetét, akinél a lány bébiszitterként dolgozott. Irodalmi zsánereket ütköztetett, thrillert, szerelmes regényt, gyerekirodalmat, krimit. „Az írás számomra főképp történetmesélés” - szögezte le az írónő, aki szerint minden történet főképp az elbeszélőről árulkodik. Linn Ullmann eredetileg szerelmes regényt szeretett volna írni, de végül, hogy a szeretet különböző aspektusait is be tudja mutatni, a párkapcsolat helyett egy családról írt. A család idősebbik lánygyermeke, Alma karaktere már régóta létezett, egy olyan könyvből került át a kötetbe, amely végül nem készült el. „Régóta szerettem volna könyvet írni erről a dühös, lázadó, sebezhető, igazságkereső lányról” - tette hozzá. Az írói válságban szenvedő férfi szereplőbe saját magát is megírta, de - mint megjegyezte - ez minden szereplőre igaz. Édesapja, Ingmar Bergman filmrendező egyszer azt mondta neki, hogy a kreativitás, az alkotási vágy könnyen válhat démonná, ami sokkal inkább rombol, mint alkot. „Ezt történik Jonnal is, hiszen mindent csinál, csak épp nem ír. Bizonyos értelemben minden szereplő egy-egy lehetséges önéletrajzként is olvasható, hiszen az elbeszélő életének variánsaiként szolgálnak.” Linn Ullmann arról is szólt, hogy minden könyvében van olyan karakter, aki rajong a filmekért. Sokan ezt a családi örökségnek tudják be — édesanyja, Liv Ullmann világhírű színésznő -, de az ő életében amúgy is fontos szerepet játszik a mozi. „Filmszerűen írok, filmszerűen gondolkodom, fényekben, látószögben. Az írás egyébként is a perspektíváról szól” — vélekedett. Családjáról szólva megjegyezte, hogy fiatal korában nem a szülei, hanem nagymamája, Janna Ullmann volt rá nagy hatással, aki egy könyvkereskedésben dolgozott. A nagymama nemcsak sokat olvasott neki, hanem ki is talált történeteket. „Sokkal érdekesebbnek tűnt számomra akkor, mint az apám vagy az anyám. Fíihe- teden történeteket mesélt a múltjából” - emlékezett a szigorú, kemény, erős, de szexi és érzékeny nőként jellemzett Janna Ullmannra. Megjegyezte, hogy Jenny Brodal karakterében ő is felfedezhető, mint ahogy szinte minden könyvében van róla mintázott vagy rá hasonlító figura. Szerinte a vonzódása a történetmeséléshez is a nagymamától származik. A norvég alkotó két könyvéből is film készül. A Kegyelem című regényből készülő mozi jelenleg elakadt, de az Áldott gyermek című könyv adaptációjához zajlanak az előkészületek. A filmet Jodie Foster fogja rendezni. (MTI) Mit csinál ma? Fenyvesi Gabit már nem ismerik fel az utcán 1967-es táncdalfesztivál nagy felfedezettje volt Adám, hol vagy? dalával nemcsak a fesztivált, hanem a nagyérdemű rokonszenvét is elnyerte. Tizenhét évesen Fenyvesi Gabi dalok sokaságát énekelhette, és vihette sikerre. A dalszerzők és szövegírók versengtek, hogy dalt írhassanak neki. Nevezhetjük a ’60-as évek Szandijának is. Népszerűségére jellemző, hogy film- és színpadi szerepeket is kapott. Karrierjének a csúcsán volt, amikor családi okok miatt Kanadába költözött. Megismerik az emberek még az utcán? Elmúlt már az az idő, amikor az utcán felismertek. Annak idején lépten-nyomon autogramot kértek a rajongók, az autogramvadászok. Hetente levelek sokaságát kellett dedikált fényképeimmel is postáznom. Az az érdekes, hogy napjainkban a hangomról nagyon gyakran felismernek. Ön szerint melyik volt a legnagyobb slágere? Nem nehéz a kérdésére válaszolnom, pedig sok dalom volt. Ha jól számolom, volt legalább 48 felvételem, de az Adám, hol vagy?-ot azt hiszem, az egész ország szerette, annak idején az egyik legnagyobb sláger volt, és még napjainkban is ismerik. Sokan viccelődnek is velem a dalom kapcsán: miért keresek egy férfit ennyi ideig. Az a hír járta, hogy ön titokban lett a táncdalfesztivál résztvevője. Ez igaz? Tudja, már akkoriban is volt bulvár, de akkor ezt még pletykának nevezték. Nem titokban lettem fesztiválos, miután Majláth Júlia tanítványa voltam. Júlia volt többek közt Szécsi Palika és Kovács Józsi tanára is. A táncdalfesztivál zsűrijének egy része hozzá jött az új és ismeretlen tanítványait meghallgatni. Nos, így történt. Fenyvesi Gabi. Elsősorban a családnak szer
