Új Szó, 2012. november (65. évfolyam, 253-276. szám)
2012-11-02 / 253. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. NOVEMBER 2. Vélemény És háttér 5 A KMKSZ jelöltjei annak ellenére maradtak alul, hogy a Fidesz kizárólag őket támogatta Ukrajna választott Ukrajna választott. Magának. Csillagot nem, mert az nem volt se égen, se földön. Választott hát abból, amiből lehetett. BÁLLÁ D. KÁROLY Aszegény ember vízzel, a még szegényebb az ukrán politikai paletta kínálatából főz. És aztán eszi néhány évig, különösebb zokszó nélkül. Már az is öröm, ha nem kopikfel az álla. Nagykorúságomtól kezdve hosszú ideig mindig minden országos és helyi választáson részt vettem, lévén a Szovjetunióban ez többé-kevésbé kötelezőnek számított, és a lakosság 99,9%-a engedett ennek a nem túl erőszakos, de határozott presszió- nak. A független Ukrajna megalakulásával a szavazási kényszer megszűnt, és én boldogan gyakoroltam az állampolgári felelőtlenséget. Gondoltam, ha eddig tékozoltam, ezután inkább megtartom magamnak a voksaimat. A néphatalom gyakorlásának az a kecsegtető perspektívája, hogy a sok rossz közül módom van a legkisebb rosszat választani, kevésbé bizonyult vonzónak, mint az önhitt gesztus, hogy kijelenthetem: ami ebben az országban történik, ahhoz én soha nem adtam a nevemet. Pedig hatéves szünet után most újra lesz magyar képviselő az ukrán parlamentben. Ami természetesen örvendetes. A dolog szépséghibája annyi, hogy az illetőt Gajdos Istvánnak hívják, akiről nehéz feltételezni, hogy valaha is az ukrán hatalmi szférához kapcsolódó üzleti érdekek és pártérdekek fölé tudná helyezni a magyar közösség érdekeit. Összeegyeztetésükre viszont kétségtelenül tett és tesz dicséretes erőfeszítéseket, így szereplésének vannak pozitív hozadékai. Nehéz megjósolni, most majd mekkora lesz a mozgástere, lévén nem magyar színekben szerzett mandátumot, és még csak független sem lehet. Ugyanis az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnökét nem saját formációja, hanem a most kormányzó és kormányzati pozícióban megmaradó Régiók Pártja indította a választáson, befutó helyet biztosítva számára. A Viktor Janukovics fémjelezte párt nem adta olcsón a 74. pozíciót: cserébe az UMDSZ sehol nem állított egyéni jelölteket, ehelyett a Régiók Pártjának ukrán jelöltjeit támogatta, három körzetben éppenséggel az ellenlábas KMKSZ magyar jelöltjeivel szemben. Utóbbiak esélytelenül indultak, de a vártnál is rosszabbul szerepeltek. Nem csupán arról van szó ugyanis, hogy a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke és két alelnöke egyéni jelöltként alulmaradt az ukrán riválisokkal folytatott nemes küzdelemben abban a három választókörzetben, amelyben a magyar lakosság részaránya számottevő (de nem képez többséget), hanem arról, hogy a rájuk leadott voksok mennyisége azt mutatja, a kárpátaljai magyarok nem állnak mögöttük, erős többségük nem szavazott rájuk, így az élmezőnytől jócskán leszakadva 10% körüli vagy az alatti támogatottsággal a 3., 4., 5. helyen végeztek. A szavazatarányok településenkénti megoszlása arra is következtetni enged, hogy alkalmasint még saját tagságuk sem adta rájuk a voksátmaradéktalanul. Mindez egyenes következménye a KMKSZ hosszú évek óta tapasztalható önérdekű működésének, megosztó és kirekesztő magatartásának. Annak, hogy vezetői akarják megmondani, ki a jó magyar és ki csupán a „magyarul beszélő”, ők igyekeznek lefedni és kisajátítani a „magyar ügy” egészét, és ők kívánják élvezni a magyarországi támogatások nyújtotta összes előnyt: anyagiakat és adminisztratív jellegűeket egyaránt (utóbbiak közül talán elegendő megemlíteni azt, hogy a vízumigényléshez szükséges garancialevelek kiadásának a jogát a szervezet saját befolyásának a növelésére használja). Es ha már az anyaország szóba került: a KMKSZ-jelöltek alulmaradása és a lakosság tőlük való elfordulása annak ellenére következett be, hogy a Fidesz- KDNP vezette magyar kormány kizárólag az ő szervezetüket tekinti partnernek, és a kampány idején is látványosan mellettük állt (személyes megjelenések, nyilatkozatok...). Kovács Miklós KMKSZ-elnök a kampányfilmjében is hangsúlyosan Orbán Viktor társaságában mutatkozik. Ám úgy látszik, az itt élőket most még a magyar állampolgárság megszerzését is lehetővé tevő politikai erők efféle gesztusai nem hatják meg. Sót. Nem nehéz párhuzamokat vonni. 2010-ben Szlovákiában az Orbán Viktorvezette pártszövetség erőteljes támogatását élvező Magyar Koalíció Pártja nem került be a parlamentbe, míg az árulónak bélyegzett Híd ehhez elegendő szavazatot kapott. 2011 -ben a romániai parlamenti választási kampányba beavatkozva a Fidesz csak gyengíteni tudta az RMDSZ ellenében létrehozott Magyar Polgári Pártot. Úgy fest, a „Támogasson téged Orbán Viktor” nem tartozik a szívbőljövőjókívánságokközé. A szerző kárpátaljai író KOMMENTAR Százhuszonötezer LOVÁSZ ATTILA Ha csak a 125 ezer euró lenne a tét, akkor is botrányos a dolog. 125 ezer euró egy ezer eurós fizetéssel rendelkező ember tízévi bére, és hányán is keresnek havi ezer eurót? Ez a pénz egy olyan magas rangú tisztségviselőnek, mint amilyen a Legfelesőbb Bíróság elnöke, eleve nem jár. Több okból. Most nagyon demagóg módon sorolhatnánk, hogy ennyi pénzért Pozsonyban milyen ingatlan kapható, hogy ennek az összegnek a töredékéért adósodnak el emberek évtizedekre, hogy ennyi pénz mit jelent egy kisebb község, egy iskola vagy bármely közintézmény költségvetésében. Nem hiszem, hogy olvasóink ne tudnák, mennyi az a 125 ezer euró. Érhet ennyit egy ember becsülete, megalázása, besározása. Naponta aláznak meg ebben az országban családapákat és anyákat, veszik el megélhetésüket, nézik le őket, és nyilvánosan kezdik ki sokak jó hírnevét - csak valahogy arra nem emlékszünk, hogy egy gyalogpolgár, akit kikezdett a falu nyelve vagy a hatóság abajgatása, emiatt elveszítette az egzisztenciáját és elfordultak tőle az emberek, kipereltvolna 125 ezer eurót egy becsületsértési perben. Lehet, azért, mert nincs is rá példa. Štefan Harabin, a Legfelesőbb Bíróság elnöke első fokon kiperelte. Tételezzük fel, hogy a főbíró ellen felhozott egykori vádak (itt konkrétan Sadiki albán maffiafőnökkel folytatott - minimum telefonos - baráti kapcsolatáról van szó) közül mindegyik sima koholmány. A főbíró soha nem beszélt és nem találkozott Sadikival, e nevet esetleg hivatalában hallhatta a titkosszolgálati tájékoztatás, vagy egy-egy lehallgatási engedély kiadása kapcsán. Tételezzük fel, hogy az ellene felhozott vádak az ő ellehetetlenítését és befeketítését szolgálták. Ha ez így lenne, képzett jogászként nagyon jól tudja, hogy egy rá- galmazási (büntető) eljárás során az arra illetékes szervek kivizsgálják az ügyet, és munkájuk nyomán arra a következtetésre is juthatnak, hogy Harabin tiszta, mint a ma született bárány. Ha ezt a büntetőeljárásban illetékes szervek kimondták volna, lett volna Harabinnak oka személyisége védelmét célzó polgári pert indítani, mert az ő presztízsét, jó hírnevét, társadalmi helyzetét döntötték romba. Csakhogy! E - szerinte - rágalomhadjáratot követően nemcsak miniszter maradhatott, hanem a kormányból való távozása után elfoglalhatta a Legfelsőbb Bíróság elnöki székét. Ami presztízsét és jövedelmét tekintve mégiscsak társadalmi csúcspozíció, amely- horribile dictu-még erkölcsi honorral is jár. Magyarán Harabinnak nemhogy a haja szála sem görbült, de olyan pozíciót foglalt el, amelynél magasabbat társadalmi presztízs tekintetében csak akkor foglalhatna el, ha ő lenne a köztársasági elnök. A főbírói poszt a társadalom szemében az államfői utáni második vonal, a kormánytagokkal, házelnökkel, főügyésszel (hogy Čentéš mit perelhetne ki?), alkotmánybírákkal egyetemben. Akkor mit is veszített a Sadiki-telefon nyilvánosságra hozatalával a főbíró? Hogy néhány napig magasabb volt a vérnyomása? Hogy napokig magyarázkodásra szorult? Hogy rosszul érezte magát? Nos, kedves főbíró úr, ez az önnéljóval kisebb posztokon lévő vezetőknél is benne van a fizetésben. A főbíróéban pláne. Lehet, hogya 125 ezereurójogos. Lehet, hogy a bírósági döntés kóser. De ilyen pénz kérni ezért minimum a szolidaritás hiányára utal e kis országban. Elfogadni pedig sima gazemberség. (P.S. E sorok írója megpróbálta kiszámítani, mennyit perelhetne Maiina Hedvig. Otthon található zsebszámológépének kapacitása nem volt rá elegendő.) Sokszor rossz helyen keressük a békét. Keressük egyáltalán? Muskátli és béke LAMPL ZSUZSANNA Harmadik emeleti erkélyemen valaki letörte a muskátli legszebb virágát, és nyomtalanul eltűnt vele. Talán egy galambnak eszébe jutott, hogy hiába röpköd föl-alá csőrében az olaj ággal, nincs béke a vüá- gon. Pedig de sokan szónokolnak róla. A kihantolásra váró Jasszer Arafat is azt mondta egy híres beszédében, „olajfaággal jöttem közétek...” A galamb már régóta gyanakodott, hogy nem az emberekkel van baj, mert azok mind békét akarnak, hanem az olajággal. Mennyivel megfelelőbb békeeszköz egy kicsattanó piros muskátlivirág, gondolta. És ellopta, mert a galamb is tudja, a cél szentesíti az eszkôžt. Vagy talán E.T., a földönkívüli biológus volt? Emlékeznek? Épp ilyentájt, Halloween éjszakáján igyekezett egy biciklikosárban a csészealj felé, amivel eljöttek érte az övéi. Hazament, de talán visszavágyott, hiszen volt azért itt néhány jó ember is. S ezen az éjszakán minden megtörténhet, olvasta egy alkoholreklámban. Tényleg! Gondolata erejével észrevétlenül leszakította a virágomat, majd feltűnés nélkül, úgy, ahogy volt, civilben elindult a temető felé, hogy ráhelyezze atyja, a nemrég elhunyt Carlo Rambaldi Oscar-díjas látványtervező sírjára. Észre sem vette, hogy rossz helyen jár, mert Pozsonyban ugyanúgy vigyorogtak a töklámpások, és ugyanúgy mindenféle gonosz szellemnek, boszorkánynak és egyéb rossznak öltözött népek járkáltak az utcán, mint Amerikában, ahol egyszer régen földet ért. Szegény, kereste a sírt, de csak akkor jött rá, hogy nem az USA-ban van, amikor hajnalban egy halálfejes alak, akit egy villogó szarvú, fehérre mázolt arcú nő támogatott, kiokádta magát az egyik sír tövében, és káromkodni kezdett szlovákul, mert a cipőjét is lehányta. E.T. fényesen dobogó szelíd szíve összeszorult. Haza, haza... Vagy talán csak egy kósza lélek volt, aki a helyét keresi. Azt is szokták mondani, hogy békéden lélek. Szegény. Az egyik erkélyről elcsente a felmosóvödröt és a tisztítóeszközöket, a másikról a száradó gatyákat, az enyémről a muskátlit, és ment, suhant tovább reménykedve, de hiába. Hiába gyűjtött össze mindenfélét, azt az egyet, a békét, a saját békéjét nem találta meg. Hol vagy, saját béke, sóhajtja kétségbeesetten, bele az egyre vadabban támadó jéghideg szélbe. A viharban leperegnek a muskáüi sziromlevelei. Pirosán kavarognak. A lélek megrendül szépségüktől, hirtelen úgy érzi, ezt kereste, de aztán a szirmokkal tovaszáll ez az érzés, s marad a bizonyosság, hogy ez sem a béke volt. Te béke, létezel egyáltalán?!! De az is lehet, hogy én voltam. Én törtem le a muskátlim legszebb virágát, és kidobtam úgy, hogy észre sem vettem. Talán épp a békén gondolkodtam. Azon, hogy sokszor rossz helyen keressük. Keressük egyáltalán? SA/VE Štefan Harabin egy 8 évvel ezelőtti autóbaleset - amelynek résztvevője volt - miatt is kártérítést akar, 25 ezer eurót. A biztosító szerint a baleset nem történhetett úgy, ahogy a résztvevők leírták. Az első szakértői vélemény a biztosítót igazolta, ám Harabin fellebbezett, és a második vélemény már neki kedvezett. Most azért akar kártérítést, mert az ügyész nem állította le rögtön az ellene folyó eljárást a biztosítási csalás ügyében, és ez traumát okozottneki.- 125 ezer euróért én olyan vak lennék, mint a vágány.
