Új Szó, 2012. november (65. évfolyam, 253-276. szám)

2012-11-02 / 253. szám, péntek

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2012. NOVEMBER 2. www.ujszo.com RÖVIDEN Deja vu klub Pozsony. A Pozsonyi Magyar Intézetben (Palisády 54.) november 6-án, kedden egy sokoldalú, színes egyéniséggel, Peter Lipával találkozhat a közönség. A legismertebb hazai dzsesszénekes várhatóan magyarul (is) válaszol a kérdések­re, ami csak azok számára lesz meglepő, akik nem tudják ró­la, hogy édesanyja Budapesten született. Lipa természetesen énekel néhány dalt a házigazda Deja vu zenekar kíséretében is. Kezdés 19 órakor, a belépés ezúttal is díjtalan, (juk) Letterman nézők nélkül New York. A Sandy hurrikán miatt a nagy amerikai tévés talk show-k menete is változott a héten. Jon Stewart és Step­hen Colbert törölte a keddi felvételt, David Letterman pedig üres stúdióban, nézők nélkül vette fel az adást, amire még nem volt példa a show történetében. Letterman vendége, Denzel Washington a vihar miatt sárga esőkabátban vonult be a stúdióba. Csúsztak a film- és a televíziós premierek is, és Bruce Springsteen is elhalasztotta New York állambeli kon­certjét. A filmes produkciók közül többek közt a Darren Aro­nofsky rendezésében, Russell Crowe főszereplésével készülő Noah munkálatai álltak le. Elhalasztották a Keira Knightley és Jude Law főszereplésével forgatott Anna Karenina díszbemu­tatóját is. A Broadway mellett a Carnegie Hall és a Lincoln Center is sötétben maradt, nem volt előadás a Radio City Hallban és a Metropolitan Operában sem. Utóbbi műsorán épp A vihar című Shakespeare-feldolgozás szerepelt volna Simon Keenlyside-dal a főszerepben. A Broadway League In­dustry szerint a színházak még azelőtt zárták be kapuikat, hogy a Sandy hurrikán lecsapott New Yorkra. (MT/juk) Digitalizálták Edison legkorábbi hangfelvételét Hangok az utókornak MTl-HÍR A zenei nagyhatalomnak számító Maliban a radikális iszlamisták betiltották a zenét Kuss legyen! Tinariwen, a harcos tuareg zenekar (Képarchívum) Washington. Digitalizálták Edison legkorábbi hangfelvéte­lét. A mindössze 78 másodper­ces hanganyag 1878 júniusá­ban készült St. Louisban Edi­son fonográfjának egyik bemu­tatóján. Szakértők szerint ez a legöregebb lejátszható felvétel, amelyen amerikai hang hallha­tó, és egyben az első rögzített zenei előadás. A hanganyag egy 23 másod­perces kornettszólóval kezdő­dik, majd egy férfihang ismé­telgeti két angol gyermekdal egy-egy sorát. A férfi kétszer is elneveti magát a felvételen, amikor bakizik a szövegben. A szakemberek szerint a fono­gráffal készített felvételekhez használt, és mindössze párszor lejátszható ónlemezek közül csupán néhány élte túl az el­múlt évtizedeket, és a megma­radt darabok közül mindössze kettőt lehet lejátszani: az egyik a schenectadyi múzeum, egy 1880-as felvétel pedig a Michi- ganben működő Henry Ford múzeum birtokában van. A schenectadyi intézmény egy connecticuti nőtől kapta az ónlemezt még 1978-ban, az Edison támogatásával létreho­zott General Electric Co. válla­lat alapításának 100 évforduló­ját ünneplő kiállítása számára. A múzeum kurátoraidén nyá­ron vitte el az ónlemezt a kali­forniai Lawrence Berkeley Nemzeti Laboratóriumba, amelynek kutatói az elmúlt években sikeresen digitalizál­tak korai hangfelvételeket. Az 1878-as felvétel helyreál­lításával a hangrögzítés törté­nelmének meghatározó lánc­szemét sikerült megőrizni. Ez a felvétel jelenti Edison első lé­pését azon erőfeszítései felé, hogy rögzítse a hangot és, ha csupán egyszeri, vagy kétszeri alkalommal is, de vissza is tud­ja játszani azt. Aki figyelemmel kíséri a jobb híján világzenének nevezett mozgalom fejlő­dését, bizonyára egyetért velem abban, hogy Mali igazi zenei nagyhatalom, számos nemzetközileg el­ismert előadóval. Ugyan­olyan szerencsés égöv alatti ország zenei szem­pontból, mint Argentína, Kuba vagy Jamaika. Épp ezért nyugtalanítóak a hí­rek, amelyek a napokban érkeztek onnét. JUHÁSZ KATALIN A radikális iszlamisták már­cius végén puccsal megdöntöt­ték az elnök hatalmát, és ellen­őrzésük alatt tartják az orszá­got. Bevezették az iszlám jog­rend, a saría szélsőséges válto­zatát: a tolvajok kezét levágják, a házasságtörőket halálra kö­vezik, megkorbácsolják azokat, akiket dohányzáson vagy alko­holizáláson kapnak. És a na­pokban betiltották a zenét is. Nem véletlen, hogy ellenőrz­ni akarják a kultúrának eme rendkívül népszerű szegmen­sét. „A zene a mi olajunk, ás­ványkincsünk” - monta még régebben a világhírű Toumani Diabaté, az első olyan előadó, aki a „világzenének” köszönhe­tően lett ismert Európában. A másik mali világsztár, Salif Ke- ita, az albínó énekes, akit gene­tikai rendellenessége miatt az ország egyik része szentként tisztel, másik része kiátkozott, több kollégájával együtt Fran­ciaországba költözött, mert megúnta a folyamatos szeká- lást. Néhány mali előadó is­mertsége már túl is lépte a vi­lágzene kereteit: ilyen a vidám affopopot játszó vak házaspár, Amaszerdou és Mariam, a nagy nyugati fesztiválok kedvenc énekesnője, Rokia Traoré, il­letve a „sivatagi blues” megal­kotója, a Tinariwen zenekar. Velük kissé bővebben is érde­mes foglalkozi, hiszen sikertör­ténetük szinte filmbe illő. Egy líbiai katonai bázison alakult a zenakar, felváltva használtak hangszereket és fegyvereket, sőt egy időben csak az összecsapások között, „szabad idejükben” zenéltek. Számos európai koncertet mondtak le azzal az indokkal, hogy a harcokban nagyobb szükség van rájuk, mint a szín­padon. Zenéjükre a nyugati kri­tikusok ragasztották a „sivatagi blues” matricát, egyébként nem sok köze van a blueshoz, leg­alábbis ami a dallamvilágot ille­ti. Az ugyanis nem a blues-, ha­nem a pentaton skálára épül. Sötét tónusú, komor muzsika, de távolról sem szomorú, in­kább valamiféle végtelenség ér­zetét keltő szikár lüktetés adja az alapot, amelyre az improvi- zatív, díszített-variált dallamok épülnek. A dalok szövegei pedig a függetlenségi törekvésekről szólnak. Ezért veszélyesek. Mi­vel Mali északi részén a tuare- gek sokáig önálló államért küz­döttek, ám végül ott is korábbi szövetségeseik, a radikális isz­lamisták vették át a hatalmat, jelenleg a Tinariwen zenekar sem koncertezhet. (2008-ban volt szerencsém élőben is halla­ni őket, ezért tökéletesen meg­értem az iszlamistákat. Ez a ze­ne ugyanis, - még szövegértés nélkül is - felforgató erejű, le­hengerlő, magával ragadó). Másik személyes kedvencem, Habib Koité is megérdemel leg­alább egy bekezdést. A gitáros- énekes-dalszerző a kilencvenes évek óta ismert Európában és Amerikában. Érdekes, hogy mi­közben társadalmi, politikai gondokról is énekel, inkább sze­líd, szép dalokba foglalja azo­kat, miközben az európai és amerikai zenében, például a rockban, a társadalmi problé­mákat kiveséző szövegeket álta­lában dühös zenével kapcsolják össze. Habib Koité mindenféle stílust kipróbált, a dzsesszt és a rockot is, egy időben híres nyu­gati gitárosokat próbált utánoz­ni. A Pink Floyd vagy a Genesis éppúgy hatott rá, mint a francia rock. Miután magába szívta a nyugati kultúrát, visszatért a gyökerekhez, és azóta szinte megállás nélkül turnézik Euró­pában, népszerűsíti a mali zenét. Bár a „mali zene” meghatározás nem jelent semmit, hiszen az or­szágban rengeteg különböző stí­lusú zenekar működik, általá­ban európai menedzsment irá­nyításával. Sokan közülük nem­zetközi hírnévre tettek szert, de komly gondot jelentenek példá­ul a foghíjas szerzői jogok. Sok a kalózfelvétel, így könnyen meg­eshet, hogy egy jó nevű muzsi­kus csóróként tengeti életét. A leggazdagabbak eddig azok voltak, akik dicshimnuszokat zengnek egy-egy esküvő, teme­tés, születésnap alkalmából. A gazdag családok szerződtették őket, hogy énekeljék meg, mi­lyen nagyszerű (volt) az egyik családtag, aztán adtak nekik egy Mercedest vagy egy házat. Ott annak továbbá a helyi muzsiku­sok, akik bárokban, klubokban játszanak. Gyakorlatilag őket hallgatja a mali ifjúság. A fővá­rosban, Bamakóban a tiltásig huszonnyolc rádiócsatorna mű­ködött, az országban pedig ki- lencvenhét. Ezek sugározták a helyi előadók felvételeit. Egyéb­ként pedig mindenütt jelen volt a zene. Minden utcai árus pult­ján bömbölt egy kazettás mag­nó, minden sarkon táncoltak. És most mindez veszélybe került. Aszélőséges iszlamisták által ellenőrzött, Franciaország nagyságú területen most csend honol. A zenészek többsége el­menekült a térségből a szom­szédos országokba. A legtöbb klub bezárt, koncerteket nem rendeznek. A menekült zené­szeket mi is támogathatjuk a Songs For Desert Refugees című mali válogatáslemez megvásár­lásával. Aki teheti, nézzen utána az interneten és rendelje meg, mert amellett, hogy jó ügyet szolgál, átfogó képet kap egy hallgatásra kényszerített ország gazdag zenei életéről. Egyelőre nem korlátozzák a Sixtus-kápolna látogatóinak számát, bár nem kizárt, hogy a freskó védelme érdekében hosszú távon rákényszerülnek erre Egy olasz kritikus „részeg hordának” nevezte a turistákat MTl-HÍR Róma. Jelenleg még nincs szükség arra, hogy korlátozzák Európa egyik legnépszerűbb idegenforgalmi látványossága, a Sixtus-kápolna látogatóinak számát, - közölte Antonio Pao- lucci, a Vatikáni Múzeumok igazgatója abból az apropóból, hogy pontosan 500 éve fejezte be Michelangelo a világhírű mennyezetfreskót. A terem a pápák magánká­polnája, itt tartják a konklávé- kat, a bíborosok pápaválasztó tanácskozásait. II. Gyula pápa 1512. október 31-én vecsemye keretében avatta fel a kápolnát, amelynek mennyezetfreskóján négy éven át dolgozott a mes­ter. A félévezredes évforduló alkalmából XVI. Benedek pápa is vecsemyét tart szerda este a S ixtus-kápolnában. Az 540 négyzetméteres alko­tás a világ legnagyobb egybe­függő freskója. Michelangelo a kilenc központi festményen Mózes első könyvének jelene­teit örökítette meg, köztük ta­lálható a freskó legismertebb részlete, Ádám teremtése. A statisztikai adatok alapján a Sixtus-kápolna ma a világ leg­látogatottabb helyisége. A ká­polnába évente ötmilliónyian lépnek be, a nyári turistasze­zonban naponta húszezren ke­resik fel. A világ leglátogatottabb helyisége (Képarchívum) Nagy vihart kavart a minap Pietro Citati olasz irodalomkri­tikus, aki az évforduló kapcsán az egyik nagy olasz napilapban közölt nyűt levelében élesen bírálta a turistákat, mert „ré­szeg hordaként” viselkednek a szent helyen. Szerinte a látoga­tók komoly veszélyt jelentenek a műalkotásra, amelyet káro­síthat a kilélegzett szén-dioxid és pára, a lábbelikkel behurcolt por, a nagy tömeg miatt meg­emelkedő hőmérséklet. Pietro Citati csak a legújabb a kritiku­sok sorában, akik azt követelik, hogy a Vatikán erőteljesen csökkentse a látogatók számát. Antonio Paolucci igazgató azonban kijelentette: sem a kö­zeljövőben, sem középtávon nem csökkentik a látogatók számát, bár előfordulhat, hogy hosszú távon limitálni kény­szerülnek a belépést. 1994-ben 14 évig tartó re­konstrukció eredményeként a kápolnát korszerű légkondici­onáló, páramentesítő és porszűrő rendszerrel látták el, az elmúlt 18 évben azonban tovább nőtt a látogatottság, ami rendkívüli módon leterhel­te a berendezéseket. A múze­umigazgató szerint egy „radi­kálisan innovatív” projektet dolgoztak ki a freskókat károsí­tó tényezők kiiktatására, és a rendszer körülbelül egy éven belül kész lesz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom