Új Szó, 2012. november (65. évfolyam, 253-276. szám)

2012-11-09 / 259. szám, péntek

www.ujszo.com . ÍZVILÁG ■ 2012. NOVEMBER 9. 1 .3 A népi kalendárium egyik legjelesebb ünnepe november 11., Márton napja: ekkora hízik meg a fiatal liba és forrik ki az új bor is. A hagyomány kimondja: „Aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik!” A Márton-napi libát a népi konyhában tisztítás után ki- zsigerezték, kívül- belül megsózták, bedörzsölték majoránnával, majd kemencében kisütötték. A sült húsosabb részéből illett a helyi papnak is küldeni, innen ered a „püspökfalat” elnevezés is. A szárnyas többi részét feldarabol­ták, a melléről levágták a húst, majd szemügyre vették a csontot. Ha fehér volt, fehér télre számít­hattak, azaz sok hóra és kemény időre. Ha a csontot szürkés színű­nek találták, sáros, piszkos tél volt várható. Ugyanígy, ha Szent Már­ton „fehér lovon”, azaz havazással kopogott, kemény, hosszú tél volt kilátásban, ha „szürke lovon” jött, esős, ha „barna lovon”, azaz száraz időben érkezett, hómentes telet jósolt. Manapság feledőben vannak nagyanyáink hiedelmei, sőt, a li­bahús is egyre inkább kiszorul a modern háziasszony asztaláról. Pedig ez a házőrzőnek sem utolsó háziállat igen sokféleképpen elké­szíthető, a régiek ezért is tartották oly nagy becsben. A belsőségek­ből ludaskása, a csontos részekből leves, a melléből különféle hideg­meleg sült, a combokból pecse­nye készíthető. A kövérjét és a bőrét kisütve ízletes libazsír nyerhető, amely­ben akár a májat is ki­süthetjük. A liba nyakát megtöltve ízletes, vendég­váró vagy ünnepi falatokat is készíthe­tünk, amit savanyú­sággal kínálhatunk. A sültekhez hagyomá­nyos párolt káposztát, esetleg krumplit adha­tunk, a libazsírt, teper­tőt pedig hagymával „illik” fogyasztani. Ha Márton-nap al­kalmából liba áll a házhoz, érdemes azt az utolsó dara­big felhasználni. A zsíros részeit vágjuk le, a májat külön téve áztas­suk hideg vízbe. A „kövérjéből” készítsünk tepertőt: vágjuk kicsiny, kö­rülbelül 2x2 centiméteres dara- lokra, majd lecsepegtetve tegyük :gy serpenyőbe olvadni. Annyi víz, amennyi rajta marad elég ahhoz, hogy ne süljön le, még mielőtt olvad­ni kezdene. Lassú tűzön süssük, különben a külseje megég, míg a közepe nyers marad. Akkor jó, ha roppanós és szép piros színű. A zsírból merjünk egy kisebb edénybe, tegyük vissza a tűzre, majd a leszárított májat tegyük bele. Lefedve süssük, így a kül­seje nem kérgesedik, nem kemé- nyedik meg. A kiszedett tepertőt pár percig hagyjuk hűlni, csak ekkor pergessük meg sóval, te­gyük félre, míg a máj elkészül. A kész májat is hagyjuk kicsit hűlni, így szépen szeletelhetővé válik. A májszeleteket a tepertő mellé téve, zöldhagymával, hagymával, para­dicsommal kínáljuk. A kisült zsírt hagyjuk majdnem kihűlni. Ekkor egy sűrű szűrőn keresztül öntsük tárolóedénybe. Sokáig eláll, ke­nyérre kenve is ízletes, de használ­hatjuk libazsíros pogácsához vagy ételek alá is. (ek) Libaaprólék-leves Hozzávalók: a liba csontos részei (a „kol­dusernyő”, amely a hátnak az a része, amelyen a sok kis csontocska található, a lábak, a szárnyvég, esetleg a nyaka, feje), 3 szál sárgarépa, 2 fehérrépa, 2 szelet karalábé, 3-4 szem bur­gonya, fél kg káposzta, só, bors, majoránna, petrezselyemzöld. A tálaláshoz tejföl. A levesbetéthez 6 kanál liszt, egy tojás. Elkészítés: A csontos részeket vágjuk kisebb darabokra, majd vízben tegyük fel főni. A zöldségeket pucoljuk meg, a répákat kari- kázzuk fel, a karalábét vágjuk kis kockákra. A káposztát gyaluljuk vékonyra, majd mindezt adjuk a leveshez. Lassú tűzön, fűszerezve főzzük, a végén húsleves tisztaságúnak kell lennie. Közben a lisztet keverjük ki a tojással, dobjunk hozzá csipetnyi sót, ha túl ke­mény lenne, adjunk hozzá kevés meleg vizet. Amikor a levesben az összes hozzávaló megfőtt, a galuskát szaggassuk a leveshez, szórjuk rá az apróra vágott petrezselyemzöldjét és a friss majoránnát. Ha szárított fűszert használunk, azt valamivel előbb tegyük a levesbe. Forraljuk fel, forrón, fehér kenyérrel, csípős paprikával kínáljuk. Sült libacomb ludaskásával Hozzávalók: 4 db libacomb, 1 fej vöröshagy­ma, 4 gerezd fokhagyma, 1 db alma, 5 dl vörösbor, libazsír, kömény, majoránna, borsikafü, bors, só. A kásához: 20 dkg rizs, 15 dkg libamáj, 10 dkg húsos szalonna, 10 dkg sárgarépa, 10 dkg petrezse­lyemgyökér, 10 dkg zeller, 1 fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagy­ma, 1 dl vörösbor, majoránna, borsikafü, só, bors. Elkészítés: Az alaposan megtisztított combokat bátran befűszerezzük és sózzuk. Tepsibe rakjuk, egy-egy evőkanálnyi libazsírt teszünk a combokra, ez bőven elég, mert a liba zsíros. A megtisztított hagymát és az almát durvára daraboljuk, a tepsibe szórjuk a combok mellé, majd felöntjük a vörösborral. Alufóliával befedjük a tepsit, és kb. 2-2,5 órán keresztül közepes hőfokon sütjük. Közben ellenőrizzük a puhaságot; ha szükségét látjuk, egy kevés vizet önthetünk alá. Az utolsó tíz percben fólia nélkül, picit nagyobb hőfokon szép pirosra sütjük. Közben a kásához a szalonnát és a vöröshagymát felkockázzuk (nem kell apróra) és üvegesre pirítjuk, majd rádobjuk a fel­kockázott májat és a feldarabolt zöldségeket. Amikor a máj elveszti nyers színét, hozzáadjuk a megmosott rizst, pár percig még pirítjuk, aztán befüsze- rezzük és felöntjük bő fél liter forró vízzel. Kis lángón addig forraljuk - közben kevergetjük —, amíg a víz el nem forr a rizs felszínéig. Ekkor hozzáöntünk egy deci vörösbort; és már lefedve készre pároljuk, mintha sima rizst készítenénk. „Kérem a következőt!" Rendelje meg fél évre az Új Szót! Ajándékba a közkedvelt magyar mesesorozat legjavát kapja (5 DVD, 39 rajzfilm)! ■ Az ajándék értéke: 20 € Az ajánlat 2012. november 30-ig tart. feli jtírt . ' txi • I * U ■ hi p*fL n—

Next

/
Oldalképek
Tartalom