Új Szó, 2012. október (65. évfolyam, 226-252. szám)
2012-10-26 / 248. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. OKTÓBER 26. Kertészkedő 15-i & % A hideget várják a tökök, azt szeretik, annak örülnek módfelett. Mi meg a töknek (Képek: Új Szó/Kertészkedő) Pozsgások, gumósok, érzékeny évelők Védett helyre hordjuk TANÁCS A fagyot nem tűrő évelők át- teleltetésére nagyobb gondot fordítunk. Egyeseket - muskátli, rózsanád (kanna), leander, begónia - abban az edényben, amiben voltak, nem bolygatva földjüket. Mindnek a szobahőmérsékletnél öt-nyolc fokkal alacsonyabb klíma felel meg, de többségük elviseli az öt-tíz Celsius-fok körüli hideget is. A nem túl világos, száraz adottságú helyiségek alkalmasak az átteleltetésre. Növénye válogatja, milyen gyakori és mekkora adag öntözés a megfelelő: a nedves földben nyugovóra tért rózsanádat hagyhatjuk teljesen kiszáradni, a muskátlinak elég háromhetente egyszer vizet adni, a leander a permetezést szereti, a begónia földje pedig legyen mindig enyhén nedves. Ha tehetjük, esővízzel öntözzünk, a víz hőmérséklete legyen a helyiségével azonos. Az edényben teleltetett növényt nem metsszük, majd csak tavasszal; kivételt a muskátlival szoktak tenni, de ennek át- teleltetési módjai sokfélék és szinte házanként változók. Itt is érvényes: ha kipróbált módszerünk bevált, újakkal ne kísérletezzünk. A gumós dáliákat is fölszedjük, nem kell az első fagyokat megvárnunk, így még lesz idejük szikkadni egyet. Szárukat a gumó fölött tíz centiméterrel vágjuk le, s így szárítjuk egy hétig, szellős helyen vagy zsinórra fellógatva. Utána nedves homokba vagy homokos földbe kerülnek, s tavaszig fagymentes helyen se kiszáradniuk, se rothadásnak indulniuk nem szabad. (a) KERTÜNK VIRÁGAI Teleltetés kint és bent Takarítunk, ültetünk, metszünk, komposztálunk Októberi teendők a kertben - 2. Jó az embernek a kertben, mert a szabad ég alatt zenét hallgat: a nyikorgó taligakerék, a cinkanna fülének koppaná- sa a peremén, az orgonabokorban szondírozó verebek és a kertközpontú filozófia egyéb akusztikai kellékei mind-mind a kedvünket keresik. ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS Az október másik fele a takarítások ideje. Mindent elrakunk, amire kint nincs szükség, vagy amire jövőre is szükség lesz, ezért nem tehető ki a téli időjárás viszontagságainak. Kihúzzuk a karókat és a virágok meg a növények alkalmi támaszait, leveregetjük róluk a maradék földet, s tavaszig száraz helyen tarjuk őket. A gondos kertész olyan, mint a gondos szakács: ahogy ez se főz mindent ugyanabban a fazékban vagy lábasban, a kertésznek is más-más karói vannak például a dáliák és a futóparadicsom részére, s ezeket nem keveri össze. Egyedül az akácfa szőlőkaró hegyes végét nem szükséges átitatva vízhatlanná tenni, mert tartós és szinte egy életre szól, a puha fából készült és törékenyebb lécek élettartamát az impregnálásuk évekkel növelheti. Ezeknek fölső részükből is befesthető egy tíz centiméteres rész; ha többféle színt használunk, az egyben a megkülönböztető jegyük is lehet. Kidöntögetjük a virágládákat és -cserepeket: ugyanebbe a földbe jövőre már úgysem volna jó ültetni. A fáradt és minden morzsájában kihasznált föld még egy utolsó nagy szolgálatot tehet: a komposzton elegyengetve. Ha az idén nemcsak ládában és cserépben, hanem lyukas vödrökben vagy dézsában is neveltünk egynyári virágot, különösen sok terméketlen földünk lett. A nagy mennyiségű kitermelt talajt mindenestől a komposztáló mellé halmozzuk - a benne levő növényi maradékokkal, gyökerekkel egybeszőtt földlabdákkal együtt -, s a hulló falevelekből fokozatosan gyűlő másik halommal váltogatva fokozatosan rétegezzük a komposztáló- ba. Egy réteg falevél, egy réteg föld; a növényi rész rétege lehet tíz centiméter vastag, földből elég két-három centiméter. Mielőtt elrakjuk őket, a megüresedett cserepeket és egyéb tárolókat is alaposan megtisztítjuk a földtől, s jó időben vagy jókedvünkben ki is súrolhatjuk, ezzel az esetleges áttelelő kártevőket is elpusztítjuk. Metsszük a rózsát, az elhalt tönkrészeket is óvatosan kitörjük a tőből, a rózsa- ágyást felássuk, a tövek közvetlen közeiét kapával lazítjuk. Az idősebb rózsatőnek a fagy ritkán árt, de azért semmiből sem áll földből kúpot húzni rá. Még szerencsésebb a körötte fellazított vagy kibontott földet tá- nyérszerűen elrendezni s annyi komposztot vagy trágyát lapátolni a tányérba, hogy a tövet is eltakarja. Jobb híján megteszi a nedves falevél is, földdel keverve vagy letakarva. A fagy és a majdani olvadás elvégzi a munka maradékát, s az értékes tápanyag tavasszal erőt ad a gyökérzetnek és az új hajtásoknak. A csírázóképességet gátló diófalevélnek sajnos sokkal rosszabb a híre, mint az egyéb fákról származóknak, ezért sokan sokféleképp igyekeznek tőle szabadulni. Rózsák talajtakarójának például eszményi (ugyanúgy szamócasorok közé, fagyérzékeny bokrok tövébe, gumósokra, és bizony: akomposztbais). Még telepíthető a legtöbb gyümölcsfa, a szőlő, az élő sövénynek vagy szoliternek szánt bokor. A gyümölcsfa gödre legyen a lehető legnagyobb és legmélyebb - pontosan akkorát ássunk neki, amekkorára erőnkből futja. Ha volt lehetőségünk megbízható forrásból, erre szakosodott faiskolából vagy hozzáértő kistermelőtől csemetét beszereznünk (merthogy csak így érdemes), akkor a kellő mennyiségű trágyáról is gondoskodjunk, mert szintén csak így érdemes. Fánk gyökerei ugyanis néhány éven belül fölélik a talaj erejét, s ennek pótolása később már körülményes. Trágya híján a komposzt is szóba jöhet, komposzt híján a jobb pihent föld. A trágya ne érintkezzen a gyökerekkel, a gödör betemetését a megfelelő karó leverése előzi meg. A szőlő, mivel gyökere nagyon mélyre hatol, ültetéskor nem igényel ekkora körültekintést, ráadásul ízét a talaj természetes összetétele is befolyásolja. A gyökeres vessző teteje valamivel magasabban legyen a gödör pereménél - erre végül legalább húsz centiméter magas földkúpot húzunk, a kupacolást elegyengetjük. A vessző fölé emelt piramisnak tavaszig ki kell tartania, akkor sem bolygatjuk, megvárjuk, míg a hajtás a meleg hatására kibújik s magától hozzászokik a fényhez. Egyedül a bokrok gödrét vagy árkát nem trágyázzuk, mert ezeknek nagyon érzékeny a gyökérzetük. A lényeg, hogy megéledjenek, ennek alapja a jól előkészített és beöntözött talaj. A bokrok tövét ráérünk később trágyázni, amikor már növésnek indultak. Végül: a kertész mellesleg szakács is. Főz magára - ez a legkevesebb, hiszen a kertje ezért is van. Most, hogy az utolsó paradicsomot és paprikát is leszedte, estére rottyant egy jó kis lecsót. De inkább jó sokat, holnapra is jusson, (g) ÚJ SZÓ-AJÁNLÓ Nagy kupac istálló- vagy tyúktrágya jár az évelőknek. Amelyiknek még a nyáron elszáradt a lombja (pl. Jézus szíve és a többi korán virágzó), azt csak körültakaríljuk, az esetleges gyomoktól megszabadítjuk, s ráöntünk egy vödör trágyát. Amelyiknek már fásodik a szára (flox, pünkösdi rózsa), azt előbb tőből a földig levágjuk, s aztán kapja a maga vödör trágyáját. Több gondunk ezekkel nem is lesz: a trágya vagy a komposzt védelmet nyújt nekik, s tavasztól tápanyagot. Lila akácunkat (vagy valamilyen rokonát) csak akkor trágyázzuk, ha idén nem nyílt. Ha magról ültettük, ez sem segít, el kell érnie az iskoláskort (hat év), csak utána fog. Ha nyüt, nem trágyázzuk. Mind a lángvirág, mind a bazsarózsa szaporítható most, tőosztással. Utóbbit semmiképp se ültessük hat centiméternél mélyebbre, mert sosem fog virágozni - s szintén kell neki két- három év, hogy virágot is hozzon. Most nagyon jól szaporítható tőosztással az összes ámyéktűrő évelő virág, (o)
