Új Szó, 2012. október (65. évfolyam, 226-252. szám)

2012-10-20 / 243. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. OKTÓBER 20. Kultúra 9 Október utolsó hétvégéjén Pozsonyi Dzsessznapok - két színpadon huszonegy produkció A torok mint hangszer Dianne Reeves, a legnagyobb név A Kool and the Gang napjainkban (Fotók: képarchívum) Az már most elmondható az idei Pozsonyi Dzsessznapokról, hogy a vokális dzsessz jegyében zajlik majd. Talán soha nem hívtak még meg ennyi énekest és énekes­nőt erre a nagy múltú fesztiválra, mint idén. STR1EŽENEC SÁNDOR Vizsgáljuk meg tüzetesebben a 38. évfolyam rendkívül gaz­dag vokális felhozatalát. A legnagyobb név kétség kívül Dianne Reeves. Ő abszolút szu­persztár a dzsessz világában. Hogy mástne mondjak, 2001 és 2003 között egymás után há­romszor jutalmazták Gram- my-díjjal. A negyediket 2006-ban kapta a Jó estét, jó szerencsét című filmben énekelt daláért. Szerepet is vállalt a filmben, stílszerűen egy dzsessz- énekesnőt alakított. Dianne Re­eves az Ella Fitzgerald-, Sarah Voughan-vonalat viszi tovább, magas szinten, lenyűgöző szuggesztivitással. Az olasz Mario Biondi a soul- jazz stílus jeles, ha nem az egyik legnagyobb alakja. Zenei karreijének fényesebb napjai 1988-ban kezdődtek, amikor Ray Charles koncertjein, afféle nyitóprokukcióként kapott sze­replési lehetőséget. Az If című albuma hároszoros platinale­mez, és együtt dolgozott Chaka Khannal és az Incognito együt­tessel is. Pozsonyban nyolctagú zenekar kíséri. Grace Kelly, az amerikai fil­mes ikon és hercegnő névro­kona elsősorban szaxofonos, de koncertjein az énekelt ré­szek legalább olyan fontosak, mint a szaxofonszólók. Ő a fia­tal generáció egyik legtehetsé­gesebb képviselője, már 12 éves korában saját albumot je­lentetett meg. A ma is csupán húszéves művésznő aktuális, Grace című albumának anya­gával koncertezik. S a vokális ínyencségek foly­tatódnak: látható lesz Simone Kopmayer Ausztriából, a fran­cia Pierre de Trégomain és a török énekesnő, Elif Cagar, aki az Egyesült Államokban sajátí­totta el a szakma csínját-bín- ját. A hazai színeket Lucia Lužinská képviseli a fesztivá­lon, cseh szomszédainktól pe­dig Petra Vlková érkezik zene­karával. Még Till Brönner trombitás is énekel néhányszor a Pozsonyba szánt produkcióban, pedig őt az­tán tényleg elsősorban instru­mentális tekintélynek tartja a szakma. A másik hangszervirtu­óz a lengyel szaxofonos, Zbigni- ev Namyslowski, akit fiatal te­hetségek kísérnek majd. Emil Viklický, a nemzetközileg is is­mert morva zongorista-feno- mén nem először lép színpadra a Pozsonyi Dzsessznapokon. Róla köztudott, hogy szívesen, gyak­ran és bátran nyúl a morva nép­zenéhez, dzsesszes arculatot adva a régi dallamoknak. Az idei rendezvény sem ma­radhat nagyzenekari produkció nélkül, ezúttal a svájci The Lu­cerne Jazz Orchestra prezentál­ja a manapság is közkedvelt bigband-hangzást. És az évek során megszok­hattuk már, hogy a harmadik napon a könnyedebb hangzás, a populárisabb stílus is teret kap. Idén sem lesz ez másképp. A múlt század nyolcvanas éve­inek abszolút sztárzenekara, a slágerlistákon és a diszkókban is szépen teljesítő Kool And The Gang végre nálunk is fellép. Bár a funky megújítóinak te­kintjük őket, zenéjük nyomok­ban dzsessz-elemeket is tartal­maz Chat) a pozsonyi fesztivál zárónapján, persze megint a vokálokjegyében. Mindent összevetve: érde­mes jegyet váltani erre a ren­dezvényre, amely október 26 és 28 között zajlik az Incheba kiállítási központban, két szín­padon, 21 prokukcióval, meg­annyi stílust felvonultatva. A részletes programot megtalál­ják a fesztivál honlapján (www.bjd.sk), a jegyeket pedig az ismert jegyirodákban. Parti Nagy Lajos a rozsnyói Könyvkuckóban olvasott fel legújabb magyar meséiből A nyakunkon terpeszkedő hatalomról A Nagy felolvasóParti (Kmotrik Péter felvétele) AMBRUS FERENC Rozsnyó. Nekem másfél éve mindig a legújabb, az Élet és Irodalom Páratlan oldalán heti rendszerességgel megjelenő legújabb Part Nagy-mese tetszik a legjobban. Mert nem szép-e a legfrissebbek egyikének e rész­lete? : „Egyszer volt, hol nem volt, awót, hogy I. Fülkefor ügön szerette a jeleket, vót reá­juk füle, több es. Ezér vót kerál, hogy azt óvasson ki belőlök, amit csak akar. Hogy példájul új törvények világa gyün Ejrópa fe­le, annak penig első parancso- lattya nékünk szól, kik a turulba születtünk : az erős népek erő- söggyenek, a gyöngék meg hull- janakszéjjelabüdös csipába.” A Fülkefor és vidéke - Magyar mesék címmel idén könyvbe gyűjtve is megjelent szövegek­ben a kiváló költő, író „fantaszti­kus nyelv-elmozdító talentu­mának a stilizált népies mesebe­széd formájában adott keretet” ­jellemezte az alkotót Radnóti Sándor esztéta. S ez, a mai ma­gyarországi közéletre komiku­sán reagáló Parti Nagy Lajos le­het akár félelmetes is, annak, aki fél a szavaktól és gondolatoktól. Nem létező, kitalált nyelven folyik a hatalom fricskázása úgy, hogy a magyar nyelv zseniális mestere legtöbbször valódi ne­vükön nevezi a fülkeforradalom fő embereit (I. Fülkefor kivéte­lével, de csak kitaláljuk, kiről van szó?! Mert a kerál, az azért kerál! Ez kétségtelen. De med­dig? És mit hagy maga után? A rozsnyói Könyvkuckó- produkció másfél órás, szerző­vel való beszélgetés, könyv- bemutató előtt, közben egy- egy fiatal hangszeres tehetség játszik, mások pedig felolvas­nak a terítékre kerülő műből. Most is majdnem így volt: a he­lyi Pál-Baláž zenészdinasztia egyik legifjabb tagja Amadé gi­tározott, de a felolvasást Parti Nagy Lajos vállalta. A jelenlé­vők nagy szerencséjére és örömére. Sokkal, de sokkal jobb volt az ő tolmácsolásában hallani a legtöbbször irreális­nak tűnő, de mai, valós állapo­toknak görbe tükröt állító szö­vegeket. Ahogyan Radnóti Sándor szavaival: „Parti Nagy Lajos hétről hétre teszi nevet­ségessé a nyakunkon terpesz­kedő hatalmat. Hazafias szö­vegei a köztársaság üdvét szol­gálják. A helyreállítandó ma­gyar köztársaságét.” FULVIDEK B-oldal PUHA JÓZSEF Járási László énekes látszó­lag megint a nulláról kezdte. Pedig szakmai szemmel néz­ve volt két emlékezetes pró­bálkozása, amiket a közön­ség, úgy tűnik, elfelejtett. Jelentkezett a Megasztár­ba. A tehetségkutató történe­tének nevetséges döntése volt, amikor a zsűri a harma­dik sorozatban a műsorból szerinte kilógó előadóknak megálljt parancsolt, de kü­löndíjasoknak kiáltotta ki őket. Lacit és négy énekes­nőt. Nesze semmi, fogd meg jól! Pontosabban egyetlen hozadékként a dalaik megje­lentek EP-n. Hősünk Jó úton járnék című szerzeménye az Indygo zenekarának CD-jén is helyet kapott Betmen cím­mel. Az egyszerű hangsze- relésű lírai felvétel kilóg a sorból. Az Indygo bő öt évvel ké­sőbb, tavaly tavasszal a Csil­lag születikben mutatkozott be. Laci zenésztársakkal is lemaradt a döntőről. Az együttes főleg a versenynek köszönheti, hogy nagyleme­zét egy vezető kiadó gondoz­za, de mire napvilágot látott, az előzmények tulajdonkép­pen feledésbe merültek. A zenekart érdekes kettős­ség jellemzi. Az öt szépfiú a videoklipjeivel elsősorban a tiniket célozza meg, nyilván őket is szeretné a rajongótá­borában tudni. A közösen komponált dalokat és Járási szövegvilágát azonban az érettebb gondolkodásúak tudják igazán élvezni. Az In­dygo velős tartalmú, fülbe­mászó, gazdagon hangsze­relt popzenét játszik. A CD a rendkívül erős, sztereotípiák­ról szóló Budapest poétája című szerzeménnyel indul, amelyet Ady Endre verse, A Hortobágy poétája ihletett. „Bárkire néznek az emberek, mindről rögtön tudják, hogy az izmosak a diszkóba men­nek, és értékesebbek a csúnyák.” A formáció az indu­ló szintet a továbbiakban nem tudja megugrani, de a többi zeneszámmal sincs gond. „Sok gyűjtögetés, és semmi hegedű, élni egy életen át kell, mennybe menni egyet­len pillanat. Hát mért a halál­tól félsz?” - hallható a Han­gya című felvételben. Magya­rán: a komoly dolgokat is la­zán kell venni, ez az album legfontosabb üzenete. Talán jobb lett volna, ha a zenészek olykor kilépnek a jófiús imizsből. Még a fura című Buzi ez a dal is ártatlan, sőt egy másik változatban, Szupi ez a dal címmel is elkészült. A CD címének története van. Az együttes a Csillag szü­letikben előadott két szerze­ményéről Fáy Miklós zsűritag azt mondta, olyanok, mintha egy lemez B oldalára készül­tek volna. Jó nekünk, ha ilye­nek a B oldalas dalok! Értékelés: »###Q _ __________________ RÖVIDEN Búcsú a Megszakadt énektől Pozsony. Ezen a hétvégén, vasárnap ér véget a Szlovák Nemzeti Galéria idei legnagyobb, a Megszakadt ének - Szo­cialista realizmus 1948 és 1956 között című kiállítása. A nemzeti galéria e nagyszabású tárlatán a szocialista realiz­musnak a szocreálra korlátozott időszakát és annak váloga­tott ikonikus anyagát mutatja be. Ettől az anyagtól búcsúz­nak több eseménnyel, köztük szombaton 15 órától, illetve vasárnap ugyancsak 15 órától Alexandra Kusá kurátori veze­tésével tekinthetik át az anyagot az érdeklődők. Szombaton 16 órától a galéria mozitermében levetítik az első csehszlo­vák mesefilmet, a Božena Nemcová meséje alapján 1952-ben forgatott Büszke hercegnőt. A vasárnapi progra­mot is mozizás zátja, a városközponti Lumiére moziban az ötvenes évek szocialista építését dokumentáló szlovák film­terméséből látható összeállítás. (tb) Játékfilm készült az Antarktiszon London. Először forgattak játékfilmet az Antarktiszon. A hamarosan debütáló horrort a brit déli-sarki kutatóállomá­son dolgozó skót dokumentumfilmes, Kirk Watson készítet­te. A film stábja és szereplői is a kutatók közül kerültek ki. A forgatókönyvet Matt Edwards orvos írta, ő volt a sminkes és a kellékes is. Művért például ételfestékből, lisztből és szörpből kotyvasztott. A sztori a kutatóállomás 14 dolgozó­jának sorsát követi, akiket egy gyilkos üldöz. A BBC online szerint a South of Sanity (Józanságtól délre) című filmet már próbálják eladni az amerikai piacon. Watsonnak hat­éves tapasztalata van a déli-sarki munkában, tudósokat ve­zet a gleccsereken, és mászó technikákra tanítja őket. Átéli, sötét időszakban a kutatóállomáson dolgozók szabadidejü­ket szórakoztató elfoglaltságokkal töltik, így született meg a film ötlete is. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom