Új Szó, 2012. október (65. évfolyam, 226-252. szám)

2012-10-19 / 242. szám, péntek

www.ujszo.com ÍZVILÁG ■ 2012. OKTÓBER 19. 1 .1] A cukor igen sokféle formában van jelen az életünkben. Mást használunk főzéshez, sü­téshez, gyümölcsök eltevéséhez, más kerül a kávéba és másféle cukorral ízesítjük, deko­ráljuk az elkészült desszerteket. tes hadjáratok­ról hazatérők meséltek az új fűszerről, hiszen a cukrot akko­riban fűszernek tekintették Ara a bors, a sáfrány és a fahéj értéké­vel vetekedett, és igen ritka vendég volt még az úri háztartásokban is. A 14. században Szicília és Spa­nyolország látta el cukorral Európát, bár a két nagy exportőr mellett kisebb ültetvé­nyek is akadtak A 15. század elején Ciprus, Madeira és a Ka­nári-szigetek is besegített a cukor teltről származó példányt, amit Hispaniola szi­getén telepített le. Ez olyan jól sikerült, hogy 1509-ben már jövedelmező cu­kortermelés folyt a térségben. Cortes 1520-ban Mexi­kóban honosította meg a cukornádat, s az ültetvények nagyon hamar meghódították Perut, Brazíliát, Kolumbiát és Venezuelát is. Az Újvilágban termelt cukornád feldolgozásához nagy M anapság már inkább kerü­lendő rossznak tekintjük, de a fogyasztott éte­leink jelentős részében még mindig ott lapul. Hozzáállás kérdése, hogy ellenségnek tekintjük-e a cukrot, annyi azonban bizonyos, hogy fo­gyasztása csak mértékkel javasolt. A cukor igen régóta jelen van az emberiség konyháján. A mézzel, gyümölcsökből nyert szirupokkal édesítő ókori emberek számára a cukornád új dimenziót nyitott meg. Az Indiában őshonos cukornádat előbb a perzsák ismerték meg, nekik köszönhetően jelent meg az egyip­tomiaknál, akik továbbfejlesztették a cukor tisztítását, kristályosítását és finomításának eljárását. Egyiptom­ból a cukor átterjedt Eszak-Afrikába, ahonnan az arab hódítókkal együtt eljutott a spanyol félszigetre és Szi­cíliába. Itt a 10. században kezdték kialakítani az első cukornádültetvé­nyeket, ezzel egy időben pedig cu­kormalmokat is építettek. A cukornádat Nagy Sándornak is sikerült felfedeznie, i. e. 327- ben talált rá és hozta magával a Földközi-tengerhez. Ekkor vált ismertté az ókori Görögországban. A megmaradt feljegyzések sze­rint az ókori görögök és rómaiak inkább gyógyszerként, mintsem édesítőként tekintettek a cukorra. Dioscorides görög gyógyszerész sze­rint a saaharum jót tesz a beleknek, nyugtatja a gyomrot, és ital formá­jában használ a beteg veséknek és a hólyagnak is. Nyugat-Európa csak all. században fedezte fel a cukrot, amikor a keresz­előállításába. A középkor nagy felfedezései vi­szonylag hamar megváltoztatták a cukor történetét. Az Újvilág meghó­dításával a cukortermelés egészen új dimenzióba lépett. Kolumbusz már 1493-ban ültetett cukornádat a Ka- rib-térségben, majd második útjára is magával vitt néhány Kanári-szige­mennyiségű munkaerő­re volt szükség. A kérdést 1512-től kezdve Afrikából elhurcolt rabszol­gákkal oldották meg. A 16. század elejére a cukortermelés a szubtrópu­si és trópusi Amerika legjövedelme­zőbb iparágává vált, míg az európai termelőket tönkretette a rabszol­gamunkával, olcsón és tömegesen előállított amerikai cukor. A nádcukorfogyasztás európai di­adalútjának a 19. század elején lett vége: a napóleoni háborúk idején az angolok elvágták az öreg kontinenst az Újvilágból érkező ellátmánytól. A megoldás szerencsére már készen állt. 1747-ben Andreas Marggraf német tudósnak sikerült cukort ki­nyernie a cukorrépából. Az első, ré­pára specializálódott cukorgyár már 1801-ben megépült Címemben (a mai Lengyelország területén). A gyár beindítása mellett a répa ne­mesítésén is dolgoztak, hogy minél magasabb cukortartalmúvá váljon. A kontinentális zárlat feloldása után ugyan ismét szabaddá vált az út az amerikai nádcukor előtt, akkorra azonban Európa gyakorlatilag ön­ellátóvá vált - bár a világ cukorter­melésének mintegy 70%-a nádból származik, az öreg földrészen máig a répacukor viszi a prímet. A cukor nem tartalmaz vitamino­kat vagy ásványi anyagokat, magas a kalóriatartalma. Túl sok cukor fogyasztása elhízáshoz, különféle szív- és érrendszeri betegeségekhez vezet, a túlzott fogyasztás hozzá­járul - egyebek között - a cukor- betegség kialakulásához és a fogak szuvasodásához. A háztartásokban a cukrot leg­többször édességek készítéséhez használjuk, de a cukor megjelenik a pékárukban (itt az élesztő mun­káját segíti, még az alapvetően sós süteményeknél is), a gyümölcsös ételekben és a különféle édes italok­ban. A készen vásárolt termékek kö­zött a legmagasabb cukortartalma a különféle üdítőknek és a gyári édes­ségeknek van, de a legtöbb húsból készült termékben is találkozhatunk cukorral, (mindmegette) ÖTLETKONYHA Narancscukor Hozzávalók: 1/4 csésze frissen facsart (vagy 100%-os) narancslé, 1 tk szárí­tott narancshéj vagy 1 ek friss narancshéj, 1 csésze cukor. Elkészítés: Melegítsük elő a sütőt 200. Kisebb serpenyőben közepes lángon, lassú tűzön melegítsük fel narancslevet, és addig főzzük, amíg a keverék nem kezd tapadni a kanálhoz. Tegyük a cukrot a kézi mixer táljába, és óvatosan, kicsi­nyenként adjuk hozzá a na­rancslevet, miközben közepes sebességgel keverjük a masszát. Innentől azután kreatívak lehe­tünk: töltsük a narancsos cuk­rot hőálló formákba. (Tökéletes megoldás például a szilikon bonbonforma. De használha­tunk sütőlapot is, amelynek kb. a negyedére simítjuk centi vastagon a masszát, majd megfelelő alkalmatossággal - hablappal, késsel - a kívánt méretűre rácsozzuk, és a da­rabkákat óvatosan eltávolítjuk egymástól. Igaz, így kevésbé lesznek szabályosak.) Süssük az előmelegített sütőben legalább 15 percig. Hagyjuk teljesen kihűlni, utána szedjük ki a formából és tároljuk légmente­sen záródó edényben. Tea ízesítéséhez kiváló. CUKORFAJTÁK - MIKOR MELYIKET? Cukorrépából nyert cukrok Kristálycukor A legszélesebb körben használt, háztartásokban legelterjedtebb cukor. Főzéshez, sütéshez, kon­zerváláshoz és italok ízesítéséhez egyaránt használjuk. Sütőcukor Finomra őrölt kristálycukor, amelynek előnye, hogy kisebb szemcseméretének köszönhe­tően könnyen olvad. Főzésre, sütésre kiválóan alkalmas, kifejezetten ajánlott piskóták, krémek készítéséhez. Kockacukor A kocka formára préselt kris­tálycukrot jóformán csak italok­hoz használják. Tömbjellege miatt csak meleg folyadékban olvad. Porcukor Finomra őrölt kristálycukor, amit piskótákhoz, habcsókokhoz és hasonló sütemények készítésé­hez, illetve az elkészült sütemény dekorálására használnak. tőle. Bizonyos esetekben nem melasszal, hanem cukornádból kinyert sziruppal vagy karamel- lel színezik, ízesítik a cukrot. Sötétbarna cukor Ebben a cukorban magasabb a melasztartalom, mint a sima barna cukorban. Lágyabb, ned­vesebb cukor, ami kifejezetten jól illik csokoládés, csonthéjas édességekbe, de a kávét, teát, kakaót is plusz ízárnyalattal gazdagítja. Kandiscukor Nagy kristályokból álló cukor, ezért nehezen olvad. Létezik fehér és barna kivitelben is. Nagyon jó forró italokhoz, főleg teákhoz. Befőzőcukor Kristálycukor és zselésítő anyag keveréke, de tartósítószert nem tartalmaz. A zselésítés jól jön lekvárok készítésénél, a befőzőcukorban levő pektin jól keveredik, és nem árt neki a hő sem, mint a hagyományos zselatinnak. Jégcukor Préselt kristálycukorból készül. Tökéletesen alkalmas sütemé­nyek és édességek dekorálására, mivel a sütés során nem olvad meg, magas hőmérsékleten is megtartja a formáját. Süvegcukor Ahogy a kockacukor egy adott egységet képvisel, úgy a lassan már csak emlékeinkben létező süvegcukor is. A préseléssel előállított süvegek általában negyedkilós tömbökben kaphatók. Lekvárok, szörpök, forró italok nagyobb mennyiségben való előállításához használható. Barna cukor A finomítatlan cukor színét és aromáját a cukorgyártás során keletkező melléktermékkel, a melasszal adják meg. A melasz nem csak színesebbé és gazda­gabb ízűvé teszi: ha nagyobb mennyiséget adnak hozzá, a cukor ragacsossá, nedvessé válik Nádcukrok Nádcukor Cukornádból kinyert kikris­tályosított cukor, amelynek finomítása után a cukorrépából nyert cukorral megegyező ered­ményt kapunk. Felhasználása azonos a répacukoréval. Barna nádcukor Finomítatlan nádcukor. Kifejezetten alkalmas forró italok ízesítésére és sütemények készítésére. Ebbe a csoportba tartozik a mostanában igen népszerű guyanai Dememrara, illetve a barbadosi, nedves és melaszban igen gazdag Muscovado.

Next

/
Oldalképek
Tartalom