Új Szó, 2012. október (65. évfolyam, 226-252. szám)
2012-10-15 / 238. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. OKTÓBER 15. Vélemény És háttér 5 Boldog népség vagyunk, mert megengedhetjük magunknak, hogy egy Nobel-díjon vigadjunk Az EU békegalambja Miután a Nobel Békebizottság múlt heti döntése után minden valamirevaló ítész körberöhögte magát, elmorfondírozott azon, micsoda társaságba került (Al Gore, Gorbacsov vagy éppen Arafat), aztánmegpróbálta kitalálni, vajon milyen elvek, elgondolások alapján született meg a döntés. Álljunkmeg egy pillanatra és próbáljukmeg komolyan venni az Európai Unió Nobel-békedíját. LOVÁSZ ATTILA UgyeAlfrédNobel végakarata szerint a díjat annak kell kapnia, aki a legtöbbet tette a béke fenntartásáért. Itt és most ne arról bölcselkedjünk, érték-e a béke. Hiteltelen lenne, mert a béke, mint érték, nagyon nehezen értékelhető egy olyan kontinensen, ahol a lakosság kétharmada még puskalövést sem hallott. Mondjuk a jugoszláv államok lakói talán valamivel több felvilágosítást adhatnának arról a helyzetről, amikor nem tudni, lelőnek-e, megerőszakolnak, lágerbe dugnak, vagy csak simán éhezünk és félünk. Akinek a béke nem érték, itt hagyja abba az olvasást, mert e sorok íróját lökött demagógnak tartj a majd. Az unió és annak jogelődei alapvetően azért alakultak, mert a II. világháború után néhányjö- vőmodellező államférfi eltöprengett azon, vajon a társadalom haladásának útján feltétlenül fontos-e egymás öldöklése. Mivel azt szerették volna elérni, hogy a világ legjobb életkörülményeit kínáló európai kontinens (kultúrájával, politikájával, ideológiáival) ne legyen véres háborúkszíntere, beindult az azóta már sokszor elemzett, dicsért és elmarasztalt integrációs folyamat. Most van EU, feltehetően nem egy hosszú időre változatlan felállásban, s ez az EU bizony komoly garanciája annak, hogy nem esünk egymás torkának. Tehát annak is, hogy euroszkeptikus kollegáim nagy valószínűséggel holnap is szkep- ticizálhatnak kedvükre, mert családjuk nem fog gyertyafénynél fázva és éhezve a harcban elhunyt apukáért imádkozni. Ennyit azért írjunk az EUjavá- ra, és ne röhögjük ki a Nobel Bizottságot, ahol talán mégsem félkegyelmű futóbolondok döntenek. Ilyentájt arra sem fölösleges időt és újságpapírt pazarolni, hogy belegondoljunk: a válság által (is) gerjesztett föderációs A béke, mint érték, nehezen értékelhető olyan kontinensen, ahol a lakosság kétharmada még puskalövést sem hallott. szándékoknak van-e jövőjük. A globalizált vüágban, ahol Európa technológiai és termelési fölénye a múlté, vajon Kína, az arab világ, a ki tudja mikor feltörő India többmilliárdos erejével szemben tárgyalópartner-e a még az erős és gazdag Németország, Nagy-Britannia vagy Franciaország külön-külön. Arról nem is beszélve, mekkora tintapaca a térképen egy Magyarország vagy Szlovákia méretű kis állam. Félmilliárd ember gazdasági, politikai, kulturális (ezt külön hangsúlyozva) és katonai ereje viszont számottevő, komoly partnernek tekinthető és ezért biztonságot (horribile dic- tu: BÉKÉT) szavatoló tényező. Már akinek a béke érték. Azt se felejtsük el, hogy kisebbségi létben mindig nagyobb biztonságban élnek az emberek egy szövetségi, nagy államalakulat területén, mint egy nemzetállamban, mert még az autonómia oly kívánatos bevezetése sem menti meg a kisebbséget egyrészt az etnobizniszben garázdálkodó önnön képviseletétől, másrészt pedig a mindenkori számbeli többségtől. Ha a kisebbségi agenda nem a nemzetállamok belügye, hanem szövetségi jogkör lesz, akár Brüsszelben, vajon annyira rosszabb lesz e lap olvasóinak? Nem inkább fordítva? Boldog népség vagyunk mi, mert megengedhetjük magunknak azt a luxust, hogy tehetségeinket kikészítsük (ezt csak úgy mellesleg), Nobel-díjasainkat lenézzük (ezt már konkrétan), és most egy Nobel-díjon vigadjunk. Hangsúlyozom, boldog egy népség vagyunk. Míg szánkra nem fagy a mosoly.- Akkor se leszünk sokkal jobb helyzetben, ha sikerül kiúsznunk egy görög szigetre. (Peter Gossónyi rajza) Szlovákiában is kötelezővé kellene tenni a rendszeres rákszűrést Saját érdekünkben PÉTERFl SZONYA A statisztikák könyörtelenek: Szlovákiában évente 30 ezer embernél diagnosztizálnak daganatos megbetegedést, és sajnos egy év alatt 12 ezren belehalnak a kórba. A betegek fele nő, és közülük évente hatezer mell-, vastagbél- vagy méhnyakrákban hal meg. Pedig ha időben elmentek volna az ingyenes (egészségbiztosítók által térített) szűrővizsgálatra, tovább élhetnének, hiszen a rák kezdeti stádiumban jól gyógyítható. Nem csoda, hogy a Rákellenes Liga idén is a betegség korai felismerésének fontosságára hívja fel a lakosság figyelmét. És mert a WHO szerint a rák járványként terjed, a hagyományos októberi rákellenes hetet rákellenes hónappá bővítette. Abban a reményben, hogy főleg a lányok, asszonyok, de a férfiak is - saját érdekükben - szűrővizsgálatra mennek. A hazai szakértők szerint évente 790 nő mellrákban (az újonnan diagnosztizáltak száma 2423), 239 méhnyakrákban hal meg (627 új diagnózis), és egyre nő a vastag- és végbélrákosok száma. Évente 1411 új beteg, 796 elhalálozás. Szerintük szervezett szűrővizsgálatok bevezetésével a kedvezőtlen statisztikák megfordíthatok. Bebizonyosodott ez már számtalan országban, ahol demokrácia ide vagy oda, kötelező a szűrővizsgálat. Az állami egészségpolitikáért felelősök ugyanis kiszámították, hogy érdemes pénzt áldozni a megelőzésre. És nem csupán a közismerten jóléti északi országokban, hanem Szlovéniában, Csehországban és Lengyelországban is megteremtették a rákszűréshez szükséges anyagi hátteret. Nálunk is kötelezővé kellene tenni a szűrést. Hogy lesznek, akik megkérdőjelezik a döntést? Biztosan. De hát az állam rendeletekkel, törvénnyel kötelez bennünket sok mindenre, az egészségügyben pl. arra, hogy évente egyszer felkeressüka fogorvost. A kormány pénzhiányról beszél, miközben az elemzők szerint több tízmilliós megtakarítást eredményezne a kötelező rákszűrés bevezetése. De amíg erre sor kerül, gondoljunk arra, hogy a betegségek korai felismerésével önmagunkat védjük. JEGYZET Jók vagyunk! VERES ISTVÁN Köszönöm, köszönöm, kedves barátaim! Annyi meddőnek tűnő igyekezet után végre észbe kapott a norvég parlament, és odaítélte nekem (is) a Nobel-békedíjat. Pedig az utóbbi időben már kezdtem elbizonytalanodni. Múlt kedden például hideg közönnyel kerültem ki az egyik bevásárló-központ bejáratánál az akciós zoknikkal tömött nejlonszatyron civakodó idős nénit, és az őt ráncigáló biztonsági őrt. Utána a parkolóban szó nélkül elmentem a piros Mazdába beletolató kék Audi sofőrje mellett, aki durva szitokszavakat kiabált a másik sofőrnek, ahelyett, hogy inkább önvizsgálatot tartott volna. Nehéz kimondani, de az utóbbi hetekben már alig érdekelt a kontinens békéje. Épp jókor jött tehát az elismerés - új lendülettel vetem magam ismét a béketeremtésbe. Az anyagi elismerés ugyan nem nagy, de mindenképpen hozzátesz az élményhez. Meg hát a többiekre is gondolni kell, hisz nem egyedül lakom ezt az uniót. Ha igaz, amit mondtak, hogy a díjjal járó nyolcmillió svéd koronát centekre váltják és repülőgépből szétszórják a tagállamok felett, akkor én még örülhetek is, hogy nekem pont egy ötcentes jutott. Tegnap találtam meg a stadion mellett. Remélem ezzel, hogy mindannyian díjazottak lettünk itt Szlovákiában is, elgondolkodunk valamelyest azon, mit is jelent nekünk ez az egész Európai Unió, meg hogy a tagjai lehetünk. Van eurónk, amit könnyebb költeni, mint korábban a koronát, meg vannak uniós alapjaink, amit ugyan kevesel- lünk, de elkölteni a felét sem tudjuk. Ha meg mégis, akkor visszakérik a rossz pályázatok miatt. Meg ott van a schengeni övezet, amelyben lejárt útlevéllel is utazhatunk, mert nem nézi senki.. Meg a zöldségtermeléssel sem kell már bajlódnunk, hisz behozzák nekünk olcsóbban külföldről. A nádcukor a világpiaci árához képest ugyan drága, mert nem vagyunk jóban Kubával, de hát istenem, mindent azért mi sem akarhatunkjó dolgunkban. De ami a legjobb ebben az egész uniósdiban, az a biztonság- érzet, hogy valaki rajtunk tartja vigyázó szemét. Szegény dédapáink, ha ezt tudták volna, nem hetven, hanem százhetven évig élnek örömükben. De hát erre valahogy nem gondoltak. Esterházy Péter szerint azért, mert nem mertek. „.. .aztán, hogy a német után bejön az orosz, arra nem is mertek gondolni, arra meg, hogy az orosz után nem jön be senki, mégis majdnem olyan, mintha itt volna valaki, no, arra meg végképp nem” - írja a Harmonia Caelestisben. Most meg egyszer csak megkapjuk a Nobel-békedíjat. Még jó, hogy megmondták, miért, mert magunktól rá nem jöttünk volna. De így most már minden oké. Alighanem jók vagyunk. Nagyon jók! FIGYELŐ Stop Zágrábnak? Az Európai Unió bővítésének leállítását sürgeti a Bundestag, a német törvényhozás alsóházának elnöke, aki szerint Horvátországot sem lenne szabad felvenni a közösségbe. Horvátországnak jövő július 1-jén kellene csatlakoznia. Norbert Lammert a Welt am Sonntagban megjelent inteijúban hangsúlyozta: szem előtt kell tartani Románia és Bulgária felvételének tapasztalatait, és komolyan kell venni az Európai Bizottságjelentését, amely szerint a jugoszláv utódállam „még nem érett a tagságra”. Ugyanakkor az EU sem alkalmas a bővítésre - tette hozzá. Először az euróválságot kell megoldani, s utána új tagokat felvenni. A kereszténydemokrata politikus úgy véli: a válságot az integráció elmélyítésével kell kezelni. Valamennyi euróövezeti tagországban közös költségvetési- és pénzügyi politikát kell bevezetni, költségvetési fegyelmet és államadósságcsökkentést előíró paktumot elfogadni, és a közösség büntetné a tagországok rossz államháztartásipolitikáját. Cameron hallgat Éles ellentétben a legtöbb európai vezető eufóriájával David Cameron brit miniszterelnök demonstratív módon nem nyilatkozott a No- bel-békedíj odaítéléséről az Európai Uniónak. Megfigyelők szerint hallgatása tükrözi a britek bonyolult viszonyát Európához és az unióhoz, egyben fényt vet arra a nyomásra, amely a brit eurosz- keptikusok részéről nehezedik rá. A konzervatívok egyik euroszkeptikus parlamenti képviselője, Bill Cash utalt arra, hogy Cameron saját pártjában milyen bírálatokra számíthatna, ha pozitívan nyilatkozna a Nobel-békedíj- ról. A díjjal kapcsolatban azt a hasonlatot említette, mintha egy bukott filmet Oscarral jutalmaznának. (MTI)