Új Szó, 2012. szeptember (65. évfolyam, 203-225. szám)
2012-09-18 / 215. szám, kedd
www.ujszo.com UJSZO 2012. SZEPTEMBER 18. Vélemény És háttér 7 A politikus kifejezés a sorozatos botrányok hatására is szitokszó lett a köznyelvben Emberközeli idiotizmus Ugyan már pár napja megvan annak, hogy IgorMatovič fecskendőtűket borított Martin Poliačik fejére azért, mert az véleménye szerint a drogokat propagálta egy inteijújában, de az eset szimbolikusan is jelzi azt az irányt, amerre a szlovák politika tart. A politikusok új generációjától jobbára csak látványos megoldásokra telik, szakmai munkára nem. TOKÁRGÉZA A politika folyamatosan változik, annak köszönhetően, hogy az új korok és generációk felmerülő problémáira új pártok és politikusok adnak választ. Különösen igaz ez Szlovákiára, ahol a pártrendszer nagyon ingatag, a semmiből jött, majd egy kiugróan sikeres időszak után eltűnt a HZDS, hasonló sors várhat az SDKÚ-ra is, de a Smer is csak tizenkét éve része a politikai életnek. A szlovákiai választások jellegzetessége továbbá, hogy választási ciklusonként egy-két új politikai párt is bekerül a parlamentbe, ezek könnyen találnak támogatókat az aktuális kereslet és kínálat függvényében. A márciusi választásokon az Egyszerű Emberek volt az „új párt”, két évvel korábban a Szabadság és Szolidaritás, valamint a Híd. A körülmények, a gazdasági helyzet és a társadalmi viszonyok változásával azonban a pártok hívószavai is megváltoztak. Mivel a gazdasági válságra nehéz egyszerű, közérthető (és legfőképp működő) megoldásokat találni, más kampányszlogenek kerültek előtérbe. Az egyik ilyen varázsjelszó az emberközeliség: annak a célnak a kommunikálása, hogy egy adott párt az egyszerű választópolgárok egyszerű igényeit fogja képviselni. Az új, radikális témákat felvető, modern módon kommunikáló SaS, valamint a gondoskodó államért síkra szálló Smer mellett hangsúlyosan az Egyszerű Emberek mondanivalójának része ez a téma, újabban pedig az SDKÚ is néppárti babérokra tör. Alapesetben az - egyébként elég homályos - emberközeli jelző azt jelenthetné, hogy az adott párt a választópolgárok mindennapi problémáira igyekszik választ találni, de nem Szlovákiában. Itt ugyanis az emberközeliség a politikusok számára elsősorban viselkedési mintával párosul. Ennek folyománya, hogy az emberközeli politikusok úgy viselkednek, mint az egyszerű emberek, nem feltétlenül a választóik érdekeit védik. A pártoktól függetlenül alkalmazott egyszerű emberként való megnyilvánulás az oka a parlamenti viselkedéskultúra rohamos romlásának, amely aztán az olyan akciókban csúcsosodik ki, mint Matovič mindenféle értelem és hozzáadott érték nélküli fecskendőesője. A politikus kifejezés az utóbbi időben a sorozatos botrányok hatására is szitokszó lett a köznyelvben. Elvtelen, megalkuvó, az egyenes beszédet kerülő személyeket értünk rajtuk, akik csak a saját hasznukat hajtják. A modem politikusok válasza egyáltalán nem tűnik jobbnak: az ország ugyanis semmire sem megy kompromisszumokra látványosan képtelen, útszéli módon („egyenesen”) viselkedő, sztereotípiákat hangoztató vezetőkkel. Az országot nem, legfeljebb a haragosok számát lehet így gyarapítani. Nem látszik, miből lesz gazdasági növekedés, miért javulna a versenyképesség Álreform visszalépésekkel HORBULÁK ZSOLT A Világgazdasági Fómm legújabb értékelése alapján mindenkinek látnia kell, hogy Szlovákia gazdaságával komoly gondok vannak. A felmérés után két kérdésre kell választ keresni: hogyan jutottunk idáig, és mit teszünk a helyzet javításáért? Robert Fico kormánya első pillantásra jogosan háríthatja el a felelősséget. Mivel fél éve van hatalmon, stratégiai döntéseinek eredményeit még nem lehet elemezni. A fómm értékelése így sokkal inkább az előző kormány tehetetlenségének a bizonyítéka. A Radičová-kabi- netet ugyan nem menti fel, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy annak idején az egyik legnagyobb kihívása az első Fi- co-kormány által hagyott törmelékek eltakarítása volt. Kár tehát a Smemek a vállát vono- gatnia, a jobboldali koalíció csak bő másfél évig állt a kor- mányrúdnál, ezért a jelenlegi helyzet kialakulásában a baloldalnak a megszokottnál jóval nagyobb szerepe volt. Felesleges azonban a múlton rágódni, a második kérdés fontosabb. Tud-e a kormány korrigálni? A nyáron bemutatott 22 pontos csomag átfogónak tekinthető, ellenben a Bokroscsomaghoz való hasonlítása túlzó, eufemisztikus. Magyar- ország pénzügyminisztere 1995-ben arra kapott megbízást, hogy állítsa meg az eladósodást és konszolidálja a költségvetést. A feladatát nemcsak úgy hajtotta végre, hogy megszorított, hanem át is alakított. Több-kevesebb sikerrel képes volt jelentős reformokat levezényelni, amelyek megalapozták a későbbi fejlődést. Szlovákiában nem ezt látjuk. Azt be kell ismemi, hogy takarékoskodni kell, adókat és járulékokat is kell emelni, de hogy miből lesz gazdasági növekedés, és hogy miből tudna nőni a foglalkoztatottság, egyszóval miért javulna a versenyképesség, nem látszik. Bokros Lajos a reformok kritikus tömegét emlegette, a Fico-csomagban viszont ebből kevés van. A szolgálati nyugdíjak átalakítása reform, de a kisvállalkozók vagy a megbízási szerződéssel dolgozók járulékemelése nem, még ha a közterhekhez való jelentősebb hozzájámlásuk akár indokolt is. A hazárdjátékok vagy a dohányám magasabb adója szintén elfogadható, de önmagában ez sem reform. A nyugdíjrendszer megváltoztatása pedig egyenesen visszalépés. Az igazi reform a közbeszerzések átláthatóbbá tétele lenne, de paradox módon már az is, ha a magán-egészségbiztosítók megmaradnának. Az egyetlen pozitívum az, hogy nincsenek kivételek, a terhek növelése különböző módon, de minden réteget és szektort érint. A kormány intézkedései azonban aligha javítják a versenyképességet. KOMMENTAR Az új magyar többség NAGYANDRÁS Rég nem látott dolog történt a múlt héten Magyarországon: a magyar kormány meghátrált egy kívülről jövő kritika miatt. Magyarországon a nőknek sikerült az, ami már hosszú ideje senkinek. Ez idáig a magyar büntető törvénykönyvben nem szerepelt a családon belüli erőszak mint tényállás, ennek megváltoztatásáért a civilek nemrég aláírásgyűjtésbe kezdtek, s miután összejött mintegy 100 ezer aláírás, a parlamentben vitát kezdeményeztek az ügyben. Mivel a jobboldali, keresztény-konzervatív felfogásba talán nem fér bele az a tény, hogy egy magyar ember veri otthon a feleségét, aki fellázad ellene, a magyar kormányoldal próbálta elmeszelni a kezdeményezést. Hiába szerepel több európai ország jogrendjében, még a szlovákban is a családon belüli erőszak mint fogalom, a magyar kormányoldal ezt nem kívánta követni. A parlamenti vitát éjszakára tette, hogy ne is figyeljenek a kérdésre, így próbált volna az egésztől megszabadulni. Talán sikeres is lett volna a próbálkozás, ha a kormányoldal néhány politikusa s egyik vezérszónoka nem lő túl a célon. Varga István szerint „azzal kellene foglalkozni, hogy ebben a társadalomban ne egy vagy két gyermek szülessen, hanem három, négy vagy öt gyermek. Es akkor lenne értelme annak, hogy jobban megbecsülnénk egymást, és fel sem merülhetne a családon belüli erőszak”. Magyarán azt javasolta a magyar nőknek, hogy inkább szüljenek, ne nyavalyogjanak. Ez volt az a mondat, mely sok mindenkinél kiütötte a biztosítékot, s azon túl, hogy Vargát a nők első számú közellenségévé tette, végül a fideszes képviselőnőket is aktivitásra serkentette, akik állítólag eredetileg nem értettek egyet a kezdeményezéssel, de végül beálltak a sorba, és meggyőzték a kormányfőt is. A történet itt happy enddel is végződhetne, esetleg Varga képviselő kaphatna egy komolyabb dorgálást. De úgy tűnik, Magyarországon sem minden egyszerű. Elkezdődött egy új hét, s bizonyos magyar politikusok, most éppen a kisebbik kormánypárti KNDP-ből azt kezdték magyarázni, hogy a család szent magyar szó, az erőszak szóval nem is szabad kapcsolatba helyezni egy törvényben. így a családon belüli erőszakot ők inkább a párkapcsolaton belüli erőszaknak keresztelnék át. Ez már annyira durva, hogy az olvasóra hagyjuk a konzekvencia levonását. Természetesen nem mondhatjuk azt, hogy a magyar társadalom többsége ilyen lenne, mint a fideszes és a KDNP-s képviselők egy része, sőt. Ez az eredetileg apolitikus téma többséget hozott létre Magyarországon, rengeteg poszttal, cikkel, tüntetéssel, videóval. A lényeg pedig az, hogy e többség előtt a kormánytöbbségnek is meg kell hajolnia. TALLÓZÓ OLASZSAJTÓ Békezarándoklatként értékelte XVI. Benedek libanoni látogatását az olasz sajtó, mely szerint az egyházfő politikai véleményt is mondott a közel-keleti helyzetről. „Csodálatos volt a fogadtatás. A libanoni út mérlege abszolút pozitív. A Szentatya látogatása Libanont és az ország egyensúlyát szolgálta. A pápa abékezarándokavolť’-jelen- tette ki Federico Lombardi atya a La Repubblica napilap tudósítójának, miután a pápa visszatért Rómába. A L'Av- venire, az olasz püspöki kar napilapja vezércikkében kiemelte: XVI. Benedek látogatása a vallások közötti együttélés példájaként mutatta fel a „libanoni modellt”, amely „könnyűvé teheti a párbeszédet és békét, amely a Közel- Keleten lehetetlenségnek tűnik”. A katolikus napilap szerint a libanoni látogatás XVI. Benedek2006-os regensburgi útjának jelképes folytatása volt. A Regensburgban Mohamed prófétáról mondott „legjelentősebb és leginkább félreértett pápai beszéd az iszlámmal való párbeszéd feltételének nevezte a nyugati világnak a keresztény gyökerekhez való visszatérését”. Bej rútban a pápa továbblépett azt hangoztatva, hogy „a hit és az értelem közötti párbeszéd az alapja a vallások közti különbségek elfogadásának”. A Vatican Insider hírportál szerint hiába hangoztatta a Vatikán, hogy XVI. Benedek egyházfőként és nem politikusként ment Libanonba, a pápa már a Bejrútba tartó repülőú- ton is határozott politikai véleményt fogalmazott meg, amikor az arab tavasz forra- dalmairólaztmondta, ügyelni kell, hogy a szabadságvágy „ne feledkezzen meg a toleranciáról”. A Szíriái harcok kapcsán a pápa „súlyos bűnnek” nevezte a fegyverkereskedelmet, és libanoni beszédeiben kerülte, hogy „legitimálja vagy áldását adja” a Bas- sár el-Aszad elnök megbuktatásáért küzdő felkelőkre, a fejleményekre várva. Ennél politikusabb magatartás el sem képzelhető - jegyezte meg a Vatican Insider. (MTI) Szöveg nélkül ([ubomír Kotrha karikatúrája)
