Új Szó, 2012. szeptember (65. évfolyam, 203-225. szám)

2012-09-18 / 215. szám, kedd

8 Kultúra-hirdetés ÚJ SZÓ 2012. SZEPTEMBER 18. www.ujszo.com Elhunyt Tiszai Nagy Menyhért Református lelkész, festő, író, zenész. Nem hiszem, hogy sokkal több férne bele egy életbe. És mégis. Református lelkész volt. Harminchárom éven át szol­gált Kisgéresben, tette a dol­gát. A gyülekezet - habár nem mindenben értett egyet vele - szerette. Megpróbálta felráz­ni a helyi közösséget, sikerült is, bár nem mindig úgy, aho­gyan szerette volna. Vitában állt önmagával, az egyházzal, Istennel... Festő volt. Amint meg tud­ta fogni a ceruzát, már rajzolt. Képzőművészetet szeretett volna tanulni, de ez a vágya nem teljesült. A prágai refor­mátus teológián végzett. A rajzolás, a festés azonban so­sem hagyta nyugodni, ma­gánórákra járt, neves prágai művészektől tanult. A festé­szet volt az élete. Alapítója volt a Ticce Bodrogközi és (1944-2012) Ung-vidéki Alkotóművészei Társulásának. Később Ma­gyarországon létesített alko­tóműhelyt, Aranyosapátiban, Csarodán. Festményei sok fa­lon ott díszelegnek Európá­ban, sőt a tengerentúl is. író volt. Költő. Rímekbe, versekbe foglalta gondolatait. Első kötetét, a Te Láttad Uram... címűt barátai adták ki 1993-ban, majd 1998-ban bő­vített kiadásban, 2003-ban magánkiadásban jelentek meg T. Nagy Menyhért válo­gatott imádságai, Veled Uram címmel. Alig néhány hete lá­tott napvilágot a Versek és Prózák című kötete. Tiszai Nagy Menyhért ze­nész volt. A gitár és a mando­lin, a furulya és a zongora, a templomi orgona is megszó­lalt a keze által. Magyar nép­dalok, virágénekek, zsoltárok két hanghordozón is megje­lentek: Régi dalok és Refor­mátus énekek Csarodáról. Menyhért jó ember volt. Szerette az embereket, teljes szívéből. Hálás vagyok, hogy a barátja lehettem. Bodrogközi ember volt, a Tisza, a Bodrog, az élet szerelmese. Elment. Tiszai Nagy Menyhért te­metése holnap 15 órakor lesz a kelet-magyarországi Csa- roda községben. Ivanega Iván Átadták a Színikritikusok Díját Budapest. Tizenöt kategóriában osztották ki az elmúlt évad legjobb teljesítményeiért a Színikritikusok Díját. A legjobb elő­adás a Katona József Színház A mi osztályunk című produkció­ja volt (r.: Máté Gábor). A Radnóti Színház négy díjat kapott, köztük a legjobb rendezés díját (Zsótér Sándor: A Vágyvilla­mos) . Kováts Adél a legjobb női, Fekete Ernő a legjobb férfi fő­szereplő díját kapta. A Pintér Béla Társulat produkciója, a Kai­sers TV, Ungarn kapta a legjobb független előadás díját, a ben­ne szereplő Stefanovics Angéla a legjobb női mellékszereplő. A Nemzeti Színház Hamletjében nyújtott alakításáért Rába Ro­land kapta a legjobb férfi mellékszereplő díját. A legjobb új ma­gyar dráma a Bányavirág lett (írta Székely Csaba). A teljes lista itt található: www.kritikusceh.wordpress.com (MTI) A Puding Pani Elvisovej zenekar tagjait nem érdeklik a szlovák-magyar ellentétek Régi motorosok Az egyik legnépszerűbb szlovák zenekar, amely­nek koncertjei garantál­tan teltházasak, bár­mekkora is legyen az a ház. A magyar billentyűssel műküdő csapat két tagjával, Miloš Rabitinnalés Ungvölgyi „Pino” Péterrel beszél­gettünk az elmúlt tizen­hét év változásairól, ar­ról, hogyan fogadják őket Magyarországon, és mit gondolnak rólunk, szlovákiai magyarokról. N. MOLNÁR JUDIT Egyszeri projektként in­dultatok 1995-ben. Ennek immár tizenhét éve. Mi vál­tozott ez alatt a bandában, il­letve a szlovák zenei szcéná- ban? Miloš: Minden! Pino: Mi nem is igazán érez­zük, hogy ennek már tizenhét éve. Azt hiszem, hogy nagyon sok nem is változott a kezdetek óta, mi tulajdonképpen az ele­jétől fogva nagyjából tudtuk, hogy milyen irányba szeret­nénk menni, és abba az irányba mentünk. A szlovák színtér szerintem egy kicsit változott. 1995-ben még kevés volt a fi­gyelemre méltó együttes, ma­napság már egy csomóan van­nak, és sokkal jobbak, mint ak­koriban. Miloš: Az elmúlt tizenhét évben a hazai színtéren min­den megváltozott és ugyanúgy a zenekar életében is. Ézt a ti­zenhét évet minimum három zenei ciklusra lehet osztani. Az egyszeri projektből többszöri lett. Ami megváltozott: többet játszunk, állandóan játszunk, és ahogy Pino is említette, egy­re több a banda, és így a szcé- na is színesebb lett. Mi ezt be­lülről éltük meg és láttuk, ho­Tizenhä éve vannak a pályán gyan alakul. Szerintem egyre jobb és jobb. Jelenleg több mellékvál­lalkozásotok, side projekte­tek is van, egyikőtök Prágá­ban él. Hogyan sikerül így az új számokat rögzíteni, és összehozni a próbákat? Pino: A side projektek csak amolyan lazaságok. A próbá­kon lenyomjuk a record gom­bot, és senki sem tudja, mi fog történni. Valami mindig törté­nik, úgyhogy egyelőre minden kedvezően alakul. Miloš: A próbáink úgy néz­nek ki, hogy „egy, kettő, há­rom, négy...” és megyünk! Az utóbbi időben kevesebb volt belőlük, mert a nyári szezon­ban sok volt a koncert, a feszti­vál, nem tudtunk olyan hosszan a stúdióban lenni, de szeptembertől egyre több és több próba van. Ismert zenekarnak számí­totok Szlovákiában és Cseh­országban. Mi a helyzet Ma­gyarországon? Miloš: Magyarországon már játszottunk néhányszor. A fő­városban talán négyszer, aztán néhány másik városban, mint Veszprém vagy Debrecen. Bu­dapesten történt, hogy az em­berek ráadást kértek, kiabál­ták, hogy „vissza, vissza, vissza!”, és mi visszamentünk, nagyon meglepetten és boldo­gan, hogy azt kérik, folytassuk a koncertet. Nekem úgy tűnik, hogy a magyar rajongók ízlése nem áll távol attól a zenétől, ami Szlovákiában is népszerű. Pino: Pontosan úgy van, ahogy Miloš elmondta, játszot­tunk már a Corvintetőn és az A38-as hajón is, a legfontosabb budapesti koncerthelyszíneken. Szeretnénk többet és többet ját­szani Magyarországon, mert amikor ott játszunk, magyar ze­nekarnak érezzük magunkat. (Képarchívum Mit gondoltok a szlo­vák-magyar viszonyról és a Szlovákiában élő magyarok­ról? Miloš: Számomra ez nem probléma. Kassai vagyok, ma­gyarok között nőttem fel, ma­gyarok között vagyok a mai napig, és ez számomra szuper. Tavaly részt vettem a Bánkitó fesztiválon, Magyarországon, és nagyon tetszett. A probléma persze létezik, de nem szá­momra. Nem tudok magyarul, de mindig szívesen megyek Magyarországra. Szerintünk ez egy politikailag generált ellen­tét, egy nagy marhaság. Mik a terveitek a közeljö­vőre nézve? Pino: Hát, nem tudom, hogy beszélhetünk-e már erről... Készülünk egy meglehető­sen nagyszabású projekttel no­vemberre, de ez még titok. Annyit viszont már most el­árulhatunk, hogy szuper lesz! fiMßt;M‘OMaorszdgj Szívélyesen meghívjuk egy kelet-morvaonzági és Dini kerületi sétára. Prof. Ch. Madl, a dél-ausztriai Niederosteterreich- Werbung főnöke rendezvényeikkel elsősorban a városlakókat szeretné megszólítani: Szeptember29-30.: Pielachtali somlakoma Kulináris élvezeteket, színes zenei műsort, italkóstolókat, valamint a termésünnep és a zenei ruházat ünnepi megko­ronázását kínálja az érdeklődők számára. Pielachtal lakosai rendkívül büszkék italaikra, amelyeket a helyiek Dimdlnek (húsos som) hívnak. Az ünnepségek kihagyhatatlan része a Frankenfels im Mostviertel-i búcsú. Szeptember 30.: Gyalogosan Hochreitbe Ha gyönyörű kilátásra, mezőgazdasági tradíciókra, termé­szetes, parasztos finomságokra és vendéglátásra vágyik, ne hagyja ki a Göstling melletti hochreiti 5 vagy 8 km-es gyalogtúrát, amely feltárja az alpesi földművelők történel­mét és kultúráját. A túra udvarházból udvarházba vezet, amelyekben találkozhat egyes régi kézműipari ágazatokkal, mint a fametszés, csipkeverés, kosárfonás, s emellett jó zene és a helyi házi különlegességek várják a túrázókat. A gyermekek a parasztudvarban állatokat láthatnak, megismerkedhetnek a fafaragással, gyapjúfilceléssel, és szénakazalba is ugrálhatnak. A dél-ausztriai rendezvényekkel kapcsolatbanrészletes tá­jékoztatást olvashat a www.dolne-rakusko.info honlapon. tusaiigs-«- í ... *?.**•"*- j'"l ■ ■ - 1 Ez az országrész a gyönyörű környezetéről, érdekes műemlékeiről és élő népi hagyományairól híres. A természetbarátok, a gyalogtúra és a kerékpározás hívei meg a sízők kies helyeket találnak itt. A történelem iránt érdeklődők a Nagymorva Birodalom emlékeit, várait, kastélyait, fontos zarándokhelyeit, sőt a mo­dern architektúra és a népi építmények sokaságát is megcsodálhatják. Kelet-MorvaorSzágban még élénken ápolják a morva, hanák, valaá hagyományokat, bemutatóik nemcsak turistalátványosságok, hanem a Slovácko, Valašsko, Zlín és Luhačovice környéki régió életének hiteles részei. Ezt a helyet egész évben látogathatja, mindig talál itt valami újat. A vidék egyik fontos városa Luhačovice, Csehország negyedik legnagyobb, Morvaország legnagyobb fürdőhelye. Elsősorban légúti, emésztési problémákkal és a kóros elhízással küzdő betegeket ápolnak itt. Hat gyógyforrása, köztük a legismertebb a Vincentka hozta el a fürdőváros számára az ismertséget. Luhačovice arculatának alakításához Jurkovič, a híres szlovák architektus is hozzájárult a maga utánozhatatlan, megismételhetetlen alkotásaival. Kroméfiz, a műemlékek, iskolák, művészet és a kultúra városa, de gyakran hanák Athénnak nevezik, a Morava középső folyásánál fekszik. Történelmi központja kulturális nemzeti műemlék, és az érseki palotája kertjeivel 1998-tól UNESCO világörökség része. iiniRiiiRip HhRhnH RE 120598

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom