Új Szó, 2012. szeptember (65. évfolyam, 203-225. szám)
2012-09-13 / 212. szám, csütörtök
www.ujszo.com UJSZO 2012. SZEPTEMBER 13. Vélemény és háttér 7 Vlagyimir Putyin elnök visszatért a néhai szovjet politbüro gyakorlatához A darvak mernek nem repülni Orosz bloggerek azon agyainak, mi lesz azoknak a szerencsétlen dar- vaknak a sorsa, amelyek nem ismerték fel az ügy politikai jelentőségét, és nem követték a darunak beöltözött Putyint. Az orosz elnök nemes egyszerűséggel az ellenzékét hasonlította azokhoz a gyenge madarakhoz, amelyek képtelenek vezetőjüket követni. MAL1NÁK ISTVÁN Fotóztatta már magát tigrisvadászként, lóháton, medvével, csónakban, vadászgépben - amikor kampány volt. Ez most nincs, akkor pedig mire kellett a sárkányrepülős akció, amelyből világhír lett: nincs médium, amely legalább egy fotó erejéig be ne számolt volna róla. Pedig a válasz egyszerű: figyelemelterelés. Az utóbbi napokban volt néhány hátborzongatónak tartott bejelentése. Putyin nemrégiben kifejtette: olyan mértékű áttörést kell végrehajtani Oroszország újrafel- fegyverzésében, mint amilyet Sztálin rendelt el az 1930-as években, ezért az elkövetkező tíz évben az orosz állam 23 ezermilliárd rubelt, minden korábbinál nagyobb összeget fordít a fegyverkezési programra. A nyári parlamenti szünet előtt elfogadtatott három olyan törvényt, amelyek megroggyantot- ták az „orosz demokráciát”. Szigorították a büntetéseket a nem engedélyezett tüntetéseken való részvételért. Korlátozták az internet szabadságát. Szigorították a civil szervezetek működéséről szóló törvényt: a külföldi finanszírozású nem kormányzati szervezeteknek „külföldi ügynökként” kell regisztráltatniuk magukat. A parlamenti szünet után pedig egy rendelettel véget vetett annak a politikai tandemnek, amelyet Medvegyev kormányfővel az utóbbi négy évben - fordított felállásban - alkotott, ugyanis magához vonta számos olyan állami konzorcium és médium főnökének kinevezési jogát, amely eddig a miniszterelnökhöz tartozott. Korábban érvényesült egyfajta munkamegosztás, az elnök felelt a kül- és biztonságpolitikáért, míg a gazdaságot a kormányfő felügyelte. Putyin most magához ragadja a gazdaság felügyeletét is, a stratégiai fontosságú ágazatokat (például a hadiipart) már eddig is ő ellenőrizte, nemrég pedig a jövedelmező olajipart is kivonta Medvegyev hatásköréből: a bizalmasát, Igor Szecsint nevezte ki a Rosznyefty óriáscég elnökévé, és stratégiai fontosságúnak minősítette a konszernt. Egy orosz politológus a néhai szovjet politbüro gyakorlatához való visszatérésről beszélt, a német Der Spiegel pedig azt írta, megkezdődött a színtiszta diktatúra kiépítése. Nyíltan, leplezetlenül, már a látszattal sem törődve, mint korábban az „irányított demokrácia” nyakatekert elméletének a köztudatba ültetésével. A televíziók mellett most már Putyin ellenőrzi az írott sajtó kilencven százalékát azáltal, hogy ő fogja kinevezni a két valamirevaló hírügynökség, a RIA Novosztyi és az ITAR- TASSZ vezérigazgatóit is. Közben Európa is elkezdhetett aggódni - már vasárnap -, amikor Putyin mosolyogva kijelentette, nincs kereskedelmi háború Oroszország és az Európai Unió között a Gazprom elleni versenyfelügyeleti vizsgálat miatt. Tegnap a Gazprom jelentette be: Putyin új játékszabályokat alkotott a gázóriás és minden más, stratégiai fontosságú, külkereskedelmet folytató orosz részvénytársaság számára. Hamarosan megtapasztalhatjuk, hogy a Gazprom hatékonyabb fegyver a Kreml kezében, mint az elavult orosz rakétarendszerek, amelyeket esetleg korszerűsíteni akar.- Végre az életre nevel az iskola, megtanulunk sztrájkolni. (Peter Gossányi rajza) De azért jól vagyunk JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Nem voltunk legendás összetartó osztály, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, s az érettségi után is csak hellyel-közzel tartottuk a kapcsolatot. Idén már a huszonöt éves találkozóra került sor, de jeles évforduló ide vagy oda, a füleki gimnázium patinás épülete előtt az akadémiai tizenöt perc letelte után is csak tizenhármán álltunk a vártán. Az osztályfőnököt is beszámítva. Van, aki minden találkozóra eljött, de olyan is, akit tíz éve nem láttunk, s bizony, hiába próbálnánk letagadni, az idő nagy úr. Te vagy a ??? - s a szlovák környezetben lakó, a magyar nyelvet már csak törve beszélő osztálytársunk a többiekre néz segítséget várva. Főleg a helybelieket hiányoljuk, a messzebb lakók itt vannak szinte egy szálig. A volt osztályterem a régi, csak a faliújság tartalma változott. Megtaláljuk a tablónkat is, ismerkedünk egykori önmagunkkal. Mivel csak az osztály fele van jelen, gondoljuk, gyorsan végzünk a panaszáradattal, de nem így történik. Nem elég két és fél óra, hogy mindenki számot adjon az eltelt éveiről. A technika jóvoltából egyik ápolóként Bécsben dolgozó osztálytársunk is csatlakozik hozzánk, aki húsz év után hagyta ott a losonci kórházat, vállalva azt, hogy sokszor hónapokig nincs odahaza. Igaz, a gyerekek már önállósultak, a fizetés meg jóval nagyobb. Öt követik a panaszáradatban a pedagógusok. Egy kivétel akad csupán, az a roma osztálytársunk, aki idővel igazgatóhelyettes lett egy nagyrészt romák látogatta iskolában. Nem volt könnyű, de befogadtak - mondja, s hiheteüen lelkesedéssel beszél a szakmájáról. A többiek viszont nem követik a példáját. Üres közhelyekkel teli monológok, amelyeket csak az egyik bank- tisztviselő közbeszólása zavar meg, akinek a félje zeneiskolai tanár, s bizony a lányát is erre a pályára szánta, hiszen a sok panasz ellenére a mai oktatási rendszer tele van iskolai szünettel. Enyhe felhördülés a válasz, s csak akkor nyugodnak meg a kedélyek, amikor kiderül, a lány az orvosi pályát választotta. Van persze a társaságban orvos és bankszektorban vállalkozó is, ez már kiderül a bejáratnál, amikor kiszállnak a kocsijukból. S náluk még a panasz is kevesebb. A hosszadalmas sóhajözönt mediátorként is dolgozó osztálytársunk zárja le, aki öt vállalkozást is működtet, reggel ötkor kel és este tizenegykor megy aludni. Nem érti, mire is ez a sok zokszó, igaz, békéltetőként vitás helyzetek egész sorával találkozott már pályája során. Csak a saját magánéletét nem tudta megoldani ő sem. Ne haragudjatok, de az öregasszony kimászott az ablakon - halljuk a számítógép túloldaláról. Nem sokról marad le. KOMMENTAR A Gorillák hallgatnak KOCUR LÁSZLÓ Több hónapos nyomozati munka, 60 ezer oldalnyi vizsgálati anyag, 50 tanú kihallgatása és egyelőre 0 gyanúsított - ez a Gorilla-ügy mérlege, melyről tegnap számolt be a belügyminiszter a parlamentben. (Ezzel a parlamenti beszámolósdival kapcsolatban azért merülhetnek fel kétségek, hova jutna a rendőrség legalább papíron létező függetlensége, ha minden ügyet a törvényhozás plénuma elé tárnának, bár Robert Kalmáknak a folyó ügyek vizsgálatáról való tájékoztatás erős oldala, ahogy ezt már 2006 szeptemberében, friss belügyminiszterként is megmutatta.) Iveta Radičová önsorsrontó kormányának szükségszerűen bekövetkező bukásáért kár (és hiábavaló) lenne könnyeket ejteni. Az egyik dolog, amiért ezt mégis sajnáljuk, az Jaroslav Spišiak másodszori kényszerű távozása a rendőrség kötelékéből. A másik Lucia Žitňanská távozása az igazságügyi tárca éléről, mert vele ment az igazságügy reformjának lehetősége is. A főügyészségen kialakult helyzetet már nem is említjük, bár ennek inkább okozója, mint elszenvedője a bukott kormány, az államfő pedig társtettes. A Fico-garnitúra visszahozta a rendőrség élére Tibor Gáspárt, az igazságügyi tárca élére Tomáš Borecet ültette, aki jobbára csak hallgat, a főügyészség ügyén pedig semmit se mozdított előre. Mindehhez társul még az önálló Szlovákiában sajnos mindenkor pártember - és nem szakértő - által vezetett Szlovák Információs Szolgálat szerepvállalása, amely sem az első Fico-kormány, sem a Radičová-kormány idején nem hogy nem törte össze magát, hogy megoldja ezt a rendkívül kiterjedt és bonyolult korrupciós ügyet, hanem még kerékkötője is volt a vizsgálatnak. így leginkább azon kellett volna meglepődnünk, ha Robert Kaliňák tegnap arról számol be a parlamentben, hogy az ügy felgöngyölítése lassan a végéhez közeledik. A nyomozás részleteinek ismerete nélkül, pusztán a társadalmi-politikai közeg ismeretében nem tévedünk nagyot, ha úgy véljük, Robert Fico második kormánya minimum nem teremt ideális táptalajt az ügy kivizsgálásához, így az „évszázad botránya” könnyen úgyjárhat, mint az első Fico-kabinet idején, azzal a különbséggel, hogy most tekintélyes iratcsomó marad utána. A Gorillák meg röhögnek a markukba. TALLÓZÓ LE MONDE A francia Le Monde terjedelmes írásban emlékezett meg az augusztusban elhunyt Zwack Péterről, akinek neve Joelle Stolz tudósító szerint a magyarok számára az Unicum és egy, a 20. század viharait átvészelő nagyszabású élet szinonimája. Zwack Péter nyugodtan élte a magát asszimilál tnak gondolt közép-európai zsidó nagypolgárság életét Budapesten 1944 tavaszáig, amikor Eichmann és náci társainak megérkezésével megkezdődött a zsidók deportálása. A következő megpróbáltatás 1948-ban volt, amikor a gyárat államosították, s a kommunista rezsim az Unicum nevet jogtalanul használva hamis recept alapján gyártott italt értékesített. Az apjával Nyugatra távozott Zwack Péter csak a hetvenes években tért vissza Európába, 1988-ban Magyarországra. 1990-ben visszavásárolta a családi vagyont. A „demokratikus Magyarország jelképeként” 1990-ben kinevezték Magyarország washingtoni nagykövetévé, amiért amerikai állampolgárságáról lemondott, de 1991 áprilisában meg kellett válnia tisztségétől, miután erős kritikával illette Jeszenszky Géza külügyminisztert. A liberális SZDSZ-hez került közel, s 2002-ig az Országgyűlés független képvi- selőjevolt. (MTI) DIE WELT A Die Welt című német konzervatív lap a magyarországi antiszemitizmusról közölt elemzést Az antiszemita kísértés címmel. A szerző, Boris Kálnoky úgy vélte, a kormány igyekszik megszabadulni „a zsidóellenesség vádjától”, ám e törekvés során „figyelnie kell a választókra, akik átpártolhatnak a szélsőjobbhoz”. Megjegyezte: atöbbmintlOOezerfős budapesti zsidó közösségben „sokan egyre láthatóbban, egyre nyíltabban vállalják identitásukat”, de „aggodalomra ad okot”, hogy parlamenti képviselettel rendelkezik egy párt, amely „tudatosan felidézi” a 19. századi eredetű magyar „politikai antiszemitizmus (...) szörnyű szellemiségét”. A Fidesz számára ez „nehéz helyzetet” teremt, a jobboldali táborban olyan szavazók „kegyét is keresnie kell”, akik előítéletekkel viszonyulnak a zsidókhoz. Ilyen helyzetben az a veszély fenyeget, hogy bagatellizálják a problémát - írta a szerző. Rövid tájékoztatóban Kálnoky ismertette, hogy Budapesten él a legnagyobb zsidó közösség Kelet-Európábán, de 2009 óta az antiszemita erők egyre nagyobb teret nyernek. (MTI)
