Új Szó, 2012. szeptember (65. évfolyam, 203-225. szám)

2012-09-13 / 212. szám, csütörtök

www.ujszo.com UJSZO 2012. SZEPTEMBER 13. Vélemény és háttér 7 Vlagyimir Putyin elnök visszatért a néhai szovjet politbüro gyakorlatához A darvak mernek nem repülni Orosz bloggerek azon agyainak, mi lesz azok­nak a szerencsétlen dar- vaknak a sorsa, amelyek nem ismerték fel az ügy politikai jelentőségét, és nem követték a darunak beöltözött Putyint. Az orosz elnök nemes egyszerűséggel az ellen­zékét hasonlította azok­hoz a gyenge madarak­hoz, amelyek képtelenek vezetőjüket követni. MAL1NÁK ISTVÁN Fotóztatta már magát tig­risvadászként, lóháton, med­vével, csónakban, vadászgép­ben - amikor kampány volt. Ez most nincs, akkor pedig mire kellett a sárkányrepülős akció, amelyből világhír lett: nincs médium, amely legalább egy fotó erejéig be ne számolt vol­na róla. Pedig a válasz egy­szerű: figyelemelterelés. Az utóbbi napokban volt néhány hátborzongatónak tartott beje­lentése. Putyin nemrégiben kifejtette: olyan mértékű áttörést kell vég­rehajtani Oroszország újrafel- fegyverzésében, mint amilyet Sztálin rendelt el az 1930-as években, ezért az elkövetkező tíz évben az orosz állam 23 ezermilliárd rubelt, minden ko­rábbinál nagyobb összeget for­dít a fegyverkezési programra. A nyári parlamenti szünet előtt el­fogadtatott három olyan tör­vényt, amelyek megroggyantot- ták az „orosz demokráciát”. Szi­gorították a büntetéseket a nem engedélyezett tüntetéseken va­ló részvételért. Korlátozták az internet szabadságát. Szigorí­tották a civil szervezetek működéséről szóló törvényt: a külföldi finanszírozású nem kormányzati szervezeteknek „külföldi ügynökként” kell re­gisztráltatniuk magukat. A par­lamenti szünet után pedig egy rendelettel véget vetett annak a politikai tandemnek, amelyet Medvegyev kormányfővel az utóbbi négy évben - fordított felállásban - alkotott, ugyanis magához vonta számos olyan ál­lami konzorcium és médium fő­nökének kinevezési jogát, amely eddig a miniszterelnökhöz tar­tozott. Korábban érvényesült egyfaj­ta munkamegosztás, az elnök fe­lelt a kül- és biztonságpolitiká­ért, míg a gazdaságot a kor­mányfő felügyelte. Putyin most magához ragadja a gazdaság felügyeletét is, a stratégiai fon­tosságú ágazatokat (például a hadiipart) már eddig is ő ellen­őrizte, nemrég pedig a jövedel­mező olajipart is kivonta Med­vegyev hatásköréből: a bizalma­sát, Igor Szecsint nevezte ki a Rosznyefty óriáscég elnökévé, és stratégiai fontosságúnak mi­nősítette a konszernt. Egy orosz politológus a néhai szovjet politbüro gyakorlatához való visszatérésről beszélt, a német Der Spiegel pedig azt írta, megkezdődött a színtiszta dikta­túra kiépítése. Nyíltan, leplezet­lenül, már a látszattal sem tö­rődve, mint korábban az „irányí­tott demokrácia” nyakatekert elméletének a köztudatba ülte­tésével. A televíziók mellett most már Putyin ellenőrzi az írott sajtó kilencven százalékát azáltal, hogy ő fogja kinevezni a két valamirevaló hírügynökség, a RIA Novosztyi és az ITAR- TASSZ vezérigazgatóit is. Közben Európa is elkezdhe­tett aggódni - már vasárnap -, amikor Putyin mosolyogva kije­lentette, nincs kereskedelmi há­ború Oroszország és az Európai Unió között a Gazprom elleni versenyfelügyeleti vizsgálat mi­att. Tegnap a Gazprom jelentet­te be: Putyin új játékszabályokat alkotott a gázóriás és minden más, stratégiai fontosságú, kül­kereskedelmet folytató orosz részvénytársaság számára. Ha­marosan megtapasztalhatjuk, hogy a Gazprom hatékonyabb fegyver a Kreml kezében, mint az elavult orosz rakétarendsze­rek, amelyeket esetleg korsze­rűsíteni akar.- Végre az életre nevel az iskola, megtanulunk sztrájkolni. (Peter Gossányi rajza) De azért jól vagyunk JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Nem voltunk legendás össze­tartó osztály, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, s az érettségi után is csak hellyel-közzel tar­tottuk a kapcsolatot. Idén már a huszonöt éves találkozóra került sor, de jeles évforduló ide vagy oda, a füleki gimná­zium patinás épülete előtt az akadémiai tizenöt perc letelte után is csak tizenhármán áll­tunk a vártán. Az osztályfő­nököt is beszámítva. Van, aki minden találkozóra eljött, de olyan is, akit tíz éve nem lát­tunk, s bizony, hiába próbál­nánk letagadni, az idő nagy úr. Te vagy a ??? - s a szlovák környezetben lakó, a magyar nyelvet már csak törve beszé­lő osztálytársunk a többiekre néz segítséget várva. Főleg a helybelieket hiányoljuk, a messzebb lakók itt vannak szinte egy szálig. A volt osz­tályterem a régi, csak a faliúj­ság tartalma változott. Megta­láljuk a tablónkat is, ismerke­dünk egykori önmagunkkal. Mivel csak az osztály fele van jelen, gondoljuk, gyorsan végzünk a panaszáradattal, de nem így történik. Nem elég két és fél óra, hogy mindenki számot adjon az eltelt éveiről. A technika jóvoltából egyik ápolóként Bécsben dolgozó osztálytársunk is csatlakozik hozzánk, aki húsz év után hagyta ott a losonci kórházat, vállalva azt, hogy sokszor hó­napokig nincs odahaza. Igaz, a gyerekek már önállósultak, a fizetés meg jóval nagyobb. Öt követik a panaszáradatban a pedagógusok. Egy kivétel akad csupán, az a roma osz­tálytársunk, aki idővel igazga­tóhelyettes lett egy nagyrészt romák látogatta iskolában. Nem volt könnyű, de befogad­tak - mondja, s hiheteüen lel­kesedéssel beszél a szakmájá­ról. A többiek viszont nem kö­vetik a példáját. Üres közhe­lyekkel teli monológok, ame­lyeket csak az egyik bank- tisztviselő közbeszólása zavar meg, akinek a félje zeneisko­lai tanár, s bizony a lányát is erre a pályára szánta, hiszen a sok panasz ellenére a mai ok­tatási rendszer tele van iskolai szünettel. Enyhe felhördülés a válasz, s csak akkor nyugod­nak meg a kedélyek, amikor kiderül, a lány az orvosi pályát választotta. Van persze a tár­saságban orvos és bankszek­torban vállalkozó is, ez már kiderül a bejáratnál, amikor kiszállnak a kocsijukból. S ná­luk még a panasz is kevesebb. A hosszadalmas sóhajözönt mediátorként is dolgozó osz­tálytársunk zárja le, aki öt vál­lalkozást is működtet, reggel ötkor kel és este tizenegykor megy aludni. Nem érti, mire is ez a sok zokszó, igaz, békélte­tőként vitás helyzetek egész sorával találkozott már pályá­ja során. Csak a saját magán­életét nem tudta megoldani ő sem. Ne haragudjatok, de az öreg­asszony kimászott az ablakon - halljuk a számítógép túlol­daláról. Nem sokról marad le. KOMMENTAR A Gorillák hallgatnak KOCUR LÁSZLÓ Több hónapos nyomozati munka, 60 ezer ol­dalnyi vizsgálati anyag, 50 tanú kihallgatása és egyelőre 0 gyanúsított - ez a Gorilla-ügy mér­lege, melyről tegnap számolt be a belügymi­niszter a parlamentben. (Ezzel a parlamenti beszámolósdival kapcsolatban azért merül­hetnek fel kétségek, hova jutna a rendőrség legalább papíron létező függetlensége, ha minden ügyet a törvényhozás plénuma elé tárnának, bár Robert Kalmáknak a folyó ügyek vizsgálatáról való tájékoztatás erős oldala, ahogy ezt már 2006 szeptemberében, friss belügyminiszter­ként is megmutatta.) Iveta Radičová önsorsrontó kormányának szükségszerűen bekövetkező bukásáért kár (és hiábavaló) lenne könnyeket ej­teni. Az egyik dolog, amiért ezt mégis sajnáljuk, az Jaroslav Spišiak másodszori kényszerű távozása a rendőrség kötelé­kéből. A másik Lucia Žitňanská távozása az igazságügyi tárca éléről, mert vele ment az igazságügy reformjának lehetősége is. A főügyészségen kialakult helyzetet már nem is említjük, bár ennek inkább okozója, mint elszenvedője a bukott kor­mány, az államfő pedig társtettes. A Fico-garnitúra visszahoz­ta a rendőrség élére Tibor Gáspárt, az igazságügyi tárca élére Tomáš Borecet ültette, aki jobbára csak hallgat, a főügyészség ügyén pedig semmit se mozdított előre. Mindehhez társul még az önálló Szlovákiában sajnos mindenkor pártember - és nem szakértő - által vezetett Szlovák Információs Szolgálat szerepvállalása, amely sem az első Fico-kormány, sem a Radičová-kormány idején nem hogy nem törte össze magát, hogy megoldja ezt a rendkívül kiterjedt és bonyolult korrup­ciós ügyet, hanem még kerékkötője is volt a vizsgálatnak. így leginkább azon kellett volna meglepődnünk, ha Robert Kaliňák tegnap arról számol be a parlamentben, hogy az ügy felgöngyölítése lassan a végéhez közeledik. A nyomozás részleteinek ismerete nélkül, pusztán a társa­dalmi-politikai közeg ismeretében nem tévedünk nagyot, ha úgy véljük, Robert Fico második kormánya minimum nem te­remt ideális táptalajt az ügy kivizsgálásához, így az „évszázad botránya” könnyen úgyjárhat, mint az első Fico-kabinet ide­jén, azzal a különbséggel, hogy most tekintélyes iratcsomó marad utána. A Gorillák meg röhögnek a markukba. TALLÓZÓ LE MONDE A francia Le Monde terje­delmes írásban emlékezett meg az augusztusban elhunyt Zwack Péterről, akinek neve Joelle Stolz tudósító szerint a magyarok számára az Unicum és egy, a 20. század viharait át­vészelő nagyszabású élet szi­nonimája. Zwack Péter nyu­godtan élte a magát asszimi­lál tnak gondolt közép-európai zsidó nagypolgárság életét Budapesten 1944 tavaszáig, amikor Eichmann és náci tár­sainak megérkezésével meg­kezdődött a zsidók deportálá­sa. A következő megpróbálta­tás 1948-ban volt, amikor a gyárat államosították, s a kommunista rezsim az Uni­cum nevet jogtalanul használ­va hamis recept alapján gyár­tott italt értékesített. Az apjá­val Nyugatra távozott Zwack Péter csak a hetvenes években tért vissza Európába, 1988-ban Magyarországra. 1990-ben visszavásárolta a családi vagyont. A „demokra­tikus Magyarország jelképe­ként” 1990-ben kinevezték Magyarország washingtoni nagykövetévé, amiért ameri­kai állampolgárságáról le­mondott, de 1991 áprilisában meg kellett válnia tisztségétől, miután erős kritikával illette Jeszenszky Géza külügymi­nisztert. A liberális SZDSZ-hez került közel, s 2002-ig az Országgyűlés független képvi- selőjevolt. (MTI) DIE WELT A Die Welt című német kon­zervatív lap a magyarországi antiszemitizmusról közölt elemzést Az antiszemita kísér­tés címmel. A szerző, Boris Kálnoky úgy vélte, a kormány igyekszik megszabadulni „a zsidóellenesség vádjától”, ám e törekvés során „figyelnie kell a választókra, akik átpártolhat­nak a szélsőjobbhoz”. Megje­gyezte: atöbbmintlOOezerfős budapesti zsidó közösségben „sokan egyre láthatóbban, egyre nyíltabban vállalják identitásukat”, de „aggoda­lomra ad okot”, hogy parla­menti képviselettel rendelke­zik egy párt, amely „tudatosan felidézi” a 19. századi eredetű magyar „politikai antiszemi­tizmus (...) szörnyű szelle­miségét”. A Fidesz számára ez „nehéz helyzetet” teremt, a jobboldali táborban olyan sza­vazók „kegyét is keresnie kell”, akik előítéletekkel viszonyul­nak a zsidókhoz. Ilyen hely­zetben az a veszély fenyeget, hogy bagatellizálják a prob­lémát - írta a szerző. Rövid tá­jékoztatóban Kálnoky ismer­tette, hogy Budapesten él a legnagyobb zsidó közösség Kelet-Európábán, de 2009 óta az antiszemita erők egyre nagyobb teret nyernek. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom