Új Szó, 2012. augusztus (65. évfolyam, 177-202. szám)
2012-08-31 / 202. szám, péntek
www.ujszo.com UJSZO 2012. AUGUSZTUS 31. Vélemény És háttér 5 Nem azon múlik egy iskola sikere, mennyi a számítógép, milyen a berendezés Sztrájkra fel, a nebulókért! Sztrájkkészültséget hirdetnek a pedagógusszervezetek, most, a tanév elején, figyelmeztetve arra, hogy továbbra is ők a nemzet napszámosai. LOVÁSZ ATTILA A szakképzettséget tekintve legszigorúbb ágazat a második legkisebb nominálbérátlagot mutatja fel, évek óta írunk róla, évek óta beszédtéma, évek óta választási ígérgetések’ halmaza hangzik el a témában. Összegezve: a pedagógusbérek alacsonyak, a pálya nem attraktív, s egyre több a pályára kerülő, nem odavaló ember. Ideje lenne társadalmi köz- megegyezésre jutni abban, hogy az oktatásügy alfája és ómegája a tanító. Az az ember, aki 45 percen át korlátlan királya a pályának, de aki néhányszor 45 percen át legalább akkora teljesítményt nyújt, mint bármelyik Hamlet vagy III. Ri- chárd a színpadon, s keményen interaktívan. Évek alatt elkopik a hangja, az entuziaz- musa, elfogynak az ötletei, felőrlődnek az idegei, a gyerekek mellett rengeteg fölösleges (oktatási hivatalok, tessék figyelni: TELJESEN FÖLÖSLEGES) adminisztratív és formális továbbképzési követelménynek vannak kitéve. A háború után a félig lebombázott iskolában a földön ülve indult a tanítás, amikor a hittanoktató föltette a kérdést: mi végett vagyunk a földön? S a nebuló kapásból válaszolt: mert elvitték a padokat. Mégsem lett a háború utáni nemzedék írás- tudatlan és hülye, megtanulta azt is, mi végett van a földön, mint ahogyan Nobel-díjasaink anno gyertyafénynél tanultak és 15 centes HB ceruzával deriváltak, de jók lettek és hámba törték az atomszömyeket. Mögöttük hol emlegetett, hol elfeledett tanáregyéniségek, akik tudásra, a tudás szerete- tére, emberi tartásra nevelték őket. Nem azon múlik egy iskola sikere, mennyi a számítógép, milyen a berendezés és kárpitozott székeket koptatnak-e a rakoncátlan kölykök. Még azon sem, hogy valamelyik iskolai szárny kopott, festésre szorulna. Alma materem legsikeresebb éveit ódon angolgótikus falak közt jegyzi, két, iskolának alkalmatlan, öreg épülettel. No és? Jöttek onnan atomfizikusok, csillagászok, szívsebészek tisztességes hivatalnokok, konyhafőnökök. Tudással. Tartással. Meg pedagógus egyéniségek nyújtotta élményekkel. Az első helyen a tanító van - ha ezt tudjuk, akkor azt is, hogy az első helyen a gyerek van. A gyereknek egy rongylabda, egy fadarab, egy trikókkal kirakott grund, ahol nem tudod, hol van a „kint” maga a világ lehet. Ha a pedagógus eljátssza vele, hogy a száraz füves grund a Wembley, a fadarab a varázspálca, a helyi park Kacor király erdeje, ha az ibolyát nem a Wikipédi- án nézi meg, hanem az erdőben... Ne is soroljuk. Ki ne emlékezne kreatív, invenció- zus tanárokra? Nem a levelező tagozattal, a tankönyvi közbeszerzésekkel, a mit tudom én hány milliós informatikai tenderekkel kell kezdeni. Nem is az irányszámoknál, átlagoknál. A tanítónál. Ő felügyeli a számunkra legértékesebbet, ő vezetgeti nap mint nap valahová, s egyáltalán nem mindegy, hová, nem mindegy, hogyan, s az sem, hogy ezt a gyermek hogyan éli meg. Ha ezt nem veszi észre a szaktárca, újabb négy évig tartunk el egy fölösleges államigazgatási hivatalt. Közben hülyülnek a nebulók. Sztrájkra fel, talán ébresztőként hat!- Szeptembertől szépen megtelnek pedagógusokkal a pszichiátriai rendelők. (Peter Gossányi rajza) Ficóék úgy döntöttek, a külső szorításra baloldali választ adnak, a gazdagabbak terhelését növelik Balra leng az inga RAVASZ ÁBEL Fokozatosan élesednek a második Fico-kormány gazdaságpolitikájának körvonalai. Összességében nem lehet azt mondani, hogy Fico kardinálisán mást tenne, mint amire számítani lehetett. A kormány mozgásterét jelentősen növeli az, hogy a választási kampány során nem kényszerült nagy ígérgetésre. A másik oldalon viszont a gazdasági válság, valamint az EU bekeményedő gazdaság- politikai irányvonala áramvo- nalasításra és bevételei növelésére kényszeríti a kormányt. Ficóék intézkedései alapvetően baloldali jellegűek: negatív hatásaik elsősorban a gazdagokat és a felső középosztályt célozzák meg. Az adórendszer progresszivitásával a legjobban keresők adóterhelése növekszik, a társasági adó kulcsának felemelésével pedig a vállalkozóknak kell mélyebben a zsebükbe nyúlniuk. Közben a munka törvénykönyvének felülvizsgálata a munkavállalót erősítheti meg a munkáltatóval szemben. (A szolgálati nyugdíjak átszervezése viszont nem tipikus baloldali lépés.) Az ehhez hasonló intézkedések csökkentik a szlovák gazdaság versenyképességét. A társasági adó agresszív emelése után Szlovákiában lesz a legmagasabb ennek az adónak az értéke a régióban. Jogos tehát a kritika, mely szerint Fico az ország gazdasági erejét teszi kockára a hiánycsökkentés miatt. A mindenkori kormányoknak gazdaságpolitikai stratégiájuk kialakítása során egyszerre kell figyelniük a versenyképességre és a lakosság terhelésének szintjére. Az egyes kormányok váltakozásával a gazdaságpolitika ingamozgást ír le: a klasszikus modellben a jobboldal hatékonyságnövelő, a baloldal pedig teher-újraelosztó irányba mozdítja el az irányt. Egyébként mindkét fél az arany középutat keresi, csak azt - eltérő gazdasági felfogása miatt - máshol véli megpillantani. Robert Fico és kormánya úgy döntött, a külső szorításra baloldali választ ad, azaz nem a legszegényebb rétegek, hanem a gazdagabbak terhelését növeli. Ezt a stratégiát minimális empátiával is megértheti bárki, aki ebben az országban él. Emellett azonban lépéseivel azokat a vívmányokat veszélyezteti, amelyeket az elmúlt bő évtized politikai döntései, lakossági fegyelme és kitartása termelt ki. Reálisnak tűnik a túlkor- mányzás veszélye: jó példa a társasági adó, ahol rögtön 4%-ot ugrik a tétel. Fico baloldali gazdaságpolitikájával lehet, de nem kell egyetérteni. Annak kivitelezése jelenlegi formájában azonban agresszivitása és túlzásai miatt olyan veszélyeket rejt magában, amelyek balról nézve is komoly aggályokat keltenek. KOMMENTAR Galamblelkűek MOLNÁR IVÁN Vannaknépek,amelyeknekavalósvagy kitalált nemzeti történelme a soha véget nem érő nemzeti elnyomásról szól, és amelyeknek a mentalitásába mélyen beleivódott, hogy csak áldozatok lehetnek. A legendás galamblelkű nép, amely másnak soha nem ártana, és ha valaki mégis ezt állítj a róla, az hazudik, így csak ellenség lehet, akit büntetlenül lehet ócsárolni, sőt akár megislehetölni... A legfrissebb példát Rachel Corrie esete szolgáltatja, akinek az ügyében e héten hozott botrányos ítéletet az izraeli bíróság. Az amerikai állampolgárságú Rachel Corrie egyetemistaként csatlakozott a Nemzetközi Szolidaritási Mozgalomhoz, amelynek célja, hogy erőszakmentes eszközökkel szálljon szembe az izraeli hadsereg brutalitásával a palesztin területeken. Az akkor 23 éves lány2003. március 16-án Rafahnál egy palesztin orvos házának a lerombolását próbálta megakadályozni, amikor az izraeli hadsereg egyikkatonai buldózere keresztülment rajta. A szemtanúk szerint a házromboló buldózer vezetője szándékosan gázolta el a narancssárga láthatósági mellényt viselő, megafonba kiabáló fiatal lányt. Rachel szülei az izraeli igazságszolgáltatáshoz fordultak lányuk halála ügyében, és kilenc év kemény küzdelmük azzal az eredménnyel járt, hogy a haifai bíróság e héten kimondta: „Rachel Corrie önmaga kereste a halálát”, így sem az izraeli hadsereg, sem az izraeli kormány nem tehető felelőssé. Hogy a buldózer irányítója előre-hátra menetben többszöris átgázolt Rachel Corrie testén? Rachel akkor sem lehet áldozat, hiszen aki Izrael ellen lép fel, az csak eszement antiszemita, mocskos náci lehet. így ha Rachel életben maradt volna, valószínűleg még őt ítélték volna el, azzal a váddal, hogy megpróbálta elütni a buldózert. Az ügy kísértetiesen hasonlít Maiina Hedvig kálváriáj ára. Őt 2006-ban vertek meg szlovák bőrfejűek csak azért, mert magyarul beszélt. Míg a támadók azóta is vígan élik az életüket, Hedviget hamis tanúzással vádolják, és legújabban már elmegyógyintézetbe zárnák. Csak azért, mert azt merte állítani, hogy szlovákok verték meg, márpedig a galamblelkű szlovák nép egyetlen tagj a sem tehet ilyesmit, áldozatok csak ők lehetnek, a magyaroknak az agresszor szerepe van fenntartva. így míg Rachel Corrie az izraeliek szerint „önmaga kereste a halálát”, Hedviga szlovák rendőrség szerint„önmagátverte meg”. Mindkét eset az említett népek súlyos mentális válságára utal, a javulás azonban csak belülről indulhat meg, hiszen bármiféle külső nyomást támadásnak tekintenének. Hedvig esete is bizonyítja, hogy nincs minden veszve, hiszen egyre több szlovákot sikerül meggyőzni arról, hogy a Hedvig-ügy nem a magyarok szlovákellenes felforgató akciója, hanem a szlovák nemzetállam intézményes terrorjaegy ártatlan állampolgára ellen. A szlovákokjelentős része ma ugyan még képtelen elismerni, hogy egy magyar is lehet áldozat, a mélyben azonban már megindult egy pozitívváltozás, ami idővel reálisabbá teheti a szlovákok önmagukról alkotott képét, és talán a magyarokkal szemben táplált előítéleteiket is enyhítheti. FIGYELŐ Esélytelen a magyar nyelv A Kárpátalja megyei tanács ügyvezető elnöke szerint a képviselő-testület hatásköre nemteijedki arra,hogy hivatalosan is regionális nyelvvé nyilvánítsa a magyart Kárpátalján, amint a helyi magyarság az ukrán nyelvtörvény alapján elvárná. Volodimir Zakurenij, aki a kormányzó RégiókPártja (PR) képviseletében irányítja Kárpátalja megye önkormányzatát, a magyar nyelv regionális szintre emelését kéz- deményező ukrán ellenzéki parlamenti képviselői indítványára azt mondta: a Kárpátalja megyei tanácsnak nincs felhatalmazása, hogy regionális státusra emelje a magyar nyelvet, csak az orosszal tehetné meg. Hozzátette: sem Ukrajna helyi önkormányzati törvénye, sem az új nyelvtörvénye nem ruházza fel a megyei önkormányzatokat, hogy nyelveknek regionális státust adjanak. A politikus közölte: a Kárpátalja megyei tanács nem is vizsgálhatja a magyar nyelv regionális státusra emelésének, a hivatali ügyintézés és okiratok készítése során való használatánakkérdését. Zakurenij a PR egyik legmagasabb beosztású kárpátaljai tisztség- viselője, a párt megyei választási törzskarának a vezetője. Zakurenij nyilatkozata kapcsán kárpátaljai ukrán hírportálok utalnak arra, hogy Ukrajna nagyobbrészt orosz ajkú keleti és déli megyéinek és nagyvárosainak önkormányzatai egymással versengve szavazták meg az orosz hivatalos elismerését regionális nyelvként. Emlékeztetnek arra, hogy Mihajlo Csecsetov, a PR parlamenti frakcióvezetőjé- nekhelyettese a nyelvtörvény három héttel ezelőtti hatályba lépése után sietett bejelenteni: Ukrajnában kizárólag az orosz nyelv tarthat igényt regionálisstátusra. (MTI)
