Új Szó, 2012. augusztus (65. évfolyam, 177-202. szám)

2012-08-28 / 200. szám, kedd

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2012. AUGUSZTUS 28'. www.ujszo.com ■UH Agócs Valéria temetése A korábban jelölttől el­térően a 66 éves korában elhunyt Agócs Valéria te­metése csütörtökön 14 órakor lesz a pozsony-ré- csei temetőben, (ú) Goethe létáramlatai Weimar. Új állandó ki­állítás nyílt a Nemzeti Goethe Múzeumban Wei- marban. A Lebensfluten - Tatensturm (Létáramla­tok - Tettek rohama) című tárlaton több mint ötszáz kiállítási tárgy és doku­mentum mutatja be, mivel járult hozzá Johann Wolf­gang von Goethe (1749- 1832) az 1800 körül kez­dődött modernizmus ki­alakulásához. A növekvő látogatószámra való te­kintettel a legismertebb német író születésének 263. évfordulója alkalmá­ból több változtatás is tör­tént a múzeumban. (MTI) Két új tárlat Budapesten Budapest. Megnyílt az Izrael legjobb gyermek- könyv-illusztrációi, vala­mint a Zsidó kéziratok és kegytárgyak című kiállítás a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban. A két tárlat szeptember 13-ig látogat­ható a Zsidó Nyári Feszti­vál részeként. Tarlós Ist­ván főpolgármester meg­nyitó beszédében hangsú­lyozta, hogy a zsidó kultú­ra a magyar kultúra szer­ves része. (MTI) Juhász R. Józseffel a Selmecbányái MPhilms művészeti workshopról beszélgettünk Fizikai és mentális határok tesztelése A Selmecbányái MPhilms művészeti workshopon fotó, videó és képző­művészet mellett per- formanszot is tanulhat­tak két héten át a művészpalánták. A ne­gyedik alkalommal meg­valósult workshop veze­tője, Juhász R. József elmesélte, hogy az első három nap kulcsfontos­ságú a csapat számára, hiszen a diákok ez alatt sajátítják el a műfaj alap­szabályait. Az első per- formansz, melyet már maguk a diákok találtak ki, kemény próbának bi­zonyult már a legelején. HAVRAN KATALIN Hogyan reagált a Selmec­bányái lakosság, mikor egy- egy performansz során kivo­nultatok az útra, majd leállí­tottátok a forgalmat? Rögtön az első nap feltűnt egy rendőrautó a helyszínen, ami nagyon jót tett a csapatnak és a nézettségnek... Mikor az utcára visszük az akciómű­vészetet, léteznek szabályok, amelyeket be kell tartanunk. Egy performansz során soha nem szabad olyasminek történ­nie, ami negatívan befolyásolná a járókelőket vagy az autósokat, így, mikor dugógyanússá fajult a helyzet, a diákok azonnal át­engedték az autókat. A legelső performansz során ugyanis ha­tárellenőrzést állítottak fel egy zebra két oldalán, ahol megállí­tották és ellenőrizték az autókat és a járókelőket. Mivel az idei workshop alapötlete az volt, hogy a munkák a határok téma­A diákok fel voltak készülve minden eshetőségre, hiszen a nézők reakciói változók (Képarchívum' körből induljanak ki, a két hét alatt más típusú határokkal is foglalkoztunk. Készült olyan performansz, amellyel a diákok vendéglőkbe mentek be, meg­álltak az asztal mellett, figyel­ték a vendégeket, majd okleve­leket adtak át helyes evőeszköz­használatért és a legjobb ételvá­lasztásért. Az utcán sétálóknak türelemért és a legszebb nap­szemüvegért osztottak okleve­let. A diákok feladata ilyenkor a magánszféra határainak kere­sése volt. Megpróbáltak befér­kőzni, természetesen érzéssel, az utcán járókelők magánszfé­rájába. így nemcsak fizikai, ha­nem szellemi, mentális határo­kat is tesztelhettek. Éppen ez az, a személyes határok áüépése és a kontak­tusteremtés, ami rengeteg pozitív löketet ad egy művész­nek, nem? Ez oda-vissza működik. A performansz megállítja a járó­kelőt. Ha többet nem is ér el, szerez neki egy vidám pillana­tot, de az is megtörténhet, hogy elgondolkodtatja bizonyos kér­désekről. A diákok fel vannak készülve minden eshetőségre, hiszen a nézők reakciói válto­zók. Megtörténhet, hogy a per­former egy kevésbé kommuni­katív személybe botlik. Nyilván nem mindenki szereti, ha meg­állítják az utcán, és belépnek a magánszférájába. Amikor a performanszt ta­láljátok ki, előre eltervezitek, milyen reakciót szeretnétek kiváltani a közönségből? Teljes mértékben tudjuk, hogy mit fogunk kivitelezni az utcán. A nézők reakciói viszont változók, és erre fel kell készül­nie a diáknak, hiszen attól a pü- lanattól kezdve, hogy kint áll az utcán, már élő kommunikációt folytat. Színházon belül egyéb­ként ugyanez történik, a szín­házi főiskolákon is tanítanak közönséggel való kommuniká­ciót. A színház persze nem ha­sonlítható a performanszhoz, hiszen a performansz egy kép­zőművészeti indíttatású műfaj, amely elsősorban a vizualitásra épít. Érkeznek olyan diákok is, akik előtte soha nem foglal­koztak a műfajjal. Nekik mennyi ideig tart beleszok­niuk, és mi mindent kell meg­tanulniuk, mielőtt a perfor- manszot az utcára vinnék? Három nap intenzív csapat- építés mindenképp szükséges, mielőtt az utcára megyünk. Két hét alatt nyilván nem lehet mindent megtanítani, az alapo­kat viszont igen. A vizualitás például tanulható és tanítható. Lényege, hogy egy tíz-húsz per­ces vagy akár egyórás perfor­mansz alatt végig nyilvánvaló­nak kell lennie, hogy a perfor­mer azért van ott, mert valamit közölni akar. Ezt anélkül kell érzékelhetővé tennie, hogy megszólalna. Fontos az időzítés is, hiszen a diáknak tudnia kell, hogy a performansz alatt más­hogy telik az idő, mint ahogy va­lójában. Lehet ezt a műfajt más mű­vészek munkáiból tanulni? Nem, soha nem mutatok az első három nap alatt perfor­manszt a diákoknak, mivel az arra késztetné őket, hogy egy irányba kezdjenek el gondol­kodni. A performansznak ren­geteg ága van, s ezeket nem le­het pár nap alatt bemutatni. Milyen a jó performer? Gondolom, alapfeltétel a kreativitás... Az az első. Az ötletet tudni kell továbbfejleszteni, hogy az akcióképes, azaz performatív legyen. Fontos tudni, hogy a művész a performanszhoz a sa­ját testét használja. Abból lesz a jó performer, akinek az ötletei mozgásban, kommunikációban és vizualitásban variálhatóak. A jó performansz a végén vagy többféle módon értelmezhető, vagy csak egyféleképpen, de akkor pontosan úgy, ahogy azt a performer akarja. Kísérőrendezvényekkel - kiállítással, szoboravatással, filmklubbal, vetélkedővel, szimpóziummal - is várják a közönséget Tar Renáta a Lőrincz Margit-emlékgyűrűvel (A szerző felvétele Jubileumi évad a Komáromi Jókai Színházban V. KRASZNICA MELITTA Komárom. Hatvanadik, ju­bileumi évadára készül a Jókai Színház, amelyet öt saját be­mutatóval, több vendégelő­adással és számtalan kísérő- programmal ünnepelnek Ko­máromban. A tegnapi évadnyitó társula­ti ülésen Tóth Tibor igazgató úgy fogalmazott: komoly és fe­lelősségteljes évad előtt áll a színház. „Színiigazgató társa­im egy-egy évadnyitó alkal­mával gyakran az értékterem­tést fogalmazzák meg kitűzött célként, nekünk az értékmeg­őrzés a feladatunk - mondta. - Meg kell őriznünk azt a mű­vészi színvonalat, azt a rangot, amelyet a színház az elmúlt 60 évben kivívott magának.” Miközben a színházban sor­ra születnek a szakmai elisme­réseket és közönségsikert egy­aránt kivívó előadások, az in­tézmény gazdasági helyzete, az igazgató szavai szerint, ka­tasztrofálisnak mondható. En­nek ellenére az elkövetkező évadra ismét sokat, mondhat­ni, erőn felül vállalt a színház. Öt saját bemutatóval készül­nek - Georges Feydeau: Egy hölgy a Maximból (rendező: Verebes István); Spiró György: Príma környék (rendező: Valíó Péter); Shakespeare: III. Ri- chárd (rendező: Martin Hu­ba); Tasnádi István: Magyar zombi (rendező: Bagó Berta­lan); Fenyő-Tasnádi: Made in Hungária (rendező: Méhes László) -, vendégül látják a kassai Tháliát, a nyitrai Bagar, a veszprémi Petőfi és a pozso­nyi Szlovák Nemzeti Színhá­zat, fellép a Budapest Klezmer Band, a Muzsikás, a Ghymes, a Budapesti Vonósok Újévi kon­certet adnak, és látható lesz a Férfi és Nő című színészkon­cert is. Új színfoltnak, hiánypótló­nak szánják a Vasmacska stú­diószínpadon beindított Film­klubot, ahol havi rendszeres­séggel vetítenek olyan cseh­szlovák, szlovák és magyar já­ték- és dokumentumfilmeket, amelyeknek a szereplők, alko­tók, tervezők révén szlovákiai magyar kötődésük is van. Az évad első bemutatójának nap­ján, október 12-én színháztör­téneti kiállítás nyílik, leleple­zik a színház első igazgatójá­nak, Fellegi Istvánnak a szob­rát, és emléktáblán örökítik meg az első társulati tagok nevét. Már zajlanak a színházi vetélkedő előfordulói, a dön­tőt januárban rendezik a Jó­kai Színházban. Decemberben Színházi rendszerváltók cím­mel interjúkötet jelenik meg, február 8-án pedig közönség- találkozót, szimpóziumot ren­deznek, és készül a színház múltjáról szóló dokumentum­film is. Az igazgató az évadnyitón bemutatta a színház új munka­társait is: 18 év után tért vissza a társulathoz Skronka Tibor, aki egyben a színház sajtosa is lesz. A szervezési osztályt erő­síti Forgács Attila, a segédren­dezői feladatokat pedig Dé- kány Nikolett látja el. A nehéz gazdasági helyzet­ben Tóth Tibor arra kért min­denkit, hogy bérletvásárlással támogassa a színházat, amiért cserébe nagyszerű előadáso­kat ígért az idei, jubileumi évadban is. TAR RENATAE A LORINCZ-EMLEKGYURU Az évadnyitó záróakkordjaként immár ötödik alkalommal adta át Lőrincz Margit színművésznő az általa alapított díjat, az Emlékgyűrűt. Idén Tar Renáta részesült az elismerésben, elsősorban a Diótörőben nyújtott alakításáért. „Elismerésre méltó, ahogyan balettozott Renáta, a kedvéért négyszer néz­tem meg az előadást” - mondta Lőrincz Margit. A díjat ko­rábban Svrcsek Anita, Holocsy Krisztina, Holocsy Katalin és Bandor Éva kapta meg. (vkm)

Next

/
Oldalképek
Tartalom