Új Szó, 2012. július (65. évfolyam, 152-176. szám)
2012-07-25 / 171. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012.. JÚLIUS 25. Vélemény És háttér 5 A független média abba a pozícióba kényszerül, hogy a köztes, „mérsékelt" álláspontot védje A független sajtó problémája Nem túlzás azt állítani, hogy a fejlett országokban egységesen válságba került a független média. RAVASZ ÁBEL Az európai közvéleményt kutató Eurobarometer adatai szerint például a közép-európaiak több mint fele (51%) bizalmatlan a nyomtatott sajtóval kapcsolatban, miközben a rádióval, televízióval és az internetes médiumokkal kapcsolatban egyaránt több mint harmaduk érez így. Miközben az emberek bizalma folyamatosan esik, ezek a magukat pártatlanként definiáló sajtótermékek olyan kérdésekkel találják magukat szembe, amelyekre nagyon nehézjó választ adniuk. A mérések szerint a közönség három fő kritikai elvárást fogalmaz meg a sajtóval kapcsolatban. Egyrészt, legyen autonóm, azaz ne fonódjon össze azokkal a politikai és gazdasági szereplőkkel, akiket ellenőriz. Másrészt használjon professzionális és fair eljárásokat termékei előállítása közben. Harmadrészt legyen pontos és tárgyilagos azzal kapcsolatban, amit feldolgoz, és ne legyen elfogult. A mai, posztmodernnek nevezett körülmények között mindhárom elvárás teljesítése nagy problémákat okoz. Egyrészt leomlott a korábban erős fal a szerkesztőségek és az üzleti részlegek között, és az újságírók minden eddiginél nagyobb anyagi nyomás alatt végzik a dolgukat, odafigyelve a piac elvárásaira. A sikeresség elvárása azonban nehezen egyeztethető össze mind a függetlenség, mind a professzionalizmus feltételeivel. A sajtótermékek arra kényszerülnek, hogy egyrészt minden korábbinál szorosabb kapcsolatot ápoljanak a gazdasági és politikai szféra szereplőivel (például a reklámfelületek eladásának okán), másrészt pedig arra is, hogy felgyorsuljanak és bulvárosodjanak, ami viszont a szakmai munka minőségére hat ki. Másrészt a politikai és gazdasági szereplők profi kommunikátorokká váltak, így a pártadanság kritériuma gyakorlatilag tarthatatlanná vált. A magukat függedenként definiáló médiák számára nagy kihívást jelent a pártatlanság és az igazság megkeresésének egyidejű elvárása. Miközben elvárás a sajtó felé, hogy egy ügy minden érintettjének egyforma felületet adjon nézetei prezentálására, nem világos hogy mekkora tér nyílik arra, hogy ezeket a nézeteket a sajtó értékelje is. A nagy hatású amerikai közgazdász és publicista, Paul Krugman példája szerint ha az egyik amerikai párt elnökjelöltje bejelentené, hogy a Föld lapos, arról a független média azzal a címmel számolna be, hogy „A Föld formája: mindkét oldal állításában van igazság”. A függeden média abba a pozícióba kényszerül, hogy a köztes, „mérsékelt” álláspontot védje, arra viszont nincsen semmi garancia, hogy az az álláspont valóban az igazsághoz közeli. A politikai szereplők tudatosan fel is használják ezt a dilemmát. Szándékosan eltúlzott álláspontokat fogalmaznak meg azért, hogy a saját valós álláspontjuk irányába húzzák a „mérsékelt közepet”. A független sajtó jövője tehát sötétnek tetszik. Két út látszik előre: vagy feladni a függetlenség elvárását és egy egyértelműen belőhető, pártos irányba elmozdulni a szerkesztők értékrendje szerint, vagy pedig lelassulni és visszatérni ahhoz az oknyomozó újságíráshoz, amelynek van elég energiája, ideje és pénze(!) feltérképezni az általa feldolgozott témákat és megkeresni a valódi mérsékelt álláspontokat. Ideális esetben nyilván ez utóbbi állapot lenne a kívánatos: a jelenlegi tojástáncokhoz képest azonban még az első megoldás is őszintébbnek tűnik.- Drágám, úgy látom, valami örületesen komplikált körforgalom következik... (Peter Gossónyi karikatúrája) Ad: Barak László: Két euróért magyar leszel!, Új Szó július 23. Számunkra mindegyik szlovákiai magyar fontos! BOLDOGHY OLIVÉR A Fontos vagy! Civü mozgalom a regionális (csallóközi, má- tyusföldi, gömöri, nógrádi, stb.) autós jelzést természetesen nem kereskedelmi, vagy „nyerészkedési” célokkal bocsátotta a nyilvánosság elé. A matrica legyártásának persze vannak költségei, ezért a kampány elején a honlapunkon feltüntettük az árát, amely becsléseink szerint takarhatta volna a ráfordított anyagi és egyéb kiadásokat. Szerencsénkre azonban akadt támogatónk, aki a gyártási költségeket teljesen magára vállalta (köszönet érte!), ezért a matricákért nem kell kémünk egyeden fillért sem, az oldalunkhoz csatlakozók között ingyen sorsolhatjuk ki, aki pedig soron kívül szeretne hozzájutni, annak egy üres válasz- boríték elküldése után fordultával postázzuk. Ezt a tényt a honlapunkon is feltüntettük, valamint tájékoztattuk a közösségi oldalunkhoz csatlakozó érdeklődőket is. Bárki meggyőződhet róla, ha felkeresi az oldalt (facebook.com/ fontosvagy), és rákérdez azoknál, akik már megkapták. Elismerem, hogy az ár feltüntetése üyen körülmények között félrevezetőén hathat, ezért ezt a honlapon már ki is igazítottuk. A matricák ennek ellenére rendkívül gyorsan fogynak, ezért hamarosan tényleg indokolt lesz az utánnyomásuk, amit a támogatónk előzetesen meg is ígért, ennek köszönhetően pedig továbbra is ingyenes lesz minden egyes érdeklődő számára. Természetesen megértem, és elfogadom azt, hogy ez a külsődleges kifejezési mód nem mindenkinek tetszik, nagyon sokan viszont jó ötletnek találják, és feldíszítik az autójukat régiójuk jelzésével. A matrica kibocsátásával eszünkbe sem jutott megosztani a közösséget valamifajta matricásokra és nem matricásokra (jó magyar/rossz magyar), egyszerűen csak lehetőséget adunk a helyi kötődés ilyenforma kifejezésére bárkinek - akinek ez „bejön”. A nyugati világban ez a fajta önkifejezés teljesen természetes és széles körben elterjedt, nem értem miért kell nálunk minden ehhez hasonló megnyilvánulásban rosszhiszeműséget vagy valami mögöttes szándékot látni. Mozgalmunk a szülőföldünkhöz való kötődést különben egyéb eszközökkel is igyekszik támogatni, legújabb kezdeményezésükben pl. a csallóközi őstermelőket, és termékeiket szeretnénk népszerűsíteni az általunk elérhető felületeken - természetesen ezt is ingyenesen! Örömmel vennénk, ha a többi szlovákiai magyar média is meglátná ebben a regionális fejlődés lehetőségét, és a megjelenítéssel támogatná a kezdeményezést. A szerző az FVM ügyvivője KOMMENTAR A Trianon-együttható SZOMBATHY PÁL Mintha létezne egy politikai együttható a Kárpát-medencében, valamiféle Trianon-állandó: ha Szlovákia és Magyarország viszonya javul- gat, a román-magyar kapcsolat romlani kezd és fordítva. Ezúttal barátkozó Robert Fico és ellenséges Victor Ponta van a képletben - és ennek alighanem semmi köze jobb- és baloldalhoz. Fico politikai fazonigazítása a barátságos arcot kérünk felületijegyében történik, a román politika viszont a magyarországi kétharmados letámadás mintájára (még a plagizáló csúcspolitikus is stimmel), ám annak parlamenti-választási legitimációja nélkül dübörög. A megjelenésre leginkább Kó- ka Jánosra emlékeztető Victor Ponta román miniszterelnök nem kér a magyarokból, vagy legalábbis már úgy sem igyekszik tenni, mint ellenlábasa, a kényszerből demokráciavédővé alakult Basescu elnök korábban. A hétköznapok azért általában nyugodtak; a nyáron bebarangoltam a térséget Selmectől Horezun át a Fekete-tengerig: a városokban, falvakban kedvességet, nyitottságot, kíváncsiságot tapasztaltam. És fejlődést, ami nem vág egybe a magyar előnyről képzelt képpel. A lemaradást Orbán kormányfő is elismerte Szlovákiával kapcsolatban, mikor a Slovan-Vidi-meccsen találkozott partnerével. Akkor tehát futballdiplomácia és lám, ebben is stimmelnek a friss hírek előjelei: míg Fico viszontlátogatást fontolgatott Fehérvárra, addig a román ultrák a Kolozsvárra igazolt Vass Ádámot kezdték ki a város magyar múltjára utaló nyilatkozata miatt. Poszttrianoni indulatok cikáznak északról-délre és vissza, mikor hol nyúl a témába keményebben a politika. Magyarország szomszédainak meg kellene szokni és emészteni a kisebbségi jogokat és törekvéseket: ami jár az EU-ban baszkoknak, dél-tiroliaknak, az miért ne lenne jussa a magyaroknak? Közben a gazdasági expanzió (Mól, OTP) mellett a közös piacok és gazdasági érdekek, térségi együttműködés világát is építeni kell: miért ne igyák szlovák sört, miért ne menjek síelni a Kárpátokba, miért ne járjon a szomszéd hosszú hétvégére Budapestre? Az idegenforgalom szegleteiben jól érezhető a Trianon-érzés oldódása. Ehhez persze szlovák, magyar, román politikának a közös érdekeket kell meglelnie, mert nincs sok értelme a multicégek gyorsan felszedhető lerakatainak csábítgatásában versenyezni egymással. Inkább építsünk közép-európai uniót, nemzeti érdekből. FIGYELŐ Jutalmazzák a kitartó házasokat Az egymás mellett kitartó házastársakat és az összetartó közösségeket is pénzju- talmas pályázattal csábítja a szociális államtitkárság - derül ki az Origó cikkéből. A magyar kormány az összefogó családokat ingyen nyaraltatná, a legalább negyven éve házasságban élőknek pedig a titokért fizetne. A tárca szerint tudományosan és lélektanilag is bizonyított tény a házasság egészség- megőrző jellege, ennek ellenére egyre kevesebben vállalják ezt a köteléket, kevesen képesek kitartani egymás mellett egy egész életre szólóan. Ezért úgy döntöttek: megjutalmazzák azokat, akik legalább negyven éve vállalják a házastársi köteléket. Ä pályázatra jelentkező házaspároknak augusztus 21-éig kell leírniuk, kézzel maximum 15, géppel legfeljebb 10 oldalban, hogy mi erősítette, erősíti a kettejük közötti köteléket, mi segítette át őket az érzelmi hullámvölgyeken, a nehezebb társadalmi-történelmi időszakokon, mi tette házasságukat tartalmassá, az őszinte történeteket pedig bruttó 100, illetve bruttó 40 ezer forinttal jutalmazzák majd. „Három gyerek mellett olyan hihetetlen leterheltségben éltünk, hogy semmi nem tudott nagy feszültséget okozni.- Egyedül talán a gyerekek jegyei” - mondta az internetes lapnak egy potenciális érintett, aki szerint azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy akkoriban még nem olyan világot éltünk, mint most. „Most a nők, meg a szex folyik mindenhonnan, régen nem volt ilyen szabad világ. Azt sem tudtuk, mi az a pornóújság. Az pedig még álmunkban sem merült fel, hogy egy éjszaka kedvéért minden eldobjunk” - tette hozzá. A titok az asszony szerint, hogy a másikat el kell fogadni a hibáival együtt, és nem kell átnevelni, mert az csak „olaj a tűzre”. A pályázaton nem indulnának féijével, az egészet „röhejesnek” tartják. „Majd ha olyan jól mennek a dolgok, hogy unalmukban már nem tudnak ott a minisztériumban mit kitalálni, akkor majd lehet ilyeneket játszani” - mondta, hozzátéve, hogy a jó példa sem ragadós, az ő gyerekei közül csak egy házas, ő is tíz év után ment férjhez.
