Új Szó, 2012. július (65. évfolyam, 152-176. szám)
2012-07-10 / 158. szám, kedd
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2012. JÚLIUS 10. www.ujszo.com A Klarisszáknál magyar kiállítás látható Szobor és objekt AJÁNLÓ A szervezők a zenei kínálat összeállításakor nem a biztos bevételre hajtanak, kevés a nagy név Magyar nyelvkurzus a Pohodán Kora esti pihenő (A szerző felvétele) Pozsony. A főváros kulturális nyári rendezvénysorozatának elmaradhatatlan része a Szobor és objekt elnevezésű, nagyszabású nemzetközi kiállításprojekt, amely mindig több helyszínen, több szobrászati anyagot kínál. A szervezők szándéka kezdettől napjainkig semmit sem változott: minél tágabb képet kialakítani és bemutatni a háromdimenziós művészet helyzetéről úgy, hogy a legjobb minőséget prezentálják abból az országból, ahonnan a szoboranyag a pozsonyi tárlatra érkezik. A nagyméretű szobrokkal a közönség a külső tereken találkozhat (említsük csak a leg- hozzáférhetőbb helyet, a Hviezdoslav teret), a kisebb méretű, mondhatni, kamarajellegű alkotásokat pedig a főváros ismert kiállítóhelyein mutatják be - köztük a legismertebb a Z Galéria és az Sznf téri Művészetek Háza, de a Bolgár Intézet és a Lengyel Intézet is hozzájárul a projekthez egy-egy tárlattal, s az Egyetemi Könyvtárba sem csak könyvekért lehet betérni, a nyár folyamán két dán szobrász- művész munkáiból fogadott fali közé válogatást. Idén, a Szobor és objekt 17. évfolyamán a háromdimenziós művészeti projektet hazai, továbbá cseh, lengyel, holland, bolgár, francia, finn, német, norvég, osztrák, orosz, olasz, ciprusi, dán, svéd, svájci, szerb és török művészek alkotásaiból alakították ki. Természetesen az idei kiállítássorozatnak is, mint az előző években azt már megszokhattuk, van magyar- országi résztvévője: ezúttal Mengyán András művészetébe tekinthetünk be, akinek Utca című installációja a Klarisszák templomában látható. A17. évfolyam húzókiállítása, Ciprus Európai Unió-s elnöksége kapcsán, a kortárs ciprusi művészetet mutatja be: az Sznf téri Művészetek Házában tekinthető meg „geometrikus absztrakció.eu” címen, (tébé) Tény, hogy a hazai média már-már hihetetlennek tűnő szuperlatívuszokban ír a fesztiválról. Természetemből adódóan szkeptikus vagyok: ha azt mondják, hogy valami jó, automatikusan keresem benne a rosszat. Nos, az egyetlen negatívum, mellyel a három nap alatt találkoztam, az volt, hogy nem tudtam sokfelé osztódni és egyszerre több helyszínen jelen lenni. HAVRAN KATALIN Mindezt annak ellenére mondom, hogy az alvásszükségleteimet a minimálisra csökkentettem, kihagytam az ebédet, és olykor vécére menni is elfelejtettem... Általánosan érvényes szabály, hogy a programfüzet harmadszori elvesztése után azokban a sátrakban találjuk a legjobb zenét, ahova teljesen véletlenül tévedünk be. Ilyen meglepetés volt számomra a brit Stealing Sheep álmodozó muzsikája, a brünni Fiordmoss hűvös dallamai és a gambiai Juju koncertje, amelyet végigroptam. A szervezők a zenei kínálat összeállításakor nem követik azon fesztiválok trendjét, melyek motivációja a biztos bevétel. A Pohoda programjában ugyanis, a három nagy néven kívül (Lou Reed, Orbital, Public Enemy), nem voltak biztos kasszasikert hozó sztárok. Ezzel párhuzamosan, az alternatív szlovák és cseh zene képviselői mellett a rendezők olyan kevésbé ismert, európai és kontinensen túli zenekarokat hívtak meg, amelyek neve egy átlagos zenekedvelő számára kevésbé cseng ismerősen. Az idei Pohoda egyik meghatározója az extrém időjárás volt. Le a kalappal a szervezők előtt, akik mindent megtettek annak érdekében, hogy megelőzzék az esetleges komolyabb gondokat. Míg önkéntesek műanyag poharakban vizet osztogattak, a fesztivál területének több pontján tűzoltóautók frissítették a levegőt, Aloe Blacc péntek esti koncertjét, amely nem mellesleg az egyik kiváló pillanata volt a fesztiválnak, a közelgő vihar miatt félbeszaították a szervezők. A táncoló közönség először felhördült a bejelentett kényszer- szünet hallatán, majd a következő pillanatban menekülni kezdett a hirtelen nyakába zúduló csapadékelől.A vihar azonban a beázott sátrakon és a program-, változtatáson kívül nem okozott nagyobb kárt. Az események három nagy szabadtéri színpadon és fedett sátrakban zajlottak. Érdekes műsorokat kínáltak a nem zenei sátrakban is. A legnagyobb látogatottságot a .týždeň sátra érte el, nem csoda, lévén a fesztivál megálmodója és főrendezője, Michal Kaščák a lap szerkesztője. A hetilap extra kiadást jelentetett meg a Pohoda hetében, mely a látogatóknak program- kínálatként és útmutatóként szolgált. A sátorban kötetlenül cseveghetett a közönség a szerkesztőkkel, és nagy sikere volt a különböző témájú beszélgetéseknek is. Két sátorral arrébb a KC Dunaj rendezésében futottak a programok, ahol többek között egy magyar nyelvleckén is részt vehettek az érdeklődők. Annak ellenére, hogy az interaktív gyorskurzus a délelőtti órákban zajlott, ami, valljuk be, kevésbé ideális időpont azok számára, akikvégigtomboltákaz éjszakát, több mint százan megfordultak a sátorban a kijelölt órában. A rendezők szórakoztató módon, zenével társítva tanították magyarul mindazokat, akik beültek az előadásra: szlovákok számára olvaható fonetikával feliratozva vetítették a Belga zenekar Az a baj című számának szövegét. A kijelölt feladatot, mely természetesen a dalszöveg megtanulása volt, körülbelül húszán teljesítették sikeresen. Esténként nyelvi kávéház nyílt a sátorban, délután színdarabokra és koncertekre ülhettek be az ar- rajárók. A programkínálat egyébként bővelkedett színdarabokban. A Václav Havelra való emlékezés jegyében nemcsak a The Plastic People of the Universe, és az egykori elnök barátja, Lou Reed zenélt, hanem színműveivel is emlékeztek rá. Nem újdonság, hogy Havel műveit viszik színre a fesztiválon, ezt idén az egykori drámaíró szomszédaival folytatott beszélgetéssel kötötték egybe, melyet követően a közönség Havel két egyfelvonásos drámá- játtekinthettemeg. Érdekesség az olasz származású izlandi énekesnő, Emilia- na Torrini fellépése, hiszen ő már 2009-ben ott volt a Pohodán, viszont a tragikus szélvihar után nem állt módjában fellépni. Megígérte, hogy visszatér, és rövid kihagyás után idén két koncertet vállalt, az egyiket Trencsénben: ő maga hívta fel a fesztivál szervezőstábját, hogy szeretne jönni. Yann Tier- sen koncertje a pénteki vihar miatt hajnali háromra csúszott, így történt, hogy a francia zseni fellépése az idei Pohoda egyik leghatalmasabb élménye volt: Tiersen virtuóz hegedűjátékát tökéletesre egészítették ki a háttérben felkelő nap sugarai. A komolyzene sem hiányzott a kínálatból. A Szlovák Rádió szimfonikus zenekara előadásában Paul McCartney Liverpooli oratóriumát hallhatták mindazok, akik a negyvenfokos hőség ellenére a színpad előtt álltak. Árnyékosabb körülmények között lépett fel a Budapest Saxophone Quartet, amely a magyarországi komolyzenei élvonalat képviselte a fesztiválon. Idillikus hangulatot teremtettek a rendezők a reptér szívében elterülő napraforgókerttel, és a fűre kiállított zongorákkal. Tény, hogy sok energiát fektetnek a zöld megoldásokba. A napelemre működő lámpák használata és a hulladék folytonos szedése, szeparálása azt bizonyítja, hogynemhiába sorolta az angol Greenmystyle a Poho- dát a 12 legökologikusabb európai fesztivál közé. A higiénia, a délelőtti órák zuhany előtt kígyózó sorait leszámítva jól meg van oldva. Ezt az is bizonyítja, hogy egyre több kisgyermekes család és külföldi érkezik a fesztiválra. Már harmadik éve, egészen pontosan a szerencsétlen baleset éve után kezdődött a hagyomány, hogy a fesztivál vasárnap reggel ökumenikus isten- tisztelettel zárul. Ezt rendhagyó formában végezte három, katolikus és református pap. A záró programot követően, a kivezető ösvényen ballagva, azt hiszem, többünknek is megfordult a fejében a kérdés: a növekvő popu- laritása mellett vajon meddig lesz képes a Pohoda megőrizni mostani varázsát? Az Sznf téri Művészetek Házában geometrikus absztrakció várja a látogatókat (Juhász Katalin felvétele) Az új film közelebb áll az eredeti képregényhez, a főhős sokkal szarkasztikusabb, jobban hasonlít egy lázadó tinédzserhez A csodálatos pókember MTl-HÍR New York. A hamarosan debütáló új 3D-s Pókemberben Marc Webb a képregényes történetnek azt a részét is be akarta mutatni, ami S am Raimi trilógiájából nem derült ki. A csodálatos pókember a Sony stúdió produkciója. A címszerepet Andrew Garfield kapta, barátnőjét Emma Stone alakítja. Az újdonságok között feltűnik a képregényből átemelt szereplő, a Rhys Ifans alakította Gyík is. Az új sztori megírását az Emlékmást jegyző James Vanderbiltre, a forgatókönyvet pedig a Raimitrilógia néhány korábbi szerzője mellett a Harry Potter és a Halál ereklyém dolgozó Steve Kolves- re bízták. Egy sorozatot általában sok év elteltével szoktak újrakezdeni, rendszerint olyan alvó sorozatok felfrissítésével, mint a Star Trek, vagy hosszú időn át futó szériákat, mint a James Bond, illetve korábbi bukásokat is próbálhat helyrebillenteni, ahogy az egy másik képregényhőssel, Hulkkal történt. A Pókember nem igazán illik egyik kategóriába sem. A Sony alapvetően elégedett volt az eredeti stábbal, Raimivel és a főszereplő Tobey Maguire-rel, bár az kicsit behatárolta a sorozat jövőjét, hogy Maguire már 36 esztendős. Webb a gyökerekig ás le: kikutatja, hogyan árvult el Parker, kik voltak a szülei. A szuperképességet okozó pókcsípés jeleneténél azonban már visszatér a Raimi által kitaposott ösvényre. „Nem az volt a cél, hogy újrameséljük a kezdeteket. Ugyanakkor fontosnak tartottam, hogy megalapozzuk a főhős jellemét, mert úgy éreztem, egész máshogy zajlott le benne a változás, mint ahogy azt korábban láttuk” - magyarázta a rendező. Ebből a szempontból A csodálatos pókember közelebb áll az eredeti képregényhez. A főhős sokkal szarkasztikusabb, jobban hasonlít egy lázadó tinédzserhez. Andrew Garfield, A közösségi háló 28 éves sztárja elsősorban gyerekkori élményeitől hajtva döntött a szerep elvállalása mellett. Mint mondta: tisztelegni akart Pókember korábbi megtestesítői előtt. A film végső soron a fiatalokhoz szól: a felnőtté válás történetét dolgozza fel. Peter Parker olyan, mint minden kamasz: nem tökéletes, csiszolatlan, a felfedezés korát éli és érzelmei kaotikusak - fogalmazott Marc Webb rendező. Emma Stone és Andrew Garfield, az új Pókember (Képarchívum)
